Népszava, 1927. augusztus (55. évfolyam, 173–196. sz.)
1927-08-17 / 185. szám
1927 augusztus 17. NÉPSZAVA Riszticsék éséseseek a nagy vifiarek miatt nem röplíthettek. Risztics gépének egyik materia fölmondta a szolgálatot. — A „Bremen" a nyugati ír partvidékig jutott el. — A poéták sértetlent tértek vissza. Kísérletükről nem mondanak le. Európában és Amerikáiban egyarántbizonyos izgalommalvárták annak a két repülőgépnek az útjáról szóló híreket, amelyek augusztus 14-én, vasárnap akartak fölszállni, hogy az óceánt leszállás nélkül Európából indulva repüljék át. Mindkét gépet a Junkersgyár állította elő. Az egyiknek, a „Bremen"nek Loose pilóta volt a vezetője, akit társa, Kohl kísért, a másikat, az „Europa"-t a magyar Risztics János vezette, akivel fölszállt még társán, Edzardon kívül Knickebocker amerikai újságíró is. Németországban, ahol csak megfordultak, mindenütt nagy ünneplésben részesítették a bátor, merész szellemű pilótákat, Amerikában pedig feszült érdeklődéssel és figyelemmel várták őket. A repülés tervezői, Junkers tanár és a pilóták így valószínűleg tömegszuggenzciónak a hatása alatt állottak, amikor elhatározták, hogy a rossz időjárási viszolygók ellenére is megkísérlik a röpülést. A természetikörülményeikkel azonban ez idő szerint még nem tudott dacolni sem a hozzáértés, sem a vakmerőséggel határos hősies bátorság és a nagy viharok miatt mindkét röpülőnek abba kellett hagyni a merész vállalkozás folytatását. Riszticsék és Looseék bátor kísérletéről az alábbi távirataink számolnak be: Az Indulás. a kivonult hivatalos személyektől. Néhány perccel később a „Bremen" simán a levegőbe emelkedett és egyenesen nyugati irányiba tartott és néhány másodperc múlva már el is tűnt a láthatáron. Amikor már a „Bremen"-t nem lehetett szemmel követni, az „Europa" is végigfutott a betonstartmezőn és a tömeg tomboló ujjongása közben szintén egyenesen nyugat, felé vette útját és hamarosan eltűnt a nézők szeme elől. A start utolsó pillanatában a repülők a következő táviratot adatták föl Nimngeeser édesanyja címére: ,,Amidőn az „Oiseau Blanc" nyomában haladunk, kegyelettel gondolunk a hősök emlékére és tisztelettel üdvözöljük Nimgesser, édesanyját." A Junkers-művek igazgatóságának közlés© szerint a „Bremen" és az „Europa" valószínű útiránya ekkor még: Dessau, Hannover, Glasgoiw, az ír partvidék legszélsőbb pontja és onnan Newyork. Nem volt azonban már akkor sem bizonyos, hogy a repülők betartják a tervbevett útirányt, mert az előzetes megbeszélések értelmében azt a vonalat választják, ahol a légköri viszonyok legkevésbé hátráltatják a repülőgépek útját. Riszticsék föladják az utat. (Berlin, augusztus 11.) Risztics pilóta vasárnap este az Északi-tenger fölött arra a megállapításra jutott, hogy gépének egyik motorja nem működik szabályszerűen. Félórával az Északi-tenger partjának átrepülése után föladta az utat és visszatért a kontinens fölé. Kevéssel este 10 óra után Risztics gépe, az „Europa", már le is szállt a bremeni repülőtéren. A leszállás nem ment végbe egészen simán és a benzintankok nagyarányú megterhelése folytán a gép olyan erővel ütődött a földhöz, hogy a légcsavar és az egyik szárny összetörött. A pilóták azonban nem sérültek meg. Risztics egyébként a leszállás után úgy nyilatkozott, hogy már Magdeburg körül elvesztette a kontaktust a ,J Bremen"-nel. A visszatérésre és a bremeni kényszerleszállásra Riszticset az a körülmény késztette, hogy az „Europa" motorját eddig még ismeretlen okok folytán nem lehetett szabályozni. A motor állandóan a legnagyobb sebességgel működött és a sebességet nem lehetett, csökkenteni. A benzinkészlet ily körülmények között sokkal gyorsabban fogyott, mint ahogy ezt az indulás előtt kiszámították és a gép így , aligha értevolna el az amerikai partokat. A „Bremen" is visszatér. (Berlin, augusztus 16.) Amint a Juhromemüvdk igazgatósága jelenti, az Atlanti-óveáris átrepülésére indult második gép, a „Bremen", hétfőn délután 4 óra 24 perckor visszaérkezett a dessaui repülőtérre. "A gép sértetten, a pilóták jól vannak. A JBrement egészen a nyugati partvidékig jutott el és onnan tért vissza a kontinensre, minthogy a rendkívül kedvezőtlen időjárás lehetetlenné tette az út folytatását. Alig hagyta el a gép az európeri kontinenst, az Észak-tenger fölött máris áthatolhatatlan sűrű ködbe került, úgy, hogy Angliáig az utat úgyszólván közvetlenül a tenger szine fölött, még két méternyi magasságban kellett megtennie. Aligha tölott e gép dühöngő erősviharbaj röpült át és a szél ereje a® angol és az ír partok között még jobban fokozódott. A gépnek ekkor már 12-es szélsebességgelkestett megküzdenie, útját azonban ennek ellenére is folytatta és átröpült Írország fölött is. A viharral való állandó küzdelem folytán a benzinkészlet elrettentő gyorsasággal apadt. A nyugatir partvidék fölött a pilóták belátták, hogy az ellenszéllel küzdve nem tudják elérni az amerikai partokat és hogy a benzinkészlet már jóval hamarabb ki fog apadni. Ebben a kényszerhelyzetben végül is úgy határoztató, hogy visszatérnek Dessauba és föladják fájukat. Az út visszafelé szintén rendkívül kedvezőtlen időjárás mellett ment végbe. Szakkörökvéleménye szerint az óceán fölött uralkodó időjárás mellett teljes lehetetlenség lett volna az amerikai partok elérése. A „Bremen" teljesítmény® így is elsőrangúnak tekintendő, minthogy a heves szelek és a sűrű köd folytán más repülőgép talán még az angol partvidéket sem érte volna el. A pilóták jelentése szerint a „Bremen" olyan viharban tette meg útját, aminőre a légi hajózás történetében alig van példa. A pilótáik azt mondják, hogy ha az időjárás kedvezőbbre fordul augusztus folyamán, mégegyszer megpróbálkoznak az óceán átröpülésével Szeptemberben már egyáltalán nem szállhatnak föl, mivel a viharok az Óceán fölött az ősszel állandósulnak , ha most nem tudnak átröpülni Amerikába, vállalkozásukat a jövő évre szalasztják. (Dessau, augusztus I.) Vasárnap délután 6 óra 22 perckor megtörtént az óceánrepülők startja. A nagy eseményhez már a kora délutáni órákban beláthatatlan embertömeg vonult ki a repülőtérre, akik hihetetlen türelemmel várakoztak hosszú órákon keresztül, habár a start csaknem az utolsó percig bizonytalannak látszott. A repülők tudvalevően a hamburgi időjelzőállomás jelentéseitől tették függővé indulásukat. A reggel beérkező jelentések még úgy szóltak, hogy az Atlanti-óceán fölött az egész vonalon kedvezőtlenek a légköri viszonyok. Három órára mindamellett elkészítették a starthoz a JBremen"-t, az „Euroixt"-t és a kísérő repülőgépet. Délután 2 órakor ugyanis újabb jelentés érkezett a hamburgi időjelzőállomásról, amely szerint az óceán fölött a légköri viszonyok ugyan még nem kedvezőek, de minden jel arra mutat, hogy rövidesen kedvezőbbekre fognak válni. öt órakor délután a Junkers-művek igazgatósága és a meteorológusok döntő tanácskozásra vonultak vissza- közben a „Bremen"-t már teljesen elkezitették a starthoz. A két pilóta még egyszer elbúcsúzott feleségétől és két világrészt elválasztó határ igazában az első sasos határoszlopnál, az első tányérsipkás katonával kezdődik. Életunalom és patópálság, hirtelen nekibuzdulások, nagy letörések, az igazi romlatlan orosz lélek féltése, mai szóval orosz fajvédelem nem ismeretlenek ebben az irodalomban, amely Andrejev Leonidig kifutotta azt a formát, amelyet elvárhattunk tőle. Mi maradt volna azután hátra? Az orosz ,,Elsodort falu" vagy a gyilkossá vált cselédlány regénnyé föleresztett meséje a kertben dolgozó íróval, aki kutyájával együtt hallatlan előkelőséggel maga is fejest ugrik meséjébe? Az orosz regény és novella, korábban átesett ezeken a hanyatlást mutató irodalmi kísérleteken és Andrejev tárgyválasztása már csak a nagyon kevés nem eléggé földolgozott témakör egyik darabját fogta meg. Másként áll persze a dolog, ha az irodalmi jelenségeket a társadalommal való kapcsolatukban vizsgáljuk és ha arra az álláspontra merünk helyezkedni, hogy az irodalom, csakúgy, mint az egész művészet, a mindenkori társadalmi viszonyokon múlik. Amilyen a társadalom, olyan az irodalom, a kettőből egymásra következtethetünk. Ebből a látószögből nézve, Andrejev írásai egy célját, rendeltetését és értelmét elvesztett társadalom tükörképei, megdöbentő előfutárjai annak a kataklizmának, amelynek első fölvonásait még átélte az író. Az 1910-es évek orosz társadalma valóban, az oszlás minden jelét mutatta és nem véletlenen múlik, hogy Andrejev kortársai is az élet sötét oldalát vették tollukra és csak az élet tragikus megnyilvánulásaival szemben mutattak irói érdeklődést. A munkásolvasó elsősorban ezzel a gondolattal veszi kezébe a rendkívül érdekes könyvet. Kortörténeti dokumentumnak látja, amely sok mindent megértet vele. A kötet egyes darabjait, a most másodszor megjelent „Kormányzó" kivételével, amely Várnai Dániel elvtárs gondos munkája, Róna István fordította le magyar nyelvre. A Révész Kornél elvtárs szép eimémiával díszített kötetet, a Világosság-nyomda készítette. A mű külső formájára ez elég ajánlásnak. Dr. Braun Soma. A Újabb súlyos vereségek érték a kínai forradalmat, Csang-Kai-Sek lemondott és elhagyja az országot. A Kuo-Min-Tang válságban. Kínából érkező híradások megint komoly zűrzavarokról számolnak be, amelyek a legsúlyosabb válsággal fenyegetik a nacionalista mozgalmat. A kínai nép szabadságharca eddig is sok veszedelmes fordulatot élt át és valószínű, hogy törekvéseinek az ereje az újabb akadályokat is elhárítja. Az eddigi jelentések szerint Csang-Kai-Sek hadserege katasztrofális veszteséggel megfutamodott, Csang-Kai-Sek maga pedig az alvezérek magatartása miatt elcsüggedve lemondott a vezérségről és kivándorol az országból. Csang-Kai-Sekkel együtt öt minister is lemondott, a megmaradt csonka kormány pedig megegyezést igyekszik létrehozni a hankaui kormánnyal. Ez a megegyezés természetesen megerősíti a nacionalista mozgalmat és talán korai a reakciósok ujjongása, hogy most már az imperialista északi tábornokok ragadják magukhoz a hatalmat, Csang-Kai-Sek lemondott. (London, augusztus 15.) Shanghai jelentések szerint a nankingi hadsereg főparancsnoka, Csang-Kai-Sek tábornok lemondott, minthogy alvezérei, határozott parancsa ellenére, nem kezdték meg a támadást a Pukau mellett álló északi csapatok ellen. Csang-Kai-Sek, hír szerint, elhagyja Kínát és valószínűen Amerikába fog emigrálni. Későbbi shanghai jelentések szerint Csang-Kai-Sek tegnap Shanghai kikötőjébe érkezett, ahol hajóra fog szállni. Csang-Kai-Sek végleg föladta a harcot, amiben valószínűen Feng tábornoknak az az elhatározása is közrejátszott, hogy nem támogatja a déli csapatokat. Csang-Kai-Sek lemondása után a Kuo-Min-Tang most már valószínűen föl fog oszlani. A nankingi kormány uralma alatt álló Kvangtun és Kvangszitartományokban a délkínai tábornokokból alakított ideiglenes tanács veszi át a hatalmat. Csang-Kai-Sek testőrségének Shanghaion való átvonulása alkalmából a francia negyedben véres incidensre került a sor. Csang-Kai-Sek a kikötőbe vezető két útvonal közül a rövidebbet választotta, amely a francia negyeden vezet át. A francia őrség Csang-Kai-Seknek ugyan megengedte, hogy átlépje a koncessziós terület határát, a kíséretében levő katonák előtt azonban bezárta a kapukat. A kínaiak erre tüzelni kezdtek és 7 francia katonát és rendőrt megsebesítettek. A lövöldözésnek Csang-Kai-Sek vetett véget, aki visszatért a kapukhoz és parancsot adott, katonáinak, hogy hagyják el haladéktalanul a koncessziós terület határát. A nankingi kormány közlése szerint a szeptember elsejére tervezett új pótvámokat, nem fogják behajtani. A kormánynak ezt a határozatát részben Japán és Franciaország erélyes fellépésével, részben pedig Csang-Kai-Sek lemondásával indokolják. Megegyezést keresnek Hankanval. (London, augusztus 16.) Shanghai jelentések szerint Csang-Kai-Sek tábornokkal együtt Vu külügyminiszter és négy minisztertársa is lemondott. Akormányügyeket, négy miniszter és egy katonai bizottság intézi, amely abban látja fő feladatát, hogy együttműködést hozzon létre a nankingi és hankaui kormányok között. Ennek az akciónak sikere körülbelül biztosra vehető, minthogy a terv Feng tábornok támogatására is számíthat. Feng tábornok, hír szerint, felhatalmazta egyik alvezérét, hogy vállalja el az alakítandó új kormányban