Népszava, 1927. augusztus (55. évfolyam, 173–196. sz.)

1927-08-17 / 185. szám

1927 augusztus 17. NÉPSZAVA Riszticsék és­éseseek a nagy vifiarek miatt nem röplíth­ettek. Risztics gépéne­k egyik materia fölmondta a szolgálatot. — A „Bremen" a nyugati ír partvidékig jutott el. — A poéták sértetlent tértek vissza. Kísérletükről nem mondanak le. Európában és Amerikáiban egyaránt­­bizo­nyos izgalommal­­várták annak a két repülő­gépnek az útjáról szóló híreket, amelyek augusztus 14-én, vasárnap akartak fölszállni, hogy az óceánt leszállás nélkül Európából in­dulva repüljék át. Mindkét gépet a Junkers­gyár állította elő. Az egyiknek, a „Bremen"­nek Loose pilóta volt a vezetője, akit társa, Kohl kísért, a másikat, az „Europa"-t a magyar Risztics János vezette, akivel fölszállt még társán, Edzardon kívül Knickebocker amerikai újságíró is. Németországban, ahol csak megfordultak, mindenütt nagy ünneplésben részesítették a bátor, merész szellemű pilótákat, Amerikában pedig feszült érdeklődéssel és figyelemmel vár­ták őket. A repülés tervezői, Junkers tanár és a pilóták így valószínűleg tömegszuggen­zciónak a hatása alatt állottak, amikor elhatározták, hogy a rossz időjárási viszolygók ellenére is megkísérlik a röpülést. A természeti­­körülményeikkel azo­nban ez idő szerint még nem tudott dacolni sem a hozzá­értés, sem a vakmerőséggel határos hősies bátorság és a nagy viharok miatt mindkét röpü­lőnek abba kellett hagyni a merész vállal­kozás folytatását. Riszticsék és Looseék bátor kísérletéről az alábbi távirataink számol­nak be: Az Indulás. a kivonult hivatalos személyektől. Néhány perccel később a „Bremen" simán a leve­gőbe emelkedett és egyenesen nyugati irányiba tartott és néhány másodperc múlva már el is tűnt a láthatáron. Amikor már a „Bremen"-t nem lehetett szemmel követni, az „Europa" is végigfutott a betonstartmezőn és a tömeg tomboló ujjongása közben szintén egyenesen nyugat, felé vette útját és hamarosan eltűnt a nézők szeme elől. A start utolsó pillanatában a repülők a következő táviratot adatták föl Nimngeeser édesanyja címére: ,,Amidőn az „Oiseau Blanc" nyomában ha­ladunk, kegyelettel gondolunk a hősök em­lékére és tisztelettel üdvözöljük Nim­gesser, édesanyját." A Junkers-művek igazgatóságának közlés© szerint a „Bremen" és az „Europa" valószínű útiránya ekkor még: Dessau, Hannover, Glas­goiw, az ír partvidék legszélsőbb pontja és on­nan Newyork. Nem volt azonban már akkor sem bizonyos, hogy a repülők betartják a tervbevett­­ út­irányt, mert az előzetes megbeszélések értel­mében azt a vonalat választják, ahol a légköri viszonyok legkevésbé hátráltatják a repülő­gépek útját. Riszticsék föladják az utat. (Berlin, augusztus 11.) Risztics pilóta vasár­nap este az Északi-tenger fölött arra a meg­állapításra jutott, hogy gépének egyik motorja nem működik szabályszerűen. Félórával az Északi-tenger partjának átrepülése után föladta az utat és visszatért a kontinens fölé. Kevéssel este 10 óra után Risztics gépe, az „Europa", már le is szállt a bremeni repülő­téren. A leszállás nem ment végbe egészen si­mán és a benzintankok nagyarányú megter­helése folytán a gép olyan erővel ütődött a földhöz, hogy a légcsavar és az egyik szárny összetörött. A pilóták azonban nem sérültek meg. Risztics egyébként a leszállás után úgy nyi­latkozott, hogy már Magdeburg körül elvesz­tette a kontaktust a ,J Bremen"-nel. A vissza­térésre és a bremeni kényszerleszállásra Risz­ticset az a körülmény késztette, hogy az „Europa" motorját eddig még ismeretlen okok folytán nem lehetett szabályozni. A motor állandóan a legnagyobb sebesség­gel működött és a sebességet nem lehetett, csökkenteni. A benzinkészlet ily körülmények között sokkal gyorsabban fogyott, mint ahogy ezt az indulás előtt kiszámították és a gép így , aligha érte­­volna el az amerikai partokat. A „Bremen" is visszatér. (Berlin, augusztus 16.) Amint a Juhrome­müvdk igazgatósága jelenti, az Atlanti-óveáris átrepülésére indult második gép, a „Bremen", hétfőn délután 4 óra 24 perckor visszaérkezett a dessaui repülőtérre. "A gép sértetten, a pilóták jól vannak. A JBre­ment egészen a nyu­gat­i­ partvidékig jutott el és onnan tért vissza a kontinensre, minthogy a rendkívül kedvezőtlen időjárás lehetet­lenné tette az út folytatását. Alig hagyta el a gép az európeri kontinenst, az Észak­-tenger fölött máris áthatolhatatlan sűrű ködbe került, úgy, hogy Angliáig az utat úgyszólván közvetlenül a tenger szine fölött, még két méternyi magasságban kellett meg­tennie. Aligha tölott e gép dühöngő erősviharbaj­ röpült át és a szél ereje a® angol és az ír partok között még jobban fokozódott. A gépnek ekkor már 12-es szélsebességgel­­k­estett­ megküzdenie, útját azonban ennek ellenére is folytatta és át­­röpült Írország fölött is. A viharral való ál­landó küzdelem folytán a benzinkészlet elret­tentő gyorsasággal apadt. A nyugat­ir part­vidék fölött a pilóták beláttá­k, hogy az ellen­széllel küzdve nem tudják elérni az amerikai­ partokat és hogy a benzinkészlet már jóval hamarabb ki fog apadni. Ebben a kényszer­helyzetben végül is úgy határoztató, hogy visszatérnek Dessauba és föladják fájukat. Az út visszafelé szintén rendkívül kedvezőt­len időjárás mellett ment végbe. Szakkörök­véleménye szerint az óceán fölött uralkodó időjárás mellett teljes lehetetlenség lett volna az amerikai partok elérése. A „Bremen" teljesítmény® így is elsőrangúnak tekintendő, minthogy a heves szelek és a sűrű köd folytán más repülőgép talán még az angol partvidéket sem érte volna el. A pilóták jelentése szerint a „Bremen" olyan viharban tette meg útját, aminőre a légi hajó­zás történetében alig van példa. A pilótáik azt mondják, hogy ha az időjárás kedvezőbbre fordul augusztus folyamán, még­egyszer megpróbálkoznak az óceán átröpülé­­sével Szeptemberben már egyáltalán nem szállhatnak föl, mivel a viharok az­­ Óceán fölött az ősszel állandósulnak , ha most nem tudnak átröpülni Amerik­ába, vállalkozásukat a jövő évre szalasztjá­k. (Dessau, augusztus I.) Vasárnap délután 6 óra 22 perckor megtörtént az óceánrepülők startja. A nagy eseményhez már a­ kora dél­utáni órákban beláthatatlan embertömeg vo­nult ki a repülőtérre, akik hihetetlen türelem­mel várakoztak hosszú órákon keresztül, ha­bár a start csaknem az utolsó percig bizony­talannak látszott. A repülők tudvalevően a hamburgi időjelzőállomás jelentéseitől tették függővé indulásukat. A reggel beérkező jelen­tések még úgy szóltak, hogy az Atlanti-óceán fölött az egész vonalon kedvezőtlenek a légköri viszonyok. Három órára mindamellett elkészí­tették a starthoz a JBremen"-t, az „Euroixt"-t és a kísérő repü­lőgépet. Délután 2 órakor ugyanis újabb jelentés érkezett a hamburgi i­dő­jelzőállomásról, amely szerint az óceán fö­lött a légköri viszonyok ugyan még nem ked­vezőek, de minden jel arra mutat, hogy rövi­desen kedvezőbbekre fognak válni. öt órakor délután a Junkers-művek igazga­tósága és a meteorológusok döntő tanácsko­zásra vonultak vissza- közben a „Bremen"-t már teljesen elkezitették a starthoz. A két pilóta még egyszer elbúcsúzott feleségétől és két világrészt elválasztó határ igazában az első sasos határoszlopnál, az első tányérsipkás ka­tonával kezdődik. Életunalom és patópálság, hirtelen nekibuz­dulások, nagy letörések, az igazi romlatlan orosz lélek féltése, mai szóval orosz fajvéde­lem nem ismeretlenek ebben az irodalomban, amely Andrejev Leonidig kifutotta azt a for­mát, amelyet elvárhattunk tőle. Mi maradt volna azután hátra? Az orosz ,,Elsodort falu" vagy a gyilkossá vált cselédlány regénnyé föleresztett meséje a kertben dolgozó íróval, aki kutyájával együ­tt hallatlan előkelőséggel maga is fejest ugrik meséjébe? Az orosz re­gény és novella, korábban átesett ezeken a ha­nyatlást mutató irodalmi kísérleteken és An­drejev tárgyválasztása már csak a nagyon ke­vés nem eléggé földolgozott témakör egyik darabját fogta meg. Másként áll persze a dolog, ha az irodalmi jelenségeket a társadalommal való kapcsola­tukban vizsgáljuk és ha arra az álláspontra merünk helyezkedni, hogy az irodalom, csak­úgy, mint az egész művészet, a mindenkori társadalmi viszonyokon múlik. Amilyen a tár­sadalom, olyan az irodalom, a kettőből egy­másra következtethetünk. Ebből a látószögből nézve, Andrejev írásai egy célját, rendeltetését és értelmét elvesztett társadalom tükörképei, megdöbentő előfutárjai annak a kataklizmá­nak, amelynek első fölvonásait még átélte az író. Az 1910-es évek orosz társadalma valóban, az oszlás minden jelét mutatta és nem véletle­nen múlik, hogy Andrejev kortársai is az élet sötét oldalát vették tollukra és csak az élet tragikus megnyilvánulásaival szemben mutat­tak irói érdeklődést. A munkásolvasó elsősorban ezzel a gondo­lattal veszi kezébe a rendkívül érdekes köny­vet. Kortörténeti dokumentumnak látja, amely sok mindent megértet vele. A kötet egyes darabjait, a most másodszor megjelent „Kormányzó" kivételével, amely Várnai Dániel elvtárs gondos munkája, Róna István fordította le magyar nyelvre. A Révész Kornél elvtárs szép eimémiával díszített kö­tetet, a­ Világosság-nyomda készítette. A mű külső formájára ez elég ajánlásnak. Dr. Braun Soma. A Újabb súlyos vereségek érték a kínai forradalmat, Csang-Kai-Sek lemondott és elhagyja az országot.­­ A Kuo-Min-Tang válságban. Kínából érkező híradások megint komoly zűrzavarokról számolnak be, amelyek a leg­súlyosabb válsággal fenyegetik a nacionalista mozgalmat. A kínai nép szabadságharca ed­dig is sok veszedelmes fordulatot élt át és valószínű, hogy törekvéseinek az ereje az újabb akadályokat is elhárítja. A­z eddigi jelentések szerint Csang-Kai-Sek hadserege katasztrofá­lis veszteséggel megfutamodott, Csang-Kai-Sek maga pedig az alvezérek magatartása miatt elcsüggedve lemondott a vezérségről és kivándorol az országból. Csang-Kai-Sekkel együtt öt minister is le­mondott, a megmaradt csonka kormány pedig megegyezést igyekszik létrehozni a hankaui kormánnyal. Ez a megegyezés természetesen megerősíti a nacionalista mozgalmat és talán korai a reakciósok ujjongása, hogy most már az imperialista északi tábornokok ragadják magukhoz a hatalmat, Csang-Kai-Sek lemondott. (London, augusztus 15.) Shanghai jelentések szerint a nankingi hadsereg főparancsnoka, Csang-Kai-Sek tábornok lemondott, minthogy alvezérei, határozott parancsa ellenére, nem kezdték meg a támadást a Pukau mellett álló északi csapatok ellen. Csang-Kai-Sek, hír sze­rint, elhagyja Kínát és valószínűen Ameri­kába fog emigrálni. Későbbi shanghai jelen­tések szerint Csang-Kai-Sek tegnap Shanghai kikötőjébe érkezett, ahol hajóra fog szállni. Csang-Kai-Sek végleg föladta a harcot, ami­ben valószínűen Feng tábornoknak az az el­határozása is közrejátszott, hogy nem támo­gatja a déli csapatokat. Csang-Kai-Sek le­mondása után a Kuo-Min-Tang most már való­színűen föl fog oszlani. A nankingi kormány uralma alatt álló Kvangtun­ és Kvangszi­tartományokban a délkínai tábornokokból ala­kított ideiglenes tanács veszi át a hatalmat. Csang-Kai-Sek testőrségének Shanghai­on való átvonulása alkalmából a francia negyed­ben véres incidensre került a sor. Csang-Kai-Sek a kikötőbe vezető két útvonal közül a rövidebbet választotta, amely a francia ne­gyeden vezet át. A francia őrség Csang-Kai-Seknek ugyan megengedte, hogy átlépje a koncessziós terület határát, a kíséretében levő katonák előtt azonban bezárta a kapukat. A kínaiak erre tüzelni kezdtek és 7 francia katonát és rendőrt megsebesítettek. A lövöl­dözésnek Csang-Kai-Sek vetett véget, aki visszatért a kapukhoz és parancsot adott, katonáinak, hogy hagyják el haladéktalanul a koncessziós terület határát. A nankingi kormány közlése szerint a szeptember elsejére tervezett új pótvámokat, nem fogják­ behajtani. A kormánynak ezt a határozatát részben Japán és Franciaország erélyes fellépésével, részben pedig Csang-Kai-Sek lemondásával indokolják. Megegyezést keresnek Hankanval. (London, augusztus 16.) Shanghai jelentések szerint Csang-Kai-Sek tábornokkal együtt Vu külügyminiszter és négy minisztertársa is le­mondott. A­­kormányügyeket, négy miniszter és egy katonai bizottság intézi, amely abban látja fő feladatát, hogy együttműködést hoz­zon létre a nankingi és hankaui kormányok között. Ennek az akciónak sikere körülbelül biztosra vehető, minthogy a terv Feng tábor­nok támogatására is számíthat. Feng tábornok, hír szerint, felhatalmazta egyik alvezérét, hogy vállalja el az alakítandó új kormányban

Next