Népszava, 1927. szeptember (55. évfolyam, 197–221. sz.)
1927-09-01 / 197. szám
1927 szeptember 1". NÉPSZAVA Frontharcosok és frontharcosok. A legitimista arisztokrácia reggeli lapjából végre tudomásul lehet venni, miis az a ,,bűnös mulasztás", amit a háború befejezése óta egyedül Magyarországon követtek el. Az igaz, hogy sok bűnös mulasztást követtek el minálunk a háború befejezése óta is s az ember hajlandó sok mindenre gondolni, aminek a megnem teremtésével egyedül Magyarország esett bűnbe. A szociális védelem törvényei és az állampolgári jogok kiterjesztése, nemkülönben az adózás és a földreform tekintetében sok és mélyreható reformot hajtottak végre és mutatnak új alkotásokat Európa államai és ezekben a kérdésekben Magyarország kormányai valóban súlyos és megbocsáthatatlan mulasztásokat követtek el. A legitimista újság szerdai első cikkének írója azonban ezekre a kérdésekre távolról sem gondol. Mit neki szociális védelem, jogkiterjesztés és igazságos birtokeloszlás vagy igazságos adóztatás, amikor sokkal súlyosabb, számára mindennél jelentőségteljesebb kérdés rágja a lelkét. Szerinte az volt a „bűnös mulasztása" Magyarországnak, hogy itt még mindig nem csinálták meg — a frontharcosok szervezetét... A cikkíró (hogy az ő személyéről is essék egy-két szó) egy levitézlett fajvédő képviselő, aki újabban sehogy sem tudott mandátumhoz jutni és most a Move sportosztályait igazgatja. Mint ilyen, bizonyos hivatalos színezettel nyilatkozhatik egyesületének a terveiről s ha azt mondja, hogy „a magyar nacionalista frontharcosok szervezetét meg kell teremteni, tehát meg fogjuk teremteni", akkor el lehetünk készülve arra, hogy Magyarország politikai közéletében nemsokára megjelennek a politikai és társadalmi reakció acélsisakos lovagjai. Ilyen körülmények között már előre jelzi, hogy mint frontharcos-szervezet is, a legélénkebb kapcsolatot kívánják a felügyeleti jogot gyakorló államhatalommal. Kormányhatalmat akart ugyan írni, de államhatalomra tévedt a tolla, ami majdnem egyremegy, sőt manapság tökéletesen egyremegy. A legszorosabb kapcsolat a kormánnyal... Mert ők nem igénylik azt a „majdnem tökéletes fölügyeletmentességet", amelyet szerinte a szociáldemokrata pártos szakszervezetek élveznek... Felügyeletet akarnak, olyan fölügyeletet, amely szolidáris ölelés a számukra, amely ápol és sok mindenfélét eltakar, aminek a nyilvánosságtól való észrevevése nem kívánatos. A cikkíró úr nem vázolja elég pontosan, hogy— mint frontharcos szervezeté — mi a keresnivalójuk a magyar közéletben. Annyit elárul, hogy ez a szervezet nem valami vigéeszellemű érdekképviselet, „vagy legalább nem elsősorban az". A katonai szellemet akarja ápolni, meg azt a „hasonlíthatatlanul meleg bajtársiasságot", amely a cikkíró állításával ellentétben (sok százezernyi tanú van rá) sajnálatosan gyönge lábon állott a harctér és a hadifogolytáborok magyarjai között. (Természetesenvoltak tiszteletreméltó és szép kivételek is, de az a „hasonlíthatatlan" bajtársiasság, különösen a tisztek részéről a legénység felé, vajmi ritkán nyilatkozott meg.) Summa-summámul: ha a magyar frontharcosok szervezetének megalakítása a germán politikai és társadalmi reakció szervezeteinek majmolását jelenti is, egészen bizonyos, hogy ez a magyar másolat sem készül valami kedélyes gombozóegyesületnek. A külföldi hasonmásoknak nemcsak a formáját, hanem a lényegét is híven le fogják utánozni. Nem afféle hadastyánegyes illetéket alakítanak, amelyekben a katonai cifrálkodásokért lelkesedő fiatal- és öregurak akarják kitombolni fékezhetetlen polgári és nemzeti Vereinsmeierkodásukat. Nem bizony, mert ha ilyesmit akarnának, erre a célra találhatának régen készenálló kereteket. Mindenekelőtt azonban, a belső politika szempontjából a frontharcosok szervezetének előkészítése és a megalakulásnak határozott bejelentése, a magyar reakció előtérbenyomulását is jelenti. Új erőkre van szüksége, mert nagyon meglehet, hogy a régi erők és régi formák vagy kidöglöttek már alóla, vagy alkalmatlanokká váltak ,a támasztékot a bunkó, a korbács szerepére. Az ébredőknek végük lett, mint a mocsár lecsapolása után a békáknak. Egyébként is ez a név már nem riaszt, csak mosolyt kelt. Hát új névre, némileg új formára van szükség, új toborzójelszavakra, az egész dolognak a savát-borsát, izét, célját és tulajdonképeni mibenlétet pedig már előre megadja az a jó hír, ami az ilyen alakulásokat különösen Porosz- és Bajorországból megelőzi. A reakció előnyomulásáról és új támasztékairól van szó, naiv dolog volna tehát az ügyet olyasmivel elintézni, hogy efféle frontharcos szervezetre Magyarországon nincs szükség.. Ha ezek az urak ezt a szervezetet meg akarják, akkor meg is fogják csinálni, ellenük tehát nem a negatív szóhalmozás segít, hanem új ellenszervezetek alakítása, de legelsősorban a velük szembenálló régi szervezeteknek a megerősítése. Ebben a tekintetben nekünk, szociáldemokratáknak nagyon kevés a mondanivalónk, de annál több és súlyosabb számunkra a cselekedet szükségessége. Hiszen mi vagyunk az elsők, akik nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy bennünket és szervezeteinket a frontharcos urak — és azok magas barátai — messzire el akarnak kerülni. Ha ezek még csak fognak megalakulni, nekünk már most, haladéktalanul, azonnal hozzá kell látnunk szervezeteink megerősítéséhez, párt- és szakszervezeteink erőinek fölgyűjtéséhez,, pártlapjaink, elsősorban a Népszava megerősítéséhez, előfizetői és olvasói számának hatalmas meggyarapításához, nemcsak azért, mert jönnek a frontharcos urak, hanem amiatt, mert kíméletlen ellenségeink száma eggyel megszaporodik. Az uj frontharcosokkal szemben vonultasuk föl a régi frontharcosokat. A reakció frontharcosai ellenére a demokrácia és a szocializmus áldozatkész és lelkes frontharcosait. Ha ők odaát szervezkednek, itt minálunk nyerjen újabb lendületet az erőgyűjtés. Noha még egyet sem szóltak: máris kapjanak olyan választ, ami teljesen méltó mozgalmunk lelkes harcosaihoz. SOZIUS A fascistálok az aosiai herceget szánta magyar királynak. Az „Az Est" newyorki tudósítója jelenti: A „Newyork American" hosszabb cikket közöl Mussolini állítólagos magyarországi terveiről. A cikk szerint a fascista Olaszország Anglia támogatásával az aosstai herceget akarja Magyarország trónjára ültetni. A két államnak ezzel az a célja, hogy ellensúlyozza Franciaország túlságosan megnövekedett hatalmát a kontinensen. Ezzel az olasz tervvel függ össze — a newyorki lap szerint — lord Rothermere akciója, amely a trianoni békeszerződés módosítását akarja elérni. Az aostai herceg jelöltsége mögött — írja a továbbiakban a „Newyork Amerikán" — nem csupán Olaszország és Anglia áll, hanem a magyar főnemesség egy nagyrésze is és kivétel nélkül valamennyi magyar fascista organizáció. Ami Mussolinit illeti, ő határozott ellensége a dunai monarchia föltámasztásának és a Habsburguralom visszaállításának. Erős Magyarországot kíván Mussolini az aostai herceg uralkodása alatt, hogy a hercegben és az uralma alá kerülő Magyarországban megbízható támasztékot találjon a fascizmus számára Anglia azért támogatja Olaszországot,, hogy megtörje a Földiközi-tenger mellékén Franciaország hatalmát, valamint Magyarország erősítése révén Franciaország hatalmii pozícióját a kontinensen is. Egy fascista Magyarországban Anglia kitűnő szövetségest látna Szovjetoroszország ellen. A kisantant egymagában is meg tudna birkózni Magyarországgal, de tehetetlen Olaszországgal és Angliával szemben. A német birodalom és Ausztria csatlakozási kérdését ennél a tervnél nem vették számításba. Mussolini még mindig ellenzi Ausztria és Németország egyesülését, de kész volna elejteni aggodalmait, ha Ausztria visszaadná Magyarországnak a Burgenlandot és úgy Ausztria, mint Németország is bizonyos stratégiai biztonságokat nyújtana Olaszországnak. A cikk írója azt állítja, hogy ezt a tervet egy öreg magyar arisztokratától tudta meg, aki a magyar szabadkirályválasztók táborához tartozik és azért tartotta szükségesnek nyilvánosságra hozni ezeket a politikai intrikákat, mert egyetért az elhunyt Wilson elnökkel abban, hogy semmi sem olyan káros, mint a titkos diplomácia, amely a népekismerete és megkérdezése nélkül intézi a világ sorsát. Walkó külügyminiszter szerint a dunai Konföderáció előföltételei még nincsenek meg. Walkó külügyminiszter a párisi „Gaulois" tudósítója előtt nyilatkozott a kormány külpolitikai terveiről és a többi között kijelentette, hogy „Magyarország és az utódállamok gazdasági kapcsolatai napról-napra javulnak és a kormány azt reméli, hogy a kereskedelmi szerződések révén a forgalom, ezzel kapcsolatosan pedig az államok közti viszony is javulni fog". A dunai gazdasági konföderáció utóbbi időkben gyakran fölmerülő tervét illetően Walkó miniszter hangoztatta, hogy a magyar kormány fölfogása szerint az ehhez szükséges előfeltételek jelenleg még nincsenek meg. Különben, sem látjuk — mondotta a külügyminiszter —, hogy milyen előnyöket biztosítana számunkra az ilyen irányú együttműködés, mert a törvényes formák között megkötött szerződések elegendők szükségleteinkre. Viszont a háború óta teremtett úi magyar ipar csak hátrányt látna a dunai vámunióból. A párisi lap tudósítója ezután kérdést intézett Walkó külügyminiszterihez a magyar-francia viszonyt illetően, amire a külügyminiszter a frankhamisításra való célzással a következőket mondotta: — Azokat a sajnálatos tényeket, amelyek a múltban történtek, nem lehet terhünkre róni. Az idő szerencsére kitörli az emlékezetből a kellemetlen emlékeket. Bár jól tudom, hogy van egy kisántánt, de Franciaországnak is kisántánt államaihoz való jóviszonya nem lehet akadálya annak, hogy velünk is a legjobb kapcsolatokat tartsa fönn. E két dolog nem zárja ki egymást. A prágai lapok tőzsdespekulációnak minősítik a Rothermere-akciót. Prágából jelenti az „Információ": Lord Rothermerenek a „Daily Mail" egyik legutóbbi számában megjelent cikke, amelyben Rothermere Csehszlovákia pénzügyi bojkottjára hívja föl a világ pénzembereit, Csehszlovákia sajtójában élénk visszhangot váltott ki és a szerdán megjelent prágai lapok egyöntetűen azt írják, hogy Rothermere legutóbbi cikke végre fölfedte a valóságot a lord igazi szándékait illetően. Most már bizonyos— írják a prágai lapok —, hogy Rothermere akciója tulajdonképen tőzsdei spekuláció, amellyel a lord a csehszlovák állampapírok besszére játszik. Ez a manőver azonban — a prágai lapok megállapítása szerint — csődöt mondott, mert a csehszlovák állampapírok az utóbbi napokban valamennyi európai piacon jelentékeny árnyereségre tettek szert. Terjesszük a musásfajtái Váltsa meg a jegyét a szeptember Sió 4-én, vasárnap Kuruclesen megtartandó nagy ÜNNEPÜNNEPELYRE A program keretében 2000 dalos énekel. Külön tornaünnepély. Szabadszínpad a legkitűnőbb művészek föllépésével. Szavalókórusok. Jegyek 50 fillérért kaphatók a mozgalom összes intézményeinél és a Népszava kihordóinál. Villamosközlekedés a Széna-térig, onnan 81-es zugligeti kocsival a Szarvas- vendéglőig, vagy Szép Ilonás kocsikkal a végállomásig. Mindkét helyen rendezők várják az érkezőket.