Népszava, 1927. szeptember (55. évfolyam, 197–221. sz.)

1927-09-01 / 197. szám

1927 szeptember 1". NÉPSZAVA Frontharcosok és frontharcosok. A legitimista arisztokrácia reggeli lapjából végre tudomásul lehet venni, mi­­is az a ,,bűnös mulasztás", amit a háború befejezése óta egyedül Magyarországon követtek el. Az igaz, hogy sok bűnös mulasztást követtek el minálunk a háború befejezése óta is s az ember hajlandó sok mindenre gondolni, aminek a meg­nem teremtésével egyedül Magyarország esett bűnbe. A szociális védelem törvényei és az állampolgári jogok kiterjesztése, nemkülön­ben az adózás és a földreform tekintetében sok és mélyreható reformot hajtottak végre és mutatnak új alkotásokat Európa államai és ezekben a kérdésekben Magyarország kor­mányai valóban súlyos és megbocsáthatatlan mulasztásokat követtek el. A legitimista újság szerdai első cikkének írója azonban ezekre a kérdésekre távolról sem gondol. Mit neki szo­ciális védelem, jogkiterjesztés és igazságos birtokeloszlás vagy igazságos adóztatás, ami­kor sokkal súlyosabb, számára mindennél jelentőségteljesebb kérdés rágja a lelkét. Szerinte az volt a „bűnös mulasztása" Magyarországnak, hogy itt még mindig nem csinálták meg — a frontharcosok szervezetét... A cikkíró (hogy az ő személyéről is essék egy-két szó) egy levitézlett fajvédő képviselő, aki újabban sehogy sem tudott mandátumhoz jutni és most a Move sportosztályait igaz­gatja. Mint ilyen, bizonyos hivatalos színezet­tel nyilatkozhatik egyesületének a terveiről s ha azt mondja, hogy „a magyar nacionalista frontharcosok szervezetét meg kell teremteni, tehát meg fogjuk teremteni", akkor el lehetünk készülve arra, hogy Magyarország politikai közéletében nemsokára megjelennek a poli­tikai és társadalmi reakció acélsisakos lovag­jai. Ilyen körülmények között már előre jelzi, hogy mint frontharcos-szervezet is, a legélén­kebb kapcsolatot kívánják a felügyeleti jogot gyakorló államhatalommal. Kormányhatalmat akart ugyan írni, de államhatalomra tévedt a tolla, ami majdnem egyremegy, sőt manapság tökéletesen egyremegy. A legszorosabb kap­csolat a kormánnyal... Mert ők nem igénylik azt a „majdnem tökéletes fölügyeletmentessé­get", amelyet szerinte a szociáldemokrata párt­os szakszervezetek élveznek... Felügyeletet akarnak, olyan fölügyeletet, amely szolidáris ölelés a számukra­, amely ápol és sok minden­félét eltakar, aminek a nyilvánosságtól való észrevevése nem kívánatos. A cikkíró úr nem vázolja elég pontosan, hogy­­— mint frontharcos­ szer­vezeté — mi a keresni­valójuk a magyar közéletben. Annyit elárul, hogy ez a szervezet nem valami vigéeszellemű­ érdekképviselet, „vagy legalább nem elsősor­­ban az". A katonai szellemet akarja ápolni, meg azt a „hasonlíthatatlanul meleg bajtár­siasságot", amely a cikkíró állításával ellen­tétben (sok százezernyi tanú van rá) sajnála­tosan gyönge lábon állott a harctér és a hadi­fogolytáborok magyarjai között. (Természete­sen­­voltak tiszteletreméltó és szép kivételek is, de az a „hasonlíthatatlan" bajtársiasság, kü­lönösen­ a tisztek részéről a legénység felé, vajmi ritkán nyilatkozott meg.) Summa-sum­mámul: ha a magyar frontharcosok szerveze­tének megalakítása a germán politikai és tár­sadalmi reakció szervezeteinek majmolását je­lenti is, egészen bizonyos, hogy ez a magyar másolat sem készül valami kedélyes gombozó­egyesü­letnek. A külföldi hasonmásoknak nem­csak a formáját, hanem a lényegét is híven le fogják utánozni. Nem afféle hadastyáne­gyes il­letéket alakítanak, amelyekben a katonai cif­rálkodásokért lelkesedő fiatal- és öregurak akarják kitombolni fékezhetetlen polgári és nemzeti Vereinsmeierkodásukat. Nem bizony, mert ha ilyesmit akarnának, erre a célra ta­lál­hatának régen készenálló kereteket. Mindenekelőtt azonban, a belső politika szempontjából a frontharcosok szervezetének előkészítése és a megalakulásnak határozott bejelentése­­, a magyar reakció előtérbe­nyomulását is jelenti. Új erőkre van szüksége, mert nagyon meglehet, hogy a régi erők és régi formák­ vagy kidöglöttek már alóla, vagy alkalmatlanokká váltak ,a támasztékot a bunkó, a korbács szerepére. Az ébredőknek végük lett, mint a mocsár lecsapolása után a békáknak. Egyébként is ez a név már nem riaszt, csak mosolyt kelt. Hát új névre, némi­leg új formára van szükség, új toborzó­jelszavakra, az egész dolognak a savát-borsát, izét, célját és tulajdonképeni mibenlétet pedig már előre megadja az a jó hír, ami az ilyen alakulásokat különösen Porosz- és Bajor­országból megelőzi. A reakció előnyomulá­sáról és új támasztékairól van szó, naiv dolog volna tehát az ügyet olyasmivel elintézni, hogy efféle frontharcos szervezetre Magyar­országon nincs szükség.. Ha ezek az urak ezt a szervezetet meg akarják, akkor meg is fogják csinálni, ellenük tehát nem a negatív szóhalmozás segít, hanem új ellenszer­vezetek alakítása, de legelső­sorban a velük szem­benálló régi szervezeteknek a megerősítése. Ebben a tekintetben nekünk, szociáldemokra­táknak nagyon kevés a mondanivalónk, de annál több és súlyosabb számunkra a csele­kedet szükségessége. Hiszen mi vagyunk az elsők, akik nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy bennünket és szervezeteinket a front­harcos urak — és azok magas barátai — messzire el akarnak kerülni. Ha ezek még csak fognak megalakulni, nekünk már most, haladéktalanul, azonnal hozzá kell látnunk szervezeteink megerősítéséhez, párt- és szak­szervezeteink erőinek fölgyű­jtéséhez,, pártlap­jaink, elsősorban a Népszava megerősítéséhez, előfizetői és olvasói számának hatalmas meg­gyarapításához, nemcsak azért, mert jönnek a frontharcos urak, hanem amiatt, mert kímé­letlen ellenségeink száma eggyel megszapo­rodik. Az uj frontharcosokkal szemben vonul­tasuk föl a régi frontharcosokat. A reakció frontharcosai ellenére a demokrácia és a szocializmus áldozatkész és lelkes frontharco­sait. Ha ők odaát szervezkednek, itt minálunk nyerjen újabb lendületet az erőgyűjtés. Noha még egyet sem szóltak­­: máris kapjanak olyan választ, ami teljesen méltó mozgalmunk lelkes harcosaihoz. SOZIUS A fascist­álok az aosiai herceget szánta magyar királynak. Az „Az Est" newyorki tudósítója jelenti: A „Newyork American" hosszabb cikket közöl Mussolini állítólagos magyarországi terveiről. A c­ikk szerint a fascista Olaszország Anglia támogatásá­val az aosstai herceget akarja Magyarország trónjára ültetni. A két államnak ezzel az a cé­lja, hogy ellen­súlyozza­ Franciaország túlságosan megnöveke­dett hatalmát a kontinensen. Ezzel az olasz tervvel függ össze — a newyorki lap szerint — lord Rothermere akciója, amely a trianoni békeszerződés módosítását a­karja elérni. Az aostai herceg jelöltsége mögött — írja a továb­biakban a „Newyork Amerikán" — nem csupán Olaszország és Anglia áll, hanem a magyar fő­nemesség egy nagy­­része is és kivétel nélkül valamennyi ma­gyar fascista organizáció. Ami Mussolinit illeti, ő határozott ellensége a dunai monarchia föltámasztásának és a Habsburg­uralom visszaállításának. Erős Magyarországot kíván Mussolini az aostai herceg uralkodása alatt, hogy a hercegben és a­z uralma alá ke­rülő Magyarországban megbízható támasztékot találjon a fascizmus számára­ Anglia azért támogatja Olaszországot,, hogy megtörje a Földiközi-tenger mellékén Franciaország hatal­mát, valamint Magyarország erősítése révén Franciaország hatalmii pozícióját a kontinen­sen is. Egy fascista Magyarországban Anglia kitűnő szövetségest látna Szovjetorosz­ország ellen. A kisantant egymagában is meg tudna bir­kózni Magyarországgal, de tehetetlen Olasz­országgal és Angliával szemben. A német birodalom és Ausztria csatlakozási kérdését ennél a tervnél nem vették számításba. Mussolini még mindig ellenzi Ausztria és Németország egyesülését, de kész volna el­ejteni aggodalmait, ha Ausztria visszaadná Magyarországnak a Burgenlandot és úgy Ausztria, mint Németország is bizonyos stratégiai biztonságokat nyújtana Olaszország­nak. A cikk írója azt állítja, hogy ezt a tervet egy öreg magyar arisztokra­tától tudta meg, aki a magyar szabad­királyválasztók táborához tartozik és azért tartotta szükségesnek nyilvánosságra hozni ezeket a politikai intrikákat, mert egyetért az elhunyt Wilson elnökkel abban, hogy semmi sem olyan káros, mint a titkos diplomácia, amely a népek­­ismerete és meg­kérdezése nélkül intézi a világ sorsát. Walkó külügyminiszter szerint a dunai Kon­föderáció előföltételei még nincsenek meg. Walkó külügyminiszter a párisi „Gaulois" tudósítója előtt nyilatkozott a kormány kül­politikai terveiről és a többi között kijelen­tette, hogy „Magyarország és az utódállamok gazdasági kapcsolatai napról-napra javulnak és a kormány azt reméli, hogy a kereskedelmi szerződések révén a forgalom, ezzel kapcsola­tosan pedig az államok közti viszony is ja­vulni fog". A dunai gazdasági konföderáció utóbbi időkben gyakran fölmerülő tervét ille­tően Walk­ó miniszter hangoztatta, hogy a magyar kormány fölfogása szerint az ehhez szükséges előfeltételek jelenleg még nincsenek meg. Különben, sem látjuk — mondotta a külügy­miniszter —, hogy milyen előnyöket biztosí­tana számunkra az ilyen irányú együttműkö­dés, mert a törvényes formák között meg­kötött szerződések elegendők szükségleteinkre. Viszont a háború óta teremtett ú­i magyar ipar csak hátrányt látna a dunai vámunióból. A párisi lap tudósítója ezután kérdést inté­zett Walkó külügyminiszterihez a magyar-fran­cia viszonyt illetően, amire a külügyminiszter a frankhamisításra való célzással a követke­zőket mondotta: — Azokat a sajnálatos tényeket, amelyek a múltban történtek, nem lehet terhünkre róni. Az idő szerencsére kitörli az emlékezetből a kellemetlen emlékeket. Bár jól tudom, hogy van egy kisántánt, de Franciaországnak is kisántánt államaihoz való jóviszonya nem le­het akadálya annak, hogy velü­nk is a legjobb kapcsolatokat tartsa fönn. E két dolog nem zárja ki egymást. A prágai lapok tőzsdespekulációnak minő­sítik a Rothermere-akciót. Prágából jelenti az „Információ": Lord Ro­thermerenek a „Daily Mail" egyik legutóbbi számában megjelent cikke, amelyben Rother­mere Csehszlovákia pénzügyi bojkottjára hívja föl a világ pénzembereit, Csehszlovákia sajtó­jában élénk visszhangot váltott ki és a szer­dán megjelent prágai lapok egyöntetűen azt írják, hogy Rothermere legutóbbi cikke végre fölfedte a valóságot a lord igazi szándékait illetően. Most már bizonyos­­— írják a prágai lapok —, hogy Rothermere akciója tulajdon­képen tőzsdei spekuláció, amellyel a lord a csehszlovák állampapírok besszére játszik. Ez a manőver azonban — a prágai lapok meg­állapítása szerint — csődöt mondott, mert a csehszlovák állampapírok az utóbbi napokban valamennyi európai piacon jelentékeny árnye­reségre tettek szert. Terjesszük a musásfajtái Váltsa meg a jegyét a szeptember Sió 4-én, vasárnap Kuruclesen megtartandó nagy Ü­N­NEPÜNNEPELYRE A program keretében 2000 dalos énekel. Külön tornaünnepély. Szabadszínpad a legkitűnőbb művé­szek föllépésével. Sza­valókórusok. Jegyek 50 fillérért kaphatók a mozgalom összes intézményeinél és a Népszava kih­ordóinál. Villamosközlekedés a Széna-térig, onnan 81-es zugligeti kocsival a Szarvas- vendéglőig, vagy Szép Ilonás kocsikkal a végállomásig. Mindkét helyen rendezők várják az érkezőket.

Next