Népszava, 1927. október (55. évfolyam, 222–247. sz.)
1927-10-01 / 222. szám
LV. évfolyam, 222. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengőt Egy hóra , 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy bóra. ........ 5 pengő SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI - t UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—31 V A. Egyes szám ára 16, ünnepnap 24, vasáárnap 32 fillér. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖZPONTI KÖZLÖNYE /W^ . 130 Csehszlovákiában hétk.100 fk, vas. 2 vk. (*.. KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI - k^j^y Telefonszám J. 303-30, J. 30 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP UTCA 4. SZ. 303-31, J. 303-32 A titkos diplomácia konyháján főtt a Paléologue-jegyzék is, amely körül most annyi izgalom támadt. Nem kevesebbről volt szó ebben a jegyzékben, mint százezer fiatal, életerős, egészséges magyar ember életéről, akiket, ha történetesen másképen alakultak volna a dolgok, könnyűszerrel föláldoztak volna a háború vértől szennyes oltárán anélkül, hogy megkérdezték volna őket, hogy meg akarnak-e halni, anélkül, hogy megkérdezték volna a népet, hogy akar-e ilyen rettenetes áldozatot hozni. Százezer magyar ember élete feküdt a történelmi sors mérlegén, amelyet a titkos diplomácia keze tartott. Bizonyos, hogy nem ment volna egykönnyen ennek a százezer embernek hadbaküldése. Olyan atmoszféra volt akkor, amely mindenre inkáb lehetett alkalmas, mint arra, hogy pántlikás vonatokat tömjenek tele halálba küldött emberekkel. A szociáldemokrata párt erejét megtörték és véres terror uralkodott szerte az országban, de lett volna annyi ereje a szociádemokráciának, lett volna annyi ereje a népnek, hogy szembeszálljon olyan akarattal, amely idegen osztályérdekekért akart volna százezernyi férfit föláldozni. Nem tudjuk, min dőlt meg és hogyan dőlt meg a francia ajánlat. De biztosra vesszük, hogy nem azon fordult meg ennek a jegyzéknek a sorsa, hogy az akkori ellenforradalmi magyar kormány nem lett volna hajlandó magyar hadsereget küldeni a lengyelek védelmére. Egyéb okok játszhattak itt közre és ezeket az okokat mindenesetre föl kell tárni. Föl kell tárni már csak azért is, mert nagyon valószínű, hogy a magyar kormány ennek a föltételnek a kikapcsolásával is az ország hasznára fordíthatta volna Paléologue jegyzékét, amely, ime, hét esztendő múltán került napvilágra a titkos diplomácia labirintusából. Az ország népe csak hét esztendő múlva tudta meg, hogy milyen sors lebegett fölötte. Sőt akadtak az akkori ellenforradalmi kormány tagjai között is olyanok, akik csak most tudták meg, hogy ilyen jegyzék volt és hogy az akkori magyar kormány és az akkori francia kormány között tárgyalások ,voltak folyamatban sorsdöntő kérdésekről. Ez a diplomáciai okmány a villámfény élességével világít bele a titkos diplomácia szörnyűségeibe. Ilyen titkos diplomáciai okmányok és ilyen titkos diplomáciai cselekedetek robbantották rá a világra századok legnagyobb katasztrófáját, millió és millió ember sötét végzetét, országok és népek kegyetlen tragédiáját, a világháborút. Néhány tucat diplomata kezében van ma is népek százmillióinak sorsa. S amíg a nyílt fórumokon zengő frázisok hangzanak a világ békéjéről, ki tudja, hogy a külügyminisztériumok és nagykövetségek vastagon párnázott ajtói mögött nem gomolyog-e egy újabb világkatasztrófa a titkos diplomácia üstjei fölött. Elviselhetetlenül és kegyetlenül nyomasztó tudat ez. És neom szabad megpihennie egy pillanatra sem annak az akaratnak, amely a cselekvés készségével áll szemben a titkos diplomácia intézményével és minden erőmegfeszítésnek arra kell irányulnia, hogy föleszméljenek a lomha népek annak tudatára, hogy fölöttül titokzatos kezek szövik a történelem véres hálóját, amelyet nekik kell szétszaggatniok. Szétszaggatni a titkos diplomácia hálóját nem könnyű föladat. Több kell hozzá, mint a demokrácia. A népek hatalma kell hozzá, amelyet csak az öntudatos akarat kovácsolhat ki, hogy ezzel a hatalommal porrá zúzassék a militarista-imperialista szellem, amely, amíg él, örökös veszedelme lesz a népek békéjének. A demokrácia a népek hatalommá növekedésének legkeményebb eszköze és nekünk itt Magyarországon és mindenütt, ahol nincsen demokrácia, a népeknek arra kell törekedniök, hogy ezt az eszközt megszerezhessék. Mert minél nagyobb a befolyása a népeknek a kormányzásra, annál kisebb területre kénytelen húzódni a titkos diplomácia. És annál inkább terelődnek országok vitás ügyei a fegyverek és a háború területéről a jog területére. A Népszövetség is csak akkor lesz valójában a népek szövetsége, ha a benne képviselt országok valamennyie a tiszta demokrácia szellemében fog élni és csak akkor lesz a Népszövetség elhárítója a háborús konfliktusoknak, ha a dolgozó tömegek parlamenti hatalma megfojtja a titkos diplomácia szörnyetegét. A Paléologue-jegyzék fulmináns agitációs irat nemmcsak a bárgyú és tehetetlen ellenforradalmi kormányzat ellen, hanem a titkos diplomácas elen is, amely — csak hajszálon múlott — százezer embert dobott volna a háború torkába. Értsen az ország népe ebből a most napfényre került titkos diplomáciai iratból, értse meg, hogy harcolnia kell ma szakadtáig bátran és minden áldozatot vállalva a magyar demokráciáért, hogy megszabaduljon a reakció halálos öleléséből. is. Teljes a kavarodás a Paléologik-jegyzék körül. A Síiflizgjs vezérpolitikusai valamennyien helyeselték az Oroszország-ellenes hároms kalannaian vaapressfvfifelt. — Plin feneklett meg 1920-ban Magyarország bikapcsolóflása a szovjcjiellenes Klókba ? — Sem a francia, sem a magyar Külügyminisztérium nem akar tudni a Paléologue-féle titkos jegyzékről. A Paléologue-féle jegyzék rejtélye még mindig nem oldódott meg, sőt ellenkezően, ennek az ügynek a háttere egyre titokzatosabb lesz. A leleplezett jegyzék ügyében elhangzott nyilatkozatokból eddigelé minden kétséget kizáróan csak az derül ki, hogy az ellenforradalmi kurzus vezérpolitikusai 2020 tavaszán a legnagyobb készséggel csatlakoztak volna a Szovjetoroszország ellen megindított háborús akcióhoz és kivétel nélkül valamennyiükben megvolt a hajlandóság, hogy a magyar nép tömegeit föláldozzák egy háborús kaland céljaira. Most utólag sem hangzik el egyetlenegy nyilatkozat sem a reakciós politika vezérei részéről, amely a Simonyi-Semadam-kormány ezirányú hajlandóságát megbélyegezné. És maga Simonyi-Semadam Sándor is eddigi nyilatkozataival arról tesz tanúságot, hogy a magyar ellenforradalom nem elégedett meg azzal, hogy itthonvéres irtóhadjáratot rendezett a munkásság, politikai ellenfelei ellen, hanem kapva-kapott volna az alkalmon, hogy az osztálygyűlölet frontját kiépítse az akkori orosz hadállásokig. A Paléologue-féle jegyzékben lefektetett tervek — kétségtelenül — nem is ezen feneklettek meg, más, eddig föl nem derített okai vannak annak, hogy" a Simonyi-Semadam-kormány egyszerűen elmulasztotta a jobb békekötésnek azt a lehetőségét, amelyre esetleg — az oroszellenes intervenció kikapcsolásával is — alkalom kínálkozott volna. Hiszen a „Magyarság szerint „a magyar és a francia kormány között a Paléologue-jegyzék alapján megindult tárgyalások kulminációs pontjukat 1920 júliusában érték el, amikor a francia ajánlatot teljesen szabad formában, újabb hivatalos jegyzékben Millerand akkori francia miniszterelnök megismételte. És ez a második Millerand-féle levél, amely féltve őrzött irata a magyar és a francia titkos diplomáciai levéltáraknak, legalább ugyanannyit ajánl föl, mint a Paléologue-féle memorandum. Ez a Millerand-féle hivatalos ajánlat volt az, amelyre az akkori magyar kormányok szeptember 23-ig, Paléologue távozásáig, illetve Millerand elnökválasztásáig választ nem adtak". Miután pedig minden akkori politikus nyilat,trodatából megállapítható, hogy a magyarellenforradalmi kormányban megvolt a hajlandóság arra, hogy belekapcsolódjék az Oroszország ellen megindított háborúba, fölmerül tehát a kérdés, melyek voltak a jobb békekötésnek azok az alapföltételei, amelyeket a kurzus akkoriban a Trianonban megállapított határoknál sokkal kedvezőbb határok ellenértékeképen sem volt hajlandó vállalni. Erre vonatkozóan fölmerült az a hír, hogy a francia kormány messzemenő garanciákat követelt a magyar kurzuskormánytól a Habsburg-uralom restaurálása ellen és a Simonyi-Semadam-kormány ezeket a feltételeket vonakodott elfogadni. Minderre természetesen csak az deríthetne fényt, ha az akkori magyar és francia diplomácia titkos iratait és jegyzékváltásait hiánytalanul közzétennék. Erre azonban egyelőre kevés a kilátás. Sőt ellenkezően: egyelőre mindkét oldalról az az igyekezet, hogy a leleplezett Paléologue-jegyzéket apokrifnak tüntessék föl és úgy Parisban, mint a magyar külügyminisztérium részéről azt állítják, hogy ennek a jegyzéknek a magyar és a francia külügyminisztérium titkos iratai között semmi nyoma sincsen. Állítólag Parisban és Budapesten is nyoma veszett a Paléologue-jegyzéknek. Az egyik reggeli lap párisi munkatársa a francia külügyminisztériumban érdeklődött az 1920. évi Paléologue-jegyzék ügyében és a többi között a következő fölvilágosítást kapta: — A francia külügyminisztériumban ennek az állítólagos okmánynak sehol sem találják semmiféle nyomát. A külügyminisztérium e pillanatban azt hiszi, hogy valamilyen apokrif írásról van szó. Lehet azonban, hogy valamilyen memorandum vagy terv volt ez, amelyet Paléologuehoz juttattak el magyar részről és az ő asztaláról került el azután valamilyen indiszkréció révén. A trianoni béke körvonalai azonban már régebben megvoltak, mielőtt Magyarország delegátusai