Népszava, 1927. október (55. évfolyam, 222–247. sz.)

1927-10-01 / 222. szám

LV. évfolyam, 222. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengőt Egy hóra , 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy bóra. ........ 5 pengő SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI - t UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—31 V A. Egyes szám ára 16, ünnepnap 24, vasáárnap 32 fillér. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖZPONTI KÖZLÖNYE /W^ .­­ 130 Csehszlovákiában hétk.100 fk, vas. 2 vk. (*.­. KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI­­ - k^j^y Telefonszám J. 303-30, J. 30 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP UTCA 4. SZ. 303-31, J. 303-32 A titkos diplomácia konyháján főtt a Paléologue-jegyzék is, amely körül most annyi izgalom támadt. Nem kevesebbről volt szó ebben a jegyzék­ben, mint százezer fiatal, életerős, egészséges magyar ember életéről, akiket, ha története­sen másképen alakultak volna a dolgok, könnyűszerrel föláldoztak volna a háború vértől szennyes oltárán anélkül, hogy meg­kérdezték volna őket, hogy meg akarnak-e halni, anélkül, hogy megkérdezték volna a népet, hogy akar-e ilyen rettenetes áldoza­tot hozni. Százezer magyar ember élete feküdt a történelmi sors mérlegén, amelyet a titkos diplomácia keze tartott. Bizonyos, hogy nem ment volna egy­könnyen ennek a százezer embernek hadba­küldése. Olyan atmoszféra volt akkor, amely mindenre inkáb lehetett alkalmas, mint arra, hogy pántlikás vonatokat tömjenek tele halálba küldött emberekkel. A szociál­demokrata párt erejét megtörték és véres terror uralkodott szerte az országban, de lett volna annyi ereje a szociádemokráciá­nak, lett volna annyi ereje a népnek, hogy szembeszálljon olyan akarattal, amely ide­gen osztályérdekekért akart volna száz­ezernyi férfit föláldozni. Nem tudjuk, min dőlt meg és hogyan dőlt meg a francia ajánlat. De biztosra vesszük, hogy nem azon fordult meg ennek a jegy­zéknek a sorsa, hogy az akkori ellenforra­dalmi magyar kormány nem lett volna haj­landó magyar hadsereget küldeni a lengye­lek védelmére. Egyéb okok játszhattak itt közre és ezeket az okokat mindenesetre föl kell tárni. Föl kell tárni már csak azért is, mert nagyon valószínű, hogy a magyar kor­mány ennek a föltételnek a kikapcsolásával is az ország hasznára fordíthatta volna Paléologue jegyzékét, amely, ime, hét esz­tendő múltán került napvilágra a titkos diplomácia labirintusából. Az ország népe csak hét esztendő múlva tudta meg, hogy milyen sors lebegett fölötte. Sőt akadtak az akkori ellenforradalmi kor­mány tagjai között is olyanok, akik csak most tudták meg, hogy ilyen jegyzék volt és hogy az akkori magyar kormány és az akkori francia kormány között tárgyalások ,voltak folyamatban sorsdöntő kérdésekről. Ez a diplomáciai okmány a villámfény élességével világít bele a titkos diplomácia szörnyűségeibe. Ilyen titkos diplomáciai okmányok és ilyen titkos diplomáciai csele­kedetek robbantották rá a világra századok legnagyobb katasztrófáját, millió és millió ember sötét végzetét, országok és népek ke­gyetlen tragédiáját, a világháborút. Néhány tucat diplomata kezében van ma is népek százmillióinak sorsa. S amíg a nyílt fórumo­kon zengő frázisok hangzanak a világ béké­jéről, ki tudja, hogy a külügyminisztériumok és nagykövetségek vastagon párnázott ajtói mögött nem gomolyog-e egy újabb világ­katasztrófa a titkos diplomácia üstjei fölött. Elviselhetetlenül és kegyetlenül nyomasztó tudat ez. És neom szabad megpihennie egy pillanatra sem annak az akaratnak, amely a cselekvés készségével áll szemben a titkos diplomácia intézményével és minden erő­megfeszítésnek arra kell irányulnia, hogy föleszméljenek a lomha népek annak tuda­tára, hogy fölöttül­ titokzatos kezek szövik a történelem véres hálóját, amelyet nekik kell szétszaggatniok. Szétszaggatni a titkos diplomácia hálóját nem könnyű föladat. Több kell hozzá, mint a demokrácia. A népek hatalma kell hozzá, amelyet csak az öntudatos akarat kovácsol­hat ki, hogy ezzel a hatalommal porrá zúzassék a militarista-imperialista szellem, amely, am­íg él, örökös veszedelme lesz a né­pek békéjének. A demokrácia a népek hata­lommá növekedésének legkeményebb esz­köze és nekünk itt Magyarországon és mindenütt, ahol nincsen demokrácia, a né­peknek arra kell törekedniök, hogy ezt az eszközt megszerezhessék. Mert minél na­gyobb a befolyása a népeknek a kormány­zásra, annál kisebb területre kénytelen hú­zódni a titkos diplomácia. És annál inkább terelődnek országok vitás ügyei a fegyverek és a háború területéről a jog területére. A Népszövetség is csak akkor lesz valójá­ban a népek szövetsége, ha a benne kép­viselt országok valamennyie a tiszta demo­krácia szellemében fog élni és csak akkor lesz a Népszövetség elhárítója a háborús konfliktusoknak, ha a dolgozó tömegek par­lamenti hatalma megfojtja a titkos diplo­mácia szörnyetegét. A Paléologue-jegyzék fulmináns agitációs irat nemmcsak a bárgyú és tehetetlen ellen­forradalmi kormányzat ellen, hanem a titkos diplomácas elen­ is, amely — csak hajszálon múlott — százezer embert dobott volna a háború torkába. Értsen az ország népe ebből a most napfényre került titkos diplomáciai iratból, értse meg, hogy harcolnia kell m­a szakadtáig bátran és minden áldoza­­­tot vállalva a magyar demokráciáért, hogy megszabaduljon a reakció halálos öleléséből. is. Teljes a kavarodás a Paléologik­-jegyzék körül. A Síiflizgjs vezérpolitikusai valamennyien helyeselték az Oroszország-ellenes hároms kalannaian vaap­ressfvfifelt. — Plin feneklett meg 1920-ban Magyar­ország bikapcsolóflása a szovjcjiellenes Klókba ? — Sem a francia, sem a ma­gyar Külügyminisztérium nem akar tudni a Paléologue-féle titkos jegyzékről. A Paléologue-féle jegyzék rejtélye még min­dig­ nem oldódott meg, sőt ellenkezően, ennek­­ az ügynek a háttere egyre titokzatosabb lesz. A leleplezett jegyzék ügyében elhangzott nyilat­kozatokból eddigelé minden kétséget kizáróan csak az derül ki, hogy az ellenforradalmi kur­zus vezérpolitikusai 2020 tavaszán a legnagyobb készséggel csatlakoztak volna a Szovjetorosz­ország ellen megindított háborús akcióhoz és kivétel nélkül valamennyiükben meg­volt a haj­landóság, hogy a magyar nép tömegeit föláldoz­zák egy háborús kaland céljaira. Most utólag sem hangzik el egyetlenegy nyilatkozat sem a reakciós politika vezérei részéről, amely a Simonyi-Semadam-kormány ezirányú hajlan­dóságát megbélyegezné. És maga Simonyi-Semadam Sándor is eddigi nyilatkozataival arról tesz tanúságot, hogy a magyar ellenfor­radalom nem elégedett meg azzal, hogy itthon­­véres irtóhadjáratot rendezett a munkásság, politikai ellenfelei ellen, hanem kapva-kapott volna az alkalmon, hogy az osztály­gyűlölet frontját kiépítse az akkori orosz hadállásokig. A Paléologue-féle jegyzékben lefektetett ter­vek — kétségtelenül — nem is ezen feneklettek meg, más, eddig föl nem derített okai vannak annak, hogy" a Simonyi-Semadam-kormány egyszerűen elmulasztotta a jobb békekötésnek azt a lehetőségét, amelyre esetleg — az orosz­ellenes intervenció kikapcsolásával is — alka­lom kínálkozott volna. Hiszen a „Magyarság s­zerint „a magyar és a francia kormány között a Paléologue-jegyzék alapján megindult tár­gyalások kulminációs pontjukat 1920 júliusában érték el, amikor a francia ajánlatot teljesen szaba­d f­­ormá­ban, újabb hivatalos jegyzékben Mil­lerand akkori francia miniszterelnök megismételte. És ez a második Millerand-féle levél, amely féltve őrzött irata a magyar és a francia titkos diplomáciai levéltáraknak, legalább ugyan­annyit ajánl föl, mint a Paléologue-féle memo­randum. Ez a Millerand-féle hivatalos ajánlat volt az, amelyre az akkori magyar kormányok szeptember 23-ig, Paléologue távozásáig, illetve Millerand elnökválasztásáig választ nem ad­tak". Miután pedig minden akkori politikus nyilat,­trodatából megállapítható, hogy a­ magyar­­ellen­forradalmi kormányban meg­volt a hajlandó­ság arra, hogy belekapcsolódjék az Oroszország ellen megindított háborúba, fölmerül tehát a kérdés, melyek voltak a jobb békekötésnek azok az alapföltételei, amelyeket a kurzus akkoriban a Trianonban megállapított határoknál sokkal kedvezőbb határok ellenértékeképen sem volt hajlandó vállalni. Erre vonatkozóan fölmerült az a hír, hogy a francia kormány messzemenő garanciá­kat követelt a magyar kurzuskormánytól­­ a Habsburg-uralom restaurálása ellen és a Simonyi-Semadam-kormány ezeket a fel­tételeket vonakodott elfogadni. Minderre természetesen csak az deríthetne fényt, ha az akkori magyar és francia diplo­mácia titkos iratait és jegyzékváltásait hiány­talanul közzétennék. Erre azonban egyelőre kevés a kilátás. Sőt ellenkezően: egyelőre mindkét oldalról az az igyekezet, hogy a le­leplezett­ Paléologue-jegyzéket apokrifnak tün­tessék föl és úgy Parisban, mint a magyar külügyminisztérium részéről azt állítják, hogy ennek a jegyzéknek a magyar és a francia külügyminisztérium titkos iratai között semmi nyoma sincsen. Állítólag Parisban és Budapesten is nyoma veszett a Paléologue-jegyzéknek. Az egyik reggeli lap párisi munkatársa a francia külügyminisztériumban érdeklődött az 1920. évi Paléologue-jegyzék ügyében és­ a többi között a következő fölvilágosítást kapta: — A francia külügyminisztériumban en­nek az állítólagos okmánynak sehol sem találják semmiféle nyomát. A külügy­minisztérium e pillanatban azt hiszi, hogy valamilyen apokrif írásról van szó. Lehet azonban, hogy valamilyen me­morandum vagy terv volt ez, amelyet Paléologuehoz juttattak el magyar részről és az ő asztaláról került el azután vala­milyen indiszkréció révén. A trianoni béke körvonalai azonban már régebben meg­voltak, mielőtt Magyarország delegátusai

Next