Népszava, 1927. november (55. évfolyam, 248–272. sz.)

1927-11-01 / 248. szám

LWo évfolyam, 248. szám, Budapest* Bsovemissz 1, Messy Ara 24 fillér AZ ELŐFIZETÉS ÁRA! Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengőt Egy hóra . 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy hóra. ........ 5 pengő SZERKESZTŐSÉG:" Vffl. CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 303—50 és J. 303—SÍ Egyes szám ára 16, ünnepnap 24, vasárnap 32 fillér. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁR^:^?^/^ KÖZPONTI KÖZLÖNYE -­•.*'­ • . fr"Csehszlovákiában hétk- 1-50 vaB-2 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MÜNDEN NAP (-*| A^VIOADÓHIVATAL vm. CONTI-UTCA 4. SZ. \ • Telefonszám . . . J. 303«, J. 303-31, J. 303-32 Mártírok sírjánál. Az ellenforradalom fölülkerekedése óta kilencedszer érkeztünk el ahhoz a naphoz, amelyet az élők kegyelete a holtaknak szen­tel. Halottak Napja van ma és a­ magyar proletariátus töméntelen zarándokhelye ellenforradalmi idők alatt megnövekedett ama vértanuk sírjaival, akiket nem a ter­mészetes elmúlás ragadott ki az élők sorá­ból. Számontartott sírok és jeltelen temet­kezőhelyek alatt pihennek a mi mártírjaink és a magyar munkásság a hála és a hű­ség mélységes érzésével rója le ezen a napon a kegyelet adóját azok iránt, akik életüket áldozták föl az elvhűség és a kötelességtel­jesítés oltárán. » Mindenhová nem mehetünk el. A jeltelen, rejtett sírok mélyén nyugvó vértanúinkhoz csak lélekben és gondolatban juthatunk el. De vannak megjelölt sírjaink is, ahová ilyen alkalmakkor kéretlenül és rendezés nélkül is elzarándokolnak a tömegek, hogy leróják a kegyelet adóját Piros virágok köntösét öltik mag­ikra a kegyelet megnyilatkozásá­nak napjain a mártirsírok, amelyek oly nagy számban domborulnak az ország min­den tájékán, hogy fölsorolásuk szinte lehe­tetlen. Meg kell tehát elégednünk Somogyi és Bacsó elvtársaink, a mester és a tanít­vány, a két hűséges szocialista harcos föl­említésével, mint akik szimbolizálják a mártírok sorsát és jelentőségét. Somogyi és Bacsó elvtársaink és a töb­biek mind az eszmének éltek és az eszméért haltak meg és a virágok, amelyek a két sír­dombra hullnak, valamennyi mártír em­lékének szólnak. Somogyi és Bacsó és a töb­biek az ellenforradalom vészes napjainak áldozatai és sírjaik j a munkásság soha el nem halványuló hálájának és kegyeletének a za­rándokhelyei. És amidőn a kegyelet napján ehelyütt is adózunk mártírjaink emlékének, a magyar munkásság martíriumával kap­csolatos kérdések egész légiója magasodik föl a sírdombok mögül. Nem akarjuk a napi politizálás tisztátalan hullámaival a csöndes és mélységes kegye­let tisztaságát beszennyezni. Nem hánytor­gatjuk ezzel az alkalommal, hogy a forra­dalmi cselekmények véres megtorlása után mindezideig nélkülözzük az ellenforradalmi bűncselekmények példás megtorlását. Nem kérjük ma számon, csak megemlítjük, hogy Somogyi és Bacsó gyilkosai még mindig ismeretlenek és maga az égbekiáltó gyilkos­ság még mindig megtorlatlan, noha a kor­mány részéről számtalan ilyen irányú fo­gadkozás és kijelentés történt. Ma erről ne essék szó. A mai napon és min­den más alkalomkor, amidőn áldozhatunk és adózhatunk mártírjaink emlékének, marad­jon ez az emlékezés tiszta. De fölvet­jük azt a másik kérdést, amelyet a kegye­let és megbocsátás minden alkalomszerű dátumánál és azonkívül is, ha arra alkalom adódik, föl kell vetnünk. Föl kell vetnünk az amnesztia kérdését, föl kell vetnünk a vi­lág minden táján céltalanul bolyongó, elüldö­zöttek hazatérésének a kérdését, föl kell vet­nünk ezt a két kérdést ilyen formában: miért és hol késik­ a teljes politikai amnesz­tia és az emigráció likvidálása, miért olyan lassú és lomha a megbocsátás szelleme a for­radalom üldözöttjei iránt, amikor az ellen­forradalom bűnöseivel szemben olyan szem­kápráztatóan fürge volt? Az ellenforradalom fölülkerekedésének és uralmának kilencedik esztendejében újra és újra figyelmeztetnünk kell a hatalom mai urait, hogy réges-régen elérkezett a forra­dalom teljes fölszámolásának az ideje és hogy az ország érdekeinek kockáztatása nélkül az elintézést tovább halasztani nem lehet. Föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a párisi kommün után nyolc esztendővel Francia­országban már nyoma sem volt a politikai bosszúállásnak, mert az akkori francia kor­mány belátta, hogy a politikai üldözések folytatásával Franciaország érdekeit koc­káztatja. Föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a világháborút és a világháború után bekövetkezett forradalmakat világszerte föl­számolták már, olyan formában, hogy tel­jes megbocsátással pontot tettek az üldöz­tetések után, hogy megteremtsék az új élet, az új elindulás erkölcsi alapjait. Az ural­mon maradt diadalmas forradalmak meg­bocsátottak az ellenforradalmároknak. A forradalmakat leverő ellenforradalmak urai megbocsátottak a forradalmároknak. Min­den állam kormánya, legyen az akár forra­dalmi, ellenforradalmi, demokratikus, vagy reakciós kormány, igyekezett eltakarítani az útból a politikai bosszúállás kényelmet­len akadályait. És ha más országok, győztes és erős or­szágok kormányai úgy érzik, hogy erre a lépésre rászorultak, a megcsonkított Ma­gyarország, amely a külföldi közvélemény megértésétől várhatja csupán a rajta esett igazságtalanságok jóvátételét, százszorosan rá van utalva erre az engesztelő gesztusra. Halottak Napján, amidőn a magyar dol­gozó tömegek lelkületét beborítja a keserű fájdalom, amidőn minden proletárhajlékban följajdul a fájdalmas érzés mártírjaink szenvedései miatt és amidőn tisztelettel meg­hajtjuk az emlékezés és a kegyelet lobogó­ját a szocializmus mártírjainak és halottai­nak tiszteletére, emlékezésül fölvetjük a ki­engesztelődés problémáját azzal, hogy a dol­gozó magyar nép várja a teljes politikai amnesztiát ás az emigráció teljes likvidálá­sát... A román­ Kormány statárianmal fenyegetőzik A istenság hiszeillétiten ail. — Százfuntatásoi­ és letartóztatások. (Belgrád, október 31.) A „Politikádnak jelen­tik Bul­­aiesiből: Románia összes garnizon­jai számára november 1-ére állandó készültséget rendeltek el. Az eddigi vizsgálat megállapí­totta, hogy Minoilescu letartóztatásával és az eddigi katonai rendszabályokkal sikerült a Károly herceg­ visszahozására irányuló első kísérletet megakadályozni és hogy a volt trón­örökösnek a katonaság körében számos híve van. Azt hiszik, hogy a hadsereg fele föltétlenül három­-párti. A ,,Pravdá"-nak jelentik Bukarestből. A rendőrség a kormány utasítására jegyzéket állított össze mindazokról az egyénekről, akik­nek viselkedése gyanúra ad okot. Ezek között számos tekintélyes politikus, író, hírlapíró és tiszt neve van. A rendőrség a listán megneve­zetteket a legszigorúbb megfigyelés alá he­lyezte. (Bukarest, október 31.) A rendőrség óriási apparátussal folytatja a nyomozást Jassyban Károly volt román trónörökös hívei után. A múlt vasárnapon Tironovics őrnagy és Stefa­nescu nyugalmazott államvasút­ főfelügyelő lakásán tartottak házkutatást. Előállították a rendőrségre Popovics volt néppárti képviselőt és Jassy város volt rendőrfőnökét, Siont is. Mindkettő ellen az a vád merült föl, hogy ter­jesztették Károly trónörökösnek a „Matiu"-­ban megjelent kiáltványát. A néppárt jassyi szervezete tegnap konferen­ciát tartott, amelyen a néppárt tagjai ellen foganatosított rendőri intézkedéseket tárgyal­ták. Az értekezlet kommünikét szövegezett meg, amelyben a néppárt jassyi csoportja hevesen tiltakozik a letartóztatások és ház­kutatások ellen. Minthogy azonban a párt né­hány tagja a kommüniké hangjai túlságosan erősnek találta, határozathozatalra nem került a sor és az ülést elnapolták. (Belgrád, október 31.) Hír szerint Bratianu különfutárral levelet küldött Károly herceg­nek és figyelmeztette őt, meg ne kísérelje a Romániába, való visszatérést. Ha ezt a figyel­meztetést nem venné tekintetbe, akkor a kor­mány a legenergikusabb rendszabályokat lép­teti életbe és kihirdeti az egész országban az ostromállapotot. A kormány tagji. (Paris, október 31.) A román követség sajtó­irodája kommünikét adott ki, amelyben eré­lyesen cáfolja azokat, a francia sajtóban nap­világot látott híreket, hogy Erdélyben és B Besszarábiában véres zavargások törtek ki, hogy Bukarestben kihirdették az ostromálla­potot , hogy a román kormány és a régens­tanács között áthidalhatatlan nézeteltérések merültek föl. Ezek a jelentések a román követ­ség szerint csupán azt a célt szolgálják, hogy félrevezessék a külföld közvéleményét. Romá­niában teljes a rend és a nyugalom s a kor­mány semmiféle kivételes rendszabályokat nem hozott. (Bukaresti október 31.) Ma este 10 órakor ismét helyreállott az összeköttetés a külfölddel, mégpedig a sajtó állandó sürgetésére. A buka­resti lapok a külföldre adott tudósításaikban egyöntetűen megállapítják, hogy a telefonfor­galom szünetelése alatt a külföldön elterjedt rémhírek minden tekintetben alaptalanok vol­tak. Rom­á­niában az elmúlt héten sehol sem­ fordultak elő komoly zavargások. A Manoi­lescu-ügyben a vizsgálat még folyik. Ma több politikust hallgattak ki tanúként s hol­nap vég­legesen meg­­szövegezi­k a vádiratot. A per a haditörvényszék előtt a jövő hét első napjaiban kezdődik. Hétfőn a kilencedik­ vadászezred lak­tanyájában házkutatást tartottak, amely azon­ban semmi eredménnyel nem járt. Teodorescu volt ezredes és egykori vezérkari főnök m­ég mindig a katolnai hatóságok rendelkezésére áll, azonban nincs letartóztatva. Teodorescu laká­sán hétfőn szintén házkutatás volt, amelynek eredménye azonban nem ismeretes. Axinte volt jassyi prefektus ellen tovább folytatják az el­járást. Axintet hétfőn átszállították a jillavai fogházba. Axinte és Manoulescu ügye között a­zonban semmiféle összefüggés nincsen. November 13-ig tart az országos Népszava-agitáció. Mindenki dolgozzék!

Next