Népszava, 1927. november (55. évfolyam, 248–272. sz.)

1927-11-27 / 270. szám

1927 november 27. NSSAVA KÖZ­GAZ­DAS Aft­imtJHMin­ fiiért van drágasá­g? Dr. Fellner Frigyes egyetemi tanár vezér­cikkben hirdette az egyik polgári lap élén, hogy drágaság m­indig volt, van és lesz. Csupán azt felejtette el hozzátenni, hogy nem minden vonatkozásban. A drágaság ugyanis két fő­tényező csoportra bontható. Az első főcsoportba tartozik természetes okozója: az aranyolcsób­bodás. Az arany kettős szerepet tölt be a gaz­dasági életben. Áru is, meg értékmérő (pénz) is. Mint áru alá van vetve az árutermelés tör­vényeinek. Minthogy kibányászása az idők folyamán megolcsóbbodott, a mennyisége meg­növekedett, piaci áruértéke folyamatosan ha­nyatló. Természetesen a többi áruhoz viszo­nyítva ez kifejezésre jut. A színaranyból is többet kell ma adni ugyanazon árumennyi­ségért, mint 1913-ban. Így érthető, hogy 1913-tól 1927-ig a hivatalos statisztika jelentése szerint az áruk nagykereskedelmi ára mintegy 34%-kal emelkedett. . Amennyiben dr. Fellner Frigyes erre a drágulási tényezőre gondol, úgy egyetértünk vele abban, hogy ilyen értelemben drágulás volt, van és lesz, amíg az arany kí­nálata a kereslettel szemben az eddigi arány­ban marad. Ám van a drágulásban egy má­sik tényezőcsoport is. Az árszínvonal mester­séges befolyásolása, közvetlen vagy közvetett eszközökkel, az osztályközi jövedelem alaku­lásának mesterséges (közvetlen vagy közve­tett) eszközökkel való befolyásolása egyik vagy másik osztály javára. E második fő­csoport tehát két alcsoportra bontható. Az első alc­­sportba tartoznak a kapitalizmus cápái, a kartelek és trösztök, amelyek Európaszerte elsősorban a termelés lecsökkentését szolgál­ják azért, hogy viszont az árakat fölemeljék. Kételkedünk abban, hogy dr. Fellner Frigyes az ilyen közgazdasági célkitűzésből származó mesterséges drágítást is a szükséges és el­kerülhetetlen drágulás fogalmával fedné. De ugyancsak ide sorolják az állami egyoldalú protekcionizmust is. Ennek ékes példája ná­lunk a földmivelésügyi kormányzat számos ,,olcsó" gazdakölcsöne, amit a gazdaszövetke­zetek spekulációs áruelraktározásra, financíro­zására használtak föl. Ezen alapult a hagyma­termelőknek a beültetett terület csökkentésével kapcsolatos áruvisszatartó politikája és a gaz­dák idei rosszul sikerült búzavilágspekulációja. Mindkettő jelentős mértékben hozzájárult kül­kereskedelmi mérlegünk megrosszabbodásához, a­ hitelkeretek megszűkítéséhez, a hitelkamat országos drágulásához és az ipari termelés újabb zavaraihoz. A második alcsoportba tartozik mindaz, amit antidemokratikus kormányzati szellemi­séggel telített pénzügyi, gazdasági és szociál­politika jelent valamely ország gazdasági éle­tében. Hogyan nyilatkozik meg ez az alcsoport? Beszéljenek a számok. A főváros statisztikai hivatala nemrég elkészítette Budapest lakossá­gának foglalkozási és jövedelmi statisztikáját, 1926. évre vonatkozó adatokat dolgoztak föl. Ebből megtudjuk, hogy körülbelül félmillió kereső dolgozik, hogy magával együtt másik félmilliót eltartson. A félmillió kereső közül 251.900 főnyi a munkás és ma­gánalkalmazott, ezek közül 94.642 női munkaerő. A statisztikai adatokból megtudjuk, hogy 100 fér­fi munkás és magánalkalmazott közül 15-nek 700.000—1,000.000 koronája 23-nak 1,000.000—1,500.000 koronája 21-nek 1,500.000-2,000.000 koronája volt, vagyis 5,9 a létminimum alatt keres. A 91.642 női munkaerő közül 57%-nak a fizetése jóval kisebb volt 1,000.000 koronánál és csak 18 akadt 100 közül, akinek havi jövedelme ez 1,500.000 koronát meghaladta. Dr. Fellner Frigyes örvendetes folyamatnak tartja az aranyfolyamatos értékhanyatlást, mert — szerinte — ezen fordul, hogy a tőke­járadékosok munka nélkül ne vagyonosodja­nak jobban, mint a népesség széles rétege munkával. Ez szépen hangzó, ideális elmélet, amíg tel­jes politikai demokrácia nem teszi lehetővé gyakorlati, intézményes biztosítását. A nagy­kereskedelmi árak 33%-kal állanak ma az 1913-as árak fölött. Az elmélet szerint tehát a munkabérjövedelemre utaltakra nézve akkor nem lenne drágaság, ha az 1913-as reálbérek 33%-kal emelkedtek volna. A gyakorlati élet­ben ezzel szemben a közölt statisztikákból lát­juk, hogy a reálmunkabérek átlagban nem­hogy növekedtek volna, hanem mintegy 25%-kal alatta maradnak az 1913-as béreknek. 33%-os emelkedés helyett 25%-os csökkenés. 56%-os különbözet várt tehát áthidalásra! Ebből a különbözetből az utolsó években alig 15%-ig terjedő része térült meg a szakszerve­zeti fegyver forgatása, bérmozgalom révén. Ezért van drágaság! Minden országra érvé­nyesek a gazdasági élet törvényei, tehát min­denütt jelentkezik a drágulás is. De, hogy a munkabérjövedelemre utaltakat sújtja-e, il­letve a reálbérek csökkenését milyen arány­ban idézi elő országonként, az már a politikai erőviszonyok kérdése. Ezért a szakszervezet csupán akkor jelent teljes értékű fegyvert, ha tagjait a politikai mozgalomban, a pártszervezeti élet tüzében megedziik! Bécs város beruházó kölcsöne. Amint meg­írtuk, Bécsben nagyjelentőségű kölcsöntár­gyalások záródtak le, amelyeket a Wiener Bankverein közvetítésével Breitner pénzügyi tanácsnok folytatott a newyorki National Company bankház megbízottaival. Bécs város tartomány gyűlése még a tavasszal törvényt fogadott el, amely a várost 30 millió dollár beruházó kölcsön fölvételére jogosítja föl. Ezt az óriási összeget a város a közúti közlekedés, továbbá a gáz- és elektromosellátás tovább­fejlesztésére szánta. Egyúttal azt a célt is szolgálni kívánta, hogy a hazai iparnak jelen­tős megbízásokat adhasson. Az amerikai bank­házzal történt megállapodás értelmében a kölcsön 6%-os, 88%j effektív kurzussal, tehát a kölcsön tiszta kamatozása 6,8%-os. A kölcsön tehát föltűnően előnyös. Az amerikai bank az ajánlatot jövő keddig­ tartja fönn. Hétfőre összehívták a pénzügyi bizottságot és kedden az ügyet a döntő testületek elé viszik. Bécs város szocialista kormányzata, tudvalevően, tartózkodott mindezideig külföldi kölcsön fölvételétől, annak ellenére, hogy a polgári pártok emiatt élesen támadták. Most, amikor kizáróan produktív célokra, nagyon jó föl­tételekkel kap olyan kölcsönt, amelyre a hitelező bank semmiféle biztosítékot nem kér. Bécs város elérkezettnek látta az időt a köz­forgalom, az üzemek és az ipar érdekében a kölcsön fölvételére. Mennyire más a kölcsön­fölvételnek ez a módja, mint a keresztény­szociális kormányzat nemzetközi szanáló köl­csöne volt, amely kiszolgáltatta­ Ausztria po­litikai és gazdasági függetlenségét a nemzet­közi kapitalizmusnak. * — A Magyar Nemzeti Bank bankjegyfor­galma a november 23-iki kimutatás szerint a november 15-iki állománnyal szemben 33,4 millió pengővel csökkent. E csökkenést a giro­számlákra történt befizetések idézték elő. . A csehszlovák köztársaság október havi széntermelése. Az állami statisztikai hivatal kimutatása szerint a köz­társaság széntermelése októberben 1,277.000 tonna volt, vagyis 7,5%-kal volt kisebb, mint szeptemberben. Ezzel í­jsemben­­ a barnaszéntörm­ék­ 1,901.000 tonnára emelkedett, főleg Németország nagyobb kere­slete következtében. Cseh­szlovákia szénkivitele kőszénben lfi­.000 tonnára (szeptem­berben 1fW0i'OO "tonnára) rúgott Ezzel szemben­­a kőszén­behozatal 134.000 tonnáról 175.000 tonnára emelkedett, ami a­ nagyobb lengyelországi szénbehozatalnak a következ­ménye. A­­ létföntartás költségei Zürichben és Németországban. Zürichben az élelmiszerek indexszáma október folyamán 154-ről 155,2-re emelkedett. Emelkedett a tüzelőanyagok indexe is 12­­9-ről 130.1-re. A bérindex 195. A ruházati cikkek is lassú drágulást mutatnak és azok indexe 168-ról 170-re emelkedett. Végeredményben a megélhetés átlagos indexszáma 164. A német hivatalos birodalmi index a­ meg­élhetési költségekre nézve, október folyamán 147­ 1-ről 150­2-re, vagyis összesen 2,1%-kal emelkedett. Az emelkedés elsősorban a lakbérek hivatalos emelkedésére vezethető vissza, m­íg a megélhetési költségek egész csoportjai nagy­jában változatlanok. Az egyes csoportok adatai a követ­kezők: élelmiszerek 151.6, lakbér 125.4, fűtés, világítás 146.1, ruházat 162.3, egyéb szükségletek 185.3. — Ipari laboratóriumok Amerikában. Hogy a termelés racionálása érdekében Amerikában indított mozgalom mily nagyméretű, arra nézve világot vet az a tény, hogy a washingtoni állami laboratórium 785 szakértővel évente 180.000 kísérletet végez 2 millió dollár költséggel és egy­magában az állam bevásárlásainál a szakértőtanács több mint 100 millió dollár évi­ megtakarítást eredményez. Az egyes cégek és egyes szakmák külön, laboratóriumokat rendeznek be. A vásárcsarnokok ÉS pietok zsivataros arai: Marhahús: rostélyos, felsál 210—320, leveehús 150—300, gulyáshús 112—240, borjúhús: comb 440—550, pörköltnek való 160 - 260, juhbus: hátulja 140—260, eleje 112—160, sertés­hús: karaj 280—380, tarja, comb, lapocka 240—280, oldalas 220- 260,­­szalonna 200—224, háj 220-240, zsír 216—232, élő csirke 220—320, tyúk 280—440, tisztított ruca és lúd 200—260, teatojás 18—20, főzőtojás 14—17, élő ponty 220—300, harcsa 480—640, jegelt ponty 140—240, jegelt harcsa 360—520, teljes fej 36—41, tejföl 176—200, teavaj 500—560, főzővaj 400—460, tehéntúró 96—120, fehér kenyér 56—60, félbarna 46—50, barna 34—12, bab 50—80, borsó 60—160, lencse 72—150, kevert zöldség 20—36, vöröshagyma 32—36, fejeskáposzta 8—12, kelkáposzta 14—24, burgonya,­rózsa 18—22, ella 12—15, woltmann 10—13, paraj 10—30, narancs 16—50, alma 40—160, dió 120—220, mák 140—180, paprika 280—600, gesztenye 60—120, mandarin 200—250, körte 80—260, karnol 11—50 fil­lér.­­ A budapesti árutőzsde hivatalos árfolya­mai (november 26): Tiszavidéki búza 77-es 30.05—30.20, felsőtiszai 29.95—30.15, fejérmegyei 29.95—30.10, egyéb dunántúli 29.95—30.05, pest­vidéki 29.95—30.10, tiszavidéki 78-as 30.45—30.60, felsőtiszai 30.25—30.45, fejérmegyei 30.20—30.35, egyéb dunántúli 30.10—30.30, pestvidéki 30.20— 30.35, tiszavidéki 79-es 30.65—30.80, felsőtiszai 30.55—30.70, fejérmegyei 30.55—30.65, egyéb dunántuli 30.45—30.60, pestvidéki 30.50—30.60, tiszavidéki 80-as 30.80—31.00, felsőtiszai 30.75— 30.85, fejérmegyei 30.70—30.80, egyéb dunántúli 30.60—30.70, pestvidéki 30.60—30.70, rozs, pest­vidéki 28.60—28.70, egyéb 28.50—28.70, árpa, első­ 15 K­­­AT ÉPITVE MEGNAGYOBBÍTVA LÁTVÁNYOSSÁG PÁRISI NAGY ARUHA, ANDRÁSSY-UT 39. UJ KÉPES KARÁCSONYI ÁRJEGYZÉK VIDÉKRE INGYEN ÉS BÉRMENTVE. rendű 26.25—26.75, másodrendű 25.75—26.25, sörárpa, felvidéki 29.00—31.00, egyéb 27.00—28.50, repce 48.00—50.00, zab, elsőrendű 24.00— 24.50, másodrendű 23.75—24.00, tengeri 25.50— 26.00, korpa 19.00—19.50, köles 22.50—23.50, lucerna 210—230, lóhere 190—200, lóhere, aran­kás 160—180 pengő méter mázsánként, Buda­pesten. A határidőpiac hivatalos árfolyama: Ma­gyar búza márciusra 31.88—32.02, zárlat 32.02— 32.04, májusra 32.20—32.32, zárlat 32.30—32.32, magyar rozs márciusra 30.52—30.74, zárlat 30.72—30.74, májusra 30.78—30.88, tengeri má­jusra 25.56—25.70, zárlat 25.72—25.76 pengő. — Zürichi devizazárlat: Páris 20.405, London 25.3025, Newyork 518.525, Brüsszel 72.41, Milano 28.23, Amsterdam 209.5, Berlin 123.83, Bécs 73.125, Szófia 3.745, Prága 15.37, Varsó 58.15, Budapest 90.80, Belgrád 9.13, Bukarest 3.175.­ ­ A budapesti értéktőzsde hivatalos valuta­­árfolyamai: Zárlat: Pénz: Áru: 1 Pengő Egy angol font — — •— M» m»m 27.82 27.97 100 belga — — — — — —• — m 79.60 79.90 100 csehszlovák korona — — 16.87 16.95 100 dán korona — — — — 152.90 153.50 100 dinár — — — — — — MM m» 10.01 10.07 100 dollár — — — — — — — 568.30 570.30 100 francia frank — — — _ -22.45 22.60 100 holland forint — —-_ —, — 230.25 281.25 100 lengyel zloty — — — 63.85 64.15 100 leu — — — — mm — 3.47 3.55 100 líra — — — 80.90 31.10 1''] ném­et márka — — — — — 136.10 136.60 100 osztrák schilling — — — — 80.85 80.70 100 norvég korona — — _ —­­151.70 152.30 100 svájci frank — — — r-t — „ 110.00 110.40 100 svéd korona — — — — _ 153.70 154 30 TŐKE ÉS MUNKA A kispesti Wassermann-féle kefegyár mun­kásainak harca változatlanul tovább tart és a munkások egységes összetartása, úgy látszik, a végsőkig elkeseríti a minden jogos kérés teljesítése elől elzárkózó munkáltatót. Most már rendőrökkel őrizteti az üzemet és az utcán járó békés embereket denunciálja ide­gességében. E hó 23-án este egy kefekötőmun­kást útja a gyár környékére vitt, amire Was­sermann a rendőrrel lefogatta. A munkást bevitték Wassermann gyári irodájába, ahol a munkáltató kereken kijelentette, hogy meg­tiltja a munkásnak, hogy a gyár környékén járjon. Mivel a munkásra semmit sem tudtak ráfogni, kénytelenek voltak szabadon bocsá­tani. Úgy látszik, a Wassermann-féle gyári irodából rendőri hivatal lett a sztrájk alatt. A gyártulajdonos csupán a gyár kerítésén belül rendelkezhetik és ahhoz igazán nincsen joga, hogy az utcán járó-kelő emberekre uszít­son rendőröket. Bármilyen segítséggel és fegyverekkel küzd is a munkások ellen, azok­nak egységét meg nem bonthatja. A Wasser­mann-üzem továbbra is szigorú zárlat alatt áll és a szervezőbizottság figyelmezteti a kefe­kötő-, fútós-, esztergályos- és gépmunkásokat, hogy az üzemet kerüljék.

Next