Népszava, 1927. december (55. évfolyam, 273–297. sz.)

1927-12-01 / 273. szám

eljárása az, ami az ország jóhírnevét beszeny­nyezi. (Propper Sándor: „Tessék fölfüggeszteni a főkapitányt, ez a legkevesebb!") A tettesekre nem sújt le a törvény keze, sőt ehelyett előlép­tetésben, jutalomban r­észesülnek. A bűnjelek között még Eötvös József munkái is vannak, de ez nem új jelenség, ez is már az 1919-es, 1920-as évektől folytatódik, elharapódzott álla­potokból, amelyekből nem volt megtorlás és ezért nem történik ma sem gyökeres intézkedés ezekben az ügyekben. Magamnak, mint a rend­őrségen eljáró ügyvédnek volt alkalmam ta­pasztalni, hogy 1918-ben kommunistaság gyanúja miatt le­tartóztatott emberektől a rendőrök elvették órájukat, láncukat, pénzüket és amikor ezek évek után kiszabadultak, akkor egy­szerűen azzal a harci kiáltással, hogy az akkori időkben uralkodó nagy tumultus és rendetlenség folytán nem tudják, hogy hová tették ezeket a dolgokat, a rendőrség már­nem tudta visszaadni ezeknek az emberek­nek az értéktárgyait. Ez tarthatatlan állapot, a legsötétebb Ázsiá­ban sincs ilyen igazságszolgáltatás. (Pesthy Pál igazságügy miniszter: „Nem lehet ez! Hi­hetetlen!" — Propper Sándor. ..Mégis így van!") E tekintetben hivatkozhatom Andréka főkapitány ilevéltesre, akinél magam jártam el több ízben, akinél kerestem bűnjeleket és nem találtuk meg. Ezek a dolgok, sajnos, nem új jelenségek, de odáig megy ez a féktelen ter­ror, amely ebben az országban van, hogy a lapok nem mernek írni ezekről.­­..Úgy van!" — a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: „Tes­sék megfigyelni, ennek nagy részét is el fogják kenni holnapra!") Györki Imre elvtárs végül kijelentette, hogy a javaslatot nem fogadja el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ezután Pesthy Pál igazságü­gyminiszter emelkedett szólásra. Györki vádjai — mon­dotta — oly súlyosak, hogy egy pillanatig sem várhatnak a válaszra. Györki adatai megdöb­bentő képet rajzoltak erről az ügyről. Szigorú vizsgálatot ígért és azt, hogy a jövőben a leg­szigorúbban fogja kezelni ezeket az ügyeket. A nyomozás kérdését talán úgy lehetne leg­jobban megoldani, ha a nyomozást vezető rendőrségi tisztviselőket közvetlenül az ügyész­ség hatáskör© alá rendelnék. A rendőrséget leleplező Rubin-féle akták a Ház asztalán. Az igazságügyminiszter beszéde közben Györki elvtárs fölkelt helyéről és Rubin Ellé­nek a rendőrség részéről kiállított hamisított útlevélfotográfiáját, valamint az ügy többi aktáinak fényképmásolatait letette a minisz­ter, illetve a Ház asztalára. Az ülésteremben nagy izgalom támad, a képviselők pártkülönb­ség nélkül odatódulnak a Ház asztalához és percekig nézik a rendőrség azsan provokatőri munkáját bizonyító hiteles fényképmásola­tokat. Közben Pesthy Pál igazságügyminiszter folytatta beszédét és azzal fejezte be, hogy Györkinek nem sikerült minden vádját bebizo­nyítania. A be nem­ bizonyított vádakat vissza­utasítja. Majd Bethlen miniszterelnök zárószámadási jelentéseket terjesztett be, a gazdasági bizott­ság előadója pedig a bizottság jelentését a képviselői illetmények újabb rendezéséről. Ezek után az elnök napirendi javaslatot tett: indítványozza, hogy a képviselőház legköze­lebbi ülését csütörtökön tartsa és ekkor foly­tassa a büntetőnovella tárgyalását. A napi­rendi indítványt a többség el is fogadta. Ezt megelőzően azonban Farkas István elvtárs szólt a napirendhez és szóvátette azokat a pél­dátlan rendőri brutalitásokat, amelyeket a ki­vezényelt rendőrök követtek el a Népszava kolportázsjogáért való kedd esti tüntetés al­kalmából. Farkas István elvtárs fölszólalását, Bethlen miniszterelnöknek erre adott válaszát és az ehhez fűződő zajos-viharos vitákat la­punk más helyén közöljük. «MMHSMMUMMiM^^MMWMMnMWQMM^MHMMnMMMMMMMWM« „Esztergomi érsekké... méltóztatott legke­gyelmesebben kinevezni." A félhivatalos „Ma­gyar Távirati Iroda" közvetíti az olasz félhiva­talos Stefani-ügynökségnek ezt a jelentését: „Az ,Osservatore Romano" (A Vatikán hivata­los lapja. — A szerk.) hivatalosan jelenti: Őszentsége esztergomi érsekké főtisztelendő, Serédi Jusztinián atyát méltóztatott legkegye­sűbben kinevezni, akit a legközelebbi konzisz­tóriumon a bíbornoki méltóságra fog emelni. A napilapok közlik a kinevezés hírét és Serédi Jusztinián szentbenedekrendi szerzetest di­csérő szavakkal jellemzik. Kinevezését nagy­jelentőségűnek tartják és kiemelik nagy tudá­sát és azt a buzgalmat, amellyel hivatásá­nak él." A portugál kormány a forradalmi mozgalom leverését jelenti. Lisszabonból táviratozzák. A Coimbrában fölfedezett forradalmi összeeskü­véssel kapcsolatban több letartóztatás történt és a hatóságok fegyvereket koboztak el. A kor­mánytól életbe léptetett rendszabályok elegen­dők voltak minden incidens megakadályozá­sára. 4 NÉPSZAVA • 1927 december 1. 9. Ha kiván Misunk valamit, akkkor azt meg kell fizetnie. A Békési-alkalmazottak és a Feuér-áruh­áz, valamint a Kux és Társai bankcég megzsarolása. A bécsi törvényszék szerdán Békési Imre volt bécsi laptulaj­donos alkalmazottainak további két zsaroló ügyét tárgyalta. Elsőnek a Fel­er­testvérek és a Centrum-áruház ügye került sorra. A cég egyik volt tulajdonosa, Marko Feller, akit diplomáciai után külföldön hall­gattak ki, vallomásában azt állítja, hogy a vádlottak újabb leleplező cikkekkel fe­nyegetődztek, amikor már több támadás je­lent meg Békési lapjában a cég ellen. A bécsi lapok közül a „Die Stunde" volt az első, amely megtámadta a Centrum­ áruházát. A cég­tulajdonos, vallomása szerint, jelentékeny ösz­szeget fizetett a közbenjáró ügyvédnek. Ami­kor azután a támadások megismétlődtek, Feller fölkereste a lap kiadóhivatalát, ahol Forda, az egyik vádlott azt mondta neki: „Ha kíván tőlünk valamit, akkor azt meg kell fizetnie." A Kux, Bloch és Társa bankháza ellen el­köve­tett zsarolás ügyében Forda vádlott azt val­lotta, hogy valóban meglátogatta Kux ban­kárt, akitől hirdetés feladását kérte, azonban a bankár elutasította. Amikor Békési Imre érte­sült erről, nagyon felháborodott. A vádlott sze­rint a nagy haragnak azt volt az oka, hogy már előtte járt Kux bankárnál a szerkesztőség egyik tagja, mégpedig hiába. A vádlott szerint Békési nyilván azért haragudott, mert azt hitte, hogy ő, a kiadóhivatal igazgatójaként, a szer­kesztőség egyik tagjának visszautasítását akarta helyreütni a megrendeléssel. Kux Emil cégtulajdonos kijelentette, hogy ma már nem emlékszik az 1922-ben lefolyt be­szélgetésre. A bankár vizsgálóbírói kihallgatá­sáról fölvett jegyzőkönyv szerint, amelyet az elnök fölolvastatott, Kuxnál megjelent a „Die Stunde" egyik munkatársa, aki kijelentette, hogy nagy súlyt helyez a „Die Börse" című hetilap és a Kux-bankház jó viszonyára. Az elnök ezután fölolvastatta a bankház társ­tulajdonosának, dr. Blochnak Békési főszer­kesztőhöz intézett levelét, amelynek befejező mondata a következőképen szól: „Nem hallgat­hatom el, hogy Forda úr föllépése minálunk olyan volt, ami egyáltalán nem helyénvaló." Kux bankár erre kijelentette: „Ha társam ezt írta, akkor bizonyára így is volt." Majd az el­nök újabb megjegyzésére hozzátette: „Most már kezdek tisztán visszaemlékezni az ügyre. Valóban fenyegető volt a vádlott viselke­dése. Azt emlegette, hogy a „Die Börse" támadó cikkeket közöl majd a­ bankház el­­len, ha nem fizet." A tárgyalást csütörtökön folytatják. «« A leszerelési értekezlet előkészítése. Az oroszok tizennégy pontból álló javaslatot terjesztettek elő. — Az Egyesült Államok nem vesznek részt a bizottság munkáiban. (Genf, november 30.) A leszerelési bizottság ülésén London elnök megnyitóbeszéde után a bizottság megválasztotta új alenökét Politisz görög delegátus személyében, majd London el­nök a napirend olyértelmű­ megváltoztatását javasolta, hogy cseréljék föl a napirend két pontját és tárgyalják­­ le elsősorban a leszere­lési bizottság munkálatainak állásáról szóló jelentést és csak másodsorban a népszövetségi közgyűlés legutóbbi határozatait. London in­dítványával kapcsolatban hosszadalmas napi­rendi vita fejlődött ki, amelynek folyamán vá­ratlanul Litvinov orosz delegátus is fölszólalt. Litvinov mindenekelőtt köszönetet mondott az elnöknek azokért a meleg szavakért, amelyek­kel a konferencián résztvevő új államokat üd­vözölte, majd — mielőtt bárki is kifogást emelhetett volna az orosz delegátus szólásjoga ellen, amint ezt eredetileg tervezték — áttért a szovjet kormány leszerelési javaslatának m­eg­indokolására. Litvinov bejelentette, hogy a szovjetdelegá­ció részt akar venni a béke biztosítására és a leszerelés megvalósítására irányuló munkában. Mindazok a rendszabályok, amelyeket a bizott­ság erre vonatkozólag magáévá tesz, a szovjet­delegáció részéről is teljes támogatásra talál­nak. A szovjet delegáció azonban a biztonsági bizottságban való résztvételét illetően mind­addig nem nyilatkozhatik, amíg a bizottság nem vitatja meg részletesen az általános le­szerelés problémáját. Litvinov ezután angol nyelven folytatta be­szédét s nagyjában véve a következőket mon­dotta­: A Népszövetség mindeddig egy lépéssel sem vitte előbbre a leszerelés ügyét, aminek oka főként abban rejlik, hogy a kapitalista világ­rend nem, tudja és nem akarja megakadályozni a militarizmust. A szovjet kormány tizennégy pontban foglalta össze leszerelési programját. Ez a 14 perlit valamennyi szárazföldi, tengeri és légi haderő végleges és teljes megszüntetését, a védkötelezettség és a zsoldoskatonaság eltörlé­sét, az erődítmények lerombolását, ésa többit tartalmazza. A szovjet kormány a 14 program­pont megvalósítása céljából a következő hatá­rozati javaslatot terjeszti a leszerelési bizott­ság elé: „Tekintettel arra, hogy a jelenlegi fegyver­kezések, amelyek állandóan növekszenek, az ál­lamokat fegyveres konfliktusokba döntik, a pa­rasztokat és munkásokat elragadják békés munkájuktól és végeredményben beláthatatlan szerencsétlenségre vezetnek, tekintettel továbbá arra, hogy a felfegyverzett hadseregek a nagy államok kezében csupán eszközül szolgálnak az apróbb államok és gyarmatok népeinek elnyo­mására és tekintettel végül arra, hogy a népek biztonságának egyetlen garanciája és a jövő háború megakadályozásának egyetlen záloga csupán a fegyverkezések megszüntetése és a hadianyagok elpusztítása lehet, a leszerelési konferenciát előkészítő bizottság negyedik ülés­szaka a következőképen határoz: 1. A bizottság a szovjet delegáció javaslatai alapján haladéktalanul részletes tervezetet dol­goz ki az általános és teljes leszerelés megvaló­sítására. 2. A bizottság legkésőbb 1928 márciusáig le­szerelési konferenciát hív össze, amelynek az lesz a feladata, hogy megvitassa az orosz javas­latok alapján kidolgozott leszerelési programot és megvalósítsa annak alapelveit." Litvinov beszéde után, amelynek utolsó ré­szét a bizottság tagjainak egy része leplezhetet­len derültséggel fogadta, az ülés véget ért és a vita folytatását délutánra halasztották. A délutáni ülés. A délutáni ülésen Paul Boncour föltűnő be­szédben vette védelmébe az orosz delegációt. Az orosz javaslatban foglalt leszerelési pro­gram egymagában véve még mindig nem ele­gendő a­hhoz, hogy megvédje a kis államokat a nagyobb államokkal szemben, mert a javas­latból hiányoznak a megfelelő biztonsági ga­ranciák. A Népszövetség eddigi működése fo­lyamán fölmerült nehézségek abban keresen­dők, hogy az államok nem akarják vállalni a felelősséget esetleges szankciókért, amelyeket a háborút provokáló támadó állammal szem­ben kellene alkalmazniok. Litvinov beszéde mindenesetre kissé túllőtt a célon, de elég Wilson híres 14 pontjára utalni annak bizony­ságául, hogy hasonlóan radikális javaslatokat már régebben is tettek. A bizottság az orosz javaslatok vitáját a konvenciós egyezmény második olvasásának időpontjára napolta el. A következő szónok Gibson berni amerikai követ volt, aki az Egyesült Államok kormánya nevében bejelentette, hogy az Egyesült Álla­mok nem­ vehetnek részt a biztonsági bizottság munkálataiban, a leszerelési bizottság ülésein azonban továbbra is képviseltetik magukat. A szovjet delegáció nevében ezután Litvinov nyilatkozott a biztonsági bizottságban való résztvétel ügyében. Litvinov hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány a biztonság legjobb garanciáját­ az általa javasolt teljes leszere­lésben látja. A biztonsági bizottság holnap délelőtt­­­sé1 órakor tartja első ülését,­ amelyen a leszerelési bizottság munkálatainak eddigi eredményei alapján részletesen meg fogja állapítani pro­gramját. Verekedés a csehszlovák képviselőházban. Prágából jelenti a „Magyar Távirati Iroda". A képviselőházban szerdán zajos jelenetek vol­tak, amelyek a tettlegességig fajultak. Az el­lenzéki német szónokok éles módon bírálták Winditsch képviselőnek, a német szövetség volt elnökének minapi beszédét. A lármás vitatko­zás hevében Schollich német nemzeti képviselő hirtelen Wagner gazdaszövetségi felé ugrott és arculütötte. A közelálló szemtanuk kijelentései szerint Wagner is arculütötte Schollichot, aki Wagner hüvelykujját harapta meg. Buday al­elnök a képviselők vitájába és dulakodásába nem avatkozott bele. Befejezték az úgynevezett valorizációs javas­lat bizottsági tárgyalását. A képviselőház pénz­ügyi és igazságügyi bizottsága szerda délután együttes ülésben folytatta és be is fejezte „az egyes magánjogi pénztartozások átértékelésé­ről" szóló törvényjavaslat tárgyalását, egyben pedig kimondotta a javaslat tárgyalására a sürgősséget.

Next