Népszava, 1928. január (56. évfolyam, 1–25. sz.)

1928-01-15 / 12. szám

2 sérjé­vel Rassay Károlynak a politikai rab­szolgalelkekről és politikai prostituáltakról szóló elméletét alátámasztani. Nagy Emil — amint kilépőlevelében írta — nem is volt haj­landó egy percig sem vállalni ezt a paranccsá tett szolgalelkű­séget, noha " a kormánypártiak körében nem titok, hogy Bethlen miniszterelnöknek Nagy Emil cí­mére adresszált üzenete nemcsak Nagy Emilnek, sőt elsősorban nem is Nagy Emil­nek szólt, hanem mindazoknak a kor­mánypárti képviselőknek, akik nyíltan hangoztatni merték, hogy a reakció ér­dekei ellentétesek az ország érdekeivel. A titkos választójog követelése volt az a nagy bűn, amelyet Bethlen az egységes párt­­úgynevezett liberális frakciójához tartozó képviselőknek nem tudott és nem hajlandó „megbocsátani" és nemcsak Nagy Emil volt az, hanem többek közt Kállay Tibor volt pénz­ügyminiszter, Szabó Sándor, az egységes párt kisgazda alelnöke és még néhány kormány-­­ párti képviselő, akik cikkeikben és nyilatkoza­t­aikban rámutattak arra, hogy a titkos vá­lasztójog első előfeltétele az ország boldogulá­sának és a békerevíziós törekvések érvénye­sülésének. Ezért hangoztatják a Bethlen miniszter­elnökhöz közelálló egységespártiak, hogy Bethlen Nagy Emillel erőszakoltan­­ kiprovo­kált vitájával tulajdonképen Kállay Tibor újévi beszédére kívánt ref­lektálni és a titkos választójog egységes­párti híveit akarta egyszers mindenkorra megfélemlíteni. Hogy Kállay Tibornak ezek után mi lesz a válasza az ellene és az ő közvetlen füvei ellen meghirdetett bethleni pártdiktatúrára, az egyelőre még titok, mert Kállay már h­osz­szabb idő óta nem tartózkodik a fővárosban. De az egységes párt úgynevezett liberális frakciójának képviselői azt erősítgetik, hogy Kállay Tibor újévi nyilatkozatával annyira angazsálta magát a titkos választójog mellett, hogy semmiesetre sem veheti egyszerűen tu­domásul Betthlenéknek azt az álláspontját, hogy a nyíltszavazásos terror a jövőre is precedens és aki ezek után is a titkos választó­jogért kardoskodik, annak a számára nyitva az út az ellenzéki padsorok felé. Az egységes párt úgynevezett liberálisai pedig Kállay Ti­bor elhatározásától teszik függővé további magatartásukat, azt, hogy a titkos választó­jogért való síkraszállásuknak milyen formá­ban vonják le a konzekvenciáit. Kállftyék állítólag e tekintetben számítanak a kormánypárt kisgazdáira is, akik — hír szerint — kezdik már fölismerni, hogy a bethleni diktatúra az ő soraikat is a nyíltszavazásos terror segítségével ritkí­totta meg annyira, h­ogy a kisgazdáknak van ma legkevésbé szavuk a tízezerholda­sok és nagytőkések „egységes pártjában". "Bethlenék tudvalevően az egységes párt elnöki tanácsának előzetes cenzúráját az egyes kor­mánypárti megnyilatkozásokkal szemben az­zal közölték párthíveikkel, hogy minden olyan megnyilatkozáshoz, újságcikkhez és nyilatko­zatihoz, amely az egységes párt programjával ellentétes, az elnöki tanács előzetes­­jóvá-­ ragyását kell kikérni. Az egységespárti kis­gazdák között most ezzel kapcsolatosan akörül folyik a vita, várjon nem éppen az a kormány­párti képviselő követ-e el „kihágást" a párt­fegyelem ellen, aki a nyíltszavazásos terror föntartását propagálja, mert hiszen k­étség­telen, hogy a kormánypárt programjában benne volt a titkos választójog is. A közvéle­mény azonban a múltak tapasztalatai nyo­mán joggal kétkedéssel fogadja azoknak az egységesspárti kisgazdáknak a titkos választó­jog irányában való óvatos próbálgatásait, "akik eddig csak arról tettek tanúságot, hogy a hatalom árnyékában szívesen megfeled­keznek azokról a kötelezettségekről, ame­lyeket azzal vállaltak, hogy Nagyatádi politikai örököseinek vallják magukat. Bethlen miniszterelnök tudvalevően ,Nagy Emilnek a román-magyar vitás kérdésiről írt cikkét használta föl alkalmul arra, hogy volt igazságü­gyminiszterét a demokráciát, titkos választójogot sürgető követelések „bűnbakjá­nak" tegye meg. A miniszterelnök azt a vádat emelte Nagy Emil ellen, hogy hamis és tenden­ciózus információk alapján írta cikkében, hogy az 1923. évi brüsszeli tárgyalásokon gróf Csáky Imre, mint a magyar kormány első delegáltja parafálta — jóváhagyta — azt az egyezményt, amellyel a román kormány a román-magyar birtokvita ügyét végleg elintézettnek akarta tudni. Bethlen ezzel szemben azt állította, hogy ilyen egyezmény nem jött létre és gróf Csáky semmiféle megelgyezést sem parafált a brüsszeli tárgyalásokon. Megírtuk már, hogy a miniszterelnök a brüsszeli tárgyalásokra vonatkozó hivatalos aktákat eljuttatta Nagy Emilhez azzal, hogy ezek az akták­­meggyőzik majd a volt iga­zságn­ü­­gy mi­nisztert súlyos tévedéséről és ő elvárja, h­ogy Nagy Emil ezek után kanosszát fog járni. Nos, Nagy Emil át is tanulmányozta a mi­niszterelnök részéről rendelkezésére bocsátott hivatalos aktákat és kijelentette az újságírók­ előtt, hogy „a rendelkezésére bocsátott akták­ban semmi új dolgot nem talált. Azok az ada­tok, amelyek a külügyminisztériumtól meg­küldött francia nyelvű okmányokban foglaltat­nak, eddig is rendelkezésére állottak, csak an­gol kiadványokban. Ezekből az iratokból is meggyőződtem — mondotta Nagy Emil —, hogy a miniszterelnök végtelenül sajnálatos tévedés áldozata lett. Nyilván nagy elfoglaltsága miatt nem közölték vele azokat a genfi tárgyalási momentumokat, amelyeken cikkem sarkallott." Hangoztatta Nagy Emil, hogy a miniszterelnök részéről kifogásolt cikké­nek minden szava az igazságot tartalmazta és ezt szombaton hosszú levélben közölte a miniszterelnökkel, valamint azt is, hogy ezek után minden állítását föntartja. Végül kijelentette még, h­ogy miután a mi­niszterelnök nyilvánvalóan tévesen állította róla azt a sértő tényt, hogy valótlant állított, igazságos elégtételt vár Bethlentől. NÉPSZAVA 1928 január 15. A választói névjegyzék kiigazítása ügyében a főváros hirdetményt bocsátott ki. A kiigazítás célja a hirdetmény szerint az, hogy a névjegyzékbe fölvétessenek azok, akik igazolják, hogy választójoguk van, de a nevük nem fordul elő az érvényben levő névjegyzék­ben, továbbá, hogy fölvétessenek azok is, akik a választói jogosultságot újabban szerezték meg. A jelentkezőknek számlálólapot kell kitöl­teni, amelyet az érdekelt fél lakhelye szerint az illetékes kerületi elöljáróság ad ki. A ki­töltött számlálólapokat január 31-ig bezáróan ugyanannál az elöljáróságnál kell beszolgál­tatni. Aki magát választó jogosultnak tartja, de a számlálólap benyújtását elmulasztotta, kérheti a névjegyzékbe való fölvételét a lakhelye sze­rint illetékes összeíró küldöttségnél és a szük­séges okmányok fölmutatásával ott is kitölt­heti a számláló lapot. Azt, hogy az összeíró kül­döttségek mikor kezdik meg működésüket és majd hol működnek, a polgármester külön hir­detményben fogja közölni. A Scipió Polgárok Pártjáról, erről az ezideig demokratikus kispolgári ala­kulatról elterjedt a hír, hogy — eddig nyilvá­nosságra nem jutott okokból — be akar olvadni valamilyen formában a Bethlen-féle reakciós kormányzat városházi csoportjába, a liberális jelszavakkal dolgozó, de lényegében kurzus­jellegű­ nagytőkéspártba, a Ripka-pártba. A szóbanforgó kispolgári pártcsoport egyik tagja, dr. Klár Zoltán, szombaton e hírek dolgában levelet intézett dr. Posta Sándorhoz, a párt­csoport elnökéhez. A mai reggeli lapokban — írja Klár — hitelesnek­­ veendő közleményei­ jelentek meg arról, hogy a Dolgozó Polgárok Pártja a közeljövőben szoros kap­csolatba akar lépni a kormányjellegű­ Kipka-párttal. Öthónapi fogságom volt az okozója annak, h­ogy pártunk beléletéből kikapcsolódtam, ennek ellenére is hihetetlennek tartom, hogy ilyen gondolatnak a fölvetődése ne a legkeményebb visszautasítást váltsa ki a mi pártunkban. A mi kisded tömörülésünknek annak idején az a szándék volt­ a szülője, hogy legyen egy csapost a polgári ellenzéki fronton,­ amely meg­­alkuvás nélkül, komolyan a kisemberek eltiport jogaiért, és az áruló törvényhatósági bizottsági tago­kon, akik árulásukat a kispolgársággal szemben éppen a Hófmáter''pártjába történt belépésükkel kö­­vették el, a mi csoportunk, mint a polgári lelki­­­ismeret ostora verjen végig. Ezt hangoztattuk nyil­vános gyűléseinken, erről tettünk fogadalmat. El­képzelhetetlennek tartom tehát, ismétlem, hogy ilyen eszme­pártunk minden tagjában is ne a legnagyobb ellenhatást váltsa ki. Miután azonban a nyilvános­ság is foglalkozik ezzel a kérdéssel, arra kérlek, hogy kegyes a legrövidebb időn belül pártértekezletet összehívni ennek tisztázására. A magam részéről szükségesnek tartom bejelenteni, hogy amennyiben ennek a hírnek a legkisebb tárgyi alapja is lenne, személyemre nézve a legmesszebbmenő konzekvenciát vonom le, mert én nem ismerek külön magán- és külön politikai becsületet, s ez az adott szónak megszegése lenne. A magunk részéről mindehhez hozzáfűzzük: nem hinnők, hogy a megnyomorított kispolgár­ság mint portékát engedné cipelni magát egyik pártból a másikba,­nak. Amikor Budapest anya- és csecsemő­védelmének teljes épületét ki lehetne fejlesz­teni ebből az összegből és gátat vetni a fő­városi borzalmas csecsemő- és gyermekhalan­dóságnak és nyomorúságnak, elsősorban ezt a feladatot kell megoldanunk. A főváros — úgy­mond — túlontúl sokat áldozott már az állam helyett. Megállapította egyébként Büchler elvtárs, hogy a miniszter­ előadásában új szem­pontok­ is jelentkeztek, éppen ezért az ügyet végleges döntés céljából a szociáldemokrata községi frakció elé terjeszti. Pakots József hasonló értelemben világí­totta meg a sorrendi kérdést A pártközi ér­tekezlet, természetesen, határozatot nem ho­zott, az ügyet az egyes közgyűlési pártok elé terjesztik. i SS­lágvárosi „egyetem­i város" ügyében, amint már jeleztük, szombaton dél­ben a városházán pártközi konferencia volt, amelyen gróf Klebelsberg Kunó közoktatás­ügyi miniszter is megjelent Fináczy Ernő tudományegyetemi és Szily Kálmán műegye­temi rektor kíséretében. Az értekezleten Sipőcz polgármester elnökölt. A tárgyalások során a közoktatásügyi miniszter elmondotta, hogy a föltöltendő lágymányosi tó területén nemcsak kutatóintézeteket akar létesíteni. A geofizikai intézet fölállítása után a Műegyetem, majd a filozófiai kar természettudományi tanszékeit akarja továbbfejleszteni, ezenkívül az orvosi kar elméleti tanszékeit és a mezőgazdasági fakultást is itt akarja elhelyezni. Kozma, Jenő pártjának a támogatását helyezte kilátásba. Baracs Marcel a sorrend tekintetében a szo­ciális feladatokat kívánja előbbre helyezni. Büchler József elvtárs kifejtette, hogy bár a szociálde­miokrata pártot a legélesebb poli­tikai ellentétek választják el a kormánytól, a szóbanforgó terveket el kívánja választani a politikától. A szociáldemokrata mozgalom világszerte a legnagyobb megbecsüléssel van a tudomány iránt, hisz a szocializmus leg­nagyobb hatóereje éppen a tudomány, maga a szocializmus is tudomány. A természettudo­mányok és a technika fejlesztése iránt a szo­ciáldemokrácia még fokozottabban érdeklődik, mert a technika fejlődése hozza közelebb a szocializmust. Tudjuk és valljuk, hogy néha a lombikban nagyobb forradalom játszódik le, mint a barikádokon. Mindezek alapján meg­értéssel fogadja a tervet, ennek ellenére­ még­sem járulhat az előterjesztéshez. A szóban­forgó költségek mintegy 115 milliárdra rúg- Keres Mei Belii is hamarítélt Herzen­keslése a mixnb­anSiklási biztosítás ellen. A főváros közgyűlése legutóbb, pártunk kez­deményezésére, foglalkozott a fővárosi munka­nélküliségi biztosítás kérdésével. Pártunk sza­vazataival szemben úgy határozott, hogy fölír a kormányhoz, hogy amennyiben a kormány belátható időn belül nem valósítaná meg a kötelező országos munkanélküli biztosítást úgy a helyi biztosítást az érdekeltek és a fő­város­­hozzájárulásával a főváros oldaná meg. A nagytőkés érdekeltségek voltak azok, tudva­levően, amelyek az idevonatkozó kormány­terveket annak idején elgáncsolták. Most, amikor a főváros nem a szükséges szabály­rendeletet készítette el, hanem csak fölirat­kozásra szánta el magát, már megindult a berzenkedés a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vezetésével. Ezeknek az érdekelt­ségeknek sohasem volt elég kicsiny a munkás­tömegek szörnyű nyomorúsága. Ezek is mun­káltatói érdekeltségek most tél víz idején nem átalják gúnyt űzni a tömegek kétségbeesésé­ből és szenvedéseiből. Az amerikai demokraták amerikai népszö­vetséget akarnak alakítani. Newyorkból jelen­tik: Somers demokrata képviselő, az amerikai képviselőház pénteki ülésén általános szenzá­ciót keltő indítványt terjesztett a parlament elé, amelyben azt javasolja, kössenek az ame­rikai kontinens államai egymás között egye­temleges döntőbírósági szerződést, amely az amerikai államokat az európai népszövetség­nek megfelelő közös intézményben egyesítené. A javaslat szerint három döntőbíróságot állí­tanának föl, amelyeknek az lenne a feladatuk, hogy rendezzenek minden, az amerikai álla­mok között esetleg fölmerülő konfliktust. Kü­lön döntőbírósága volna Észak-, Közép- és Dél­amerikának. A döntőbíróság határozatát kö­zös fellebbviteli fórum emelné jogerőre. A csehszlovákiai bányamunkások nem haj­landók kollektív szerződés nélkül dolgozni. Pozsonyból jelenti tudósítónk, hogy az új kol­lektív szerződés megkötésére irányuló tárgya­lások egyelőre megszakadtak, mert a munkál­tatók a követelt béremeléshez nem hajlandók hozzájárulni. Evégből a bányászszakszerveze­tek főbizottsága, amely a mozgalmat intézi, január 20-ra Prágába újabb konferenciára hívta össze a bányamunkások képviselőit A brüxi és ostraui bányamunkásság képviselői — ezek a szénmedencék a köztársaság legna­gyobb szénbányái — kijelentették, hogy a szer­ződés lejárta utáni időben nem hajlandók to­vább dolgozni, ha nem jön létre az új kollektív szerződés. A munkáltatók már megkezdték az offenzívát és kitartott lapjaikban hamis ada­tokat közölnek a munkásság kereseti viszo­nyairól és mindenáron arra törekszenek, hogy a közvélemény rokonszenvét a harc előtt álló bányamun­kásságtól eltántorítsa­k­­ i

Next