Népszava, 1928. január (56. évfolyam, 1–25. sz.)

1928-01-01 / 1. szám

­ H W eszten­ d­ista Garami Ernő* Új esztendő küszöbén mi ujat várhat a világ! Ez a kérdés tolul mindenki ajakára, aki látja, mint küzd egymással napról-napra a mult és a jövő, hogy igy alakuljon ki belőle a folyton-folyvást tovasuhanó jelen. A mából tegnap lesz holnapra s ami holnap „lesz", az holnapután már csak »volt". A múlt már nincs, a jövő még nincs s a jelen csak elsuhanó árnyék e kettő között- Mesterséges mérföld­kövekre van tehát szükség, évszámokra, év­fordulókra, hogy az, ami sohasem áll meg, fantáziánkban egy-egy pillanatra megállít­ható legyen. Ha e mérföldkövek nem volnának, az volna számunkra az élet, ami valóban: szüntelen folyamat amely nem ismer megállást, nem ismer hátrálást, amely folyton siklik tova a maga utján — mindig előre. Rövid emberi életünket évkockákra osztván, eltűnik­ számunk előtt ez a folytonosság, ez a szüntelenség. Napok, hónapok, évek szerint méricskélünk és közben elfelejtjük, hogy amit fölosztunk az oszthatatlan, amit meg­mérünk, az mérhetetlen, hogy az a folyamat, amellyel szemben állunk, egységes és soha meg nem állítható egész. Nekünk szocialistáknak sohasem szabad el­felejtenünk, hogy ez így van. Mert mi szocalis­ták képviseljük a minket körülvevő zűrzavar­ban az egyetemes nagy mozgás örök elvét: a folytonos haladást. Mi vagyunk azok, akik számára újból és újból, napról napra teg­nappá válik a holnap és múlttá lesz a jelen s a jövő. Mi vagyunk, azok, akiknek a tekintete mindig előre van szegezve , mi tudjuk a leg­jobban, hogy ami a jövőé ma, az a múlté hol­nap, hogy ami haladás ma, az elavult holnap. De mi tudjuk a legjobban a visszáját is ennek. Tudjuk, hogy a tegnap után nem következhet a holnapután, hanem csak a ma és hogy a haladás útja kérlelhetetlenül és ugrások nél­kül a dolgok egymásutániságában áll. Vannak ellenfeleink, akik azt hiszik, hogy a múltat vissza lehet hozni a jelenbe és jövőt lehet formálni belőle. Vannak ellenfeleink, akik azt hiszik, hogy merész ugrásokkal közénk hozhatják a jövőt és jelenné kényszeríthetik. Egyforma tévedés mind a kettő. E tévedést az első esetben súlyosbítja elkövetőik személyes önzése, amely hozzá kapcsolódik; a második esetben viszont nem enyhíthetné még az sem, ha elkövetőit nemes idealizmus hevítené is. E kétirányú tévedés egyforma bűn az egyetemes haladás ellen, mert mesterséges gátakat emel útjába, amelyet válságról válságra haladva kell leküzdenie. S éppen e válságos küzdelmek azok, amelyek azt a tévedést ébresztik, hogy az egy­etemes haladás nem szünetlen folyamat. Fateizmus Olaszországban, diktatúra Magyar­országon, bolsevizmus Oroszországban — más­más szándékokkal, egyfelől ellenforradalmi önzéstől, másfelől forradalmi túlfűtöttségből barikádokat emelnek az egyenes haladás útjába. De ezek a barikádok a hónapokat méricskélő emberi időbeosztáson túl: gyönge iszalmaszálak a haladás tovagördülő útján. Nem jelentenek mást, mint hogy az emberi ha­ladásnak vannak ellenfelei és vannak rossz barátai is, akik ellen egyformán harcolniuk kell azoknak, akik életüket az örökös, egyete­mes fejlődés szolgálatába állították. Tehát éppen nekünk, szocialistáknak, akik se egyik, se másik irányban nem akarunk erőszakot tenni a fejlődés menetén és akiknek útja — amint azt már Marx és Engels is gyönyörűen kimutatták — egybe esik az egyetemes fejlődés útjával. Igen, ez így van és sohase felejtsük el, hogy így van, mert hiszen éppen ez az azonosság teszi a küzdő szocializmus legyőzhetetlen erejét És éppen ez teszi a szocializmust egye­temessé, nemzetközivé! Csak olyan mozgalom lehet valóban nemzetközi, vagyis egyetemes, amely a fejlődés különféle fokain álló orszá­gokban is talál közös tennivalót. Persze, nem úgy, mint a bolsevizmus, amely az Uniót és Kínát, Angliát és Oroszországot, amely az egész világot egy csapásra egy vörös bolsevista nevezőre akarja hozni, nem is úgy, mint a fascizmus, amely minden országot egyformán egyetlen modern középkorba akarna vissza­kényszeríteni Hanem úgy, hogy minden országban küzd — ezen a küzdelmen van a h­angsúly — az ellen, ami ott már elavult és küzd azért, ami ott vár éppen eljövendő sorára. A szocializmust az teszi nemzetközivé, hogy Angliában a szénbányák szocialitását tűzheti már ki közvetlen céljává, míg ugyan­akkor Magyarországon a legelemibb polgár­jogok kivívásáért kell még harcolnia, mert ott már az, emitt pedig még csak ez az, ami a fejlődés útján sorra kerül. Ne felejtsük el, hogy a katolicizmus is úgy vált nemzetközivé, hogy egy közös egyetemes gondolatot tudott minden országban mindenütt alapeszméjévé tenni: eleinte a krisztusi meg­váltás gondolatát az elnyomottak felé, később minden osztályor alom támogatását az el­nyomottak ellen. A szocializmust egyetemessé, igazán nemzetközivé az teszi, hogy minden országban mindenkor a fejlődés legközelebbi fokozatának megvalósulásáért küzdhet és küzd és így mindenütt megtestesítve képvisel egy szintén egyetemes gondolatot: a jövőt! A szocializmus minden országban, a leg­elmaradottabban és a leghaladottabban egy­formán a jövő pártja. Ez a jövő: fejlődést és haladást jelent. Ez a jövő idealizmust jelent. De ez a jövő, úgy, ahogy a szocializmus küzd érette, realizmust is jelent. Idealizmust önmagában jelent, mert aki önző, az a múltért vagy jelenért harcol és csak aki a múltat eltemeti s a jelennel nem törődik, az küzdhet önzetlen idealistaként a jövőért. De realizmust is jelent, mert amikor a szocializ­mus a jövőért harcol, nem délibábokat hajszol, hanem közvetlen céljául azt tűzi ki — de e célkitűzéséből azután nem is enged —, ami soron van s ami a jelen küszöbén már ide­kopogtat a jövendőből... Új esztendő küszöbén mi újat várhatunk tehát? Még esztendőnként számítgatva is az időt, bizonyára haladást, fejlődést fog hozni ez az egy új esztendő. Bizonyára hozni fog nagy, demokratikus és szocialista győzelmeket Né­metországban, Franciaországban, Angliában és Belgiumban s ezzel együtt erőteljesen meg fogja erősíteni a békés nemzetközi megértés gondolatát, mert ez utóbbinak a diadala is az előbbi győzelemtől függ. Az új esztendőben bizonyára csökkeni fog a bolsevizmus és a fascizmus belső és kisugárzó ereje is. De amit minden szocialistának tudnia kell és sohasem szabad elfelejtenie, az az, hogy történjék ebben az új esztendőben bármi, ne teljesüljön bár minden várakozás, érjen bár helyenként, időnként csalódás minket, mindez a pillanat műve, amely pillanatokig tart, aminek jelen­tősége csak Ady „Percem­berkei" számára van — a jövő, a nagy változás oly biztosan eljön, mint ahogy minden mának eljön a hol­napja, mert az idő múlik! Az elmúlt esztendő küszöbén átfordulva a jövő esztendőbe, visszapillantva és előrenézve, komoly nyugodtsággal gondolhatunk a fen­séges biztatásra: az idő értünk dolgozik... mm m 1928 január L NÉPSZAVA Az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének kiigazítása. Az országgyűlési képviselőválasztók múlt év­ben összeállított névjegyzékét 1928 folyamán ki­ kell igazítani. A központi választmányok kö­telesek a törvény szerint január 5-ig az összeíró küldöttségeket megalakítani. Arra is kötelezi a törvény a központi választmányokat, hogy a ki­igazításra, illetve az új választók összeírására vonatkozó intézkedéseket, plakátok, fölhívások útján köztudomásra hozzák. Mindazok, akik föl­vétetni kívánják magukat a névjegyzékbe, szám­lálólapokat töltenek ki és az összeb­űkül­döttségek eme számlálólapok alapján veszik föl őket a névjegyzékbe. Számlálólapokat Budapes­ten a kerületi elöljáróságoknál, városokban a tanácsnál, községekben az elöljárólapoknál le­het beszerezni. A szám­lálólapokat kitöltés után vissza kell szolgáltatni, hogy azok az összeí­ó­küldöttséghez kerülhessenek. Országgyűlési képviselői választójoga van minden férfinak, aki életének 24. életévét 1920. év folyamán betölti, 10 év óta magyar állampol­gár, két év óta ugyanabban a községben lakik, vagy van lakása és az elemi népiskola 4. osz­tályát sikeresen elvégezte, vagy ezzel egyenlő értékű műveltség megszerzését igazolja. Országgyűlési képviselői választójoga van minden nőnek, aki életének 30. évét az 1920. év folyamán betölti, 10 év óta magyar állampol­gár, 2 év óta ugyanabban a községben lakik vagy van lakása és az elemi népiskola VI. osz­tályát, vagy más tanintézetnek ezzel egyen­rangú osztályát (évfolyamát) sikeresen el­végezte, vagy ezzel egyenlő értékű műveltség megszerzését igazolja. Országgyűlési képviselői választójoga van­ annak a nőnek is, aki az elemi népiskola IV. osztályának sikeres elvégzését, vagy ezzel egyenlő értékű műveltség megszerzését iga­zolja, ha három vagy több törvényes gyermek­nek adott életet és legalább három gyermeke életben van, vagy saját vagyonának jövedel­méből él, vagy saját keresetéből tartja el ma­gát és önálló háztartást vezet Mindazok tehát, akik valamilyen ok miatt (okmányhián­y miatt) a mult évben kimarad­tak a névjegyzékből, vagy azok a férfiak, akik 1828. év folyamán töltik be 24. életévüket (a nők pedig 30. életéveket), föltétlenül töltsenek ki szám­lálólapot, mert csak így vehh­tők föl a vá­lasztók névjegyzékébe. Mindenki kísérje figyelemmel a központi vá­lasztmányok által közhírré tett intézkedése­ket, a községházán és az elöljáróságokon sze­rezzék be a számlálólapokat töltsék ki azokat és szolgáltassák vissza. A párttitkárság. f­ alkiáltás ez isegemeg SzaS­sfa WSF garázdálkodása. A berlini „Lokalanzeiger" — amint onnan jelentik — borzalmas részleteket közöl a fran­cia idegenlégióban uralkodó állapotokról. A cikket Harvey angol állampolgár írta, akit a francia hadbíróság néhány hónappal ezelőtt az idegenlégióból való szökés miatt halálra itélt, akit azonban az angol kormány közbelépésére (ti Népszava is irt róla. — A szerk.) szabad­­lábra helyeztek és elbocsátottak az idegen légió kötelékéből. Harvey Berlinen keresztül tér vissza hazájába és ebből az alkalomból irta meg cikkét a ,,Lokalanzei­rer"-ben._ Harvey fő­leg az idegenlégió tisztjeit támadja, akik el­képzelhetetlen kegyetlenséggel bánnak a kato­nákkal 1. A legcsekélyebb fegyelmi vétségért vasraverik és ostorozzák őket. Harveynek egy amerikai és két német legionistával sikerült megszöknie Szíriából és már csak 500 méter választotta őket el a palesztinai határtól, ami­kor egy francia tiszti járőr elfogta őket. Ami ezután következett, leírhatatlan. A tisztek „gyalázatos­aival kutyá"-nak nevezték és­­ öt napon keresztül hajszolták őt étlen-szomjan keresztül-kasul a homoksivatagban. Amidőn már minden ereje kifogyott, szöges korbáccsal vertek végig rajta, majd egy ló farkához kötve vitték be a legközelebbi légiólaktanyába, ahol egy földalatti üregben, alig két négyzetmé­ternyi lyukban hagyták szenvedni heteken ke­resztül, amíg végre az angol hatóságok is tudo­mást szereztek szenvedéseiről és erélyes diplo­máciai jegyzék útján haladéktalan szabad­lábra helyezését követelték.­­ Itt közöljük az alábbi londoni jelentést: Szuez közelében az „Am­boise" francia gőzös fedélzetéről hét fran­cia idegenlegionista a tengerbe ugorva pró­bált megszökni. Hat szökevényt kimentettek a parti gőzösök, míg a hetedik a tengerbe ve­szett. A szökevények állítólag német állampol­gárok és éppen ezért arra kérték a hatóságo­kat, vigyék őket a kairói német konzulátusra. Az egyiptomi hatóságok a kérés teljesítését megtagadták és valamennyi szökevényt az egyiptomi rendőrségnek adták át amely a szuezi francia konzulátusnak fogja őket kiszol­gáltatni. Huszár Károly lemondott a képviselőházi alelnökségről és a sárvári mandátumról. Huszár Károly, a képviselőház wolfspárti al­elnöke, akit tudvalevően az Országos Minkát­biztosító Intézet elnökévé neveztek ki, szomba­­ton a képviselőház elnökéhez levelet intézett amelyben közölte, hogy úgy képviselői mandá­tumáról, mint a képviselőház alelnöki tisztségé­ről lemond. Huszár egyébként szombat délben már el is búcsúzott a képviselőház tisztikarától. Minden osztály tuda­tos szervezeti munkás tartsa kötelességének­­, Névszavát olvasni!

Next