Népszava, 1928. január (56. évfolyam, 1–25. sz.)

1928-01-01 / 1. szám

1928 január 1. NÉPSZ-AVA 5 A munkásfoizf ositás megszállása. Az idegen fegyverekkel diadalra jutó ellen­forradalom annak idején minden pozíciót meg­rohant. Nem kerülte el sorsát a munkásbizto­sitás 6em, a munka harcterének ez a semleges helye, ahol azelőtt és addig a munka sebesült­jeit éa károsultjait gondozták és látták el a betegség idejére. A kurzus megrohanta ezt az intézményt és kegyetlen vandalizmussal ki­forgatta a maga való lényegéből. Kurzusüak menedékhelye lett a munkásság szociális in­tézménye, ahol a kurzus uralomrajutása után mindent csináltak, csak éppen munkásbizto­sitást éa szociálpolitikát nem. Ez az első megszállás fájdalmasan érintetto a munkásosztályt, mert ezzel a megszállók visszavetették a magyar szociális biztosítás ügyét, de ez az állapot legalább — ideiglenes volt. A munkásság azt remélte, hogy a hata­lom észreftér ós belátja a munkásbiztositás megrontásának haszontalanságát éa vissza­adja az intézményt eredeti rendeltetésének, — nevezetesen: biztosit ja továbbra is a biztosí­tottak és a biztosítók közvetlen befolyását az irányításban és lehetővé teszi, hogy a biztosí­tott munkásság bizalma megmaradjon az in­tézmény iránt, nehogy a bizalom megrendülése megrendítse magát az intézményt. A jogos föltevés tévesnek bizonyult! Az ellenforradalom első bosszúálló indulatá­ból kótyagos Rechthaberei fejlődött, amely ma is változatlanul fönnáll és sikeresen érvénye­sül abban az irányban, hogy a 6%-os kemény munkásbiztositási adóval megterhelt biztosí­tottak és biztosítók, tehát a munkások és mun­káltatók minél jobban elidegenedjenek és meg­undorodjanak az uj intézménytől. Kiütközött ez a törekvés már az uj törvény előkészítésénél és tárgyalásánál. Az önkor­mányzat elvét föntartották ugyan, cte minden befolyástól és hatáskörtől megfosztották az elgondolt önkormányzatot. Amolyan eunuch­önkormányzatot gondoltak ki s azt keresztül is erőszakolták, ugy, hogy a munkásbiztositásnak ma tulajdonképen nincs és ennek a törvény­nek az alapján nem is lesz önkormányzata. Minden hatalom az elnöké, ezidő szerint Hu­szár Károly klerikális pártpolitikusé. A fő­hatalom természetesen a miniszteré, mint ab­szolút uralmak alatt ez már szokás, az érde­kelt munkásoknak és munkáltatóknak azon­ban nem jutott több jog, amit egyben köteles­séggé is tettek: az adófizetés! A törvény előkészítésénél és tárgyalásánál megnyilvánult munkásellenes és antiszociális szellem a törvény végrehajtásánál még fokozó­dott és teljessé vált. Az elnök, az alelnökök, a főorvosok és főtisztviselők kinevezésénél tel­jesen háttérbe szorultak a szakértelem, a szo­ciálpolitikai mult, a célszerűség és a megértés szempontjai. A szervezés első meneténél teljes mértékben érvényesítették az osztályuralmi szempontokat, amint azt a Népszava december 22-i számában már kimutattuk. A vezető állá­sok a kormánynak tett politikai szolgálatok ellenértéke gyanánt a munlcássággál ellentétes és ellenséges pártpolitikusok kezeibe kerültek. A szervezés második és befejező menete ha­sonló eredménnyel végződött. A hivatalos lap szombaton megjelent 297. száma közli a ki­nevezett tisztviselők névsorát. Általánosság­ban, az első áttekintés után megállapítható, hogy az alsóbbfoku kinevezéseket ugyanazok a szempontok irányították és döntötték el, mint a felsőfokú kinevezéseiket. Szakértelem, szociál­politikai hozzáértés, gyakorlati munkában ol­töltött mult: hatodrangú szerepet játszottak az elfogadott föltételek között. Ellenben a kleri­kalizmus és a hurráh-naoionalizmus szolgála­ában szerzett érdemek, a reakció mórlegén le­mért „politikai megbízhatóság" és a protekció annál több méltánylásra találtak. A munkás­ságtól éa a szociálpolitikától vadidegen büro­kraták, kurzusintézményekből kikerült pozí­cióvadászok kerültek a státuszba, — emberek, akiknek halvány sejtelmük sincs a munkád­biztosításról és a szociálpolitikáról, a mun­kást, a munkáspszichét, a munkás sorsát és bajait, a munkáscsalád szükségleteit pedig leg­följebb az ellenforradalmi reakció munkás­ellenes terminológiájából ismerik. Emberek, a bürokrácia különböző területeiről kiöregedett és megcsontosodott emberek, akikkel drágán, nagyon drágán és nagyon rosszul fogják ad­minisztrálni a pénztárt. A munkásbiztositás intézményét ezzel eltérí­tették eredeti rendeltetésétől. A munkásbizto­sitó intézet 1928 január 1-től megszűnt szociál­politikai műhely lenni, mert megtettek a klerikálisok és reakciósok bürokratikus me­nedékhelyévé, megkísérelvén végrehajtani azt a torz gondolatot, hogy — munkásbiztositást csinálnak munkások nélkül! A munkásbiztositás uj szervezésével kapcso­latban lesz még alkalmunk bővebben, a rész­letekre is kiterjedően foglalkozni Lesz alkal­munk a hozzánk tömegével érkező panaszokat is megismertetni a nyilvánossággal Most csak annak a kijelentésére szorítkozunk, hogy az ügyvitelből teljesen kirekesztett, de a mul­takhoz képest duplán megadóztatott munkás­ság nem tekintheti ezt a megoldást egyébnek, mint ideiglenes ellenséges megszállásnak, amelyet nélküle és ellene a hatalom jogán haj­tottak végre. Nagyon tévednek, akik azt hi­szik, hogy a hatalmi szóval oktrojált állapot nyugvópontot jelent a munkásbiztositás életé­ben. Tévednek abban is, ha ugyan hiszik, hogy a munkásság némán tűrni és űzetni fog. A munkásság jogot formál arra, hogy szava legyen a saját intézményében és a munkás nélkül elgondolt munkásbiztositás kigondolói, ha eddig még nem tudták, majd ezután meg­tanulhatják, hogy munkás nélkül nincsen munkásbiztositás.., A munkásságra a történtek után az a köte­lesség hárul, hogy folytassa a harcot a mai elbürokratizált intézmény ellen, — az igazi önkormányzaton fölépült komoly munkás­biztosüásért. fiz elmúlt év világpolitikai napiéra. (N.) ülünk az élet, a történelem száguldó vona­tán. Széclitő tempóban rohanunk át az eseményeken, állomást csak a legfontosabb történéseknél tarthat­tunk évközben, ezeknél is csak egy-egy pillanatra, azután ment tovább a vonat szüntelen, szakadatla­nul. Most újra véget ért egy év, újra kezdődik egy másik, határállomásra ért az idővonat éa mint ahogy ez határállomásoknál szokás, tartsunk mi is hosz­szabb pihenőt ezen az állomáson, nézzünk vissza a befutott ntra, vonultafsuk el szemeink előtt az el­múlt év fontosabb világpolitikai esoményeit. Csak állomásföliratokat vethetünk a papirra, többre nem futja sem a hely, sem az idő. Január. 1. Politikai válság fenyeget Jugoszláviában, két radikális miniszter lemond. A dollártőke mexikói olajkoncessziói lejártak. A francia kormány a rádió­állomások köztnlajdonbavételét határozta el 2. Ke­resztényellenes mozgalmak Kínában. Kommunisták letartóztatása, fegyverek lefoglalása Bulgáriában. 3. Briand egy sajtóbanketten a Németországgal való békés összemüködéa szükségességét hirdeti. 4. Kinai tömegek megtámadják az angol koncessziós terüle­tet. A jobboldali francia lapok Briand békopolitikája ellen. Kellog amerikai külügyminiszter kijelenti, hogy a washingtoni kormány Nicaraguán át nj csa­tornával akarja összekötni a két óceánt. 5. A washing­toni kormány csapatokat szállit partra Nica­ragua fővárosában. 6. A hankaui angol koncessziót kezükbe ketitetíók a kinai forradalmárok. A washing­toni kormány ujabb hadihajókat küld Nicara­guába. 7. Politikai feszültség Mexikó és aa Egyesült Államok között a földolajkoncessziók miatt. 9. Ál­landó rádiótelefonösszeköttetés London és Newyork között. Ai amerikai törvényhozás nem engedélyez uj m® józan önkritikája, amely megbecsültette velo a munkát, amit végzett. A szakszervezeti életben és a szerkesztőségi Íróasztal mellett egyaránt derék és buzgó szocialistának bizo­nyult, akinek jókedve, energiája munkára hangolt másokat is jóleső, baráti melegségével. Rácz Gyula középiskolai tanári katedráját cserélte föl a szakszervezeti előadói asztallal. Érdeklődésének széles köre sok és érdekes tudásanyagot nyújtott könnyed, szinte játékos formában hallgatóinak. Cikkeiben is a szocia­lista nevelőinunka' nemes céljait szolgálta becsületes igyekezettel. — Mezei Albert vegyészmérnök is a párt oktatómunkájába ölte bele törékeny testének minden energiáját. Szelid, jóságos ember volt, ritka szilárd jel­lemű, a magántisztviselők szervezeti életében a bölcs egyeztető, de egyúttal a leghivőbb és legigazabb szocialisták közül való. Szocialista tudása alapos képzettségén nyugodott, de a hétköznapi munka minden terhe sem akadá­lyozta meg abban, hogy no igyekezzék egyre többet tanulni. — Mohos Ágoston is a szellemi munkások sorálból csatlakozott a munkásmoz­galomhoz: tanító volt ós szineslelkü, ember­szerető poéta, akinek lüktető verssoraiban a holnap vivta örölk harcát a tegnappal és a xnávaL Sternberg Vürnos a szocializmus névtelen hősei közé tartozott Nem volt író és nem volt tudós, nem volt lángolószavu szónok és nem volt írányitó és összefogó készségű politikus. De mindenné] sokkal több volt: hivő, lelkes szocialista, akinek gondolata csak az ügynek szólt, amellyel mindenkor testében-lelkélben egynek érezte magát. A pártszervezeti aprólé­kos munkában sosem ismert elfáradást, a hY­téritésben sosem ismert megállást. Törékeny teste győzött minden munkát, mert fűtötte igaz lüte és igaz lelkesedése. Ha a szocialista moz­galom Magyarországon győzedelmeskedni akar, mindenekelőtt sok olyan harcosra van szük­sége, mint amilyen a Csikágó öreg foltozó var­gája volt. Leitner Pál, a nyomdászmozgalom közismert drága, szókimondó Pálya bácsija, Keller János, a pécsi tollforgató vasúti pályaőr, Bede László, a szolnoki földmunkás úttörő, Fodor Pál, a pin­cérek nehéz szervezőmunkájának buzgó har­cosa, Kenyeres István, a kispesti mozgalom ut­nakinditója, Weber Imre, a kaposvári szabó­agitátor. Illés János, a győri ácsmunkás, La­seip János, a vasasok pénzügyminisztere, Koncz Károly, a szegedi földmunkásvezér: mindnyájan évtizedeket töltöttek hűséges párt­munkában és elviseltek minden csapást, ami a kezdeményezőkre, az első, bátor agitátorokra mindenkor lesújtott. Amikor magas korban el­búcsúztak neveltjeiktől, elégtétellel láthatták: nem éltek hiába. A többiek, a sokak közül a fiatalon elpusz­tult salgótarjáni agitátort, Deutscher Károlyt említjük még meg, a minden üldözés ellenére bátran kitartó harcost, aki halálos betegen is SZÍVÓS kitartással tett eleget proletárköteles­ségének. * Súlyos veszteségek érték az elmúlt esztendő­ben külföldi testvérpártjainkat is. Az osztrák szociáldemokrácia elveszítette a vörös Bécs építőmestereinek egyikét, Franz Siegelt, az épitőmunkásból lett műszaki ta­nácsnokot, akinek a nevéhez fűződik a tíz­ezrekre menő uj városi lakás fölépítése. — Andreas Scheu neve a mozgalom hősi korsza­kával forrott együvé: a hatvanas évek úttörő osztrák lassalleánus mozgalmaiban edződött szocáálistává, hogy 85 éves korának terhével is szilárdan álljon a küzdők első soraiban. — Heinrich Faber az osztrák nyomdai munká­sok szervezkedését irányította a legsúlyosabb időkben, Franz Gessner pedig a grafikai mun­kások mozgalmának volt úttörője 40 évvel ez­előtt, A németországi munkásmozgalom elveszí­tette Hermann Mólkenbuhrt, aki több, mint fél évszázadon át szolgálta az ügyet buzgó szervezőként, lelkesítő szavn agitátorként és meggondolt tollú újságíróként. — Wilhelm Iilos életének érett, évtizedeit a szocialista tör­ténetírás szolgálatában töltötte. A francia for­radalom történetéről írott népszerű munkája a magyar munkásság előtt is ismertté tette. Polgári családból származott és egyetemi hall­gató korában került a szocializmus hívei közé. A Württemberg! mozgalomnak volt egyik irá­nyitója és a forradalom után első einóke a köz­társasági Württembergnek. — Dt. Heinrich Braun nagytudásu és érzőszivü szociálpoliti­kus volt, számos társadalomtudományi és mun­kásvédelmi folyó irait alapitója és szerkesztője. Már fiatalon ott állott Kari Kautsky oldalán a Die Neue Zeit megalapításánál. — A szociál­politikai irodalomnak volt munikása Louis Cohn, a bajor munkásmozgalom értékes har­cosa és a gyakorlati szociálpolitikának volt mestere Hermann Silberschmidt, aki kő­müvesmunkáskónt került a berlini mozgalom vezetői közé és másfél évtizedein át vett részt a német birodalmi gyűlés szociálpolitikai munká­jában. — A jómódú polgári családból kikerült Paid Nathan a polgári szabadelvűsé.? ntján jutott el a munkásmozgalomig, amelynek ka­tonájává a novemberi forradalom avatta. — Kari Gramm nevét a „Föl, szocialisták!" kez­detű munkásinduló őrzi meg, amelynek dalla­mát ő komponálta. A francia mozgalom Gustav* Rouanetban ©gyík legkiválóbb politikusát és újságíróját, az ajngol munkásmozgalom Thomas Ashtonban a bányamunkások egyik kiváló szervezőjét, a lengyel munkásmozgalom Felix Perlben leg­kiválóbb újságíróját, Max Zetterbaumban legkiválóbb marxista közeaadászát és filo­zófusát, a csehszlovák mtm kAsmozgaiora Ottokár Matousekben egyik legelső szervező­jét, az olasz munkásmozgalom Giovanni Lerdában egyik legnagyobb tudásu íróját és szervezőjét vesztette el. Alexander Szmirnov, az orosz szociáldemokrata párt egyik bátor harcosa a bolsevizmus börtönében vesztette el életét. A marxista közgazdaságtannak volt egyik legalaposabb művelője Adolf Abramovics Joffe, aki később csatlakozott a bolsevisták­hoz, hogy végűi is önkezével vessen véget éle­tének. * Egyetlen esztendő — és meamyi érték dőlt ki a sorból. De a holnap hite, a holnap re­ménysége és a holnap lelkesedése végtelen áradatban ömleszt! helyükre az ujakat, a fiatal energiákat s a kidőltek helyén egyre többen vivják a faarcot a jövendőért: a szocia­lizmus győzedclméért. BresztovszJcy Ede,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék