Népszava, 1928. január (56. évfolyam, 1–25. sz.)

1928-01-15 / 12. szám

LWI» évfolyam 12. szám. Budapest, min januuár 15, vasárnap Ára 32 m­er BEJEB K t jrp I I El A AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedé»» 12 pengő — külföldre 21 peng® Egy hóra . 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy hóra. ........ S pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI.UTCA L SZ. Telefonszám József 303—30 ée J 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA P. KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL HEVDEN NAP Egyes szám­ára 18, ünnepnap 24, vasárnap 32(illén Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Jugo­szláviában hétk. 3 dinár, vas. 4 dinár, Franciaorsz. 1­­30 fz., Csehszlovákiában hétk. 150 ck. vas. 2 ck. KIADÓHIVATAL: Vm. CONTI­ UTCA A SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 ­ És mégsem lesz addig nyugalom, amíg az általános, titkos választójog be nem kerül a magyar törvénytárba. A politikai és gazdasági diktatúra bethleni rendszere kezd eresztékeiben meglazulni. Nem esünk téve­désbe a legutóbbi események megítélésének tekintetében. Ami az egységes pártban tör­tént, annak a közeljövőben különösebb kon­zekvenciája nem lesz. Akik a politikai dik­tatúra acél sínjéről lesiklottak, azokat a pártdiktatúra könyörtelen szelleme vissza­kapcsolja a mozdony mögé és futnak az egyedül üdvözítő hatalom sínpárján to­vább. De a ,felsiklás" nyoma megmarad. És ahogyan az országon belül és az országon kí­vül erősödik a demokrácia után való vágy, úgy válik egyre bizonytalanabbá a politikai és pártdiktatúra halálvonalának útja. Azokat az egységespártiakat, akik egy ön­feledt pillanatban elszabadultak a politikai hazugság sínpárjáról és őszintén mertek be­szélni, szavaik árnyéka fogja kisérni. És ez az árnyék egyre sötétebb lesz. Bethlen mi­niszterelnök parancsolhat és kényszeríthet­ő a saját pártjában. De a történelem logikájá­nak nem tud parancsolni és aminek egyszer el kell jönnie, az el fog jönni minden párt­vezéri akarat ellen is. Az ellentmondások hatnak és gondolkodásra serkentenek. Az ellenforradalom a túlzó nacionalizmus jelszavaival jött. Ezeket a jelszavakat teljes egészükben átvette a Bethlen-rezsim. Ezt a nacionalizmust a trianoni békediktátum erő­sítette és megadta neki az indokoltság lát­szatát. Esztendők óta folyik a nagy per és a magyar közvéleménybe beidegződött an­nak a tudata, hogy a trianoni szerződés nem tabu és van útja az igazságtevésnek. Ennek az igazságtevésnek azonban a demokrácia a leghatásosabb eszköze. Ennek a fölismerése is egyre szélesebb területre terjed. Mármost mit gondol a nacionalizmus tógájában tet­szelgő Bethlen-kormány, vájjon az a magyar közvélemény, amely szemben áll Trianonnal és amelynek vágyait szinte mesterségesen ajzották föl az utóbbi hónapokban, mit szól majd ahhoz, hogy a mindenható pártvezér hallgatást parancsol azokra, akik, ha této­vázva is, de rámutattak a trianoni békedik­tátum jóvátételéhez vezető egyetlen útra, a demokráciára. Ez az, aminek a nyoma meg­marad. Ez ellentmondás, amely hat és hatni fog azokra a rétegekre is, amelyek a bethleni jelszavaktól elkábítva hittek annak a konszolidációnak, amely nem egyéb, mint a rend látszata és néhány ezer ember gazda­godása alkalma. De van egyéb is, ami hat és hatni fog. Ez pedig az egyre jobban züllesztő nyomorú­ság. A munkás- és paraszttömegek napról­napra közelebb sodródnak az ínség halálos szakadékához. A szociális nyomorúság elkép­zelhetetlen méreteket ölt és ma már min­denki tudja, hogy a társadalmi problémák föltornyosuló sokaságát a politikai diktatúra eszközeivel és az álparlamentarizmussal megoldani nem lehet. Erről különben Beth­len miniszterelnök határozott tanúbizonysá­got szolgáltatott csütörtöki kijelentéseiben is. Az egységes párt cézárja félreértést nem tűrő hangon mondotta meg pártjában, hogy „az egységespártiaknak nem szabad befolyá­soltatniuk magukat a közhangulattól semmi­féle kérdésben". Ezek szerint az egységes­párti képviselőknek nem lehet véleményük és nem engedhetik magukat befolyásoltatni az ország népének véleménye által, mert az ő számukra csak egyetlen kötelesség van: a mindenható pártvezér parancsának gon­dolkodás nélkül való vak és szolgai köve­tése. Nem tagadhatja senki, hogy ebben van logika. A kormánypárti képviselők mandá­tumaikat nem a néptől kapták, hanem a hatalomtól és így csak természetes, hogy an­nak kell engedelmeskedniük, akinek kegyé­ből és kegyelméből képviselők lettek. Nem a nép érdekeit kell szolgálniok, hanem a hatalom érdekeit. Oktalanság volna ezen csodálkozni. A kinevezett képviselők sem csodálkozhatnak ezen és fölháborodásra sincs okuk. Hiszen tudniok kellett, amikor mandátumaikat elfogadták, hogy ennek a mandátumnak a hallgatás, a parancsnak való vak engedelmesség és a szabad véle­ménynyilvánításról való lemondás az ára. Nyílt szavazás, nyílt szembehelyezkedés a népakarattal, az ország érdekeivel. Ezt most maga Bethlen miniszterelnök harsogta bele az alvó magyar közvéleménybe. Ezt talán most azok is megértik, akik eddig abban a reménységben éltek, hogy Bethlen miniszter­elnök, mint valami őrangyal, minden dolgu­kat elintézi. Szerencsére napról-napra keve­sebben lesznek az ilyen politikai kisdedek és egyre többen ások, akik végét akarják szakítani az országot romboló feudális-kleri­kális reakciónak. Nem nagyon bízunk a magyar polgárság­ban. De az egymást követő ostorcsapások talán kijózanítják, talán talpraállítják, talán küzdelemre serkentik. Mi a magunk köteles­ségét mindenesetre megtesszük. Tovább foly­tatjuk a harcot az ország demokratikus át­alakulásáért. Nem törődünk azzal, hogy Bethlennek tetszik-e vagy nem tetszik. Nem törődhetünk ezzel. Nekünk vállalnunk kell a legnagyobb áldozatokat is. A közszabadsá­gok helyreállítása, a titkos választójog tör­vénybe iktatása olyan cél, amelyet meg­kerülni nem lehet, amelyet mindenáron ki kell vívni Bethlen miniszterelnök csütörtöki kijelen­téseiből nyilvánvalóan láthatja mindenki, hogy ez a kormányzati rendszer nem akarja és nem fogja teljesíteni a népnek, az időnek s a történelemnek ezt a követelését. Ebből az következik, hogy a dolgozó tömegek, min­denki, akit sújt ez az átkos rendszer, min­denki, aki munkájával keresi a kenyerét, de nem találja meg, sorakozzék föl kemény küzdelemre az ország előrehaladását és igaz­ságának teljesülését akadályozó Bethlen­kormány ellen. Soha még kedvezőbb idő nem volt erre a küzdelemre, soha még tündök­lőbb nem volt a mi igazságunk, de soha még sürgetőbb sem volt ez a harc. •­ Bethlen csöndet és hallgatást parancsolt a pártjára. A pártjának parancsolhat, az or­szágnak nem! Kezdjük élőtről! ­ Mllen üzenete nemcsak Nagy Emilnek szólt — mondják a kormánypárti f­eavatottak. Nagy Em­ill áttanulmányozta a miniszterelnök részéről rendelkezésére bocsátott aktákat és kijelentette, hogy cikkének minden állítását föntartja. — Az egységes párt úgynevezett liberális frakciója tisztázni akarja, hogy a titkos választójog benne van-e a kormány programjában. Nagy Emil volt igazságügyminiszternek az egységes pártból való kilépése és az a levél, amelyet Nagy Emil a kormánypárt elnökéhez intézett és amelyben kilépésének okait őszin­tén föltárja, változatlanul látható izgalomban tartja a kormánypárti kedélyeket. Bethlenek félhivatalos esti lapja, a „8 Órai Ujság" ker­­erű elkény­szere­dettséggel igyekszik szépít­getni és kiparírozni Nagy Emilnek azt a kikezdhetetlen meg­állapítását, hogy Bethlen miniszterelnök a kormánypárti vezérkar előzetes cenzúrájá­nak, az egységes párti képviselők vélemény­tilalmának meghonosításával olyan párt­diktatúrára rendezkedett be, amelyet csak a gerinctelen szolgalelkűség viselhet el Fühöz-fáihoz kapkod a „8 Órai Újság" ve­zércikkben és politikai riportban egyaránt, hogy valamiképen elterelje a közvélemény figyelmét arról a Bethlen-féle új rendszerű pártdiktatúráról, amely előzetes cenzúra alá helyezi a kormánypártiak véleménynyilvání­tását és szigorúan tiltja a meggyőződést. " Azt írja a többi között az esti félhivatalos, hogy az egységes párt elnöki tanácsának most rend­szeresített előzetes cenzúrája még nem jelenti a pártdiktatúrát, csak a pártfegyelmet, amelyre a szociáldemokrata párt is nagy súlyt helyez és azt igyekszik elhitetni a közvéleménnyel, hogy a szociáldemokrata pártban is ilyen, vagy ehhez hasonló diktatórikus módszerek érvényesülnek. Hivatkozik a „8 Órai Újság" e tekintetben legutóbbi pártkongresszusunkra, amely szerinte „nyilvánvalóan megmutatta, hogy a szociáldemokrata pártban mélyreható ellentétek vannak". De hiszen, ha a „8 Órai Újság" nem tette volna, mi magunk hivatkoz­tunk volna éppen legutóbb lezajlott pártkon­gresszusunkra, mint a félhivatalos vádoló vé­dekezésének egyik legutóbbi cáfolatára. Hogy az esti félhivatalos kongresszusunkkal kapcso­latosan "mélyreható ellentéteket" fedez föl, az csak a makkal való álmodás közmondását iga­zolja. Pártkongresszusunk ezzel szemben bizo­nyítékát szolgáltatta annak, hogy pártunkban semmiféle ellentétek sincsenek, de vannak véleménykülönbségek a közös cél érdekét szolgáló kisebb taktikai kérdések­ben és ezek a véleménykülönbségek — amint kongresszusunk és a Népszavának a pártgyűlésről szóló tudósítása is igazolta — teljesen szabadon nyilatkozhatnak meg. Ne akarja tehát a „8 órai Újság" a kormány­párti képviselők ellen rendszeresített előzetes cenzúrát a szociáldemokrata pártra való hi­vatkozással mentegetni, mert a mi pártunk­ban teljes és hiánytalan a pártdemokrácia. Az előzetes cenzúrának azt a diktatórikus rendszerét és minden véleménynyilvánításnak nyílt parancsban való eltiltását nem is akcep­tálhatja olyan politikus, aki meggyőződését nem hajlandó áruba bocsátani és szolgalelkü-

Next