Népszava, 1928. március (56. évfolyam, 50–75. sz.)

1928-03-13 / 60. szám

1926 március 13. NÉPSZAVA Európa balra tart. (X.) A londoni törvényhatósági választások e­redménye újabb adatokkal támasztja alá az általunk sokszor hangoztatott ténymegállapí­tást: Európa balra tart. Az első békeéveket követő jobboldali hullám ereje megtört, a bal­oldali gondolat új erőre kapva ragadja magá­val a világ hajóját és ezt az erőt most már­nem a háborús véres vonaglásai folytán ki­robbant elkeseredés, hanem egy lehiggadt, érett megfontolás irányítja, az, a megfontolás, hogy csak a baloldali gondolat érvényesülése biztosíthatja a jobb jövő lehetőségeit Európa számára. Utoljára november havában írtunk az angol választásokról. Akkor a vidéki tör­vényhatóságok mandátumainak harmadrésze került új választás alá. Az akkori választások is nagy szocialista, előnyomulással végződtek és ugyanezt az eredményt állapít­hatjuk meg most is, amiidőn a londoni grófság megürese­dett mandátumai fölött kellett dönteni. Hogy e választás méreteiről és az ah­hoz fű­ződő jelentőségről fogalmat alkothassunk, tud­nunk kell, hogy a londoni grófság — eltekintve attól, hogy Anglia első törvényhatósága — né­pességének száma tekintetében majdnem ak­kora, mint Magyarország, évi költségvetésének összege pedig meghaladja nemcsak­ Magyar­ország, hanem Dánia, Norvégia, sőt Svájc évi költségvetését is. A londoni grófság választói­nak száma 1.949.152. Ezek közül 977.748 a nő. A választók száma tehát majdnem kétmillió és a női nem a választók nagyobbik felét teszi ki. A mostani választás tehát tulajdonképen a nők választása volt Londonban. A londoni tör­vény­hatósági bizottságban 124 bizottsági tag üll. Utoljára 1925-ben voltak törvényhatósági választások Londonban. Akkor­­1 konzervatív, 34 szocialista és 11 liberális bizottsági tag ke­rült a törvényhatóságba. A mostani választá­sokon a konzervatívok lun­xln kerületben, a szocialisták 108, a liberálisok 82, a kommunis­ták pedig 22 kerületben állítottak jelöltet. A választások számszerű eredményéről már pén­teken beszámoltunk. Ez az eredmény azt mu­tatja, hogy a szocialista gyarapodás kis részben a liberálisok, nagy r részben a konzervatívok ro­vására történt. A kommunisták nem tudtak mandátumot hódítani, azt azonban elérték, hogy a szocialistáktól sok anmikásszavazatot­­ vontak el és sok kerületben épp ezek az el­vont munkásszavazatok hiúsították meg a szo­cialista győzelmet. A kommunisták szereplése, tehát végeredményben, a konzervatív párt malmára hajtotta a vizet, mert az angol vá­lasztási rendszernél elég a relatív többség, pót­választás nincs. A kommunisták közreműkö­dése nélkül tehát a szocialisták térfoglalása még nagyobb lett volna. A londoni törvényhatósági választások ered­ménye nemcsak London lakosságának, hanem az egész angol népnek a hangulatát is vissza­tükrözi. Az 1924-es parlamenti választásokon a konzervatív párt a Zinovjev-féle levéllel a maga részére igen kedvező hangulatot terem­tett a választók körében és így sikerült el­érnie, hogy a 613 alsóházi mandátum közül 415 hullott a konzervatív párt ölébe. Ez a szám Sir Alfred Mond, Sir Hilton Young és Sir Alfred Hopkinson csatlakozása folytán 418-ra emelkedett. A Zinovjev-féle levélről azóta kiderült, hogy közönséges hamisítvány és az időközi választások eredménye mutatja, hogy az angol nép nemcsak községi és tör­vényhatósági, hanem parlamenti vonatkozás­ban is egyre határozottabb vonalban fordul el a konzervatív párttól. A londoni grófság választási eredményei érdekesen mutatják az idők változását, jel­lemző világot vetnek arra a fejlődésre, ami az utolsó 10 év alatt az angol lelkekben végbe­ment. 1913-ban a londoni törvényhatósági bi­zottságban 73 konzervatív, 19 liberális és 3 szo­cialista bizottsági tag ült. Ez volt a helyzet egy évvel a világháború kitörése előtt. Azóta 15 év telt el és e másfél évtized alatt nagyot fordult a világ. A mostani választások szerint a konzervatív párt másfél évtized alatt alig tudta néhány mandátummal növelni erejét, a liberális törvényhatósági pártnak csak romjai maradtak meg, a szocialisták azonban huszon­egyszeres gyarapodást értek el másfél évtized alatt. A világ balra tart. Ahány választásról még csak beszámoltunk az idén, annyi szocialista térség-Lilást állapítottunk meg. Az új év első napja óta lezajlott német, községi és tartományi választások kivé­tel nélkül nagy szocialista győzelmekkel végződtek. Legutóbb a rotsdami városi választásoknál a nacionalisták 3 man­dátumot vesztettek, a szociáldemokraták ezzel­­szemben 9-et nyertek. A lengyel országos választásokon a szocialisták job­­kal gyarapí­tották addigi mandátumaik számát, még a távoli Japán sem tudja kivonni magát a fej­lődés általános törvénye alól és a múlt hónap­ban lezajlott választások eredménye gyanánt a japán parlamentben is megjelentek — ezúttal először — a munkásság képviselői. A világ balra tart és a balratolódásban Európa veszi át a vezető szerepet. Az idei év a választások nagy esztendeje lesz Európában. A parlamenti választások sorát Lengyelország nyitotta meg. Az eredmény: balratolódás. Köz­ségi, törvényhatósági és tartományi választá­sok voltak az idén Németországban két Angliá­ban. Az eredmény: balratolódás. Franciaország­ban már kitűzték az általános választások terminusát, Németország rövidesen követni fogja Franciaországot és küszöbön állanak az angol választások is. Európa népe feszült idegekkel várja a választások eredményét, mert érzi, hogy e három nagy nép állásfogla­lása döntő befolyást fog g­­yakor ölni nemcsak ez a szóban forgó három ország, hanem egész Európa jövőjére is. Ettől az állásfoglalástól fü­gg, hogy Európa sötétben tántorgó népe ki tud-e jutni a napfényre, vagy kénytelen-e továbbra is vergődni azokban a láncokban, amelyeket nagyétvágyú csoportok kicsinyes önzése rakott a testére. Mi hisszük, hogy Európa ki fog vergődni a napfényre, mert Európa lassanként kezdi megtalálni önmagát, Európa balra tart. 5 Potsdamban megbuktak a nacionalisták­ ­ A szociáldemokraták 9 mandátumot nyertek a városi választásokon. Potsdamban vasárnap városi tanácsot, vá­lasztottak. És a választók, akiknek többsége eddig a nacionalistákat támogatta, balfelé for­dultak és egycsapásra véget vetettek a nemzeti párt uralmának, amelyet eddig még a forra­dalmi átalakulások sem tudtak megingatni a porosz királyok városában, ahol nemcsak élni szerettek az uralkodók pompás kastélyaikban és parkjaikban, de még halálukban is oda­kívánkoztak, odatemettették magukat, ebbe a lojális városba, mert Berlin mégis csak min­dig nagyon vonzódott a vörös szín felé. Amint Berlinből jelentik, vasárnap tartották meg Postdamban a városi tanácstestület tag­jainak választását. A választások a baloldali pártok győzelmével végződtek és a német, nem­zeti párt elvesztette eddigi többségét. A német nemzeti párt listája 600-zal kevesebb szavaza­tiét kapott, mint a négy évvel ezelőtti válasz­táson­, amivel szemben a szociáldemokrata lis­tára 6500 új szavazat­ esett. A szociáldemokra­ták kilenc új mandátumot nyertek, amivel szemben a német nemzeti párt három mandá­tumot és a többségét vesztette. A fent elmon­dottak alapján a választásnak ez az eredmé­nye még a szociáldemokrata párt számbeli megerősödését is sokkal fontosabbnak mutatja, mintha ez bármely más, ipari városban mutat­kozik. Internálótábor vagy egj djó betegszanatórium ? A Munkásbiztosító Intézet Vass Józsefről elnevezett zalaegerszegi szanatóriu­mában pofonokk­al vallatott egy beteget a detektív.­­ A fölizgatott betegek föllépésére a detektív jegyzőkönyvben ismerte el erőszakoskodását.­­ Gyógy,­kezelés helyett rendőri hajsza a betegek ellen. A • ••Munkásbiztosító Intézet"-- zalaegerszegi tüdőbetegszanatóriumában olyan fölháborító esemény történt, amely még az újjászervezett magyarországi munkásbiztosítás krónikájában is páratlanul áll. A szanatóriumban, ahova gyógyulásuk reményében küldik a beteg mun­kásokat és alkalmazottakat, a múlt hét szer­dája óta a többnyirg magas lázzal fekvő, de bajuk természeténél fogva amúgy is izgulé­kony betegeknek olyan jeleneteket kellett át­élniök, amelyek állapotukat súlyosan vissza­vetik, sőt még életüket is komolyan veszedel­meztetik. Már magában véve az is tűrhetetlen, hogy a zalaegerszegi munkásszanatóriumban egyes ápolók és kiszolgálók a betegekkel szem­ben a néhai internálótábor módszereit szere­tik alkalmazni, de az egyenesen fölháborító, hogy a gyógy­kezelés céljából beutalt beteget a legdur­vábban bántalmazhassa egy detektiv és ha aztán a betegek felzúdulása a detektiv el­len fordul, rendőrség szállhassa meg a szanatóriumot és gyógykezelés helyett kihallgatások, fenye­getések, szidalmak és terrorizálás ronthassák a betegek állapotát. A zalaegerszegi tüdőbetegszanatóriumban 1928-ban föléledt 1921 szelleme és a szerencsétlen tüdőbetegek vacogó foggal kénytelenek végigélni az internálótábor el­múlt borzalmait. A rendőri megszállás előzménye apróbb lo­pás volt. A szanatórium női osztályán fekvő Sinkó Józsefné szerdán reggelre arra a kelle­metlen meglepetésre jutott, hogy eltűnt arany karkötőórája. Először a parkban kereste az órát, ahol sétált volt, majd később úgy emléke­zett rá, hogy az óra az éjjeliszekrényében ma­radt és onnét lopták el. A zalaegerszegi rendőr­ségnek tett föl­jelentésében már az utóbbi for­mában szerepelt a tényállás. A följelentésre a rendőrség Németh István detektivfelügyelőt küldte ki a szanatóriumba egy rendőr kísére­­tében. A detektivfelügyelő — a betegek tudo­mása, szerint: a vezetőorvos és a kórházgond­nok hozzájárulása nélkül — a szanatóriumban nyomban hozzálátott az „erélyes" nyomozás­hoz. A károsult az óra eltulajdonításával az egyik nőbeteget gyanúsította, akit a detektiv­felügyelő nyomban megmotozot­t, azonban minden eredmény nélkül. A károsult a detektivfelügyelő gyanúját ez­után Vasvári József betegre terelte, akit a nyomozó magához hivatott a gazdasági hiva­talba. Vasvári József, aki súlyos tüdőbajjal került a szanatóriumba, ártatlansága tudatá­ban gyanútlanul eleget tett a detektivfelügyelő fölhívásának. Minthogy azonban a detektiv­felügyelő fölszólítására nem volt­ hajlandó ma­gára­ vállalni, amit nem követett el — a bete­gek egész sora egybehangzóan így állítja —, a detektiv rárohant a szerencsétlen be­tegre, ingénél megragadta, megrázta és pofonokkal traktálta. Közben durván fenyegette a szanatóriumi be­tegeit, „ezeket a gazember kommunistákat" és a nőbetegeket nem reprodukálható kifejezések­kel illette. A szörnyű brutalitás híre természetesen nyomban elterjedt a betegek között, akik kö­zött ez a kozákmódszer hallatlan izgalmat és fölháborodást keltett. A férfibetegek a nőosz­tály kerítése felé tódultak és az oda érkező detektivfelügyelőt fölháborodott kiáltásokkal fogadták. A főorvos igyekezett csillapítóan közbelépni, de a detektivfelügyelő agresszív viselkedése teljesen kihozta sodrukból a könnyen iz­guló tüdőbetegeket. Ez a hallatlan izgalom végül tettlegességig fokozódott. A tömegből valaki a detektivfel­ügyelőre sújtott, amire az futásnak eredt. A betegek nyomban utána eredtek és visszavezet­ték, követelvén tőle, hogy jegyzőkönyvben is­merje el a beteg bántalmazását. A detektívfelügyelő kénytelen volt el­ e váriroli®ii külföldi árut, mert mi állandóan 3.90 P-ért adjuk a prima mosó selyemharisnyát minden színben a magyar gyáripar remekét

Next