Népszava, 1928. március (56. évfolyam, 50–75. sz.)

1928-03-01 / 50. szám

1­4 NÉPSZAVA ­ Rupert—Schadl-affér a bíróság előtt. Elrendelték a bizonyítás kiegészítését. Emlékezetes még, hogy 1925 februárjában a Schadl-tanács tárgyalótermében izgalmas inci­dens játszódott le. Egy sajtópert tárgyaltak, ami után Rupert Rezső sajtópere következett. Rupert a hallgatóság padsor­aiban ült, amikor a vádlott Boros László lapszerkesztő a védő­beszédet mondotta. S Rupert a szomszédjához hajolva, félhangos megjegyzést tett azzal kap­csolatban, hogy Schadl elnök türelmetlenül hallgatta a vádlott védekezését Erre Schadl elnök fogházőrt hozatott és Rupert Rezsőt, aki akkor nemzetgyűlési képviselő volt, letartóz­tatta. Ezután Rupertnek a sajtóperét tárgyal­ták, aki mellett most már fogházőr ült. Rupert ekikor kirekü­ldési kérelmet terjesztett elő a Schadl-tanács ellen és azt mondotta, hogy „ettől a tanácstól az itt uralkodó atmoszfé­rában elfogulatlan ítéletet nem várhat, mert ez a tanács tisztességes újságírókat, akikkel ő szolidárisnak vallja magát, föl­tűnő módon elítél. A tanács tagjai nem ismerik a törvényt." A kitételek miatt az ügyészség a­ Schadl-tanács sérelmére elkövetett rágalmazás címén, vádat emelt Rupert ellen és az ügyet szerdán tár­gyalta a Töreky-tanács. Rupert kijelentette vallomásában, hogy nem érzi magát bűnös­nek. Amikor a bíróküldési kérelmet előterjesz­tette, törvényben biztosított jogával élt, Ő nem tett egyebet, mint ezt a kérelmét előterjesz­tette és megindokolta Még sohasem jutott, senkinek eszébe — mondotta —, hogy birokül­dési kérelem miatt a vádlottat felelőssé te­gyék, csak velem történik meg először. A to­vábbiakban Rupert részletesen elmondotta le­tartóztatása történetét, amely szerinte törvény­telen, jogtalan és alkotmányellenes volt. Még egyszer hivatkozott arra, hogy nem rágalma­zott, csak egyszerű kritikát mondott kérelmé­nek előterjesztése során a tanácsról. A továb­biakban éles vita támadt Rupert és Töreky elnök között és ennek során Rupert tiltakozott az ellen, hogy ő a Schadl-tanácsot a forra­dalmi törvén­yszékkel hasonlította volna össze. Kihallgatták tanúképen Schadl tanácselnököt, aki kij­elen­tette, hogy az ügyről a jegyzőköny­vet a leghívebben vették föl, így tehát valót­lan Rupertnek az az állítása, hogy a tárgya­láson fölvett jegyzőkönyv nem fedi tökélete­sen a történteket. Rupert védője bizonyítási indítványt terjesztett elő annak igazolására, hogy a jegyzőkönyv tartalma nem felel meg a valóságnak. A törvényszék az ügyben elrendelte a­ bizonyí­­tás kiegészítését és a tárgyalást elnapolta. NépSürd­fóMeg luxissffi­rdffk helyett ! Az első népfürdő a h­aller-utcáb­an épilt. — Lalivér és Keresőképesség. A főváros lakásügyi bizottsága szerdán dél­előtt Liber Endre tanácsnok elnöklésével ülést tartott. Bemutatták a Haller-utcai népfürdő építési terveit, amelyek kivitele a javaslat szerint 1.300.000 pengőbe kerülne. Az ügy­osztály a fürdődíjak megállapítását a követ­kezőkben javasolta: kádfürdő 1.20, kabin 1 pengő, szekrény 70, zuhany 70 fillér. Bánóczi László elvtárs örömmel üdvözölte a javaslatot, amely végre, hosszas sürgetések után, az első fővárosi népfürdő megvalósítását jelenti. Mindig kifogásoltunk — úgymond —, hogy a főváros rendkívüli összeget költ luxus­fürdőkre, ugyanakkor a népfürdő ügyét el­hanyagolja. A luxusf­ürdő jelenthet ugyan közgazdasági hasznot a munkaalkalmak és az idegenforgalom szempontjából, azonban a város elsősorban a saját polgárairól tartozik gondoskodni. Kérdezte, hogy a jövő évi költ­ségvetésbe az akció folytatására milyen fede­zetet vettek föl? Súlyosan kifogásolta a tervbe vett magas fürdő­árakat, amelyek alkalmasak arra, hogy a népet kizárják a népfürdőből. Amiként a Széchenyi-fürdőnél a rentabilitás fokozására az amortizációs időszakot megkét­szerezték, ugyanezt kell tenni a népfürdőnél is. Seemann Mihály csatlakozott ehhez a föl­fogáshoz, egyben sürgette a kőbányai nép­fürdőt. Becsey Antal, Szigethy János és dr. Hajdú, Marcel ugyancsak az alacsonyabb fürdő­díjak mellett szólaltak föl. Sávolt János elv­társ ugyancsak elfogadta a javaslatot, kérte azonban a középítési ügyosztályt, ne essenek ugyanabba a hibába, mint a Széchenyi-fürdő építkezésénél, ahol ugyancsak népfürdőt akart építtetni a főváros és drága luxusfürdő lett­belőle. Fölhívta a figyelmet a zuhany fürdő jelentőségére, különösen a munkásság szem­pontjából, elmondván, hogy a háború előtt egyes magánfürdőkben az egészen olcsó zu­h­­any fürdők nagyon népszerűek voltak. Olyan árakat kell tehát megszabni, amelyeket a munkások meg tudnak fizetni, aminek a jelen­tőségéről viszont közegészségügy szempontjá­ból mindenki meg van győződve. Liber tanácsnok elmondotta, hogy a költség­vetésbe 200.000 pengőt vettek föl népfürdők építésére. Legközelebb a VIII. és a X. kerületi népfürdők kerülnek sorra. A bizottság a fürdő­díjakat a következőkben állapította meg: Ieád­fürdő 1 pengő, kabin 80, szekrény 50, zuhany 30 és gyerekfürdő 30 fillér. Kiküldtek albizott­ságot, amely felülvizsgálja a fürdőépítési ter­veket és költségeket. Az albizottságba részünk­ről Sterbinszky Lipót elvtársat választották be. A következőikben bemutatták a Honor- és Veder-utcai, továbbá a Ceg­lédi- és Lenke-úti községi bérházak lakói­nak kérelmét lakbérleszállítás iránt. Az ügyosztály előterjesztése szerint a lakbére­ket revízió alá veszik majd, amikor a bankok­kal az elszámolás megtörtént, addig a mér­tékig, hogy a fővárosnak haszna ugyan ne legyen a házakból, de rá se fizessen. Bánóczi László elvtárs a közeljövőben bekövetkező el­számolásra való tekintet nélkül már most ki­fejti, hogy a szociáldemokrata frakció elvben sem járul ahhoz, hogy a lakbért az építési költséghez viszonyítva állapítsák meg. A lakás annyira elemi szükséglet, hogy annak bérét egyedül csak a keresőképességgel lehet arányba állítani. A mai kereseti viszonyok mellett, tudvalevően, a lakosság széles rétegei még a szobakonyhás városi lakások árát sem tudják megfizetni. Kifejtette a továbbiakban Bánóczi elvtárs, hogy, fájdalom, a lakosságnak jelen­tős rétegei a rossz kereseti viszonyok miatt kénytelenek lakásszükségleteiket annyira le­szorítani, hogy legföljebb csak a szükséglaká­sok lakbérét bírják el. Kérdezte, hogy a 300 szükséglakás ügye hogyan áll? Amikor a pénzügyi ügyosztály évi 900.00 pengő födezetet keres arra, hogy a Lágy­mányost fel­töltsék, a szükséglakáskérdés nem bukhat meg a födezet hiányán. Liber tanácsnok közölte, hogy a legközelebbi közgyűlésen előterjeszti 12 új szükséglakás föl­építését és az ügyosztály állandóan sürgeti újabb fedezetek kimutatását, amelyekkel arányban újabb és újabb előterjesztésekre ké­szül a szükséglakások megfelelő szaporítása iránt. Hosszabb vita volt abban a kérdésben, hogy a Maglódi-úti fővárosi szőlőtelepet kislakások céljaira fölparcellázák-e, vagy sem? A több­ség a fölparcellázást ajánlotta a tanácsnak. Bizottságot küldtek ki a­ lakásbérleti szabály­rendelet tárgyalására. A bizottságban pártunk részéről Erdősi Antal elvtárs vesz részt. A fényűzési lakásadó, a lakásépítési nyeremény­kötvény és az M21. évi lakásépítési program kérdését a rövidesen egybehívandó legköze­lebbi ülésre halasztották. Liftaknába zajlant a sílmateum liftkezelő. Matálos öaleset az ózdi vasgyárban. Megrendítő balesetről ad hírt egy miskolci távirat : az ózdi vasgyárban Csontos József 16 éves liftkezelő a liftaknába zuhant és szörnyet­halt. A távirat szerint a szerencsétlenség „ed­dig még ki nem derített módon" történt, azon­ban „a vizsgálat megindult". A 16 éves Csontos Józsefek rendszerint „ki nem derített módon" hullanak el a munka harcmezején és a meginduló hatósági vizsgálat rendszerint beéri azzal az eredménnyel, hogy a szerencsétlenül járt ..vigyázatlan volt". Vájjon mikor lesz már értéke a munkáséletnek a har­madára zsugorodott országban?... Félmilliónál nagyobb a francia hadsereg. Pa­risból jelentik: A kamara szerdán délelőtt és délután a hadsereg legénységi létszámáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. A javaslatot a késő délutáni órákban kézfelemeléssel el­fogadták. A francia hadsereg 1928. évi legény­ségi állománya eszerint 523.769 fő, mégpedig: 240.000 főnyi tartalék, 108.000 főnyi tényleges állomány és 179.000 főnyi gyarmati hadsereg. A gyarmati hadsereg legnagyobb része, 95.000 fő, Észak-Afrikában állomásozik. A vita folya­mán a szélsőjobboldali pártok szónokai heve­sen bírálták a javaslatot, amely, szerintük, túlságosan alacsonyan állapítja meg a had­sereg létszámát. ! Terjesszük a műkássajtót! 1928 március A miniszterelnök leleplezte a gyáriparos urakat és a nagybirtokos urakat. Olyannyira, hogy különösen az utóbbiaknak nincs többé jogosultságuk siránkozni a torony­magas tételekből megépített autonóm vám­tarifa nyomása és nyomorgatása miatt. A ma­gas vámtételek, a túlságos vámvédelem miatt panaszkodott valaki a pénzügyi bizottság ülé­sén, amire a miniszterelnök egyszerűen be­jelentette, hogy az autonóm vámtarifa nem a kormány vámpolitikájának volt a kifejezője. Hanem... Hanem e téren az Orige és a Gyosz kiküldötteinek tárgyalása alkalmával jött létre a megegyezés, amely az autonóm vám­tarifában csúcsosodott ki. A miniszterelnök leleplezése érdekes, de nem jár a villámcsapás hatásával. Hiszen úgyis tudtuk, hogy a Gyosz és az Orge testvéri megegyezésének gyermeke az autonóm vámtarifa, sőt e két nagykapita­lista érdekképviselet megegyezéséből született meg az azóta megkötött kereskedelmi szerző­dések mindegyike, ama szerződéseké, amelyek oly kevéssé tudták lefaragni az autonóm vám­tarifa magas tételeit. Igaz ugyan, ho­­y az Omge panaszai is, meg a Gyosz panaszai is más irányúak. Az Omge amiatt panaszkodik, hogy magas az autonóm vámtarifa és a ke­reskedelmi szerződések is akadályozzák az exportot, a Gyosznak pedig a kereskedelmi szerződések vámtételei alacsonyak túlságosan. A gyáripari kapitalistáknak még nem eltg magas a vámvédelem kínai fala, ők tovább szeretnék építeni, hogy a szűk magyar fo­gyas­ztópiacon annál szabadabban uralkodhas­sanak­ a fogyasztás és a munkás fölött. Nem fölösleges hozzáfűzni eh­­hez, hogy a jövő költ­ségvetési évre 128 millió pengőben irányozták elő a vám­jövedelmet, vagyis 26­/5 millió pengő­vel magasabban, mint az elmúlt költségvetési évben. Ezt a nagyon tekintélyes summát a fogyasztóknak kell megfizetniük. Amivel persze nem sokat törődik a Gyosz, jól profitál belőle a pénzügyminiszter, és hiába jajgat ellene a nagybirtok képviselete is, az Orige. Az ő bűne is, nincs is joga arra, hogy jajgasson. De azért a kettő között ne­m maradhat mentes a felelős­ségtől — a harmadik: a kormány. Hiába mondja a miniszterelnök, hogy a vámtarifa neon a kormány vámpolitikájának a kifejezője és hiába leplezi le a Gyoszt, meg az Orget, hogy az autonóm vámtarifát tulajdonképen ezek erőszakolták. A felelősség alól nem lehet kibújni! Sőt. A felelősség elsősorban a kor­mányé, amely nemcsak engedte, de erősza­kolta is ezt a fogyasztókat nyomorgató vám­tarifát és már negyedik esztendeje makacsul ragaszkodik hozzá, csak a­sért, mert alapos profitokat szed belőle az adókincstár javára. Levágja a látcát, hogy kapja a biztosítós­ összeget. A vonat alá feküdt. Németországban a hírhedt bécsi Marek-ügy.­shez hasonló esetet tárgyalt a siegeni esküdt­szék. Karl Henrik sassnicki gyári munkás né­hány hónappal ezelőtt 60.000 márkára biztosí­totta magát közlekedési baleset ellen. Másfél hónappal a munkásnál szokatlanul nagy biz­tosítás megkötése után Kü­rlt a város határá­ban elgázolta egy tehervonat, amely egyik lá­bát tőből levágta. Miután gyanús volt az ügy, vizsgálatot indítottak és ennek során azt álla­pították meg, hogy Kürl önszántából feküdt a vonat alá, hogy fölvehesse a biztosítási össze­get. A tárgyaláson kihallgatott szakértők ugyancsak azt vallották, hogy teljesen kizárt dolog, hogy véletlen szerencsétlenség történt volna. Az esüstszék igennel döntött az öncson­kítás és a biztosítási csalás fön forgás a kérdé­­ sn- mi is! Az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár részvénytöbbségének megvásárlását tárgyalta szerdán délben a főváros tizenkettes pénzügyi albizottsága. Órák hosszán át tartó heves viták folytak ebben a kérdésben, amely alka­lommal elvtársaink a részvények átvételét ellenezték. A jobboldali többség arra hivat­kozván, hogy az opciós jogot március elsejéig gyakorolni kell, kimondotta a részvények át­vételét. E­bben az ügyben egyébként az ön­kormányzat álláspontját a péntekre össze­hívott pénzügyi bizottsági ülésen állapítják meg. A szociáldemokrata községi frakió csü­törtökön dönt ebben a kérdésben végleges állásfoglalása MéL Amerikában némely vidéken csaknem egy év­ óta sztrájkolnak a szénbányászok. Londoni távirat szerint az Ohio állambeli Sterabenville közelében levő Dorothy-bán­ya környékén, a­hol a mailt év április 1-e óta sztrájkolnak, hétfőn este zavargásokra került sor. A rendőrség hét leányáért letartóztatott.

Next