Népszava, 1928. május (56. évfolyam, 99–122. sz.)

1928-05-01 / 99. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Kegyedélre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy hóra , 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy nóra. . _ _ _ S pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI-UTCA *. SZ. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—31 mmmissamama Egyes w.tm ára 10, ünnepnap 24, vasárnap 32 fillér. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT­:--, Ä ^sSÄIdSÄ Ä KÖZPONTI KÖZLÖNYE­­130 b- Csehszlovákiában hétk. 150 dk. vas. 2 cfc .1£GJELGME HÍVŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP l'-V v.^''',^'/ KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA «. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 HHHH LWS« én^yam 99. szám. BeÉpil, 1926 iú Irs 1, kedd to*'tít Venés és vers,én, májusok. Május elseje 1890 óta nemcsak ünnepe a proletariátusnak. Ennél sokkalta több. Min­den elméletnél, minden szónál jobban ható, szebben zengő tanítás. Május elsején meg­állt a gép. Ez a nap nem az örömnek, ha­nem a dacnak volt az ünnepe. S az ünnepi dac, az ünnepi sztrájk a munka nélkülözhe­tetlenségéről, a nélkülözhetetlen munka ere­jéről tett tanúbizonyságot. De május elseje nemcsak erre mutatott rá. A szervezett munka ereje nemcsak nélkülözhetetlenségé­ben, hanem tömegében is van. Az Interna­cionálé hívó szavára hatalmas tömegek jöt­tek mozgásba. Az a hullámzó mozgás, ame­lyik nemzetközi kongresszusról indult ki, nem állott meg egy ország határánál. Má­jus elseje a proletariátus nélkülözhetetlen­ségének, nagyságának és egységének lett az ünnepe. S mert nemcsak a lelkeket fölemelő ünnep, hanem az erő tudatát fölébresztő jelkép má­jus elseje, ezért a májusi ünnepek nagy csomó országban, ahol korábban a munkás­ság lelkét kishitű csüggedés ülte meg, a szebb jövő ablakait nyitották ki. Reménység, optimizmus nélkül nincs politika s különö­sen nincs szocialista politika. Május elseje a maga optimizmusával, fiatalos és tavaszos hitével sokhelyütt megindítója, mindenütt hatványozója és összeforrasztója lett a mun­kásmozgalomnak. Ami a munkásság lelkét nyomta, szót kért és kapott május elsején. A munkásság vá­gyódásai és álmai kerültek a vörös lobo­gókra és a fehéren világító táblákra. Miért küzdött világszerte a munkásság a háború előtt? Emberi munka föltételekért. S ezek közül a legfontosabb, a legtöbbet jelentő s ezért az egész szociálpolitikát jelképező volt a kizsákmányolásnak határt szabó, a munka­időt korlátozó nyolcórás munkanap. A töme­gek kultúrájának a leghatalmasabb lendí­tője, a nyolcórás munkanap hódító útját a májusi ünnepeken kezdte meg. A május el­sejei ünnepeken hangzott föl mind hangosab­ban a radikális szociálpolitika előföltételé­nek, a modern demokráciának jelszava. Nyolcórás munkanapra, a kapitalista ki­zsákmányolás korlátozására csak ott számít­hat a munkásság, ahol szava és súlya van a népképviseletben, ahol általános, egyenlő és titkos választójog van. Ezért kerül május elsején a nyolcórás munkanap az általános választójog tőszomszédságába, ezért lesz a munkásság a demokrácia kiterjesztésének előharcosává. Szociálpolitika és politikai de­mokrácia nemcsak munkáskövetelések, ha­nem annyiban, amennyiben megvalósultak, éles osztályharcok nehezen kivívott eredmé­nyei. Szociálpolitika és demokrácia a belső po­litikában, a háború elleni harc, béke a kül­politikában, ez volt a tengelye a háború­előtti munkáspolitikának, ez volt a tartalma május elseje harcos ünnepének. S a szociál­politikai és demokratikus lassú, de folyto­nos haladásnak egyszerre útjába állt: a vi­lágháború. A háború igazi arcát mi sem jel­lemzi jobban, mint a májusi ünnep tilalma. Háború, ez európaszerte a reakció erősödé­sét, háború, ez a munkásmozgalom vissza­szorítását jelentette. De a háború nyomában ott leselkedik a forradalom. A háború vége forradalomnak kezdete volt. S a forradal­mak és a nyomukban a nemforradalmasított országokban is megindult tömegmozgalmak nemcsak május elsejét helyezték vissza régi jogaiba, hanem egy-kettőre valóra váltották a legtöbb májusi programpontot. Megvalósí­tották s nem egy kérdésben t­ul is haladták. Európa legtöbb kulturországában a nyolc­órás munkanap szempontjából május elseje győzelmi ünnep. S a nyolcórás munkanap mellett ott látjuk a forradalmi szociálpoli­tika másik fontos vívmányát, a munkanél­küliség esetére szóló biztosítást s azokban az országokban, amelyeket a forradalom a leg­mélyebben szántott föl, az üzemi tanácsokat. Európa jelentős részében nemcssak az egyenlő, titkos választójog eleven valóság, hanem a nők választójoga is. A forradalmak egyik lé­nyeges hatása: a választás elvének érvénye­sülése az államfő személye kérdésében: a köztársaság. Azokban az országokban, ahol a modern szociálpolitika és demokrácia a háború után győzedelmeskedett, május else­jének lényegesen más a tartalma, mint a háború előtt. A nyolcórás munkanapot s a demokratikus választójogot ezeknek az or­szágoknak a munkássága már kivívta a maga számára. Május elsején követeli a többi, a hátramaradott országok proletariá­tusa részére. Az európai demokráciákban május elseje hatalmas tüntetés a nemzetközi fascizmus ellen. S a nemzetközi fascizmus elleni tüntetésbe kapcsolódik a béke és a szo­cializmus heves követelése. A békéért folyó küzdelemnek a legerősebb ellensége — ez ma már alapelve a nemzetközi munkásmozga­lomnak — a háborús fascizmus és a szociális­másért vívott harcnak legkeményebb gátja a fascista reakció. A haladottabb országok végső fölszabadulása csak akkor következ­hetik be, ha a hátramaradott országok re­akciós hatalmai megdőlnek. Béke és szocia­lizmus nemzetközi feladatok, a munkásság politikai célkitűzései ma nemzetközibbek, mint valaha. Az elnyomott munkásság erejét növelni, a fascista májusok fehérjét pirosra festeni, ez a nemzetközi jelentősége 1928 májusának. Mert a vörös májusok, mellett ott sápadnak a fehér májusok. Ahol a forradalmat az el­lenforradalom győzte le, ott a május vörösét elnyelte a fehérség. Ott, a hosszú munka­napok, a velőkig kihasznált női és gyermek­munka országaiban a nyolcórás munkanap ma is épp oly aktuális, mint a háború előtt. Az egészen vagy nagyrészt kinevezett par­lamentek országaiban az általános, titkos választójog követelése olyan kísértetiesen hangzik föl, mintha hazajáró lelkek követel­nék, azok a békeidőbeli tüntetők, akik rég elestek a harcmezőkön, abban a háborúban, amelyben jogot ígértek a népnek, amelynek egyik jelszava volt: a cárizmus, a jogfosz­tottság, az elnyomatás elleni küzdelem. A fe­hér májusok országai kissé kísérteties orszá­gok. Nemcsak régi jelszavak, másutt rég megvalósított követelések kisértenek ott, ha­nem a háború réme is. A háború és mindaz, ami a nyomában jár. Elhessegetni Európa kísérteteit: ez ma a szabad országok vörös májusának kiáltó kö­vetelése. Az európai szociálpolitika, a mo­dern demokrácia, a komoly, béke kivívására erősekké, pirossá tenni a lelkeket, szabaddá a szocializmus felé vezető eltorlaszolt uta­kat: ez a vörös májusok nagy feladata. Az a tudat, hogy az európai demokráciák szabad népe a­ nagy májusi napon az elnyomott test­vérek fölszabadításáért küzd, gyorsabbá teszi a fehér májust ülő proletárok vérének lük­tetését, a nemzetközi egység tudata vörösre festi a halvány arcokat. A fehér május fáty­lán át föltűnik a vörös május napja. S a lel­kek szint változtatnak. Ami a lelkeken belül végbemegy, azt tilalomfák nem szabályoz­hatják. De ha a lelkek igazán fölszabadul­nak, akkor a tilalomfák ledőlte nem hosszú idő kérdése.

Next