Népszava, 1928. augusztus (56. évfolyam, 173–197. sz.)
1928-08-01 / 173. szám
1,1/1. évfolyam 173. szám, Budapest, 1928 augusztus 1. szerda Ara 16 fiflér AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengd — külföldre 11 pengft Egy hóra 14 pengő — külföldre 7 pengd Ausztriában egy hóra. ........ 6 pengd SZERKESZTŐSÉÉG: VIH, CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 305—Soma J. 303—SÍ MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL LÜNDEN NAP • KÜNSI, Egyes szám ára 18, ünnepnap 24,vasárnap 12 fillér. Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Jugoszláviában hétk. 3 dinár, vas. 4 dinár, Franciaorsz. 130 fr., Csehszlovákiában hétk. 150 ék. vas. 2 csc KIADÓHIVATAL: Vm. CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám . . . J. 305-30, J. 303-31, J. 305-33 Összedőlt a Margit-körúton egy épülőfélben levő hatemeletes bérpalota állványzata. A romhalmaz alá két munkás került, akik közül az egyik életveszedelmes sérüléseket szenvedett. A rendőrség megállapítása szerint a szerencsétlenséget vétkes hanyagság okozta, mert a szakszerűtlen vezetés miatt az állványzatot nem kötötték meg kellőképen és korhadt gerendákat használtak. Az építőmunkás fele szabad útja van a halálnak. Nincsen senki, aki a magyar építőipari kapitalizmustól számonkérné, hogyan gazdálkodik anyaggal és emberélettel. A lerongyolt életű, a védekezés fegyvereitől megfosztott, a nélkülözéstől agyonmarcangolt munkás a vállalkozói ihaszon mosocjának rettentően tág tarkába jut Az építőipari munkásság kiszolgáltatottsága azt jelenti, hogy a visszaélés ezer módja és lehetősége kínálkozik a munkáltatók számára. A munkásvédelem teljes hiánya, az iparfelügyeleti hatóságok szervezetének kiáltó hiányosságai lehetővé teszik a tolvajlást anyagban és munkabérben és a féktelen profitéhség szabad területen garázdálkodik. A szegény, öntudatlan, éhségtől hajszolt proletárok, akiket védtelenségük a kizsákmányolás igájába hajt, tanulják meg végre az öntudatos munkássággal együtt, hogy harcolni kell a mai állapotok ellen és nem lehet elfogadni azokat és belenyugodni azokba, mint változtathatatlanba. A szervezkedés ereje teheti egyedül lehetségessé, hogy minden munkahely a munkásszervezetek ellenőrzése alá kerüljön, hogy a vállalkozói lelkiismeretlenség egyszer már ráébredjen a munkásélet becsülésének elengedhetetlen szükségességére. A Margit-körúti bérpalota összedőlt állványzata és a gerendák alá került munkások példázzák, hogy a magyar építőipari mnkásság a legnyomorultabb bérek ellenében nemcsak teljes mértékben kihasznált munkaerejét, hanem saját maga életét is kénytelen kiszolgáltatni. Az építőipari kapitalizmus mohósága kapta el a Cyklop Építő és Ingatlanforgalmi Részvénytársaságot is, amely az építkezést vezette. Kihasználni a munkást és az anyagot, amennyire csak lehet. Ez a vezérelv uralkodott ennél az építkezésnél is. Az öntudatos és hozzáértő szakmunkások helyett olcsó, hozzánem értő napszámosokat dolgoztatni a munkanélküliek ipari tartalékhadseregéből, ez a politika érvényesülttt is. A 80 filléres normális órabérek helyett 68—76 filléreket adtak a szakmunkásoknak és 10 fillérért dolgoztatták a napszámosokat. A takarékoskodás érvényesült a munkavezetők alkalmazásánál is és ennek a szakszerűtlen vezetésnek köszönhető, ami bekövetkezett. Ezek a munkavezetőik még azt a kárt sem kapják meg, amit a kutyaszövetség előírt, mégis hajlandók arra, hogy meg nem felelő, rothadt állványszerekkel dolgoztassanak és ezzel kockára tegyék munkástársaik életét. Az Összedőlt állványzat alatt. A Margit-körút 56—58. számú hatalmas telken apró földszintes épületek, kocsiszínek és egy apró, vidéki mezővároska igényének megfelelő mozgóképszínház. Ez utóbbi révén ismerte ezt a területet az egész Víziváros. Az elmúlt év végén lebontották ezeket az épületeket és áprilisban megkezdték a Budapesti Ingatlanforgalmi Rt. hatalmas bérpalotájának építkezését. A falazás már készen van és a belül nyolc-, kívül hatemeletes óriási bérház tetőszerkezetén dolgoznak az ácsmunkások. Az építési terv szerint a bérpalota nyugati oldala érintkezik a Margit körút 60. számú bérházzal, illetve annak udvarával, amelyhez 12 méter hosszú és 2 méter széles folyosószerű kiképzéssel kapcsolódik. A két udvar között félemelet magasságban téglakerítést raktak. A Margitkörút 60. számú ötemeletes bérház lakóinak élete az építkezés megkezdése óta valóságos pokollá vált. A pornak és piszoknak olyan tömege áradt a lakásokba, hogy főzni, takarítani, nyugodtan élni és pihenni lehetetlenség volt. A lakók többször egyöntetű és elkeseredett föllépésének volt köszönhető, hogy erre a nyugati oldalra könnyű állványszerkezetet illesztettek be. A falat nem erről az állványról húzták föl és azt azért készítették el, hogy a porzást lehetőleg megakadályozzák a lakott bérház felé, illetve, hogy erről az állványszerkezetről vakoljanak majd. Az épületen dolgozó munkások is átjárónak használták a nyolc emelet magasságba nyúló állványszerkezetet és azon anyagot nem hordtak. Kedden este 6 óra tájban, amikor a munkások letették a szerszámaikat és éppen távozóban voltak az épületről, erről a nyugati oldalról, amelynek állványzata a Margit-körút 60. számú ház udvarára néz, robbanásszerű recsegés és ropogás hallatszott, a következő pillanatban pedig irtózatos, földetrázó dördüléssel az egész állványszerkezet összeomlott. A zuhanás ereje a beépített állványfákat kiszakította a téglák közül, a hihetetlen erővel szertevágódó gerendák kidöntötték a téglafalat és a lakóház udvarára egymás hegyenhátán át zuhantak be az összetört gömbfák, padlók és lécek. Áthatolhatatlan porfelhő támadt, amely mint valami füstoszlop szállt föl a magasba, úgy, hogy a környéken a dördülés hangjára és a fehér porfelhő láttán mindenki robbanásra gondolt. A bérház laljói között szörnyűséges pánik támadt, jajgatás és segítségkiáltások töltötték meg az udvart. Az épületen dolgozó munkások előtt nyilvánvaló volt, hogy a leszakadt állványzaton emberek voltak. Amikor az ijedségtől szétszaladt munkások közül a bátrabbak visszalopakodtak az épület nyugati részéhez, egy emeletnél magasabb romhalmazt találtak. Az első megállapításuk az volt, hogy a véletlen körülmények sajátos találkozásának köszönhető, hogy nem történt óriási méretű szerencsétlenség. Az épületen dolgozó mintegy 150 munkás legnagyobb része ezen a könnyű állványszerkezeten hagyta el az épületet. Ha az összeomlás néhány perccel előbb történik, 60—80 ember kerülhetett volna a romhalmaz alá. A tűzoltók és a mentők a közönség köréből értesültek a szerencsétlenségről és mivel az első jelentések arról szóltak, hogy egy épülőfélben levő ház dőlt össze, úgy a mentők, mint a tűzoltók nagy készültséggel vonultak ki a helyszínre. A rendőrség részéről is intézkedés történt, hogy megfelelő számú karhatalom tartsa távol a nagyszámban összeverődő érdeklődőket. A tűzoltók megérkezésük után azonnal hozzáláttak a mentési munkálatokhoz és hoszszú percek kemény munkája árán sikerült a romhalmaz alól kiásni a sebesülteket. Szerencsére csak két munkás tartózkodott az összeomlás pillanatában az állványzaton. Ezek kö(Folytatjuk a 2. oldalon.) Százezer hinyés és nem is a rosszul, hanem a jobban keresői munkások közül, keres egy éven át annyit, amennyit Bud pénzügyminiszter az elmúlt költségvetési évről fölöslegként mutat ki-Kerek összegben százmillió pengő bevételi többletet „sikerült" a kormánynak adópumipájával kiszivattyúznia az úgynevezett ön álló keresőkből és hogy jók a megcsapolt áldozatok, arra választ adnak az öngyilkos- sági statisztikák, a zálogházak egyrel élénkülő forgalmáról szóló kimutatások és a förtelmes nyomornak azok a rémképei, amelyek a munkáslakta városrészeket valósággal exotikus tájakká avatják. Friss a csapolás, amely mellett megelégedetten vigadhatnak az urak! Remek bűvészi mutatvány: hogyan lehet százmilliópengős, felhőkarcoló fölösleget elővarázsolni onnan, ahol nincsen, a lapos, üres zsebekből. Nincs benne semmi csalás. Mindenki megtekintihette: a zsebek valóban üresek voltak. És erre a tüneményes bűvészmutatványra a mélyen t. kormány meg is kapta a „törvényes fölhatalmazást" a t. Háztól, amelyet viszont kormányunk a nyíltszavazásos terror akrobatamutatványával kanyarintott maga köré. Sőt, a Bethlen-kormány fináncminisztere részéről ez a százmilliós fölösleg külön kedves meglepetés a nyíltszavazásos mandátumtulajdonosok számára. Hiszen Buda miniszter legújabb jelentéseiben arról ad számot, hogy száz millió, pontosan 101 millió és 800.000 pengővel több bevételt sikerült fölhalmoznia az államkasszában, mint amennyit a legantiszociálisabb, ú nagybirtok és nagytőke számára legmeszszebbmenő kíméletet biztosító adórendszer, alapján ő maga előirányzott. Bebizonyította tehát a Bethlen-kormány, hogy ő még a nagybirtokos és nagytőkés törvényhozóinak brutális kíméletlenségét is meg tudja toldani egy százmillió pengő hosszú „lépéssel". Bizonyítékát adta a kormány annak, hogy, neki a tömegek nyomora iránt tanúsított közömbösségben, a vagyon privilégiumait védő elszántságban tagadhatatlanul óriási fölöslegei vannak — még a nyíltszavazásos parlamenttel szemben is. Ismételjük: nincs benne semmi csalás. Brutális valóság ennek a százmilliós fölöslegnek az elővarázslása. Mert ha igaz is, hogy az üres zsebekből nem lehet százmilliós fölöslegeket kikotorászni, de Bud miniszter úr csapolásaitól nem is az üres zseb, hanem a dolgozó emberek gyomra, a piaci szatyor és a munkáscsalád sokszor közös ágya, fekhelye lett még üresebb. A párnacihát és utána magát a tollas-pihés párnát pumpázták át a zálogházba a fináncminiszter adószivattyút. Hiszen maga a Bud-jelentés mutatja ki, hogy csupán júniusban 152.614 új zálogfelvételt könyveltek el. Azután a táplálék után sóvárgó gyomrokba futtattak bele a Bud-féle adópumpákkal holmikorgó muzsikát. Az urak szórakozása, a divatos jazz-band elbírja ezt a mifelénk népszerűsített hangszerelést is. Azután a nagy szivattyúzás pokoli huzatja becsapta ezer üzlet és műhely ajtaját. Hiszen a Bud-jelentés szerint nem is egy esztendő, hanem egy félév alatt kerek ezerre rúgtatott föl a csődök és kényszeregyezségek száma. És ki tudná kikalkulálni, hány életet, sápkóros, csenevész proletárgyermeknel.