Népszava, 1928. szeptember (56. évfolyam, 198–222. sz.)
1928-09-01 / 198. szám
ZI cT« V^U' Ha a román-magyar birtokvitát napirendre tűzik, ezzel a román kormány szerint útját vágják a békés megegyezésnek. A Népszövetség Tanácsa szombaton dönt. — Apponyi nyilvános ülésen készül válaszolni a román előterjesztésre. (Genf, augusztus 31.) A Népszövetség főtitkára egy közleményt adott át a genfi magyar képviseletnek. A közleményben Románia képviselőjének kérésére közli Antóniádénak, a román népszövetségi delegátusnak az optánsügyre vonatkozó levelét. A főtitkárihoz címzett levélben Antóniádé kijelenti, hogy a román kormány csodálkozással fogadja a magyar kormány ama lépését, hogy az optánsügy napirendre tűzést kéri a jelen ülésszakban. A román kormány föntartással fogadja, vájjon a magyar kormánynak ezt a kívánságát el lehet-e fogadni, mert hiszen szerinte olyan, kérdést vet föl, amely fölött a tanács június-á ban véglegesen döntött, kijelentve, hogy eláll a kérdés tárgyalásától. Antóniádé rámutatott ezután arra, hogy Titulescu a június 8-iki tanácsülésen fölolvasta azt az ajánlatot, amelyet a magyar kormánynak tett. Ismerteti a július 21-én kelt magyar válaszjegyzék, valamint az augusztus 9-én kelt román válaszjegyzék tartalmát. Antóniádé szerint ez az utóbbi jegyzék nyitva hagyja a további tárgyalások lehetőségét a magyar kormány részére. A magyar kormány — folytatja Antóniádé levele — augusztus23-án válaszolt és válaszában elutasította a román kormány álláspontját. A román kormány csak sajnálkozással fogadhatja, hogy a magyar kormány elutasította a gyakorlati megállapodás egyetlen lehetőségét. Mindazonáltal a román kormány nem tekinti végleg lezártnak a békés megegyezés útját és újra kéri, hogy kezdjék meg minél előbb teljes jóhiszeműséggel ezeket a megbeszéléseket, mert nem hiszi, hogy a végletekig ragaszkodni lehetne ahhoz a makacs magatartáshoz, amely a Népszövetség legutolsó Tanácshatározatával is ellentétben áll. Amenynyiben a magyar kormány kijelentené, hogy minden baráti megegyezés lehetetlen, vállalja is ezért a kijelentéséért a felelősséget. A jelenlegi helyzetben a román kormánynak az a nézete, hogy ha a Tanács a kérdést napirendre tűzné, ez egyet jelentene annak elismerésével, hogy minden békés megegyezés útja el van zárva a két kormány között. Ez azonban nem felelne meg a valóságnak és annyival súlyosabb megítélés alá esnék, mert a Tanács maga is elismerte, hogy a viszály elintézésének egyetlen lehetősége az, ha a két fél közvetlen tárgyalásokba bocsátkozik egymással. (Genf, augusztus 31.) Gróf Apponyi Albert pénteken levélben válaszolt a Népszövetség főtitkárának arra a közlésére, hogy Románia újra közvetlen tárgyalásokat javasol a magyar-román birtokvita megoldására. Apponyi levelében hangoztatja, hogy nem kíván részletes vitába bocsátkozni a román népszövetségi delegátus állításaival, amelyekre a választ a Népszövetség Tanácsának nyilvános ülésén kívánja megadni. Apponyi ezt akkor akarja megcselekedni, amikor a Tanács a magyar-román optánspör kérdésével foglalkozik majd. (Genf, augusztus 31.) A magyar-román birtokvita ügyével, illetve a magyar kormány előterjesztésével a Népszövetség Tanácsa szombati zárt ülésén foglalkozik. Érdemben ezalkalommal a Tanács nem tárgyalja az ügyet, csak afölött dönt, hogy • • 1 • az optánsügyet ki lehet-e tűzni a Népszövetség napirendjére. A Tanács tagjai között élénk eszmecsere folyik erről. Egyesek fölfogása szerint a magyar kormány kérése elől nem lehet kitérni, más tanácstagok viszont amellett érvelnek, hogy Chamberlain angol külügyminiszter, a magyar-román birtokvita eddigi genfi előadója távollétében a magyar-román optánsper ügyét napirendre tűzni nem lehet. Chamberlain helyettese Chashendun lord, aki az angol népszövetségi delegációt vezeti, az újságírók előtt nyilatkozott a magyar-román birtokvita kérdéséről és a magyar kormány álláspontjáról. Kijelentette, hogy „ebben a kérdésben minden elsietett kísérletezés azzal járna, hogy diszkreditálná a Népszövetséget, de nem használna senkinek sem". Cselidse még gyorsan hadihajókat akar építeni. csak azután fogadtatja el külügyminisszterének javaslatát. Az ír szabadállam elnöke Dublinban fogadta ünnepélyesen Kellogg államtitkárt, aki nem ért rá Londonba elmenni, amikor Parisból Írországba utazott. Kellogg az üdvözlésekre válaszolva elmondotta, hogy eddig katonai védőszerződések és döntőbíráskodási szerződések voltak, azonban a párisi szerződés aláírása az első alkalom, amelynél a nagy nemzetek képviselői találkoztak és nevüket olyan szerződés alá írták, amelyben ünnepélyes kötelezettséget vállalnak a háború ellen. Kellogg azt hiszi, hogy ez a körülmény mély erkölcsi hatást fog a világra gyakorolni. Néhány államférfin még nem tudja ugyan keresztülvinni a békét, ha azonban a föld népei elhatározzák, hogy békének kell uralkodnia a földön, akkor el fog jönni a béke uralma. Kellogg kijelentette, hogy nagy örömére szolgált nyolc vagy tíz nemzet bejelentése, amelyek az utóbbi 48 óra folyamán értesítették őt arról, hogy hajlandók a háborúellenes szerződés aláírására. Kellogg hiszi és reméli, hogy a földnek csaknem valamennyi nemzete csatlakozik ehhez a háborúellenes szerződéshez. Ha a legutóbbi európai konfliktus négy borzalmas évére, a háború oltárán föláldozott sokmillió emberre, az elpusztított otthonokra, a tönkrement reménységekre, és a nyomorékká lett nemzetekre gondol az ember, kérdezte végül Kellogg, csodálatos-e akkor, ha a világ béke után áhítozik? Newyorki jelentések szerint azonban Amerika vezető politikusai nem nagyon lelkesednek a háborúellenes paktumért és Coolidge elnök szilárdan el van tökélve arra, hogy a flottaépítési javaslatot okvetlenül a Kellog-paktum ratifikálása előtt terjeszti a kongresszus és a szenátus elé. Coolidge azt tartja, hogy Amerikának elsősorban csatahajókra van szüksége és csak azután jön a háborúellenes paktum. Ha a kongresszus és a szenátus a flottaépítési javaslat megszavazása előtt ratifikálná a háborúellenes paktumot, úgy könnyen megtörténhetne, hogy a parlament egész logikusan leszavazza a flottaépítési javaslatot, azzal az indokolással, hogy a háborúellenes paktum ratifikálása után nincs szükség többé a mainál erő(Folytatjuk a 2. oldalon.) x (Tdfr LVI. évfolyam 198. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — küllőldre 31 pengft Egy hóra . 4 pengi — küllőldre 7 pengft Ausztriában egy hóra. ........ 5 pengi SZERKESZTŐSÉG: VD1. CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 303—50 és J. 303—31 A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL LÜNDEN NAP # _ / t / f. Budapest, 1928 szeptember 1, szombat Ára 16 dUéf Egyes szám ára 18, ünnepnap :•», vasárnap 32 liter. Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Jugoszláviában kétk. 3 dinár. vas. 4 dinár. Franciaorta, 1 30 fr.. Csehszlovákiában délk. 150 ék. vas. 2 csc KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-51, J. 303-11 » Az iskolák előtt már ott látni az érdeklődő szülők csoportjait, amint aggódva tudakolják, hogy mikori lesz a kapunyitás az iskolákban. Ez az aggodalom — mondanunk sem kell — tulajdonképen nem az iskolakezdetnek szól, hanem annak a rengeteg gondnak, bajnak, ami az iskolaév kezdetével a szegény szülőkre rászakad. És ezek a gondok sohasem voltak annyira nyomasztóak, mint mostanában, amikor az iskoláztatás súlyos terhei éppen az őrjöngően vágtató drágaság idején zúdulnak a családos munkásember nyakába. Szeptember 1: a házbérfizetés keserves dátuma mindazok számára, akik nyomoruságos bérektől, fix keresetekből tengetik életüket és havonként tíz körmükkel kénytelenek összekaparni a lakásnak már közel száz százalékig valorizált árát. Közben az augusztus második felében elindult és egyre fokozódó drágulás teljesen földúlta a dolgozó emberek háztartásának már amúgy is düledező rendjét. És most, mindennek tetejébe, az iskoláközelgő kapunyitói új, problémák elé állítja a nincsetlen családfentartót, honnan vegye a gyerekek tanodiját, miből telik majd a drága, megfizethetetlen iskolakönyvekre, tanszerekre? Enni kell, lakni kell és a gyerekeket iskoláztatni is kellene! De hogyan fussa minderre azokból a kiéheztető bérekből, amelyek a kenyér, lakás és"iskola hármas „muszáj?'- jára azt válaszolják, hogy' — néni lehet. Ittt csődöt kell mondania minden számtani tudománynak. Itt nem használ semmiféle tervszerű beosztás és még mártíriumig fölfokozott lemondás sem. A napi kenyér porcióbóllecsípni már nem lehet, mert a mindennapi kenyéradag javarészét már úgyis fölfalta a drágaság. És ugyanakkor a béreket, a dolgozó emberek keresetét a létföntartás napi nap után emelkedő költségei annyira elsilányították, hogy ezeknek a kereseteknek mai maradékértékéből Bud gazdasági vezér miniszter szulfioló művészei sem tudnák kikerekíteni az iskolaköltségeket. Bizony, a nincsetlen szülő, a többgyermekes munkásember, amikor a napi kenyérgondok emésztő gyötrelmei közepett az iskolanyitás közelségére gondol, elkeseredetten állapítja meg, hogy mifelénk az iskolát sem a szegény emberek részére „találták ki". És megdöbbenve kénytelen ráeszmélni — ha ezzel eddig önmagának adós maradt volna —, hogy az osztálydiktatúrás rendszer miképen torlaszolta el az iskolák kapuit az osztályellenfél gyermekei előtt — a tandíj— az iskolakönyvek és tanszerek drágaságával. Igen, a fölülről való osztályharc magyar zászlóhordozói nem kegyelmeznek a gyermekeknek sem. És amikor új kultúrprogram kibontakozásáról, az iskolarendszer kiépítéséről beszélnek és cikkeznek a reakció portáján, ugyanakkor nem kaphatók semmiféle intézkedésre az irányban, hogy az iskolákat a széles rétegek gyermekei számára minél könnyebben hozzáférhetőkké tegyék. A külföldön, hogy ne menjünk messzebbre, például a szomszédos osztrák köztársaságban az alsó tagozatú iskolákat teljesen szabaddá tették a szegény tanulók számára a tandíjak megszüntetésével, az ingyen iskolakönyvek és tanszerek rendszerével. Magyarország területén túl mindenütt tettekben, az iskoláztatásnak minden társadalmi réteg számára megoldhatatlan