Népszava, 1928. december (56. évfolyam, 273–295. sz.)

1928-12-01 / 273. szám

L¥8. évfolyam 273. szám, Budapest, 1928 december 1. számba! Ára 16 fillér AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő ~ külföldre SÍ pengő Egy bóra . 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy bóra. ........ S pengő SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 303—SO és J. 303—SÍ MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL LÜNDEN NAP Egyes szám ára 16, ünnepnap Sí, vasárnap 32 Üvér. Ausztriában 30, vasá­rnap 40 groschen. Jugo­szláviában hétfő. 3 dinár, vas. 4 dinár. Franciaorsz. 1-30 sz., Csehszlovákiában hétk. 1­50 ck. vas. 2 fk-Romániában hétköznap­i lel. vasárnap 12 Izi-KIADÓHIVATAl, Vm. CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 305-52 Az osztrák posta- és távh­őa­lkalmazottak passzív rezisztenciára készülnek. Ha a kormány nem teljesíti a közalkalmazottak jogos kívánságait , december 2-án megkezdik az ellenállást. (Bécs, november 30.) A közalkalmazottak szervezeteivel folytatott tárgyalások pénteken este kritikus stádiumba jutottak. A posta-, táv­író- és telefonalkalmazottak szervezete, az úgynevezett műszaki szövetség pénteken este úgy határozott, h­ogy december 2-án éjjel 12 órakor megkezdődik a passzív rezisztencia, ha­csak a kormány nem teljesíti az utolsó pilla­natban a közalkalmazottak követeléseit. A kormány utolsó ajánlata, amint ismeretes, tíz volt, hogy egyszeri­ segélyképen a havi fizetés 30%-át folyósítja karácsonyi jutalom címén, ezzel szemben a közalkalmazottak teljes havi fizetést követelnek. (Bécs, november 30. — Bécsi távirati iroda.) A kormány törvényjavaslatot nyújtott be a nemzetgyűlésnek, amely a kormány legutolsó ajánlatát tartalmazza az állami tisztviselők követeléseire. A kormány makacssága nagy zavarokat okoz a gazdasági életben. , (Bécs, november 30.) A ,.Neue Freie Presse" értesülése szerint az osztrák ipari vállalkozók szövetsége úgy határozott, hogy minden üzem­ben leállítja a munkát, ha a posta-, távíró- és telefonalkalmazottak kilátásba helyezett pasz­szív rezisztenciája két napnál tovább tartana. A pilisvörösvári bányamunkások ma foglalkoznak az Igazgatóság ajánlatával. A vezérigazgató i munkábaállás esetén visszavonja az eddigi felmondásottat. A pilisvörösvári bányamunkások küzdelme változatlanul folyik. Pénteken a bányamun­kásszövetség titkárságának képviselői és a bányavállalat igazgatósága között megbeszé­lés volt, amelyen némi közeledés történt a szemben álló felek között. A vezérigazgató a munka felvétele esetére a következő ajánlatot tette a munkások képviselőinek: Az igazgató­ság hajlandó a karácsony/) segély folyósítá­sára és hogy a kibontakozást előmozdítsa, visszavonja az eddigi fölmondásokat. Azon­kívül ígéretet tett arra vonatkozóan is, hogy esetről-esetre megvizsgálja a munkások bér­beosztását és ahol a kategóriákba való besoro­zásnál igazolt sérelmeket talál, ott azokat orvosolja. Egyúttal megígérte, hogy ez a kivizsgálás minden körülmények között a legnagyobb jóindulattal, fog megtörténni. . A pilisvörösvári sztrájkoló bányamunkások az igazgatóság ajánlata fölött ma fognak tit­kos szavazással dönteni és ezzel az állásfog­lalásukkal dől el egyszersmind a munkába­állás kérdése is. A prágai esklldibíróság tárgyalótermében miggyi­k®lfák az albán követ merénylőjét. A meggyilkolt követ bátyjának inasa a birák szeme előtt négy revolver­lövéssel lőtte le. — Az egyik golyó egy olasz újságírón is súlyos sérü­lést ejtett. — Őrizetbe vették a gyilkos szolga gazdáját. Sötét és félelmetes világ kísértetjárása riasztja föl időközönként a szelídebb erkölcsök­höz szokott Nyugat közvéleményét. Amerre a balkán politikusai járnak, velük együtt meg­jelenik otthoni légkörük vérszaga is és ott föl­fölüti fejét a vérbosszú. A pénteki nap folya­mán Prágában egy embert, aki vérbosszúból megölte a prágai albán követet, amikor a bíró­ság felelősségre vonta, agyonlőtte az albán követ bátyjának­­ a szolgája. A gyilkosság már így egymagában is riasztó jelenség lenne. A bosszú akkor indította erre a cselekedetre a tettest, amikor az igazság­szolgáltatás már munkában volt, hogy el­végezze a megtorlás munkáját azzal szemben, akin bosszút akart állni. De fokozza az eset borzalmasságát annak az alkalmaztatási vi­szonynak a megnyilvánulása, amelyről a sze­replők világán kívül eső embernek fogalma sem lehet. A testvér haláláért bosszút áll a testvér­­ szolgája. Sehol másutt nem található erre példa, mint ott, ahol még javában virul a hű­bériség szelleme, ahol a munkáltató nemcsak gazdasági tekintetben uralkodik a munkáson, hanem ennek testi és lelki tulajdonosa is. Azt mondják a táviratok, hogy a szerencsétlen, aki erre a cselekedetre vetemedett, hallgatagon állt ott a hatóság emberei előtt, akik faggat­ták. A képzelet előtt megelevenedik a kép: a szegény, boldogtalan ember, aki fatalizmussal várja annak a sorsnak a bekövetkezését, ame­lyet a jobbágyi mivolta bocsátott le rá. Az Albániából Prágába átrándult vérbosszú­drámáról a következő távirati tudósítás érke­zett hozzánk: (Prága, november 30.) Ma délelőttre tűzte ki a prágai esküdtbíróság Cena bég volt prágai albán követ gyilkosának, Algm­­ad Bébi albán diáknak bűnügyében­ a főtárgyalást. A főtár­gyalás váratlan és borzalmas véget ért. A vádlottat a tárgyalási szünetben egy albán honfitársa a vérbosszúra való hivatkozással agyonlőtte. A tárgyalás reggel 9 órakor kezdődött. A vádlott nem tudott csehül, olasz tolmácsot hív­tak tehát és ez fordította azután cseh nyelvre az albán diák olasz beszédét. Az elnök a vádlott személyadatainak föl­vételénél megállapította, hogy a vádlott 1905 február 5-én született Elbassanban, amint ez az elbassani Szent Miklós-templom anyaköny­v­éből megállapítható. Bebi ezzel szemben azt állította, hogy 1908 februárjában született, tehát a gyilkosság elkövetésekor még nem volt nagykorú. A törvényszék nem fogadta el ezt a védekezést. A vádirat fölolvasása után az elnök azt kérdi a vádlottól, bűnösnek érzi-e magát. (Folytatjuk a 2. oldalon.) cc „Érdekes adatok találhatók a „Statisztikai Havi Közlemé­nyek" 1926. évi harmadik, legutóbbi füzeté­­ben. Ezúttal eltekintünk a népmozgalmi adatok vonzó és kétségkívül termékeny kö­vetkeztetésekre alkalmat adó analízisétől. A­ külkereskedelem hullámzó számaira sem vetünk most ügyet. Mindent a maga idejé­­ben. Amin szemünk megakadt és amitől ér­deklődésünket semmi más elvonni ebben a pillanatbaan nem képes, ez a gyáripari sta­tisztika néhány számadata. Ezt meg kell nézni, ezt meg kell mutatni mindenkinek! Lássuk hát! A gyáripari és üzemi terme­lési statisztika 1927. évi főbb eredményei három és félezer gyár adatait ismertetik. Ezekben a gyárakban évi átlagban mintegy 230.000 munkás dolgozott. Eleknek egyharmada nő! Egy­ pillanatra itt is meg­állhatnánk­ némi elmélkedés okából, de erre majd később is ráérünk. Most folytassuk a mogorva regisztrálást. A gyárak erőgépeinek teljesítőképessége 1,2 millió lóerő. Az ember és a gép együttes munkájának eredménye pénzértékben kifejezve az 1927. évben 2"A" milliárd pengőt ért el. Ez az eredmény 1926. évvel szemben 167 millió pengő emelkedést mutat. Ennyivel termeltek többet a munká­­sok, ennyivel több értékkel szaporították a tőkések vagyonát és az úgynevezett nemzeti, vagyont az 1927. évben. A magyarországi ipari termelési viszonyok között ez az ered­mény megdöbbentően imponáló. Nagyon jó, hogy a statisztikát kitaláltuk, így legalább van valami, amivel szívén lehet szúrni a gyáripar urainak harsány panaszát és kép-i mutató jajgatását, amely hangosan hangzik föl mindig, h­a bizonyos szociálpolitikai ter­hek vállalásáról vagy az éhségbérek emel­­kedéséről van szó. Félmilliárddal több érték, bizony ez nem kutya még európai viszonylatban sem. Hát még Magyarországon! Mi van ennek a szám­nak a háta mögött?! Mennyi nyomorúság, kín, lemondás, szenvedés, meg a szociálpolit­­ikai elmaradottság. Négyszázhatvanhét millióval több terme­lési eredmény, ez annyit jelent, hogy 230.000 munkás több mint 40%-kal termelt többet az előző évi termelési eredménynél, mint amennyi ennek a 230.000 munkásnak az egész évi kereseténél kevesebb. Ez a munkástömeg ugyanis egész évben kerek számban 330 mll­i­­ó pengőt keresett. Kerek 40%-kal keveseb­bet, mint amennyivel többet termelt. Égbekiáltó különbség! Ha a békebeli bérek színvonalát tekintjük és ezeknek a béreknek vásárlóképességét vesszük számba, akkor az összehasonlítás folyamán kitűnik, hogy az 1927. évi bérek, amelyek mellett ezt a többletértéket a mun­kások létrehozták, 27%-kal voltak alacso­nyabbak, mint a békebérek. A munkások kizsákmányolásának fokozot­tabb tempójával állunk szemben. A 467 millió pengős többletérték ugyanis nem a semmiből lett. Mert a gyáripari kapitalisták ugyan nagy hatalmak Magyarországon, de mégsem istenek, a semmiből nem tudnak teremteni. Erre az isteni munkára a bér­munkások osztályát használják föl 27%-kal alacsonyabb bér mellett, mint azelőtt régen. Huszonhét százalék!­­ De a munkabéreknek volt egy? szinte .te*-

Next