Népszava, 1928. december (56. évfolyam, 273–295. sz.)
1928-12-01 / 273. szám
december 1. Az export két Intézménye. Amint már jelentettük, a minisztertanács hozzájárult a gazdasági miniszter ama javaslatához, hogy önálló hatáskörrel működő exportintézetek segítsék elő az ipari és a mezőgazdasági termelés exportját. A minisztertanács határozata óta a lapok különböző részleteket közölnek a gazdasági miniszter javaslatának végrehajtásáról és e közlések között mindenesetre érdekes — és egyelőre rejtélyes is —, hogy külön intézetet állítanak föl a mezőgazdasági és külön intézetet az ipari export előmozdítására. A mezőgazdasági export fejlesztésére alakuló intézet, mint önálló iroda a földmivelésügyi minisztérium keretében működne, az ipari exportintézet pedig külön részvénytársaságként alakulna meg, állítólag egy millió pengős alaptőkével és ugyancsak állítólag a kormánynak 500.000 pengős évenkénti szubvenciójával. Megállapítható, hogy a különböző érdekeltségek érdeklődéssel foglalkoznak e két intézet létesítésével; egyelőre senki sem tudja megérteni, miért kell az export fejlesztését két intézményre bízni, amikor egy is elláthatná, sőt talán jobban elláthatná, mintha kettéválasztják — és egyelőre, amint olvassuk, a gyáripari és kereskedelmi érdekeltségek bizalmukat előlegezik az új intézetek működése iránt, bár tagadhatatlan, hogy a vonatkozó nyilatkozatokból kiszüremlik némi fanyarság. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy a két intézet létesítésével valami mozgás észlelhető a kiviteli politika fejlesztésében. A mozgás egyelőre nem mutat pozitívumokat. Ahogy most látjuk, föltétlenül egyoldalúnak ítéljük, mert hiszen ezeket az intézkedéseket más természetűeknek is kell követniük, olyanoknak, amelyek kiviteli politikán túl hangsúlyozottan a belső fogyasztás érdekeit védelmezik. Senki sem vonja kétségbe, hogy az eladási piacokon ma nehéz a helyzet, mert ipari és mezőgazdasági termelésnek egyaránt nagyon éles versennyel kell küzdenie. Első követelmény tehát, hogy az új intézetek ne járjanak bürokratikus mankókon és főként nem lehetnek protekciós gyermekek menedékhelyei. Hozzáértő embereikre van szükségük és főként arra van szükség, hogy együtt dolgozzanak kereskedelemmel és ipari vállalatokkal, a kormány pedig vigyázzon arra, hogy ne a kurzusvállalatok istápolói legyenek e közpénzből is támogatott intézetek. Nehéz a helyzet az eladási piacokon, amivel csak hozzáértő emberek küzdhetnek meg, de nehéz a helyzet a belső piacokon is, amit csak úgy lehet enyhíteni és lassanként egészen megszüntetni, ha a kormány hasonlíthatatlanul más szellemű gazdasági politika terére lép. Jól teszi, ha az exportot elősegíti, de kötelessége a belső piacot megvédelmezni. Meg kell szűnnie annak az állapotnak, hogy az ipar és mezőgazdaság, amely néha dömpingárakon exportál, korlátlan drágító szabadsággal a belső piacokon kárpótolhassa magát. Meg kell szűnnie annak az állapotnak is, hogy itt semmiféle törvényes intézkedés nem szabályozza az üzemek bérpolitikáját, nincs törvényes kényszer az élettartással mindig számoló minimális bérek megállapítására, csak a kizsákmányolás számára nyílnak korlátlan lehetőségek. Az exportfejlesztő intézkedéseket továbbá most már követnie kell annak a törvénynek, amely kiadós védelmet nyújt a kartelek garázdálkodásával szemben. Azért mondottuk tehát, hogy a kormány exportfejlesztő rendelkezéseit egyoldalúnak ítéljük mindaddig, amíg a föntebbi megjegyzésekben elnagyoltan fölvázolt törvényes védelmek meg nem valósulnak. Egyébként pedig természetszerűnek tartjuk, hogy úgy az érdekeltségek, mint az egész közvélemény óvatosan és éberen figyelik már csírázásukban az új intézetek működését. Ezt mindenki megértheti. Az uralkodó kormánypolitika jóvoltából itt az arany is porrá válhatik... A főváros áttér az önbiztosításra. A főváros tanácsa legutóbb foglalkozott a főváros vagyontárgyainak és épületeinek tűzbiztosítási ügyével. A tanács úgy határozott, hogy a jövő év folyamára a tűzbiztosítási szerződéseket a jelenleg szerződéses biztosító társaságokkal kötik meg. 1930-tól kezdődően hat évre, tehát 1935 végéig nyilvános versenytárgyalást írnak majd ki és a tűzbiztosítást a legkedvezőbb ajánlattevőnek ítélik oda. 1936 január elsejétől kezdődően áttér a főváros az önbiztosítás rendszerére, amely abból áll, hogy önbiztosítási alapot létesít az esetleges károk fedezésére. Az alap céljaira 1930-tól számított hat éven át évi 200.000 pengőt tartalékol. Az önbiztosítás kivétel nélkül valamennyi fővárosi üzemre kiterjed. NÉPSZAVA Hogyan akarják elkobozni a parfisimeians»MAsszsiK»SMls&got ? Angol-magyar módszer egyórás, 15 perces és 10 perces felszólalásokkal. A határozatképességhez az elnök beterelheti a folyosón tartózkodó kormánypártiakat. Az új házszabályok szerint megcenzurázhatók a parlamenti beszédek. A házszabályreviziós bizottság jelentéséből „SíI£elejletíéK"a bizottság szociáldemokrata tagjainak a szájkosár ellen való tiltakozó kisebbségi véleményét. A képviselőház 33-as házszabályrevíziós bizottságának a parlamenti szájkosárra vonatkozó jelentését pénteken délután osztották szét. Ez a jelentés most már hű képet ad arról, hogy a kormány miként akarja tehetetlenné tenni, vagy legalább is a végsőkig megnehezíteni a nyíltszavazásos terrorral megtizedelt ellenzék számára a parlamenti kritikát. Kiderül ebből ajelentésből, hogy a bizottságnak a képviselőház elé kerülő jelentése semmiféle tekintetben sem jelenti a parlamenti szájkosár eredeti tervezetének enyhítését, sőt sok tekintetben a bizottság mág túlment azokon a korlátozásokon, amelyeket a bizottság elé került nyers tervezetben állítottak föl az ellenzéki kritika, illetve a parlamenti szólásszabadság megfékezésére. Ez teljes mértékben igazolja a 33-as házszabály revíziós bizottság szociáldemokrata tagjainak azt az elhatározását, amely szerint a parlamenti szájkosár tervezetének részletes bizottsági vitájában nem vettek részt. Hiszen előrelátható volt, hogy Bethlenéket a házszabályok módosításánál kizáróan az a cél vezérli, hogy ezzel is még jobban kiépítsék parlamenti diktatúrájukat és a szigorított házszabályok paragrafusaival akadályokat állítsanak föl az ellenzék működése elé. Bethlen miniszterelnök a bizottsági tárgyalások során több izben maga is kijelentette, hogy a kormány, illetve többsége nem járul hozzá semmiféle olyan házszabálymódosításhoz, amely a képviselők jogainak a kiterjesztését jelentené. Ebből is látható tehát, hogy szemfényvesztés ez esetben házszabályrevízióról beszélni, mert itt nem arról volt szó, hogy a tapasztalatoknak megfelelően kikorrigálják az érvényben levő házszabályokat, hanem kizáróan arról, hogy szűkítsék a képviselők, illetve az ellenzék jogait, még jobban megkössék annak a parlamentnek tárgyalási rendjét, amely parlament a nyíltszavazásos terror útján jött létre, tehát nem lehet kifejezője a hamisítatlan népakaratnak. Ezért hagyták ott a bizottságot a szociáldemokrata frakció tagjai, Peyer és Györki elvtársak, miután előzően bejelentették tiltakozásukat az ellen, hogy a nyíltszavazásos parlament házszabály szigorításra vállalkozzék. Peyer és Györki elvtársak — amint erről annak idején beszámoltunk — kisebbségi véleményt is jelentettek be, amelyben azt kívánták, hogy a képviselőház mindaddig ne foglalkozzék a házszabálymódosítás kérdésével, amíg törvénybe nem iktatták az általános, egyenlő, titkos választójogot. A csodálatos és meglepő az, hogy ezt a házszabályszerűen bejelentett kisebbségi véleményt érthetetlen módon „elfelejtették" a házszabályrevíziós bizottság jelentéséhez hozzácsatolni. A szociáldemokrata bizottsági tagok kisebbségi véleménye egyszerűenelsikkadt. Hogy miért és hogyan történhetett ez meg, annak magyarázatával az illetékes tényezők egyelőre még adósak. Először a plénum — azután a bizottság. A parlamenti szájkosárjavaslat leglényegesebb módosítása az eddigi házszabályokkal szemben az egyes javaslatok tárgyalási rendjére vonatkozik. Itt akarják ugyanis életbeléptetni az úgynevezett angol-magyar, rendszert, amely szerint az egyes törvényjavaslatokat először a képviselőház plénuma vitatná meg általánosságban, azután kerülnének a javaslatok részletes vitára a bizottságokhoz, amelyek döntés végett a letárgyalt javaslatokat újra visszaküldenék a képviselőház plénumának. A bizottságok ez új tárgyalási rendjére vonatkozóan a házszabályrevíziós bizottság jelentése a többi között a következőket mondja: A bizottságok feladata: a) a Ház által általánosságban elfogadott törvényjavaslatoknak részletes tárgyalása; b) azoknak az ügyeknek, amelyeknek a Házban részletes tárgyalásuk nincs, az általános tárgyalásra; c) a költségvetésnek az általános és részletes tárgyalásra való előkészítése. A bizottságokban általános vita csak a költségvetés tárcáiról és azokról az ügyekről van, amelyekről a Ház ülésén részletes tárgyalás nincs. A bizottságban, az egyes fölszólalások, az általános vita során 15 percnél, a részletes vita során pedig 10 percnél tovább nem tarthatnak, de ez az időtartam egy izb.in és legföljebb újabb 15, illetve 10 percre meghosszabbítható. Négy fölszólalás után bármely bizottsági tag indítványozhatja a vita bezárását. Fretositó indítványt csak a bizottságban lehet előterjeszteni. Az új házszabályok tervezete szerint törvényjavaslatokra és költségvetésre vonatkozóan indítványt, ellenindítványt vagy módosítást csak a bizottságban lehet előterjeszteni, amihez joga van annak a képviselőnek is, aki nem tagja az illető bizottságnak. Az ilyen képviselők is fölszólalhatnak a bizottságokban. A bizottság a tőle elvetett indítványokat, ha azokat az indítványozó föntartja, a bizottság jelentésével együtt a Ház elé tartozik terjeszteni. Az ilyenformán elvetett indítványoknak a Házban való ismertetésére külön előadót választanak. A költségvetésnek a Házban történő általános vitáját megelőzi a bizottsági tárgyalás. A bizottsági tárgyalás során az egyes fölszólalások az általános vitában 15 percnél, a részletes tárgyalás során 10 percnél tovább nem tarthatnak és a beszédidő meghosszabbítását kérni nem is lehet. Az appropriációs (fölhatalmazási) és az indemnitásról szóló (megajánlási) javaslat bizottsági vitája egy-egy ülésnél tovább nem tarthat. Az ilyen bizottsági üléseken azonban legalább három óráig kell tárgyalni, ha fölszólaló akad. A bizottsági elnöknek, ha azt tapasztalja, hogy indítványokat vagy módosításokat nyilvánvalóan a tárgyalás elnyújtása vagy megakasztása céljából terjesztenek elő, a vita bezárása után joga van ezek közül egyeseket külön-külön szavazás alá bocsátani, a többiekre nézve pedig azt javasolni, hogy azokat, a bizottság teljes egészükben mellőzze. Erről az elnöki javaslatról a bizottság vita nélkül dönt. Az ilyen módon elvetett indítványokról a bizottság elnöke jelentést tesz a Ház elnökének, aki ezekre vonatkozóan a Háznak saját mérlegelése szerint tesz javaslatot. A bizottság ülései — a mentelmi és külügyi bizottság kivételével — a Ház tagjaira nézve nyilvánosak. Törvényjavaslatok bizottsági tárgyalása a hírlapok tudósítói részére is nyilvános. Külön szakasz a folyosókon tartózkodó képviselők letereléséről. A képviselőház tanácskozó-, illetve határozatképességréről szóló szakasz ugyancsak újítást tartalmaz, amellyel Bethlenék lehetővé akarják tenni, hogy minden esetben, amikor az ellenzéktől a tanácskozó-, illetve a határozatképesség megállapítását kérik, az elnök még a kérés teljesítése előtt beterelhesse azülésterembe a Ház folyosóin és másutt a parlament épületében tartózkodó képviselőket. Azt gondolja a kormány, hogy ilyen módon mégis csak biztosítani tudja majd a tanácskozóképességet, ha nem is érdekli a többségi párt képviselőit, hogy mi történik az ülésteremben. E szakasz szerint a tanácskozáshoz 40, a határozathozatalhozpedig 50 képviselő jelenléte szükséges. A tanácskozóképesség megállapítására vonatkozó kérelmet csak a szólásra fölhívott képviselő terjesztheti elő, de ugyanakkor köteles a beszédét is megkezdenni. És ha csak a Ház nem szemmel láthatóan tanácskozóképes, az elnök, anélkül, hogy a szónokot félbeszakítaná, intézkedik a Házban tartózkodó képviselők megjelenése iránt. Csupán az esetben, ha az elnök megítélése szerint a Ház tagjai öt perc múlva sincsenek jelen tanácskozóképes számban, rendeli el az elnök a teremben tartózkodó képviselők összeszámlálását. Ezentúl a többségtől függ majd, hogy a házszabályszerűen bejegyzett indítványokat egyáltalán kinyomtatják és szétosztják-e. Erre vonatkozóan ugyanis az elnök javaslatára vita nélkül dönt a Ház. Ugyancsak újítás az, hogy ha egy képviselő az elnök napirendi indítványa ellen fölszólal, fölszólalása elején köteles napirendi ellenindítványt tenni. A törvényjavaslatokat és a költségvetést a Ház általános és részletes vitában tárgyalja.