Népszava, 1928. december (56. évfolyam, 273–295. sz.)

1928-12-01 / 273. szám

december 1. Az export két Intézménye. Amint már jelentettük, a minisztertanács hozzájárult a gazdasági miniszter ama javas­latához, hogy önálló hatáskörrel működő exportintézetek segítsék elő az ipari és a me­zőgazdasági termelés exportját. A miniszter­tanács határozata óta a lapok különböző rész­leteket közölnek a gazdasági miniszter javas­latának végrehajtásáról és e közlések között mindenesetre érdekes — és egyelőre rejtélyes is —, hogy külön intézetet állítanak föl a me­zőgazdasági és külön intézetet az ipari export előmozdítására. A mezőgazdasági export fej­lesztésére alakuló intézet, mint önálló iroda a földmivelésügyi minisztérium keretében működne, az ipari exportintézet pedig külön részvénytársaságként alakulna meg, állítólag egy millió pengős alaptőkével és ugyancsak állítólag a kormánynak 500.000 pengős éven­kénti szubvenciójával. Megállapítható, hogy a különböző érdekeltségek érdeklődéssel foglal­koznak e két intézet létesítésével; egyelőre senki sem tudja megérteni, miért kell az export fejlesztését két intézményre bízni, ami­kor egy is elláthatná, sőt talán jobban ellát­hatná, mintha kettéválasztják — és egyelőre, amint olvassuk, a gyáripari és kereskedelmi érdekeltségek bizalmukat előlegezik az új in­tézetek működése iránt, bár tagadhatatlan, hogy a vonatkozó nyilatkozatokból kiszürem­lik némi fanyarság. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy a két intézet létesítésével valami mozgás észlel­hető a kiviteli politika fejlesztésében. A moz­gás egyelőre nem mutat pozitívumokat. Ahogy most látjuk, föltétlenül egyoldalúnak ítéljük, mert hiszen ezeket az intézkedéseket más ter­mészetűeknek is kell követniük, olyanoknak, amelyek kiviteli politikán túl hangsúlyozottan a belső fogyasztás érdekeit védelmezik. Senki sem vonja kétségbe, hogy az eladási piacokon ma nehéz a helyzet, mert ipari és mezőgazda­sági termelésnek egyaránt nagyon éles ver­sennyel kell küzdenie. Első követelmény tehát, hogy az új intézetek ne járjanak bürokratikus mankókon és főként nem lehetnek protekciós gyermekek menedékhelyei. Hozzáértő embe­reikre van szükségük és főként arra van szük­ség, hogy együtt dolgozzanak kereskedelem­mel és ipari vállalatokkal, a kormány pedig vigyázzon arra, hogy ne a kurzusvállalatok istápolói legyenek e közpénzből is támogatott intézetek. Nehéz a helyzet az eladási piacokon, amivel csak hozzáértő emberek küzdhetnek meg, de nehéz a helyzet a belső piacokon is, amit csak úgy lehet enyhíteni és lassanként egészen megszüntetni, ha a kormány hasonlít­hatatlanul más szellemű gazdasági politika terére lép. Jól teszi, ha az exportot elősegíti, de kötelessége a belső piacot megvédelmezni. Meg kell szűnnie annak az állapotnak, hogy az ipar és mezőgazdaság, amely néha döm­ping­árakon exportál, korlátlan drágító szabadsággal a belső piacokon kárpótolhassa magát. Meg kell szűnnie annak az állapotnak is, hogy itt semmiféle törvényes intézkedés nem szabályozza az üzemek bérpolitikáját, nincs törvényes kényszer az élettartással min­dig számoló minimális bérek megállapítására, csak a kizsákmányolás számára nyílnak kor­látlan lehetőségek. Az exportfejlesztő intézke­déseket továbbá most már követnie kell annak a törvénynek, amely kiadós védelmet nyújt a kartelek garázdálkodásával szemben. Azért mondottuk tehát, hogy a kormány exportfejlesztő rendelkezéseit egyoldalúnak ítéljük mindaddig, amíg a föntebbi megjegy­zésekben elnagyoltan fölvázolt törvényes vé­delmek meg nem valósulnak. Egyébként pedig természetszerűnek tartjuk, hogy úgy az érde­keltségek, mint az egész közvélemény óvatosan és éberen figyelik már csírázásukban az új in­tézetek működését. Ezt mindenki megértheti. Az uralkodó kormánypolitika jóvoltából itt az arany is porrá válhatik... A főváros áttér az önbiztosításra. A főváros tanácsa legutóbb foglalkozott a fő­város vagyontárgyainak és épületeinek tűz­biztosítási ügyével. A tanács úgy határozott, hogy a jövő év folyamára a tűzbiztosítási szer­ződéseket a jelenleg szerződéses biztosító társa­ságokkal kötik meg. 1930-tól kezdődően hat évre, tehát 1935 végéig nyilvános versenytár­gyalást írnak majd ki és a tűzbiztosítást a leg­kedvezőbb ajánlattevőnek ítélik oda. 1936 január elsejétől kezdődően áttér a főváros az önbiztosítás rendszerére, amely abból áll, hogy önbiztosítási alapot létesít az esetleges­ károk fedezésére. Az alap céljaira 1930-tól számított hat éven át évi 200.000 pengőt tartalékol. Az ön­biztosítás kivétel nélkül valamennyi fővárosi üzemre kiterjed. NÉPSZAVA Hogyan akarják elkobozni a parfisimeian­­s»MAsszsiK»SMls&got ? Angol-magyar módszer egyórás, 15 perces és 10 perces felszólalásokkal. A határozatképességhez az elnök beterelheti a folyosón tartózkodó kormány­pártiakat.­­ Az új házszabályok szerint megcenzurázhatók a parlamenti beszédek. A házszabályreviziós bizottság jelentéséből „SíI£elejletíéK"a bizott­ság szociáldemokrata tagjainak a szájkosár ellen való tiltakozó kisebbségi véleményét. A képviselőház 33-as házszabályrevíziós bizottságának a parlamenti szájkosárra vonat­kozó jelentését pénteken délután osztották szét. Ez a jelentés most már hű képet ad arról, hogy a kormány miként akarja tehetet­lenné tenni, vagy legalább is a végsőkig meg­nehezíteni a nyíltszavazásos terrorral meg­tizedelt ellenzék számára a parlamenti kriti­kát. Kiderül ebből a­­jelentésből, hogy a bizott­ságnak a­ képviselőház elé kerülő jelentése semmiféle tekintetben sem jelenti a parla­menti szájkosár eredeti tervezetének enyhíté­sét, sőt sok tekintetben a bizottság mág túl­ment azokon a korlátozásokon, amelyeket a bizottság elé került nyers tervezetben állítot­tak föl az ellenzéki kritika, illetve a parla­menti szólásszabadság megfékezésére. Ez teljes mértékben igazolja a 33-as ház­szabály revíziós bizottság szociáldemokrata tagjainak azt az elhatározását, amely szerint a parlamenti szájkosár tervezetének részletes bizottsági vitájában nem vettek részt. Hiszen előrelátható volt, hogy Bethlenéket a ház­szabályok módosításánál kizáróan az a cél vezérli, hogy ezzel is még jobban kiépítsék parlamenti diktatúrájukat és a szigorított házszabályok paragrafusaival akadályokat állítsanak föl az ellenzék működése elé. Bethlen miniszterelnök a bizottsági tárgyalások során több izben maga is kijelentette, hogy a kor­mány, illetve többsége nem járul hozzá semmi­féle olyan házszabálymódosításhoz, amely a képviselők jogainak a kiterjesztését jelentené. Ebből is látható tehát, hogy szemfényvesztés ez esetben házszabályrevízióról beszélni, mert itt nem arról volt szó, hogy a tapasztalatoknak megfelelően kikorrigálják az érvényben levő házszabályokat, hanem kizáróan arról, hogy szűkítsék a képviselők, illetve az ellenzék jogait, még jobban megkössék annak a parla­mentnek tárgyalási rendjét, amely parlament a nyíltszavazásos terror útján jött létre, tehát nem lehet kifejezője a hamisítatlan­­ nép­akaratnak. Ezért hagyták ott a bizottságot a szociál­demokrata frakció tagjai, Peyer és Györki elvtársak, miután előzően bejelentették tilta­kozásukat az ellen, hogy a nyíltszavazásos parlament házszabály szigorításra vállalkozzék. Peyer és Györki elvtársak — amint erről an­nak idején beszámoltunk — kisebbségi véle­ményt is jelentettek be, amelyben azt kíván­ták, hogy a képviselőház mindaddig ne foglal­kozzék a házszabálymódosítás kérdésével, amíg törvénybe nem iktatták az általános, egyenlő, titkos választójogot. A csodálatos és meglepő az, hogy ezt a házszabályszerűen be­jelentett kisebbségi véleményt érthetetlen módon „elfelejtették" a házszabályrevíziós bizottság jelentéséhez hozzácsatolni. A szociál­demokrata bizottsági tagok kisebbségi véle­ménye egyszerűen­­elsikkadt. Hogy miért és hogyan történhetett ez meg, annak magyará­zatával az illetékes tényezők egyelőre még adósak. Először a plénum — azután a bizottság. A parlamenti szájkosárjavaslat leglényege­sebb módosítása az eddigi házszabályokkal szemben az egyes javaslatok tárgyalási rend­jére vonatkozik. Itt akarják ugyanis életbe­léptetni az úgynevezett angol-magyar, rend­szert, amely szerint az egyes törvényjavaslatokat először a képviselőház plénuma vitatná meg általá­nosságban, azután kerülnének a javaslatok részletes vitára a bizottságokhoz, amelyek döntés végett a letárgyalt javaslatokat újra visszaküldenék a képviselőház plénu­má­nak. A bizottságok ez új tárgyalási rendjére vonat­kozóan a házszabályrevíziós bizottság jelen­tése a többi között a következőket mondja: A bizottságok feladata: a) a Ház által általánosságban elfogadott tör­vényjavaslatoknak részletes tárgyalása; b) azoknak az ügyeknek, amelyeknek a Házban részletes tárgyalásuk nincs, az általános tár­gyalásra; c) a költségvetésnek az általános és részletes tárgyalásra való előkészítése. A bizottságokban általános vita csak a költségvetés tárcáiról és azokról az ügyekről van, amelyekről a Ház ülésén részletes tárgya­lás nincs. A bizottságban, az egyes fölszólalá­sok, az általános vita során 15 percnél, a rész­letes vita során pedig 10 percnél tovább nem tarthatnak, de ez az időtartam egy izb.in és legföljebb újabb 15, illetve 10 percre meg­hosszabbítható. Négy fölszólalás után bármely bizottsági tag indítványozhatja a vita bezá­rását. Fretositó indítványt csak a bizottságban lehet előterjeszteni. Az új házszabályok tervezete szerint tör­vényjavaslatokra és költségvetésre vonat­kozóan indítványt, ellenindítványt vagy módo­sítást csak a bizottságban lehet előterjeszteni, amihez joga van annak a képviselőnek is, aki nem tagja az illető bizottságnak. Az ilyen kép­viselők is fölszólalhatnak a bizottságokban. A bizottság a tőle elvetett indítványokat, ha azo­kat az indítványozó föntartja, a bizottság jelentésével együtt a Ház elé tartozik terjesz­teni. Az ilyenformán elvetett indítványoknak a Házban való ismertetésére külön előadót választanak. A költségvetésnek a Házban történő általá­nos vitáját megelőzi a bizottsági tárgyalás. A bizottsági tárgyalás során az egyes f­ölszólalások az általános vitában 15 percnél, a részletes tárgyalás során 10 percnél tovább nem tarthatnak és a beszédidő meghosszabbítását kérni nem is lehet. Az appropriációs (f­ölhatalmazási) és a­z indemnitásról szóló (megajánlási) javas­lat bizottsági vitája egy-egy ülésnél tovább nem tarthat. Az ilyen bizottsági üléseken azonban legalább három óráig kell tárgyalni, ha fölszólaló akad. A bizottsági elnöknek, ha azt tapasztalja, hogy indítványokat vagy módosításokat nyilvánvalóan a tárgyalás elnyújtása vagy megakasztása céljából terjesztenek elő, a vita bezárása után joga van ezek közül egyeseket külön-külön szavazás alá bocsátani, a töb­biekre nézve pedig azt javasolni, hogy azokat, a bizottság teljes egészükben mellőzze. Erről az elnöki javaslatról a bizottság vita nélkül dönt. Az ilyen módon elvetett indítványokról a bizottság elnöke jelentést tesz a Ház elnöké­nek, aki ezekre vonatkozóan a Háznak saját mérlegelése szerint tesz javaslatot. A bizott­ság ülései — a mentelmi és külügyi bizottság kivételével — a Ház tagjaira nézve nyilváno­sak. Törvényjavaslatok bizottsági tárgyalása a hírlapok tudósítói részére is nyilvános. Külön szakasz a folyosókon tartózkodó kép­viselők letereléséről. A képviselőház tanácskozó-, illetve határo­zatképességréről szóló szakasz ugyancsak újí­tást tartalmaz, amellyel Bethlenék lehetővé akarják tenni, hogy minden esetben, amikor az ellenzéktől a tanácskozó-, illetve a határo­zatképesség megállapítását kérik, az elnök még a kérés teljesítése előtt beterelhesse az­­ülésterembe a Ház folyosóin és másutt a par­lament épületében tartózkodó képviselőket. Azt gondolja a kormány, hogy ilyen mó­don mégis csak biztosítani tudja majd a tanácskozóképességet, ha nem is érdekli a többségi párt képviselőit, hogy mi törté­nik az ülésteremben. E szakasz szerint a tanácskozáshoz 40, a ha­tározathozatalhoz­­pedig 50 képviselő jelenléte szükséges. A tanácskozóképesség megállapí­tására vonatkozó kérelmet csak a szólásra fölhívott képviselő terjesztheti elő, de ugyan­akkor köteles a beszédét is megkezdenni. És ha csak a Ház nem szemmel láthatóan tanács­kozóképes, az elnök, anélkül, hogy a szónokot félbeszakítaná, intézkedik a Házban tartóz­kodó képviselők megjelenése iránt. Csupán az esetben, ha az elnök megítélése szerint a Ház tagjai öt perc múlva sincsenek jelen tanács­kozóképes számban, rendeli el az elnök a teremben tartózkodó képviselők összeszámlá­lá­sát. Ezentúl a többségtől függ majd, hogy a házszabály­szerűen bejegyzett indítványokat egy­általán kinyomtatják és szétosztják-e. Erre vonatkozóan ugyanis az elnök javasla­tára vita nélkül dönt a Ház. Ugyancsak újítás az, hogy ha egy képviselő az elnök napirendi indítványa ellen fölszólal, fölszólalása elején köteles napirendi ellenindítványt tenni. A törvényjavaslatokat és a költségvetést a Ház általános és részletes vitában tárgyalja.

Next