Népszava, 1929. március (57. évfolyam, 50–73. sz.)
1929-03-01 / 50. szám
1.VII. évfolyam 50. száim. Budapest, 1929 március 1, péntek óra 16 fillér NÉPSZAVA AZ ELŐFIZETÉS AKA: Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy bóra . 4 pengő— külföldre 7 pengő Ausztriában egy bóra. .......... 5 pengő SZERKESZTŐSÉG: VW. CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—SÍ MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám ára 16, ünnepnap 24, vasárnap 32 füler Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaorsz. 160 fz., Csehszlovákiában bétk. 150 ik, vas. 2 ek. Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lei. KIADÓHIVATAL: VH1. CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 Ötven ember van őrizetben a főkapitányság politikai osztályán. Kommunistagyanús szervezkedéssel gyanúsítják őket. A rendőrség újból kommunistaszervezkedéssel vádolt munkásokat fogott el, olyanokat, akik a jelentés szerint arra szervezkedtek, hogy a szociáldemokrata párt keretein belül végezzenek bomlasztó működtet. Ez a legújabb rajtaütés is azt bizonyítja, hogy mindazok a rendszabályok, törvények és a rendőrségi intézkedések, amelyeket a kommunista szervezkedés megakadályozása és elfojtása, érdekében, teremtettek, nem tudják megakadályozni a bolsevista agitációt. A szociáldemokrata párt sokkal kedvezőbb helyzetben volna az ilyen kommunista, megmozdulásokkal .sezemben, ha azok nem álarcban, hanem nyílt sisakkal történnének, ha, nyugati példára, Magyarországon is lehetséges volna, hogy minden eszmeáramlat teljes szabadsággal megnyatkozhassék. Éppen a tiltó rendelkezések miatt a szociáldemokrata párt nem járhat el nyíltan a szervezeteibe befészkelődött fanatikus emberekkel szemben, akik a munkásmozgalomnak és annak egységének halálos ellenségei. Kim a mi feladatunk annak kutatása, hogy akik a.,rendőrségre kerültek, mily mértékben és mily eszközökkel dolgoztak a bolsevista agitáción. Nekünk elég bizonyítékunk van arra, hogyés az agitáció valóban működik a szociáldemokrata, párti , pártszervezeteiben és a szakszervezetetiben," delehetetlenség nyíltan eljárni ellenük, mert a szervezetek nem szolgáltathatják ki még azokat sem, akikről teljes bizonyossággal tudják, hogy kommunisták és Moszkva parancsára akarják a szociáldemokrata mozgalmat elzülleszteni. ! * A _ főkapitányság politikai nyomozó csoportja még az elmúlt év novemberében, a Popper néven emlékezetes kommunista szervezkedés nyomozásának idejében, értesítette a bécsi és berlini rendőrfőnökségek csoportjait, hogy két olyan személy, aki vezető szerepet vitt a szervezkedés előkészítésében, megszökött. A főkapitányság a két egyén ellen részletes személyleírásokat tartalmazó körözőlevelet adott ki, amelyet nemcsak a magyar, de a külföldi hatóságoknak is megküldtek. Napokkal ezelőtt a politikai osztály bizalmas úton értesült arról, hogy ez a két egyén, akiket a rendőrség már hónapok óta körözött, Budapesten tartózkodik.Az egyik Berlinből, a másik Csehszlovákiából érkezett álnéven, hamis útlevéllel. Néhány napos figyelés után a detektívek olyan jelentést adtak le, hogy ez a két személy valósággal szemlét tart kommunistagyanús szervezkedések fölött és napról-napra a forgalmasabb utcakereszteződéseknél és egy Rottenbiller-utcai tejivóban jelentéseket vesznek át és utasításokat adnak. A detektívek megfigyelés alá vették azokat a személyeket is, akik ezzel a két külföldiről jött egyénnel érintkezésbe jutottak és ezen a réren „göngyölítették" föl az egész szervezkedést. E héten a szerdára forduló éjszaka a főkapitányság Bélautcai frontjára egymásután állították elő azokat az egyéneket, akiket a detektívek figyelő munkája gyanúba vett. Az ilyen módon a rendőrségre került emberek száma 59 volt. A főkapitányság politikai osztályának detektívszobáiban azóta tartottak a kihallgatások, időközben újabb előállítások és házkutatások is történtek, míg több gyanúsítottat perrendszerű bizonyítékok , hiánya miatt szabadonbocsátottak, úgy, hogy a péntekre forduló éjszaka 50 egyén maradt a főkapitányság politikai osztályának őrizetében, köztük két nő. A nyilvánosságra jutott hírek szerint a rendőrség úi módszerű kommunista szervezkedés nyomára jutott. Ez az úgynevezett stafétarendszere abban merült ki, hogy a nap meghatározott óráiban, egyes forgalmasabb utcakereszteződéseknél, ahol kisebb csoportosulások nem tűnnek föl, megjelent négy-öt ember, akik egymás között jelentéseket, röpiratokat, és különféle agitíciós nyomtatványokat cseréltek ki. A rendőrség megállapításai szerint az ilyen staféta szervezkedésben résztvett 18—24 éves fiatalemberek a KIMSz, a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége kiadásában megjelent „Ifjú Proletár" és „Kommunista" című, hektográf után sokszorosított lapokat terjesztették. A lapokat a nagyobb gyárak környékén, munkakezdés vagy munkavégzés idejében, osztogatták, munkástömegszállásokon szórták szét és egyes munkásszervezetük félreeső helyein, valamint ruhatáraiban helyezték el akárhányszor oly módon, hogy az ablakon keresztül dobták be, vagy az idegen ruhadarabok zsebeibe gyömöszölték ezeket a lapokat. A legtöbbnyire ifjúmunkások között terjesztett röpiratok kommunista elméleti cikkeket közöltek. Ezen kívül voltak iratok, amelyek a magyarországi szociáldemokrata párt szervezeteinek keretein belül elvégezhető bomlasztó munka módozatait jelölték meg-A rendőrség megállapítása szent maga a szervezkedés is elsősorban a szociáldemokrata •párt szervezeteinek bomlaasztására • irányult, „az állam és társadalmi rend fölforgatására irányuló tendencia, emellettt csak alárendelt jelentősége volt".. ' -v ' • .*• A rendőrségi nyomozás megállapítása szerint a szervezkedés tulajdonképes vezetői Ellenbogen Pál, Rózsa Mihály és Sebes István voltak. Állítólag valamennyieknek jelentős anyagi eszközök állottak rendelkezésükre. Ellenbogen Pál Faragó János, valamint Fazekas Kálmán álneveket használt. Ellenbogen, mint gyanúsított, szerepelt már a Szántó-féle kommunista szervezkedésben is. Rózsa Mihály Magyar Mihály álnéven többizben tette meg az utat, Bécs és Budapest között. Sebes István Nagy József álnéven Berlinből érkezett Budapestre. A szervezkedésnek ezenkívül még egy vezetője volt, akit azonban a rendőrség nem tudott elfogni. A gyanúsított fiatalemberek lakásain tartott házkutatások során a rendőrség négy írógépet foglalt le és szállított be a főkapitányságra. Azt a hektográf sokszorosítógépet azonban, amelyen az agitációs röpiratok készültek, még nem tudták megtalálni. Az elterjedt hírek szerint ez a gép nem az ifjúmunkás szervezeté,, mert azét még novemberben lefoglalta a rendőrség és az a felnőtt munkások kommunista szervezetének tulajdonában van. A kihallgatások során a rendőrség előtt isnyilvánvalóvá vált, hogy a gyanúsítottak legnagyobb része beugratás áldozata, akik a szervezkedés néhány vezetőjének kezében csak alárendelt szerepű figurák voltak és magának a szervezkedésnek végső célkitűzéseiről, annak kereteiről és általában az egész mozgalomról édeskeveset tudtak. Nagyhangú elméleti beharangozások után szerelték meg ezek a beugratók fiatal áldozataikat, akiknek legnagyobb része munkanélküli, különösen olyan szakmákban, ahol a munkások hosszú idő óta nem találnak elhelyezkedést, így a kárpitos, az asztalos, a vasas és a cipőfelsőrészkészítő iparban. Éppen mert a gyanúsítottak legnagyobb része semmi olyan cselekményt nem követett el, ami olyan, tevékenykedéssel járt volna, hogy a rendőrség ellenük perrendszerű bizonyítékokat szerezhetne, minden valószínűség szerint a rendőrségen őrizetbe vett egyének jórészét még szabadlábra fogják helyezni. A kihallgatások előreláthatóan még, napokig tartanak és a főkapitányság politikai osztálya csak azokat adja majd át a bűnügyi osztálynak, akikről bizonyítékokat tud szerezni arról, hogy aktív szerepük volt a kommunista szervezkedésben. Unalmas lehet a jóllakottaknak, a jól fűtött szobák lakóinak, a színházi páholyok közönségének, az áldott sorsú embereknek és a könyörtelen szerencséseknek folytonosan az éhségről, a nyomorúságról, a munkanélküliek zordon sorsáról hallani. Bizonyára a kormány sem hallja túlságos kedvteléssel a föl-felsikoltó szegénység szavát és talán haragszik is, hogy „bizonyos oldalról" mindig fölhánytorgatják gazdaságpolitikai tehetetlenségét és azt a szörnyű züllést, amelybe az országot juttatta. A kormány bizonyaira méltatlankodik amiatt, hogy a szegény emberek nem elég csöndesek és, hogy mi is állandóan sürgetjük azokat a kormányzati cselekedeteket, amelyekkel enyhíteni lehetne a kétségbeejtő helyzeten. Nem hisszük, hogy túlságosan örülnének annak, hogy a fővárosi szociáldemokrata frakció a munkanélküliség ügyében rendkívüli közgyűlés összehívását sürgeti. Dehát akár unalmas, akár kellemetlen, a nyomorgók, az éhesek és rongyosok követelő szavát meg kell hallgatni és meg kell hallani. Muszáj! Nem lehet lefitymálni ezt a kérdést és nem lehet „ad akta" tenni a munkanélküliség problémáját, mielőtt még elintézték volna. Még akkor sem, ha „egész Európában súlyos a gazdasági helyzet"! Mert,sehol sem olyan súlyos, mint itt és .Mejjel sem süllyedtek leolyan mélyre, a pusztulás iszapjába a munkástömegek, miint itt. Csak Budapesten és környékén legkevesebb 60.000 ember bolyong munka nélkül, kenyér nélkül és reménység nélkül. Hát még mennyien, futnak a láthatatlan kenyér után országszerte?! Hányszor szakad föl a reménytelen kétségbeesés hangja: sehol semmi! És bizony sehol semmi nyoma sincs a kezdésnek, amelynek folytatása lenne. Még ha valami reménység fölcsillan is, az is nyomban elhalványul. Volt némi kilátás arra, hogy tavasszal megindul az építkezési tevékenység s egyszer csak ez a kilátás is elsötétült. Baj van a záloglevelekkel. Nem lehet elhelyezni sem külföldön, sem belföldön, ígért valami állami lakásépítkezést a népjóléti miniszter. Úgy hallik azonban, hogy a pénzügyminiszter törölte a tételt.- Reménységek virágoztak ki a házadómentességi törvény körül. Most aztán kiderül, hogy még a tervezet sem kész, hogy még csak ezután hívnak össze ankétet ennek az építőiparra most szinte sorsdöntő kérdésnek az ügyében. Pepecselnek rajta, kategorizálnak és vitatkoznak, ahelyett, hogy gyorsan nyélbeütnék és ezzel is elősegítenék az építkezések megindulását. A házadómentesség kérdésének megoldása kétségtelenül megkönnyítené a jelzálogpapírok plaszírozását is és a magántőkések számára csábítóbbá tenné az építkezést. De ennek a kérdésnek a háta mögött is ott sötétlik a magyar bürokrácia tehetetlensége, korlátoltsága és lustasága. A pénzügyminiszter még mindig várja a vidéki törvényhatóságok javaslatait és véleményét. Addig elpusztulhatnak a munkások és tönkremehet az egész építőipar. Nem tudjuk, az illetékes tényezők tisztában varnnak-e azzal, hogy a szorosan vett építőipar területén mintegy 38.000 munkás van érdekelve. Nem is számítva azt a mintegy 10.000 önálló kisiparost, aki ugyan-