Népszava, 1929. március (57. évfolyam, 50–73. sz.)

1929-03-01 / 50. szám

1.VII. évfolyam 50. száim. Budapest, 1929 március 1, péntek óra 16 fillér NÉPSZAVA AZ ELŐFIZETÉS AKA: Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy bóra . 4 pengő­­— külföldre 7 pengő Ausztriában egy bóra. .......... 5 pengő SZERKESZTŐSÉG: VW. CONTI­ UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—SÍ MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám ára 16, ünnepnap 24, vasárnap 32 füler Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaorsz. 1­60 fz., Csehszlovákiában bétk. 150 ik, vas. 2 ek. Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lei. KIADÓHIVATAL: VH1. CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 ­ Ötven ember van őrizetben a főkapitányság politikai osztályán. Kommunistagyanús szervezkedéssel gyanúsítják őket. A rend­őrsé­g­ újból­­ kommunista­­szervezke­déssel vádolt munkásokat fogott­ el, olyano­kat, akik a jelentés szerint arra szervez­kedtek, hogy a­­­ szociáldemokrata párt ke­retein belül végezzenek bomlasztó működtet. Ez a legújabb rajtaütés is­ azt bizonyítja, hogy mindazok a rendszabályok, törvények és a rendőrségi intézkedések, amelyeket a kommu­nista­ szervezkedés megakadályozása és el­fojtása, érdekében, teremtettek, nem tudják megakadályozni a bolsevista agitációt. A szo­ciáldemokrata párt sokkal kedvezőbb helyzet­ben volna az ilyen kommunista, megmozdulá­sokkal .sezemben, ha azok nem álarcban, hanem nyílt sisakkal történnének, ha, nyugati­­ pél­dára, Magyarországon is­­ lehetséges volna, hogy minden eszmeáramlat teljes szabadság­gal megny­atkozhassék. Éppen a tiltó rendelkezések miatt a szoc­­iáldemokrata párt nem járhat el nyíltan a szervezeteibe befészkelődött fanatikus emberekkel szemben, akik a munkásmoz­galomnak és annak egységének halálos ellenségei. Kim a mi feladatunk annak kutatása, hogy akik a.,rendőrségre kerültek, mily mértékben és mily eszközökkel dolgoztak a bolsevista agitáción. Nekünk elég bizonyítékunk van arra, hogy­­és az agitáció valóban működik a szociáldemokrata, párti , pártszervezeteiben és a szakszerv­ezetetiben," de­­lehetetlenség nyíltan eljárni ellenük, mert a szervezetek nem szol­gáltathatják ki még azokat sem, akikről teljes bizonyossággal tudják, hogy kommunisták és Moszkva parancsára akarják a szociáldemo­krata­ mozgalmat elzülleszteni.­­ ! * A _ főkapitányság­ politikai­­ nyomozó cso­portja még az elmúlt év novemberében, a Popper néven emlékezetes kommunista szer­vezkedés nyomozásának idejében, értesítette a bécsi és berlini rendőrfőnökségek csoportjait, hogy két olyan személy, aki vezető szerepet vitt a szervezkedés előkészítésében, megszökött. A főkapitányság a két egyén ellen részletes személyleírásokat tartalmazó körözőlevelet adott ki, amelyet nemcsak a magyar, de a külföldi hatóságoknak is megküldtek. Napok­kal ezelőtt a politikai osztály bizalmas úton értesült arról, hogy ez a két egyén, akiket a rendőrség már hónapok óta körözött, Budapes­ten tartózkodik.­­Az egyik Berlinből, a másik Csehszlová­kiából érkezett álnéven, hamis útlevéllel. Néhány napos figyelés után a detektívek olyan jelentést adtak le, hogy ez a két személy való­sággal szemlét tart kommunistagyanús szer­vezkedések fölött és napról-napra a forgalma­sabb utcakereszteződéseknél és egy Rotten­­biller-utcai tejivóban jelentéseket vesznek át és utasításokat adnak. A detektívek megfigye­lés alá vették azokat a személyeket is, akik ezzel a két külföldiről jött egyénnel érintke­zésbe jutottak és ezen a réren „göngyölítet­ték" föl az egész szervezkedést. E héten a szerdára forduló éjszaka a főkapitányság Béla­utcai frontjára egymásután állították elő azo­kat az egyéneket, akiket a detektívek figyelő munkája gyanúba vett. Az ilyen módon a rendőrségre került emberek száma 59 volt. A főkapitányság politikai osztályának detektív­­szobáiban azóta tartottak a kihallgatások, időközben újabb előállítások és házkutatások is történtek, míg több gyanúsítottat perrend­szerű bizonyítékok , hiánya miatt szabadon­bocsátottak, úgy, hogy a péntekre forduló éjszaka 50 egyén ma­radt a­ főkapitányság politikai osztályának őrizetében, köztük két nő. A nyilvánosságra jutott hírek szerint a rend­őrség ú­i módszerű kommunista szervezkedés nyomára jutott. Ez az úgynevezett staféta­rendszere abban merült ki, hogy a nap megha­tározott­ óráiban, egyes forgalmasabb utca­kereszteződéseknél, ahol kisebb csoportosulá­sok nem tűnnek föl, megjelent négy-öt ember, akik egymás köz­ött­ jelentéseket, röpiratokat, és különféle agití­ciós nyomtatványokat cse­réltek ki. A rendőrség megállapításai szerint az ilyen staféta szervezkedésben résztvett 18—24 éves fiatal­emberek a KIMSz, a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége ki­adásában megjelent „Ifjú Proletár" és „Kom­munista" című, hektográf után sokszorosított lapokat terjesztették. A lapokat a nagyobb gyárak környékén, munkakezdés vagy munka­végzés idejében, osztogatták, munkástömeg­szállásokon szórták szét­ és egyes munkásszer­vezetü­k félreeső helyein, valamint ruhatárai­ban helyezték el akárhányszor oly módon, hogy az ablakon keresztül dobták be, vagy az ide­gen ruhadarabok zsebeibe gyömöszölték ezeket a lapokat. A legtöbbn­yire ifjúmunkások között terjesztett röpiratok kommunista elméleti cik­keket közöltek. Ezen kívül voltak iratok, amelyek a­­ magyarországi szociáldemokrata párt szervezeteinek keretein belül elvégezhető bomlasztó munka módozatait jelölték meg-A ren­dőr­ség megállapítása sze­nt maga a szervezk­e­dés is elsősorban a szociáldemokrata •párt szervezeteinek bomlaasztására • irányult, „az állam és társadalmi rend fölforgatására irányuló tendencia, emellet­tt csak alárendelt jelentősége­ volt".. ' -v ' • .*• A­ rendőrségi nyomozás megállapítása sze­rint a szervezkedés tulajdonképes vezetői Ellenbogen Pál, Rózsa Mihály és Sebes István voltak. Állítólag valamennyieknek jelentős anyagi eszközök állottak rendelkezésükre. Ellenbogen Pál Faragó János, valamint Faze­kas Kálmán álneveket használt. Ellenbogen, mint gyanúsított, szerepelt már a Szántó-féle kommunista szervezkedésben is. Rózsa Mihály Magyar Mihály álnéven többizben tette meg az utat, Bécs és Budapest között. Sebes István Nagy József álnéven Berlinből érkezett Buda­pestre. A szervezkedésnek ezenkívül még egy vezetője volt, akit azonban a rendőrség nem tudott elfogni. A gyanúsított fiatal­emberek lakásain tartott házkutatások során a rendőrség négy írógépet foglalt le és szállított be a főkapitányságra. Azt a hektográf sokszorosítógépet azonban, amelyen az agitációs röpiratok készültek, még nem tudták megtalálni. Az elterjedt hírek szerint ez a gép nem az ifjúmunkás szervezeté,, mert azét még novemberben lefoglalta a rend­­őrség és az a felnőtt­ munkások kommunista szervezetének tulajdonában van. A kihallgatások során a rendőrség előtt is­­nyilvánvalóvá vált, hogy a gyanúsítottak leg­nagyobb része beugratás áldozata, akik a szer­vezkedés néhány vezetőjének kezében csak alá­rendelt szerepű figurák voltak és magának a­ szervezkedésnek végső célkitűzéseiről, annak kereteiről és általában az egész mozgalomról édeskeveset tudtak. Nagyhangú elméleti be­harangozások után szerelték meg ezek a be­ugratók fiatal áldozataikat, akiknek legnagyobb része munkanélküli, különösen olyan szakmákban, ahol a munkások hosszú idő óta nem találnak elhelyezkedést, így a kárpitos, az asztalos, a vasas és a­ cipő­felsőrészkészítő iparban. Éppen mert a gyanú­sítottak legnagyobb része semmi olyan cselek­ményt nem követett el, ami olyan, tevékeny­kedéssel járt volna, hogy a rendőrség ellenük perrendszerű bizonyítékokat szerezhetne, min­den valószínűség szerint a rendőrségen őrizetbe vett egyének jórészét még szabadlábra fogják helyezni. A kihallgatások előreláthatóan még, napokig tartanak és a főkapitányság politikai osztálya csak azokat adja majd át a bűnügyi osztálynak, akikről bizonyítékokat tud szerezni arról, hogy aktív szerepük volt a kommunista szervezkedésben. Unalmas lehet a jóllakottaknak, a jól fűtött szobák lakóinak, a színházi páholyok közönségének, az áldott sorsú embereknek és a könyörtelen szerencséseknek folytonosan az éhségről, a nyomorúságról, a munkanélküliek zordon sorsáról hallani. Bizonyára a kormány sem hallja túlságos kedvteléssel a föl-felsikoltó szegénység szavát és talán haragszik is, hogy „bizonyos oldalról" mindig fölhánytor­gatják gazdaságpolitikai tehetetlenségét és azt a szörnyű züllést, amelybe az országot juttatta. A kormány bizonyaira méltatlankodik amiatt, hogy a szegény emberek nem elég csöndesek és, hogy mi is állandóan sürget­jük azokat a kormányzati cselekedeteket, amelyekkel enyhíteni lehetne a kétségbeejtő helyzeten. Nem hisszük, hogy túlságosan örülnének annak, hogy a fővárosi szociál­demokrata frakció a munkanélküliség ügyé­ben rendkívüli közgyűlés összehívását sür­geti. Dehát akár unalmas, akár kellemetlen, a nyomorgók, az éhesek és rongyosok köve­­telő szavát meg kell hallgatni és meg kell hallani. Muszáj! Nem lehet lefitymálni ezt a kérdést és nem lehet „ad akta" tenni a­ munkanélküliség problémáját, mielőtt még elintézték volna. Még akkor sem, ha „egész Európában súlyos a gazdasági helyzet"! Mert,­sehol­ sem olyan súlyos, mint itt és .Mejjel sem süllyedtek le­­olyan mélyre, a­ pusz­tulás iszapjába a munkástömegek, miint itt. Csak Budapesten és környékén legkeve­sebb 60.000 ember bolyong munka nélkül, kenyér nélkül és reménység nélkül. Hát még mennyien, futnak a láthatatlan kenyér után országszerte­?! Hányszor szakad föl a re­ménytelen kétségbeesés hangja: sehol semmi! És bizony sehol semmi nyoma sincs a kez­désnek, amelynek folytatása lenne. Még ha valami reménység fölcsillan is, az is nyom­ban elhalványul. Volt némi kilátás arra, hogy tavasszal megindul az építkezési tevé­kenység s egyszer csak­ ez a kilátás is elsöté­tült. Baj van a záloglevelekkel. Nem lehet elhelyezni sem külföldön, sem belföldön, ígért valami állami lakásépítkezést a nép­jóléti miniszter. Úgy hallik azonban, hogy a pénzügyminiszter törölte a tételt.- Remény­ségek virágoztak ki a házadómentességi tör­vény körül. Most aztán kiderül, hogy még a tervezet sem kész, hogy még csak ezután hívnak össze ankétet ennek az építőiparra most szinte sorsdöntő kérdésnek az ügyében. Pepecselnek rajta, kategorizálnak és vitat­koznak, ahelyett, hogy gyorsan nyélbeütnék és ezzel is elősegítenék az építkezések meg­indulását. A házadómentesség kérdésének megoldása kétségtelenül megkönnyítené a jelzálog­papírok plaszírozását is és a magán­tőkések számára csábítóbbá tenné az építkezést. De ennek a kérdésnek a háta mögött is ott sö­tétlik a magyar bürokrácia tehetetlensége, korlátoltsága és lustasága. A pénzügyminisz­ter még mindig várja a vidéki törvényható­ságok javaslatait és véleményét. Addig el­pusztulhatnak a munkások és tönkremehet az egész építőipar. Nem tudjuk, az illetékes tényezők tisztá­ban varnnak-e azzal, hogy a szorosan vett építőipar területén mintegy 38.000 munkás van érdekelve. Nem is számítva azt a mintegy 10.000 önálló kisiparost, aki ugyan-

Next