Népszava, 1929. március (57. évfolyam, 50–73. sz.)

1929-03-03 / 52. szám

1929 március 13. Tit - SZÁVA megmentése érdekében" mielőbb reakciós frontot kell alakítani a szocialista ifjúmunkásmosgásont ellensúlyozására. Mivel pedig a felekezetieskedés alapjára helyezett _ „tanoncotthonok" minden egyházi és másfajta támogatás ellenére sem — még a vajaskenyér politikával sem! — tudták maguikhoz láncolni az ifjúmunkásokat, most — mint rendesen — a miprogramunkból elcsent jelszavakkal kísérleteznek gyér és szánalmas táboruk fölfrissítésén. „A magyar tanoncifjuság szociális védelmének" hangoztatásával próbálják becsalogatni •a régi akolba az ifjúmunkásokat és egyszerre fölfedezik „pártoló szívüket" és „megértő szeretetüket" a dolgozó ifjúság iránt. Nos, ezt a „pártolást" és „szeretetet" mi tisztelettelvisszautasítjuk. 1. Ismerjük az urakat. 2." Gyanús, hogy miért csak most vették észre „a tanoncok szociális sorsának fogyatékosságait", amikor az erger-bergeres kirándulásokkal és a szakszervezetek szidalmazásával fűszerezett klerikális tanoncalakulatokat még a legéhesebb tanoncok is elkerülik. 3. Keresztényszociálisok erőlködései mutatják, hogy szavaik és cselekedeteik egyáltalán nem fedik egymást. 4. Nem kérünk kit olyan tanoncmozgalomból, amelyet nem a" tanoncok és munkások vezetnek." A klerikális fészkelődés tehátnem sokat jelent. A magyar ifjúmunkásság egységes táborát még az sem téveszti meg, ha az" eddigi cégtáblákat átfestik. A termelésben elfoglalt szerepük s gazdasági helyzetük megtanította az ifjúmunkásokat, hogy ők elsősorban nem katolikusok, zsidók és luteránusok, hanem a munkások, akiket a közös sors és a közös érdek egyformán a közös ellenség elleni közös harcra ösztönöz. Urak, bizony, mondjuk nektek, kár az újabb fáradozásért, mert az új fészkelődésnek a régi kudarc lesz a sorsa! A rovatvezető üzenetei. Azok a megbízottak, akik a lapterjesztőbizottságba delegáltjaikat eddig még nem nevezték be, ezt sürgősen közölték. — A szavalókórusok és propagandamatinék műsora elkészült. — Levente-, iskola- és üzempanaszokat írásban kell beküldeni, az adatok pontos feltüntetésével. — A „Könyvet az ifjúmunkásoknak!" akciót minden könyvtárcsoport a maga körében is igyekezzék előmozdítani. A. tV Budapest. Ha nincs külön föltüntetve, akkor a tanulóleányokra is vonatkozik. — B. J., Szeged. Hogyne. Havonként. De ha érdekes esemény adódik, azonnal kérjük. — Fűszerestanone. Csak ametl-flig a. .törvény elun».ia'.Nincs különbség tanonc és xjwröfekwtttet&kinn ttten. . ... .»'•»••'• T . : V '0 ' Közlemények. A Magyar Országos Központi Takarékpénztár részvényeseinek Wolfner József igazgatósági elnök vezetése mellett folyó hó 2-án tartott közgyűlése az igazgatóság összes javaslatait változatlanul elfogadta. Ennek alapján az igazgatóság közli, hogy a kimutatott 1,821.635.29 pengő tiszta nyereségből az 1928. évi osztalékszelvény darabonként 6 pengővel (rá pengőveltöbbel, mint tavaly) folyó hó 4-től kezdve fog beváltatni. Közli továbbá, hogy az intézet alaptőkéjét 8,000.000 pengőről 12,000.000 pengőre fölemeli olyképen, hogy a részvényesek minden 2 darab régi részvény után 1 darab új részvényre elővételi joggal bírnak. Az új részvényekre darabonként 80 pengő és ezen összeg után folyó évi január 1-től a befzetés napjáig járó 7%-os kamat fizetendő be. A befizetések folyó hó 4-től 14-ig bezárólag az intézet pénztáránál (IV, Bécsi utca 4, I. emelet) délelőtt 9—12 óráig teljesíthetők. Befizetési helyek a külföldön: Genfben és Zűriekben: Comptoir d'Escompte de Geneve, Wienben: Central-Wechselturben A.-G. I. Kärntnerstrasse 43), Pozsonyban és Kassán: Dunabank rt., Nagyváradon: Anglo-International Bank fiókja. A közgyűlés végezetül megejtvén a napirendre tűzött választásokat: az igazgatóságba dr. Metzler Jenő, Schiatanek Emil és Strasser Alfréd eddigi tagok ismét és új tagokul dr. Delmár Emil és Haggehinacher Henrik urak, a felügyelőbizottságba pedig Bottlik József úr egyhangúlag választottak meg. Dr. Lengyel Endre kormányfőtanácsos részvényes úr indítványára a közgyűlés az igazgatóságnak, dr. Metzler Jenő vezérigazgatónak és a tisztviselői karnak eredményteljes működésükért elismerést és köszönetet szavazott. (X) A Magyar-Cseh Iparbank Krt. igazgatósága legutóbbi ülésén megállapította a lefolyt üzletév mérlegét, amely megfelelő tartalékolások után - 303.130.44-tiszta, nyereséggel zárult. Az igazgatóság a március hó 12-ére összehívott közgyűlésnek javasolni fogja, hogy e nyereségből részvényenként 1' ].— osztalékul P 200.000.—, tartalékokra P 50.000.— fordíttasson, a fönmaradó P 53.130.44 pedlig új számlára vizessen elő. (X) A Törekvés Takarékpénztár rt. 1929 február hó 14-én megtartott közgyűlésének határozata alapján 10 pengő névértékű részvényeinek ..1920. évi osztalékszelvényeit i. é. március hó 15-től kezdődően 1 pengő 20 fillérrel központi pénztáránál (Budapest VIT, Rákóczi-ut 42) és pesterzsébeti fiókjánál (Pesterzsébet, Kossuth Lajos-u. 41), valamint az Általános Fogyasztási Szövetkezet összes fiókjaiban váltja be. () KÖZGAZDASÁG A cement, a tégla és a többiek. Épületes, de nem túlságosan lényegbe vágó vita folyt a közelmúlt napokban a magyar agrártársadalom legosztályharcosabb vezére, Gaal Gaszton és a magyar ipari nagytőke egyik legjellegzetesebb reprezentánsa, Vida Jenő között az igazi cementárakra vonatkozólag. A Népszava olvasói tudják, hogy ezt a vitát Peyer elvtárs indította útjára egyik parlamenti felszólalása kapcsán, amelyben a cementkartel árpolitikáját tette szóvá és amikor a minisztert képviselő államtitkár azzal tette magát nevezetessé, hogy pontosan a Vida által adott adatokkal felelt, ezek pedig a köztudomással egyáltalán nem egyeznek meg. A probléma azonban, és erre egyedül pártunk mutatott rá, nem az, hogy tíz fillérrel alacsonyabb vagy magasabb a cement ára, hanem az, hogy a kartelek uzsorája fojtogat bennünket és hogy arra kell felelni, " lehetséges-e, hogy a kartelek minden külső ellenőrzés nélkül olyan árakat szabjanak, amilyeneket akarnak? És ez a kérdés szélesebb, semhogy egyedül a cementkartel problémája legyen. Ez érvényes a téglára, érvényes a vasra és érvényes minden más anyagra egyaránt. A kartelek a szabad verseny nevében tiltakoznak minden beavatkozás ellen. Kapcsoljuk ki, hogy szocializmus és szabad verseny egymással ellentétesek, vegyük itt csak azt fontolóra, hogy kartel és szabad verseny nem férnek össze, nem lehet egy szájból hideget, és meleget fújni, nem lehet keresletet és kínálatot szabadjára hagyni akkor, amikor szervezett kínálat áll szemben szervezetlen kereslettel. Magyarán: nem is a cementügy apropójából, de mélységes gazdasági szükségességből minél előbb jönnie kell a karteltörvénynek. _A kartel tökéletesebb gazdasági forma. Megóvja a gazdasági életet a céltalan tőkepocsékolástól, a túltermeléstől és az azzal járó krízisektől, megvéd a munkapazarlás ellen, lehetővé teszi a többfajta igény kielégítését. Ez az elvi álláspont azonban nem menlevél a kizsákmányolás számára. Semmiféle elvi meggondolás sem veszthet arra a gyakorlati eredményre, hogy mimindezekről az előnyökből igen kevés vagy semmi se következzék be, ellenben úgy is mint termelők béreinkkel, úgy is mint fogyasztók a fizetett árakkal kész prédái legyünk a kartelek diktatúrájának. A magyar kartelek eddig csak az árfelhajtásban voltak nagyok. Racionalizálásuk lényege: üzemmegszüntetés. Termelésolcsóbbító törekvéseik a bérek leszorításában nyertek kifejezést. Munkástömegeik érdeket csak a munkahiány esetére szóló biztosítás elgáncsolásával szolgáltak. A pohár betelt, jönnie kell a karteltörvénynek. Nem az árdrágítást és uzsorapöröket reklamáljuk. A szentelt víznek a nyavalyákra, gyakorolt hatásával tisztában vagyunk. De jönnie kell egy olyan rendelkezésnek, amely intézményesen biztosítja az érdekelteknek, államhatalomnak és munkásságnak egyaránt, hogy belenézhessenek a kartelek árszabásába ,és az összes termelési tényezők ismeretében megállapíthassák: mit kell és mit lehet valamiért követelni? A véletlen úgy akarja, hogy ebben a kívánságban (már tudniillik a karteltörvényre vonatkozóban) találkozzunk neokatolikus főuraink egyikével, báró Komfetiddel. De amíg ő a Magyar Szemlében ezerfajta jogi megkötés mellett szabad diktatúrát követel a kartelek számára, addig mi csak azt a karteltörvényt tartjuk értékesnek, amely az árak terén teremt rendet. Az államhatalom kiterjesztését követeljük. Hiszünk abban, hogy az államhatalom nem mindig a mai hitről, rációt fogja jelenteni és nem tudunk arra az álláspontra helyezkedni, hogy a gazdasági életnek ezt a sürgősen megoldandó problémáját mélységes, és túlontúl indokolt politikai bizalmatlanságunk — ennél több, végsőkig menő ellenállásunk — nevében levegyük a napirendről. Ipari demokráciát követelünk és hitünk, hogy a kartelek káros törekvéseinek szakadékából csak az államhatalommal (egy másikkal és egy más szelleművel) együttműködő termelő munkásosztály mentheti meg a gazdasági életet. Ezt követeljük, ebben látjuk a megoldást. A módozatokat sokszor kifejtettük már, cikkben, előadásban, parlamentben egyaránt. A feladat nem megoldhatatlan. A gazdasági élet dvpi a töke -Magánügye és ennek törvényhozási konzekvenciái levonásra várnak. Levonhatja-e vágjon ez a kormány, amelyet a képviselőházban a vaskartel (Biró Pál), a fölsőházban a cementkartel (Vida Jenő) támogat? Nem, ez a kormány nem jön, de nem is jöhet a karteltörvénnyel. Ehhez az alkotáshoz is csak a rendszer bukásánál viszik itt. Sok időnk nincs várni. Itt a tavasz és iszonyú válságok forrnak méhében. A politikai patkányok alibicikkekben mentik át magukat egy ismeretlen, új rezsim tutajára. Minket, nem érdekel ez a kísérlet. A gazdasági történések szempontjából közömbös: érvényesül-e a „mitgefangen-mitgehangen" ehe Azok a játékok, ahol a karteleket azzal fenyegetik, hogy ha nem szállnak le az árakkal, a kormány nagyot üt botjával — a fogyasztó fejére, amennyiben nem ad — házadómentességet, már nem tarthatnak hitelre igényt. A narkotizálás lehetősége elmúlt. Itt komoly tetteknek kell következniük, vagy elnyel bennünket a teljes gazdasági összeomlás, amely azután talán még a karteleket és védnökeiket is maga alá teperi. Elhárítani a termelés akadályait, megcsinálni a karteltörvényt, ez a kormányzat pillanatnyi kötelessége. Ha pedig ennek nem tud, vagy nem akar megfelelni, Magyarország népén (nem csak a munkásságon, de a polgárságon is) a sor, hogyeltávolítsa útjából gazdasági boldogulása akadályait. A Munkások Rokkantsegélyrő és Nyugdíjegyletének évi zárószámadása most jelent meg. A jelentés szerint az egylet 1928-ban rokkantsági segélyekre 1.818.539.84 pengőt, özvegyi, árva és egyéb segélyekre 72.636.03 pengőt, összesen 1.391.976.37 pengőt fizetett ki. Eszerint az egylet naponta 3818 pengővel segélyezte tagjait. Tagsági díjakból befolyt 1,992.562.53 pengő, egyéb bevétel volt 384.832.63 pengő. A jövőbeni igények kielégítéséhez a törzsvagyonhoz csatoltatott 776.065.88 pengő. A tagok száma 85.065. Az egylet törzsvagyona 5.798.698.63, tartalékalapjai 326.381.98 pengő; a vagyon nagy része ingatlanokban van elhelyezve. Az elmúlt év folyamán rokkantállományba helyeztetett 1370 tag. Az elmúlt évben a rossz gazdasági viszonyok ellenére 8643 tj tag iratkozott be az egyletbe, az előző 1927. évi 7266 új taggal szemben. ‡Í· ED'HUM'./Í LJ., C U III I'L'A^F MLLIH •‡•' '.'.' ' -ÍW — Az angol bankoknak és angol iparnak, kereskedelemnek egymáshoz való viszonyára is igen jellemző adatokat tartalmaz az öt vezető angol nagybank 1928. üzletévre vonatkozó ,öszszesítő kimutatása. Kiragadjuk a legjellemzőbb számadatait. Az öt, nagybank tőkéje: 63.9 millió font ( angol font — 27.80 pengő). Tartalékaik értékösszege: 52.4 millió. Együttesen ezek a saját tőkét alkotják 116.3 millió összegben, vagyis pengőben kifejezve 3 milliárd 233 millió pengő, amely összeg mintegy nyolcszorosa a magyar Nemzeti Bank által forgalomba hozott pengőbankjegyeknek. A bankoknál őrzött takarékbetétek összege 1666.2 millió font. Ennek 12.5%-át, tehát mintegy 207.6 milliót készpénzben a pénztáraikban tartottak, 65.8 milliót (3.9%) más bankoknál betét formájában őriztek. Rövid lejáratu kihelyezést 370.2 millió összegben tüntetnek ki. (A betétek 22,5%-a.) Tőzsdei értékpapírokba 208.9 milliót fektettek be. (A betétek 12.5%-a.) Az ipar, kereskedelem és magánosok részére folyósított előlegeis vesztege elérte a 878,8 millió fontot (52,7%). Az angol bankok fölfogása a háború előtt az volt, hogy tartós ipari vagy kereskedelmi érdekeltséget nem vállaltak. Csupán az ipar-, kereskedelem és áruforgalom bankári teendőit vállalták. Elvállalták például a kibocsátott részvények elhelyezését, de maguk nem vásároltak belőle olyan arányban, hogy jelentékeny „befolyás" alapját képezte volna a fölvásárolt tétel. A háború után, leginkább hiteljezési ellenőrzés okából, már tartósabb befektetéseket- eszközöltek ipari és kereskedelmi vállalatok részvényeiben, de még mindig túlsúlyban van a tisztán bankári szerep. Ha szembritoktjuk el 878,8 milliós előleg-összeget a tartósabb érdekeltséget is tartalmazó 208.9 millióval, amely értékpapírbefektetések címen szerepel, azonnal megnyilatkozik az angol bankok és az angol ipar és kereskedelem egymáshoz való viszonya. Nálunk a banktőke, a áuánctőke uralkodik az iparon, kereskedelmen. Angliában az ipari és kereskedelmi , társult tőke nem a finánctőke vállalkozásából, hanem a nagyközönség részesedéséből tevődik össze. Ez a helyzet függetlenebb viszonyt jelent, mintha a finánctőke „ellenőrzése" érvényesülne. Az ipar inkább folytathat termelési politikát, megfelelőbb ár- és bérpolitikát, mint nálunk, ahol a finánctőke bankári szelleme érvényesül és a nagy és gyors profitok lehetőségeit helyezi előtérbe a szolid termelési politika terhére. * a vásárcsarnokok és piacok Hivatalos árai: Marhahús: rostélyos és felsál 200—220. teveshús 100—300. gulyáshús 100—220. borjúhús: comb 860-400, pörköltnek való 200—250. juhhús: eleje 100—ISO. hátulja 160—260. bárányhús: eleje ISO—280. hátulja 240—320. sertéshús: karaj 280—360. tarja. com 11.