Népszava, 1929. május (57. évfolyam, 98–120. sz.)

1929-05-01 / 98. szám

ígny majut­i. NÉPSZAVA Mit tanult Arisztotelész a „Pester L­loyd"-ból? — Párbeszéd, elleste s Vámbéry Rusztem. —­ ­Tavaszi napsugár árasztja el az elysiumi me­zőket. Virít az orgona, kibujt a krokusz és jácintillat telíti a tiszta túlvilági levegőt. Arisztotelész és legkedvesebb tanítványa, Theo­phrasztosz lassú léptekkel sétálnak a pázsiton.] Arisztotelész: Nincs igazad, fiam. Aminthogy tévedett a jó, öreg Hérakleitosz is, amikor azt tanította, hogy pantha rhei, hogy minden mo­zog és változik. Nemcsak az istenek halhatat­lanok, d­e változatlan a tőlük elcsent gondolko­dás törvénye, az örök logika is. Theophrasztosz: Bocsáss' meg, Mester, de sa­ját módszered, az indukció bizonyítja, hogy az emberek folyton új meg új gondolkodási uta­kon keresik az igazságot. Amikor még ott lent, a Lykeion oszlopos tornácán járkálva tanítot­tál, halvány sejtelmünk se volt a krokodilkövet­keztetésről. Arisztotelész: Igen, olvastam róla valamit Prand­naik a „Logika történeté"-ről szóló köny­vében. De te fiatalabb vagy s jobban emlékszel. Mondd, hogy is volt csak? Theophrasztosz: Egy krokodil elrabolta az anya gyermekét s megígéri az anyának, hogy visszaadja, ha az anya megmondja az igazat a gyermek sorsáról. Erre az anya azt mondja: Nem fogod visszaadni. Amire a skirokodil vála­szol: Most már semmiesetre sem kapod meg a gyermeket, mert ha igazat mondtál, saját sza­vad szerint nem kaphatod vissza, ha pedig nem mondtál igazat, megállapodásunk szerint. De az asszony nem nyugodott s igy vágott vissza. Föltétlenül vissza kell kapnom gyermekemet; vagy azért, mert az igazat mondtam, szerződé­sünk alapján vagy,­ ha nem mondtam igazat, a saját kijelentésemmel ellenkező valóságnak megfelelően. Arisztotelész: Ebben igazán nincs semmi új. Legföljebb az, hogy már a krokodilok is is­merik Eubulidesz­nek szarva sorcoskodását. Mert az csak nem új, hogy az igazságnak többféle értelme van, aszerint, hogy az erő­sebb vagy a gyöngébb magyarázza. Abban ugyanis aligha tehet kétség, hogy a krokodil végül mégis a saját logikájának szerzett ér­vényt és fölfalta a gyermeket. Ami egyébként rendjén is van, mert az anya eltért az asszonyi logikának örök törvényétől, amikor azt mondta igaznak, amit valóban gondolt. Theophrasztosz: Elismerem, Mester, hogy té­vedtem. De tudok ennél meggyőzőbb példát is. Néha egyszerű emberek szavából is kipattan az isteni szikra, így nemrég hallottam, amint két zsidó hitsorsos a rabbijukról vitatkozott. „A mi rabbink — mondja az egyik — mégis csa­k különb, mint a többi, mert ő minden nap magával istennel beszélget." „Honnan tudod?" — kérdi a másik. — „Honnan tudom? Nevet­séges, hisz maga a rabbi mondta" — feleli az egyik. — „De hátha hazudott?" — veti ellen a másik. — „Ugyan, hogy mondhatsz ilyet, hiszen isten Csak nem fog egy hazug ember­rel szóba állni!" Hát akadt-e köztünk, peri­patetikusok közt csak egy is, aki ily élesen bítt volna következtetni? Arisztotelész: Megengedem, hogy mi, görö­gök nem tudtuk a h­ysteron proteron tételét ily világosan kifejezni, de ha arról akarsz meggyőzni, hogy a logika szabályai megvál­toztak, amióta én az első és második Analyti­kát megírtam, akkor jobban kösd föl a chito­nodat. Theophrasztosz: Tudom én, ó, Mester, hogy öreg vagy és bölcs, tehát nem szereted az új­donságokat, miként Anatole France nagy po­gánytársad szokta volt mondani. Ezért hát a végére hagytam a legcsattanósabb érvemet. Olvastad a múlt vasárnapi „Pester Lloyd" vezércikkét? Arisztotelész: Amióta latin betűkkel nyom­ják s rájöttem, hogy a német nyelv is néha­­ görögül hangzik, nagyon megszerettem ezt a kitűnő liberális-fascista újságot. Láttam is a vezércikket. Valami nagyon mulatságos címe volt. Ha jól emlékszem: „Moritz Rothenstein, oder Herrmann Müller-Francken", ami huncut ötletességgel nyilván arra céloz, hogy a ma­gyarországi szocialisták zsidók, a németorszá­giak pedig fajgermán keresztények. Igazán pompás tréfa volt, még az „Új Nemzedék"-ben is jól hangzott volna, mennyivel inkább a „Pester Lloyd"-ban. Félóráig fogtam az olda­lamat a nevetéstől, úgy, hogy nem is jutottam a cikk elolvasásához. Theophrasztosz: Bölcs vagy, óh Mester, mert a legtöbb vezércikknek két jó tulajdonsága van. Az egyik, hogy nem kell elolvasni, a má­sik, hogy a három hasábra föleresztett tar­talma három mondatban is kifejezhető. Mint­hogy — elég kényelműen — lemondtam­ az egyik előnyéről, legalább a másikat igyekszem értékesíteni. Íme a három mondat: 1. Bár a Bethlen-kormány határozottan polgári politi­kát folytat, amelyért a szociáldemokrata párt­nak nincs oka lelkesedni, ez még nem ok, hogy távoltartsa magát a revíziós mozgalomtól. 2. Noha sokak szerint a Revíziós Liga túl hangos s így logikus lett volna, ha a párt ebből az okból nem csatlakozik a Ligához, a pártvezető­ség mégsem ezért tagadta meg csatlakozását, hanem azért, mert a Liga még nem foglalt állást a belpolitika demokratikus iránya mel­lett. 3. Ez a határozat ellentétes a német szo­ciáldemokrata párt álláspontjával, amely, bár uralmon van, a nemzeti reálpolitika érdekében eltér a marxista doktrína merev vonalától s nem köti a Rajnavidék kiürítése érdekében folytatott mozgalmat a jobboldali pártoktól a marxista program javára kicsikart engedmé­nyekhez. Arisztotelész: Megértettem, csak azt nem értem, mi köze mindennek a logikához? Theophrasztosz: Ahhoz a logikához, amit te tanítottál, nincs is köze, de éppen az a gyönyörű benne, hogy egész új logikát lehel, amely a krokodilkövetkeztetést mesterien egyesíti a csodarabbiját tisztelő izraelitának előbb kifejtett okoskodásával. Azzal bizonyít, amit bizonyítania kellene. Arisztotelész: Már megint nem értelek. Abban csak igazán nincs semmi meglepő, hogy a cikkíró, mint maga mondja, 24 óráig elmél­kedett a párthatározaton s ezután pont a meg­fordítottját állítja, a határozatról, mint ami benne foglaltatik. Mert a határozat meg­állapítja, hogy a párt az ország problémáit csak a revízión keresztül tartja megoldhatók­nak, hogy eddig is küzdött a revizió­t és a demokratizálást is a revízió sikere érdekében követeli. Ezzel szemben a „Pester Lloyd" sze­rint a revíziós mozgalomtól marad távol és hogy egyet üthessen a kormányon, a revíziót találja el, „jól értsük meg — mondja —­, nem a Revíziós Ligát, hanem magát a revíziót". Theophrasztosz: Persze, így egymagában úgy hangzik, mintha puszta rosszhiszemű ferdítés­ről volna szó. De a cikkíró, mint ahogy logikus főhöz illik, élesen különböztet, amidőn hozzá­fűzi: „Nevezetesen szabatos különbséget kell tenni a revíziós liga és a revízió közt." Mert, hogy a párt a Ligához nem csatlako­zott, az nem kifogásolható, csupán azért érdemel megrovást, mert oly indokból adott elutasító választ, amely éppen a revízió sikere érdekében áll. Ha azért nem csatlakozott volna a Ligához, mert Her­czeg Ferenc „Kék róká"-ját rossz darabnak tartja, vagy mert Fenyő Miksa balvállán eper­alakú anyajegy van, akkor rendben volna a dolog, de mert a Ligába csak akkor kíván be­lépni, ha ez a demokrácia mellett foglal állást, amit a szociáldemokrata párton kívü­l Rother­mere, Nagy Emil és Eckhardt is szükségesnek tart, akkor már nincs rendjén. Akadhatnak azonban korlátolt emberek, akik ezt nem látják be és érthetetlen rövidlátással azt sem veszik észre, hogy a kormány — amelyet a „Pester Lloyd" diplomatikus ravaszsággal „mások"-nak nevez — „teljes erővel és legnagyobb harci készséggel" folytatja „in sic­" a revíziós küz­delmet. Ezeknek a korlátolt és rövidlátó embe­reknek a kedvéért kellett előbb megkülönböz­tetni a Ligát és a revíziót, azután pedig a szo­cialistákat a revízió ellenségeinek beállítani, nehogy a Liga barátainak látszhassanak. En­­­nél finomabb okfejtést még Kamnendoor se pro­dukált, aki pedig száz évig élt, mert előbb az igazságról írt könyvet, aztán pedig egy mási­kat — az ellenkezőjéről. Arisztotelész: Van valami abban, amit mon­dasz. Byron is azt tartja a „Don Juan"-ban: What is a lie? Tis but the truth in masquerade. Mi a hazugság? Csupán az igazság álruhában. Azt magam sem mertem volna föltételezni, hogy ha a félhivatalos a feje tetejére állítja az igazságot, ezt ne az igazság kedvéért tenné. Isten ments, vagyis holib­om, ahogy Maimonidesz Mózes kollégám mondaná. Csak azt nem látom, hogy a valótlanságba burkolt valóság a logiká­nak új módszere volna. Hiszen már a szofisták­ról írt könyvemben (De soph, elend­. 25.) olvas­hatod, hogy ha valaki hazug és ezt meg is mondja, úgy hazudik, de éppen ezzel mondja egyszersmind az igazat. Theophrasztosz: így egymagában talán nem is új a módszer. Igazán mély gondolatokat azonban nem szabad összefüggésekből ki­ragadni. Nem csupán azt mondja, hogy a szociáldemokrata párt szembehelyezkedett a revíziós mozgalommal, ami már egymagában megrovást érdemelne, de hozzáteszi, hogy ellen­tétbe került a német párttal is, amely, ha nagy nemzeti célokról van szó, nem szokott a marxista program érdekében zsaroló művele­teket folytatni. Szóval, a párt nemcsak a nem­zet ellen vétett, hanem a nemzetközi szociál­demokrácia elvei ellen is. Arisztotelész: Ha jól emlékszem, a párthatá­rozat a Ligához való csatlakozást ahhoz a fel­tételhez kötötte, hogy a Liga „a kormányt éppen a revíziós törekvések érdekében az or­szág demokratizálására szorítaná". Viszont a marxista program a termelőeszközöknek köz­érdekű kisajátítását követeli. Ahogy én pri­mitív eszemmel látom, a kettő közt mégis csak van valami különbség. Mert az ország demo­kratizálása a titkos választójogot és a demo­kratikus közszabadságok helyreállítását jelenti, amit, tudtommal, még az egységes párt programja is fölölel. Abban igazán nem látok semmi nemzetelleneset, ha a szociáldemokra­ták nem is a maguk, hanem a revízió érdeké­ben arra akarják szorítani a kormányt a Liga útján, hogy saját elveit ne csak hirdesse, ha­nem meg is valósítsa. Mégpedig lehetőleg gyor­sabb tempóban, mint aminőben a revízió meg­valósítását elképzeli, mert ha a demokrácia és a revízió továbbra is a „róka fogta csukát, csuka fogta rókát"­kerében kering, úgy egyik se juthat előre. Csak azt nem értem­, hogy függ ez össze a német szociáldemokrata párttal, amely ugyan valóban nem követeli a titkos választójogot és a sajtó- vagy gyülekezési sza­badságot a Rajna-vidék kiürítésének sürgeté­séiért, de erre a guvernementális bölcsességre elég oka van. Többek közt az, hogy Németor­szágban a demokráciának a jogi feltételeit már egy Bismarck nevű veszedelmes forra­dalmár megvalósította. Abban ismét nem ta­lálok új logikai szabályt, ha valaki a szociál­demokrata pártról olyan bolondságot föltéte­lez, hogy a revíziót a szocializálástól teszi füg­gővé. Aminek egyébként nyoma sincs a párt­határozatban. Theophrasztosz: Ó, Mesterem, ha te mindig aprólékoskodol és a ,Pester Lloyd" kákáján az ellentmondások csomóit keresgéled, akkor sohase fogod azt a szélelm­­i logikai szárnya­lást, azt a Bertrand Russelli matematika-filo­zófiai gondolatot megérteni, amely az igazság kétszeri megtagadásából egy megdönthetetlen igazságra tud következtetni. Arisztotelész: Micsoda igazságra? Theophrasztosz: Arra, amire már a kr­okodil is reájött, hogy a gyermeket minden körülmé­nyek közt föl kell falnia. Ha a „Lloyd" mon­dott igazat, ezen az alapon, ha a párthatározat­nak van igaza, azon az alapot. Tut nichts, der Jude wird verbrannt, mert a gyöngébbek ked­véért meg kell jegyeznem, hogy „Jude" alatt a „Pester Lloyd" görög nyelven a Rothenstein Móric személyébe szimbolizált magyarországi szociáldemokrácia értendő. Szerinte ugyanis komoly, német szociáldemokratának eszébe se jutna, hogy nagy nemzeti célt pártérdeknek rendeljen alá. Mert szerinte a demokrácia csak pártérdeket szolgál, a sajtó- és szólásszabadság is csak pártérdek, aminthogy nyilván minden pártérdek, ami Bethlen Istvánnak egyedül üd­vözítő egységes igazságába bele nem fér. Ami nem vág össze ezzel az igazsággal, az se nem hazafias, se nem logikus. Ebből kitűnik, ó, Mes­ter, hogy a „Pester Lloyd"-ból nemcsak logi­kát, hanem politikát is tanulhatsz. Te még arra oktatál bennünket a „Politiká"-ban. hoarv 1 1 1 1 1 B 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 I­I 1 1 I­I 1 1 1 1 1 1 ó

Next