Népszava, 1929. június (57. évfolyam, 121–145. sz.)

1929-06-27 / 143. szám

1929 június 27. NÉPSZAVA Az állam úgy költekezik, mintha polgárai csupa Krőzusok volnának. Ha a Kormány ezt a költekezési lavinát nem állítja meg, az országra az össze­omlás vár. - Az elszakított terü­leteken élő magyarokra első­sorban az gyako­rolhatna vonzóerőt, ha ott könnyebb volna a megélhetés. - Véget ért a felső­ház költségvetési vitája. A felsőház szerdán folytatta az 1929—30. évi költségvetési javaslat vitáját, mégpedig egy­úttal már nyolcórás ülésen, hogy ilyen módon az ex­ lexes állapotot kikerüljék. Ezúttal Mészáros István (a mezőgazdasági kamara küldöttje) az arisztokraták és nagy­birtokosok kü­lönparlamentjének disz „föld­munkása" volt az első szónok. Olyan sikert aratott fölszólalásával az arisztokratáknál, aminővel eddig a grófi szónokok sem dicseked­hettek. Azzal kezdte, hogy az eddig elhangzott grófi beszédek hatása alatt olyanyira elérzé­kenyült, hogy már-már el akart állni a szó­lástól. Biztosította a jelenlevő nagybirtokoso­kat afelől, hogy ő igazán nem tör a birtokos­osztály ellen, noha rettenetes a földmunkások helyzete és az alacsony munkabérek a meg­élhetést sem biztosítják. Majd — az arisztokraták helyeslésétől kísérten — kikelt a 8 osztályos elemi iskola terve ellen, amely — szerinte — kivihetetlen. Ezt azzal indokolta, hogy faluhelyen a 10 éves gyerekek már dolgoznak és „nem szabad azzal elvenni tőlü­k a kereset lehetőségét, hogy is­kolába küldik őket". Hangoztatta, hogy nem híve a munkanélküliek segélyezésének. (Nagy taps a tízezerholdasoknál és arisztokratáknál.) A költségvetést elfogadta. Több nagybirtokos gróf, sőt, utóbb Habsburg József „főherceg" sietett a felsőház disz „föld­munkásának" gratulálni. Hutyra Ferenc (az Állatorvosi Főiskola kül­döttje) beszédében a mezőgazdasági és állat­orvosi közös egyetem tervét vetette föl. Gróf Széchényi Aladár (az arisztokrata csa­ládok küldötte) szólalt föl ezután. A lakosság — mondotta — elérkezett teherviselő képessé­gének utolsó állomásához. Az általános köz­gazdasági válság a társadalom minden réte­gére bénítóan hat. Ha ez a válság nem­ szűnik meg hamarosan, nagyon sok exisztencia omlik még össze, mert az eladósodás az egész vonalon roha­mosan terjed. Ezentúl a mostani költségvetés kiadói téte­leit semmiesetre sem szabad már túllépni. Ha az állam a költekezési lavinát nem tudja meg­állítani, az ország a teljes összeomlás előtt áll. A legutóbb letárgyalt adómérséklő tör­vény az adóalanyokra nézve nem jelent ko­moly tehermentesítést. Majd a békerevízió kérdéséről beszélt. Szerinte Bethlen az egyedüli ember, aki képes megítélni, hogy a revízió kérdését mikor szabad fölvetni. Kérte Ur­mánczy Nándort, hagyja abba a kardcsörte­tést, mert ezzel többet árthat, mint amennyit használhat. Hangoztatta, hogy időszerű volna, ha a törvényhozás a hitbizományi reform kérdésével foglalkoznék. De mielőtt ez meg­történik, a kormány hallgassa­­ meg az érdekel­teket. Helyes volna, ha a hitbizományi javas­lat kimondaná, hogy csakis magyar állam­polgár bírhat, illetve haszonélvezhet hitbizo­mányi és hogy a hitbizományi megkötöttség alól fölszabadult ingatlanok ne kerülhessenek „nem kívánatos elemek" kezébe. Helytelení­tené, ha ezek a birtokrészek pénzintézetek ke­zére jutnának, mert ebben az esetben bank­jobbágyság keletkeznének. Magyarországon az utóbbi időben a sze­mély- és vagyonbiztonság föltűnően rosz­szabbodott. Kifogásolta, hogy a kultuszminiszter alkotási túltengésben vagy építkező lázban szenved. Olyan palotákat építtet a kultuszminiszter a falvakban, hogy ezek a fővárosban az Andrássy-út díszére válnának. Külföldiektől hallotta azt, hogy a magyarok panaszkodnak, de luxusépítkezésre van pénzük. Nem volna szabad márványpalotákat építeni, amíg az ország le nem rótta becsületbeli tartozásait a rokkantakkal és a hadikölcsönjegyzőkkel szemben. Amíg a szomszéd államokban nem vehetik tudomásul és nem látják bizonyítékát an­nak, hogy nálunk a megélhetés könnyebb, mint náluk, addig a kultuszminiszter ré­széről prédikált kultúrfölény nem lehet kellő vonzóerő. Fölszólította a kultuszminisztert, hogy éppen ezért hagyja abba a luxusépítkezéseket és az így megtakarított pénzt adja oda a belügy­miniszternek a csendőrség szaporítására, ami — mondotta — sokkal fontosabb, mint a kultuszminiszter kedvtelései. Azzal fejezte be, hogy noha ilyen beszéd után nem volna sza­bad elfogadnia a költségvetést, azt mégis el­fogadja, mert kifelé egységet kell mutatni. Báró Mirbach Antal (Baranya megye kül­dötte) ezzel szemben eleve kijelentette, hogy a költség­vetést nem fogadja el, mert nem ad­hatja hozzájárulását, hogy ilyen költségvetés alapján vezessék tovább az ország gazdasági ügyeit. Ebben az állásfoglalásában mindamaz emberek aggodalma vezeti, akik ismerik az ország súlyos helyzetét. Az állam úgy költekezik, mintha polgárai csupa Krézusok volnának. A való helyzet viszont az, hogy 1000 ember közötl talán legföljebb ha öt él rendben és jómódban és 995 máról­ holnapra tengeti nyomorúságos életét. Azt szokták mondani, hogy ennek a nyomorú­ságos helyzetnek Trianon az egyedüli oka. Ezt nem lehet minden további nélkül elfogadni. A válságnak Trianon legföljebb csak egyik oka. Fogyasztópiacot kellene itt bent az ország­ban teremteni, akkor külpolitikai sikereket is könnyebben lehetne elérni. Elvégre az erkölcsi sikereknek is mindig materiális háttere szo­kott lenni. A kormány képtelen a mezőgazda­sági termelés érdekében kedvező külkereske­delmi szerződéseket kötni. Híve az iparosodás­nak, de a magyar ipart ne támogassák túlzott vámvédelemmel. Nálunk az adminisztráció kezd már önmagáért való tény lenni. A költség­vetést nem fogadta el. Bálint György (a mezőgazdasági kamara küldöttje) a karteltörvényt sürgette, mert a kartelek megelői a mezőgazdaságnak. A védővámjaink lehetetlenül rosszak. Köve­telte, hogy a kormány szüntesse meg minden vonalon a fölösleges kiadásokat és kezdje meg a legszigorúbb takarékoskodást. A kultusz­miniszter gondoskodjék arról, hogy a szegény iskolásgyermekeket ingyenes tankönyvvel lás­sák el. A költségvetést elfogadta. Szily Kálmán (a Műegyetem küldöttje) han­goztatta­m,hogy: a kultusztárca költségvetésének emelkedése nem kifogásolható, sőt aránylag csekély. Amikor gazdasági téren minden el­veszett, kulturális téren kell ezt pótolni. Szembeszállt azokkal, akik azt hangoztatják, hogy Magyarországon túl sok a négy egyetem. Helytelen volna, ha az egyetemek csak annyi diplomát adnának ki, amennyire szükség van. Hol maradna akkor a verseny, hol maradna a tehetségek természetes kiválasztódása. Ezután beszédét félbeszakította és az elnök szünetet rendelt el. A szünet után Szily folytatta beszédét és a tihanyi Halbiológiai Intézet fölállításának „szükségességét" próbálta bizonyítgatni. Sür­gette a budapesti műegyetem fejlesztését és a köztisztviselők anyagi helyzetének javí­tását. .­­ Buday Béla (a mérnöki kamara küldötte) a mérnöki rendtartás problémáiról beszélt. — Körmendy Mátyás (a vidéki kereskedelmi és iparkamarák küldötte) a kézműiparosok sé­relmeinek orvoslását kérte. Sokalta (!) a társa­dalombiztosítás terheit. — Bittner János (a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kül­dötte) az ipartestületi reform végrehajtását kívánta. Soós Károly tábornok (kinevezett tag) azt fej­tegette, hogy gondoskodni kell arra az esetre, ha az országot megtámadná valamely külhata­lom. A honvédség létszámát a trianoni szerző­désben meghatározott nívóra kell emelni. De ki kell tenyészteni az egész országban a ka­tonai szellemet (!) és vissza kell szerezni az általános védkötelezettséghez való jogot! A javaslatot valamennyien elfogadták. Ezzel a felsőház költségvetési vitája véget ért. Majd Wekerle pénzügyminiszter válaszolt az elhangzott felszólalásokra. Teleszky, de más felszólalók is sötét színben tüntették föl a gazdasági viszonyokat. Holott — mondta Wekerle — nem is olyan sötét a helyzet... Székács bírálatával szemben utalt arra, hogy­ a kormány a közterheket egyelőre nem kívánja emelni, ellenben növelni a teherviselőképes­séget. Elismételte a képviselőházban mondott expozéját és ismertette az eddig tett gazdasági intézkedéseket. Az adóengedményeknél „nem lehet folytatni az eddigi tempót" (?). Az el­hangzott felszólalásokban nem volt­ olyan ta­nács, amelyet a kormány követhetne. Teleszky szerint az egész gazdasági politika elhibázott és két-három évig meg kell állapodni egy meg­határozott költségvetésnél. A kormány a költségvetés kereteit nem óhajtja emelni, de a mostani költségvetés lerögzítéséről nem lehet szó, mert egy ilyen megkötöttség beleütköznék a parlament költségvetési jogába. A mostani költségvetés valóban emelkedéseket mutat. De Teleszky is „csak" 21 millió pengő kiadást kifogásolt. Képtelenség, hogy amikor újabb és újabb követeléseket támasztanak a fölszólalók, a közterhek csökkentessenek! (Zaj. — Teleszky­ ­6 BEI Bőrön zetták csak 1929 július hó 6-ig kaphatók reklámárainkért 2.20 Szfraeacik­azetta farámás, 27 cm. Kazettta Q­­ 8 Vulkánfibr sarokkal, 20 cm. . P Haseetáa q­ Kí| 8 Vulkánfibr sarokkal, 27 cm. . P «Jetit? Kézibőründ 7 m­ 8 Vulkánfibr sarokkal, 50 cm. . P á*á£U Cosai»ee­fl»fóriSn«I Q 8 Vulkánfibr sarokkal, 60 cm. . P 9« " Conpiee-beírttnd f­fl ka 8 Vulkánfibr sarokkal, 75 cm. . P littu­l WIS, Rákóczi Pul 4 2

Next