Népszava, 1929. szeptember (57. évfolyam, 197–221. sz.)
1929-09-01 / 197. szám
LVIfl. évfolyam 197. szám, Budapest, 1929 szeptember 1. vasárnap Ára 32 fillér NÉPSZAVA AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy hóra 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy hóra. ........ 6 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József S03—30 és J. 803—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE . MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL RONDEN NAP , ^ • taV. Egyes szám ára 18, ünnepnap 14, vasárnap 32 ellén Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaorsz. 130 fr., Csehszlovákiában hétk. 150 6k„ vas. 261c. Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lei KIADÓHIVATAL: Vm. CONTI-UTCA A SZ, Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 Haladéktalanul megkezdik a tárgyalásokat a Saar-vidék kiürítéséről. Wirth német birodalmi miniszter nyilatkozott a francia-német viszonyról. A hágai konferenciáról szóló jelentések arra szorítkoztak, hogy az egyes hatalmaknak a Young-féle egyezmény körül való állásfoglalását ismertessék, azonban alig ért véget a konferencia, máris kiderült, hogy a pénzügyi kérdéseken kívül nagyjelentőségű politikai problémák kerültek szóba a konferencián. Mindenesetre nagy szenzáció erejével hat az a híradás, amely arról szól, hogy Franciaország és Németország között haladéktalanul megkezdődnek a tárgyalások a Saar-kérdés megoldásáról. A Saar-vidék a versaillesi békeszerződés 45. pontja értelmében a Népszövetség fönhatósága alá került azzal, hogy 1934-ben népszavazás dönt majd a terület hovatartozása ügyében. Amikor tehát tárgyalások indulnak meg a Saar-kérdés megoldása, azaz a Saar-vidék visszaadása ügyében, tulajdonképen a versaillesi békeszerződés egyik nagyon fontos pontjának a revíziójáról van szó. Hogy erre egyáltalában sor kerülhet-e, hogy Franciaország mostani kapitalista-nacionalista kormánya egyáltalában belement abba, hogy ez a kérdés napirendre kerüljön, nyilvánvalóan az angol munkáspárti kormány politikájának eredménye. A MacDonald-kormányt abban az igyekezetében, hogy a megszállott német területek mielőbb fölszabaduljanak, elsősorban a béke gondolata vezette. Nagyon jól tudják Londonban, hogy Franciaország és Németország megbékülésének legfőbb akadálya a német területek megszállása és hogy ennek a megszállásnak a megszüntetése hatalmas lépés lesz a megbékülés felé. De ezenkívül súlyos belső gazdasági okai is voltak arra, hogy ezt a kérdést napirendre tűzesse és ennek megoldását szorgalmazza. Az angol bányaipar válsága tulajdonképen a versaillesi békeszerződés egyik következménye. Az angol szénexport egyik nagypiaca volt Franciaország. Ez a piac nagyrészt megszűnt Anglia számára, mert a békeszerződésnek a Saar-vidék sorsáról intézkedő szakasza többek között olyan rendelkezést is foglal magában, amely szerint az ezen a területen levő bányák Franciaország tulajdonába mennek át, kárpótlásul azokért a bányákért, amelyek a háborúban elpusztultak. Hogy ez mit jelentett Franciaország szénszükségletének fedözése szempontjából, annak jellemzésére szolgál az, hogy ezek a saarvidéki bányák megfelelnek Franciaország egész szénkészletének. Természetes, hogy ezeknek a bányáknak hadizsákmányként való megszerzése teljesen fölöslegessé tette az eddigi angol szénimportot, ami viszont Angliában hatalmas tényezője volt a bekövetkezett bányaipari munkanélküliségnek. Most a Saar-vidék kiürítésének kérdésével kapcsolatban a saarvidéki bányamedence tulajdonának a kérdését is el kell intézni. Hendersonnak és Snowdennek a hágai békekonferencián elért sikerei tehát nemcsak a béke ügyében, hanem az angliai munkanélküliség enyhítése szempontjából is jelentősek. (Hága, augusztus 31.) A város zászlódíszben van és az utcákon óriási embertömeg hullámzik. Ebben az ünnepi hangulatban ért véget ma délután a négy hét óta tartó hágai jóvátételi kormánykonferencia. A pénzügyi bizottság délelőtt 11 órakor befejezte munkálatait és elkészítette a zárójegyzőkönyvet. Tizenkét órakor összeült a hágai konferencia teljes ülése, amely, a nyilvánosság kizárásával, zárt ajtók mögött folyt le. A záróülésen aláírták a konferencia zárójegyzőkönyvét. Az aláírás ünnepi aktusát záróbeszédek követték, amelyekben a fődelegátusok köszönetet mondtak mindazoknak, akiknek részük volt a hágai konferencia sikerében. A legnagyobb hatást Snooden angol pénzügyminiszter rövid beszéde keltette, amelyben Snowden többször is kiemelte, hogy a hágai konferencia Európa feltámadását jelenti. A hágai konferencia első szakasza a mai záróüléssel befejeződött. Most már csak az albizottságok technikai munkálatai vannak hátra, amelyek mintegy 1/1 hónapot vesznek igénybe. A konferencia végső záróaktusa október 10-ike és 15-ike között lesz Hágában. (London, augusztus 31.) Az angol hadügyminisztérium tegnap esti közleménye szerint a rajnavidéki angol csapatok parancsot kaptak, hogy szeptember 14-én kezdjék meg a kivonulást. A kiürítési körüül szerma hónapig tart. A katonaságot a rendes ostenderdoveri vonalon szállítják. A kommüniké felsorolja a csapategységek Angliába érkezésének sorrendjét is. Henderson Genfbe utazása előtt kijelentette a Reuter-iroda hágai levelezőjének, hogy a legesélyesebben tiltakozik az ellen a beállítás ellen, mintha a konferencia folyamán az angolfrancia viszony elhidegült volna. Hangsúlyozta, hogy Anglia minden nemzettel barátságos és mindegyikkel bizalmas viszonyban van. Elsősorban áll ez közvetlen szomszédjára, Franciaországra, amelyhez majdnem mindenütt közös érdekek fűzik. A nyilatkozat kiemeli Briand hervadhatatlan érdemeit Európa stabilizációja és rekonstrukciója körül. (Páris, augusztus 31.) Dr. Wirttl birodalmi miniszter a „Paris Midi" hágai tudósítójának tett nyilatkozatában a következőiket mondotta: A Rajna-vidék kiürítését végérvényesen megállapították. Ez a tény meg fogja szüntetni azokat a sorompókat, amelyek akadályozták a francia és a német nemzet között a tartósan jó és őszinte viszony kifejlődését. Mindenesetre szükség van arra, hogy ezt a munkát teljessé tegyék a Saar-vidék mielőbbi visszaadásával. A gyors kiürítés pszichológiai jelentősége kétségkívül igen nagy volna, éppen úgy, mint a Saar-kérdés gyors rendezése is. Németország a maga részéről megtette a szükséges előrehaladást, mert magára vállalta a Young-terv nyomasztó terhét. A gazdasági és politikai helyzet valamennyi résztvevő nemzet együttműködését teszi szükségessé. Ha szerencsésen fejlődik ki, amit kívánunk, abból a béke, a civilizáció és az általános jólét majdnem végleges konszolidációja származik. (Hága, augusztus 31. — Wolff.) A Saar-kérdésben jegyzékváltás volt, amelynek alapján haladéktalanul tárgyalásokat kezdenek a probléma végleges megoldására. Ezeket a tárgyalásokat, amelyek a legrövidebb időn belül Párisban kezdődnek, megszakítás nélkül folytatják le. (Páris, augusztus 31. — Havas.) A francia miniszterelnökségen ma minisztertanács volt, amelyen Briand ismertette a hágai értekezlet eredményét. Briand-t minisztertásai és Gaston Doumergue köztársasági elnök szerencsekivánataikkal halmozták el ebből az alkalomból. Két igazságügyi eset. Két esemény találkozott össze az élet rohanó forgatagában. Mindkettő fontos, együvé is tartoznának valamennyire, mert mindkettő az igazságügy körébe tartozik. De azért függetlenek egymástól, külön- böző forrásokból fakadtak, különböző célokat szolgálnak és különböző hatásokat váltanak ki a közvéleményből. Az egyik eset: egy szimplának látszó tör-* vényszéki eset — elsőfokú ítélet, amely utcai tüntetők fölött tör pálcát olyképen, hogy 1—10z—2 évi fogházbüntetést szab ki a terheltekre, mint főbüntetést, megtoldván ezt azzal a mellékbüntetéssel, hogy az elitélteket örökre kitiltja a főváros területéről. A másik eset sokkal jelentékenyebb s csak véletlenül esett össze a Petőfi téri tüntetők elitéltetésének napjával. Ez a másik eset, amelyre nemcsak az elnyomottak, hanem az egész ország fölfigyel: Zsitvay igazságügyminiszter igazságügyi expozéja. Az első eseményről nem sok mondanivalónk van, noha mi nem tartjuk bírálat fölött álló tabunak a bírói ítéleteket, amelyek épp úgy alá vannak vetve a tárgyilagos kritika jogának, mint a közélet rinden megnyilatkozása. Bírálatot most két okból nem mondunk. Először, mert elsőfokú ítéletről van szó és mi hisszük és bízunk abban, hogy a felső bíróságok másképen fogják elbírálni ezt az esetet és nem emelik jogerőre azt az ítéletet, amely tömegben elkövetett közönséges utcai tüntetésért 2 évi fogházbüntetést állapít meg. Annál föltűnőbb és megdöbbentőbb ez az ítélet, mert emlékszünk tüntetőkre és tüntetésekre, amelyekben nem munkások vettek részt, de napokon át ostromállapotot kényszerítettek a fővárosra és amelyeknek eredménye az volt, hogy a tüntetők néhány pengő pénzbüntetés árán menekültek. Másodszor nem bírálunk azért, mert ez az ítélet önmagát bírálja. És éppen ezért fogtuk össze a két igazsáügyi eseményt, mert ez az ítélet is mutatja, hogy valóban szükség van mélyreható igazságügyi reformokra. Olyanokra, amelyek kizárják a hasonló eseteket és megnyugtatják a magyar társadalmat, a társadalom minden osztályát és rétegét atekintetben, hogy föltétlenül számíthatnak az egyenlő elbánásra. Konkrét esetek egész sorozata követeli az ilyen irányú reformokat. Ha vizsgáljuk a másik igazságügyi eseményt, a fontosabbait, bizony nem nagyon találunk sok biztatót. Az igazságügyminiszter expozéját lapunk más helyén ismertetjük. Ebből megtudja az olvasó, hogy mit gondol az igazság legfőbb őre, milyen nyitátsokat akar "végrehajtani, mit tervez a büntető- és magánjogi rendszer fejlesztése érdekében. És amidőn a végére érünk, önkéntelenül törnek elő a kérdések: hát ez az egészsz Váljon ebben a szédítően gyors ütemű és változatos korszakban csak ennyit tud, vagy akár az igazságügyi kormány? Mi úgy hisszük, hogy sok minden tűrne még valami kis Haladékot abból, amit az igazságügyminiszter tervez, de viszont sok minden olyan dologról hallgat az expozé, ami égetően sürgős. Igazság szerint a ki- nyilatkoztatott igazságügyi program több" jelentős tételét el is kellene halasztani arra