Népszava, 1929. szeptember (57. évfolyam, 197–221. sz.)

1929-09-01 / 197. szám

LVIfl. évfolyam 197. szám, Budapest, 1929 szeptember 1. vasárnap Ára 32 fillér NÉPSZAVA AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy hóra­­ 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy hóra. ........ 6 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI­ UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József S03—30 és J. 803—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPON­TI KÖZLÖNYE . MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL RONDEN NAP , ^ • taV. Egyes szám ára 18, ü­nnepnap 14, vasárnap 32 ellén Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaorsz. 130 fr., Csehszlovákiában hétk. 1­50 6k„ vas. 2­61c. Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lei KIADÓHIVATAL: Vm. CONTI-UTCA A SZ, Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 Haladéktalanul megkezdik a tárgyalásokat a Saar-vidék kiürítéséről. Wirth német birodalmi miniszter nyilatkozott a francia-német viszonyról. A hágai konferenciáról szóló jelentések arra szorítkoztak, hogy az egyes hatalmaknak a Young-féle egyezmény körül való állásfogla­lását ismertessék, azonban alig ért véget a konferencia, máris kiderült, hogy a pénzügyi kérdéseken kívül nagyjelentőségű politikai problémák kerültek szóba a konferencián. Mindenesetre nagy szenzáció erejével hat az a híradás, amely arról szól, hogy Francia­ország és Németország között haladéktalanul megkezdődnek a tárgyalások a Saar-kérdés megoldásáról. A Saar-vidék a versaillesi béke­szerződés 45. pontja értelmében a Népszövetség fön­hatósága alá került azzal, hogy 1934-ben népszavazás dönt majd a terület hovatarto­zása ügyében. Amikor tehát tárgyalások in­dulnak meg a Saar-kérdés megoldása, azaz a Saar-vidék visszaadása ügyében, tulajdon­képen a versaillesi békeszerződés egyik nagyon fontos pontjának a revíziójáról van szó. Hogy erre egyáltalában sor kerülhet-e, hogy Franciaország mostani kapitalista-nacionalista kormánya egyáltalában belement abba, hogy ez a kérdés napirendre kerüljön, nyilván­valóan az angol munkáspárti kormány politi­kájának eredménye. A MacDonald-kormányt abban az igyekezetében, hogy a megszállott német területek mielőbb fölszabaduljanak, elsősorban a béke gondolata vezette. Nagyon jól tudják Londonban, hogy Franciaország és Németország megbékülésének legfőbb aka­dálya a német területek megszállása és hogy ennek a megszállásnak a megszüntetése hatal­mas lépés lesz a megbékülés felé. De ezenkívül súlyos belső gazdasági okai is voltak arra, hogy ezt a kérdést napirendre tűzesse és ennek megoldását szorgalmazza. Az angol bányaipar válsága tulajdonképen a versaillesi békeszerződés egyik következmé­nye. Az angol szénexport egyik nagypiaca volt Franciaország. Ez a piac nagyrészt megszűnt Anglia számára, mert a békeszerződésnek a Saar-vidék sorsáról intézkedő szakasza többek között olyan rendelkezést is foglal magában, amely szerint az ezen a területen levő bányák Franciaország tulajdonába mennek át, kár­pótlásul azokért a bányákért, amelyek a hábo­rúban elpusztultak. Hogy ez mit jelentett Franciaország szénszükségletének fedözése szempontjából, annak jellemzésére szolgál az, hogy ezek a saarvidéki bányák megfelelnek Franciaország egész szénkészletének. Termé­szetes, hogy ezeknek a bányáknak hadizsák­mányként való megszerzése teljesen fölös­legessé tette az eddigi angol szénimportot, ami viszont Angliában hatalmas tényezője volt a bekövetkezett bányaipari munkanélküliségnek. Most a Saar-vidék kiürítésének kérdésével kapcsolatban a saarvidéki bányamedence tu­lajdonának a kérdését is el kell intézni. Hendersonnak és Snowdennek a hágai béke­konferencián elért sikerei tehát nemcsak a béke ügyében, hanem az angliai munkanélkü­liség enyhítése szempontjából is jelentősek. (Hága, augusztus 31.) A város zászlódíszben van és az utcákon óriási embertömeg hullám­zik. Ebben az ünnepi hangulatban ért véget ma délután a négy hét óta tartó hágai jóvá­tételi kormányk­onferencia. A pénzügyi bizott­ság délelőtt 11 órakor befejezte munkálatait és elkészítette a zárójegyzőkönyvet. Tizenkét óra­kor összeült a hágai konferencia teljes ülése, amely, a nyilvánosság kizárásával, zárt ajtók mögött folyt le. A záróülésen aláírták a kon­ferencia zárójegyzőkönyvét. Az aláírás ünnepi aktusát­ záróbeszédek követték, amelyekben a fődelegátusok köszönetet mondtak mindazok­nak, akiknek részük volt a hágai konferencia sikerében. A legnagyobb hatást Sno­oden angol pénzügyminiszter rövid beszéde keltette, amelyben Snowden többször is kiemelte, hogy a hágai konferencia Európa feltámadását jelenti. A hágai konferencia első szakasza a mai záró­üléssel befejeződött. Most már csak az albizott­ságok technikai munkálatai vannak hátra, amelyek mintegy 1/1 hónapot vesznek igénybe. A konferencia végső záróaktusa október 10-ike és 15-ike között lesz Hágában. (London, augusztus 31.) Az angol hadügy­minisztérium tegnap esti közleménye szerint a rajnavidéki angol csapatok parancsot kap­tak, hogy szeptember 14-én kezdjék meg a kivonulást. A kiürítési körü­­ül szerm­a hónapig tart. A katonaságot a rendes ostenderdoveri vonalon szállítják. A kommüniké felsorolja a csapat­egységek Angliába érkezésének sorrendjét is. Henderson Genfbe utazása­­ előtt kijelentette a­ Reuter-iroda hágai levelezőjének, hogy a legesélyesebben tiltakozik az ellen a beállítás ellen, mintha a konferencia folyamán az angol­francia viszony elhidegült volna. Hangsúlyozta, hogy Anglia minden nemzettel barátságos és mindegyikkel bizalmas viszonyban van. Első­sorban áll ez közvetlen szomszédjára, Francia­országra,­­ amelyhez majdnem mindenütt közös érdekek fűzik. A nyilatkozat kiemeli Briand hervadhatatlan érdemeit Európa stabilizációja és rekonstrukciója körül. (Páris, augusztus 31.) Dr. Wirttl birodalmi miniszter a „Paris Midi" hágai tudósítójának tett nyilatkozatában a következőiket mondotta: A Rajna-vidék kiürítését végérvényesen megállapították. Ez a tény meg fogja szüntetni azokat a sorompókat, amelyek akadályozták a francia és a német nemzet között a tartósan jó és őszinte viszony kifejlődését. Minden­esetre szükség van arra, hogy ezt a munk­át teljessé tegyék a Saar-vidék mielőbbi vissza­adásával. A gyors kiü­rítés pszichológiai jelentősége kétségkívül igen nagy volna, éppen úgy, mint a Saar-kérdés gyors rendezése is. Németország a maga részéről megtette a szük­séges előrehaladást, mert magára vállalta a Young-terv nyomasztó terhét. A gazdasági és politikai helyzet valamennyi résztvevő nemzet együttműködését teszi szükségessé. Ha szeren­csésen fejlődik ki, amit kívánunk, abból a béke, a civilizáció és az általános jólét majdnem végleges konszolidációja származik. (Hága, augusztus 31. — Wolff.) A Saar-kér­désben jegyzékváltás volt, amelynek alapján haladéktalanul tárgyalásokat kezdenek a probléma végleges megoldására. Ezeket a tárgyalásokat, amelyek a legrövidebb időn belül Párisba­n kezdődnek, megszakítás nélkül folytatják le. (Páris, augusztus 31. — Havas.) A francia miniszterelnökségen ma minisztertanács volt, amelyen Briand ismertette a hágai értekezlet eredményét. Briand-t minisztertásai és Gaston Doumergue köztársasági elnök szerencsek­ivá­nataikkal halmozták el ebből az alkalomból. Két igazságügyi eset. Két esemény találkozott össze az élet rohanó forgatagában. Mindkettő fontos, együvé is tartoznának valamennyire, mert mindkettő az igazságügy körébe tarto­­zik. De azért függetlenek egymástól, külön-­ böző forrásokból fakadtak, különböző célo­kat szolgálnak és különböző hatásokat vál­tanak ki a közvéleményből. Az egyik eset: egy szimplának látszó tör-* vényszéki eset — elsőfokú ítélet, amely utcai tüntetők fölött tör pálcát olyképen, hogy 1—10z—2 évi fogházbüntetést szab ki a terheltekre, mint főbüntetést, megtoldván ezt azzal a mellékbüntetéssel, hogy az elitél­teket örökre kitiltja a főváros területéről. A másik eset sokkal jelentékenyebb s csak véletlenül esett össze a Petőfi­ téri tüntetők elitéltetésének napjával. Ez a másik eset, amelyre nemcsak az elnyomottak, hanem az egész ország fölfigyel: Zsitvay igazságügy­miniszter igazságügyi expozéja. Az első eseményről nem sok mondani­valónk van, noha mi nem tartjuk bírálat fölött álló tabunak a bírói ítéleteket, ame­lyek épp úgy alá vannak vetve a tárgyila­gos kritika jogának, mint a közélet r­inden megnyilatkozása. Bírálatot most két okból nem mondunk. Először, mert elsőfokú ítélet­ről van szó és mi hisszük és bízunk abban, hogy a felső bíróságok másképen fogják el­bírálni ezt a­z esetet és nem emelik jogerőre azt az ítéletet, amely tömegben elkövetett közönséges utcai tüntetésért 2 évi fogház­büntetést állapít meg. Annál föltűnőbb és megdöbbentőbb ez az ítélet, mert emlék­szünk tüntetőkre és tüntetésekre, amelyek­ben nem munkások vettek részt, de napokon át ostromállapotot kényszerítettek a fő­városra és amelyeknek eredménye az volt, hogy a tüntetők néhány pengő pénzbüntetés árán menekültek. Másodszor nem bírálunk azért, mert ez az ítélet önmagát bírálja. És éppen ezért fogtuk össze a két igaz­sáügyi eseményt, mert ez az ítélet is mutatja, hogy valóban szükség van mélyreható igazságügyi reformokra. Olya­nokra, amelyek kizárják a hasonló eseteket és megnyugtatják a magyar társadalmat, a társadalom minden osztályát és rétegét atekintetben, hogy­ föltétlenül számíthatnak az egyenlő elbánásra. Konkrét esetek egész sorozata követeli az ilyen irányú refor­mokat. Ha vizsgáljuk a másik igazságügyi ese­ményt, a fontosabbait, bizony nem nagyon találunk sok biztatót. Az igazságügyminisz­ter expozéját lapunk más helyén ismertet­jük. Ebből megtudja az olvasó, hogy mit gondol az igazság legfőbb őre, milyen nyitá­t­sokat akar "végrehajtani, mit tervez a bün­tető- és magánjogi rendszer fejlesztése érd­e­kében. És amidőn a végére érünk, önkéntele­nül törnek elő a kérdések: hát ez az egészsz Váljon ebben a szédítően gyors ütemű és változatos korszakban csak ennyit tud, vagy akár az igazságügyi kormány? Mi úgy hisszük, hogy sok minden tűrne még valami kis Hala­dékot abból, amit az igazságügym­iniszter tervez, de viszont sok minden olyan dologról ha­llgat az expozé, ami égetően sürgős. Igazság szerint a ki-­ nyilatkoztatott igazságügyi program több" jelentős tételét el is kellene halasztani arra

Next