Népszava, 1929. október (57. évfolyam, 222–248. sz.)
1929-10-01 / 222. szám
10 annak, hogy külpolitikai téren is sikerekhez jussunk. Ha ezt a politikát, folytathatom, ezentúl is rendelkezésére állok a magyar közéletnek. De egy percig sem folytatnám tovább a munkát, ha erre kompetens tényezők meggyőződésem ellen kívánnának reámerőszakolni olyan politikát, amelyet a magam részéről hibásnak tartok. Végül Bethlen miniszterelnök rokonszenvét fejezte ki a Heimwehrhez húzó osztrák Schober-kormány iránt, mert szimpátiával kíséri „azt a törekvést, hogy Ausztriában a polgári elemek összefogásával visszaszoríttassék" a veszedelmes radikalizmus". Ebben Bethlen egyenesen magyar érdeket is lát. A miniszterelnök nyilatkozatával egyébként érdemlegesen lapunk vezető cikkében foglalkozunk. NÉPSZAVA 1929 október 2. „a helyzet MéiségUeeil® — tűzzel-vassal ki mi irtani «« minden korrupciót" Ha rövidesen nem lesz rendszerváltozás, elképzelhetetlenül súlyos események következhetnek... Csak természetes, hogy Bethlen miniszterelnök védeni, mentegetni igyekszik azt a rendszert — a maga rendszerét —, amely a mai, elfajult válságot fölidézte és annak martalékául a dolgozó tömegeket, a kisexisztenciák tíz- és tízezreit dobta oda. És minél inkább, minél szembetűnőbben bontakozik ki ennek a rendszernek a csődje és pusztító hatása, annál elfogultabb dühvel szállnak szembe a rendszer reprezentánsai azokkal, akik ezt a csődöt előre bejósolták vagy legalább most konstatálják és a nagyobb veszedelmek elkerülése érdekében a sürgős rendszerváltozást követelik. Ezek száma pedig — könnyen megérthető okokból — napról-napra növekszik. Olyan politikusokkal találkozunk köztük, akik Bethlen részéről valóban nem vádolhatók meg azzal, hogy az osztálytudatos munkássággal rokonszenveznek, hogy a szociáldemokráciához húznak, hogy valamely „radikális" politikai irányzat szószólói. Nem, sem Daruváryról, a császári és királyi kabinetiroda volt főnökéről, a Bethlen-kormány volt külügy- és igazságügyminiszteréről, sem Nagy Emilről, ugyancsak a Bethlen-kormány volt igazságügyminiszteréről, sem Szterényi Józsefről, a kormány többszöri külföldi delegátusáról, sem Teleszkyről, a Tisza-kormány, sem Hegedűs Lórántról, a Bethlen-kormány volt pénzügyminiszteréről, sem Sándor Pálról, a tipikus polgári politikusról, az Omke vezéréről nem lesz hajlandó föltételezni egyetlen józan ember sem, hogy fölfordulásba, forradalomba akarják vinni az országot. Tíe valamennyien mégis a mai rendszer tarthatatlanságát konstatálják és éppen a mai reakcióban látnak mérhetetlen veszedelmet az országra nézve. És ugyanígy Gaál Gaszton, a pártonkívüli politikus, az agrárérdekek egyik kérlelhetetlen szószólója, Friedrich István, az exponáltan keresztény politika harcos képviselője és báró Kray, a volt egységespárti képviselő, aki a parlamentben a százszázalékos konzervativizmust képviseli. Az utóbbiak nyilatkozatait az alábbiakban adjuk: Vissza kell állítani a törvényen uralmat! Gaál Gaszton egy vasárnapi lapban nyilatkozott a magángazdaság válságáról és a mindent elöntő korrupcióról. Mindenekelőtt kijelentette, hogy kétségbeejtőnek látja a helyzetet, a legnagyobb nyomor, pénztelenség és elkeseredés mutatkozik az egész vonalon. Szerinte a gazdák válsága az előidézője az általános gazdasági krízisnek. Ennek előrebocsájtása után a közterhek igazságosabb és a teherbíróképességhez mért arányos elosztásában, valamint a vám- és kereskedelmi politika gyökeres megváltoztatásában jelölte meg a válságból kivezető utat. Állami berendezkedésünkből — folytatta — ki kell irtani minden luxust. A mostani költségvetést az ország nem bírja el s ha a józan ész fölül nem kerekedik, az ország föltétlenül elpusztul. Sürgősen meg kell szüntetni a túlhajtott állami centralizációt, a drága, rossz és korrupciónak melegágyául szolgáló bürokratikus rendszert. Revideálni kell a nyugdíjtörvényt, amely munkaképes, életerős egyéneknek szinekurákat biztosít. Ki kell irtani minden kinövést, így az egynapos talmi miniszterségek alapján 30—35 évi közhivatalnoki szolgálatnak megfelelő miniszteri nyugdíjakat és hasonlókat. Revideálni a „dologi kiadások" cégére alatt elszámolt többszázmilliós személyi járandóságok ügyét, a napidíjakkal és kiszállási díjakkal űzött visszaélések rendszerét, ki kell irtani a köztisztviselői álláshoz nem illő, közmorálba ütköző jutalomosztogatási rendszert, amely „borravalósesővé" zülleszti le a tisztviselői kart. Véget kell vetni — folytatta Gaál Gaszton — az összeférhetetlenségi helyzetek morális mételyének, a köztisztviselők és politikusok összeférhetetlenségi kötelékeinek, nem hagyva figyelmen kívül a közjogi összeférhetetlenséget sem, amely megteremtette a kurzusban a köztisztviselő országgyűlési képviselők különös alfaját, dupla javadalmazásokkal, a meg nem szolgált fizetések mmorális és veszedelmes rendszerével. Tűzzel-vassal, ha szükséges, külön törvényhozási intézkedésekkel is ki kell irtani minden korrupciót, bárhol, bármely burkolt formában is jelentkezik. Meg kell védeni a bürokrácia fojtogató túlkapásai ellen az adózó polgárság természetes szabadságjogait és minden, még erőszakkal érvényben tartott csökevény háborús rendelet azonnali végleges érvénytelenítése mellett vissza kell állítani a törvények uralmát. Lehetetlenné kell tenni és példásan meg kell torolni a törvények rendelkezéseivel ellentétes, minden hatalmi túlkapást. „A mokány szolgabrró urak nem szeretik, ha a nép ü€áokol ... Friedrich István úgy nyilatkozott, hogy végre közeledik az elszámolás ideje. Na az országra nem terpeszkedne a pártmonopólium és bürokrácia kartelje, akkor a mai rendszernek likvidálnia kellene a múltat. A dolgozó társadalom százezreinek kellene becsületes választás útján ítéletet mondaniok. Kellene — de nincsen módjukban. A mokány szolgabíró urak nem szeretik, ha az éretlen nép ficánkol. A „konszolidáció" megátalkodott némasága továbbra is rajta fog feküdni közéletünkön. A mai parlamentben — folytatta Friedrich — nem a nemzet önrendelkezése jut kifejezésre, hanem egy beközigazgatott társaság mechanizált véleménye, amely utasításra alakul ki esetről-esetre. Bethlenre célozva, megállapítja Friedrich, hogy a „vezérlő akarat" előtt haptákban áll az egész törvényhozás. Végül fölteszi a kérdést, hogyan lehetne ilyen kisegítő hivatallá degradált képviselőházban politikai célkitűzésekkel és programokkal változtatásokat kierőszakolni? Baltazár programja semmiféle hatással nem leszz semaz egységes párt előkelőire, sem a náluk albérletben lakó kisgazdákra. Titkos választójog és becsületes, szolgabirómentes választások nélkül nem jöhet semmiféle politikai átalakulás. Báró Kray István úgy vélekedik, hogy a mai gazdálkodási rendszer teljességgel tarthatatlan. Az adófizető polgárokra nehezedő terhek immár elviselhetetlenek és kétségtelen, hogy ha a legrövidebb időn belül nem következik be a gazdálkodási rendszer megváltoztatása, akkor az ország katasztrófája nem tartóztatható föl. Ha továbbra is így folytatódnak a dolgok, elképzelhetetlenül súlyos események következnek be. Asrai Rókus-kórház St Tis&a Kálmán-téren f ®®"B‚SP«"*« epral tol. A főváros tarthatatlan közkórházi állapotainak megszüntetése érdekében a törvényhatósági bizottság, amint ismeretes, elhatározta, hogy a Tisza Kálmán-téren levő gázgyári telken központi gyűjtőkórházat építtet. Nagy izgalmat keltett a Közegészségügyi Tanácsnak az állásfoglalása a Tisza Kálmán-téri megoldás ellen, mert rá alkalmas volt arra, hogy a kórházügyet újabb esztendőkre elodázza. A népjóléti miniszter hétfő délutánra ankétet hívott össze, hogy ott a főváros képviselői és a szakértők tisztázzák a kérdéseket. Az ankét dr. Schölts Kornél államtitkár elnöklésével folyt le. Az ankét egyhangúan megállapította, hogy Budapestnek feltétlenül és sürgősen szüksége van belső területen fekvő kórházra, amely könnyen megközelíthető és ahova sürgős orvosi beavatkozásra szoruló betegeket késedelem nélkül be lehet szállítani. Megállapította az ankét azt is, hogy bár a Tisza Kálmán-téri megoldás nem a legideálisabb, de ez az egyetlen terület, amely rendelkezésre áll és hátrányai elenyészőek. Az ankét ily értelemben egyhangúlag alkalmasnak mondotta a Tisza Kálmán-téri megoldást. A nagyobb vita csak a körül a kérdés körül támadt, hogy a szóbanforgó területen elfér-e egy 1600 ágyas kórház. A tárgyalást azzal a megállapítássalfejezték be, hogy az ankét kifejezetten javasolja a miniszternek, hogy a főváros közgyűlésének határozatát a Tisza Kálmán téri kórházépítésre vonatkozóan hagyja jóvá. A férőhelyek megállapítását tartja függőben addig, amíg a részletes tervpályázaton ki nem derül, hogy megnyugtatóan hány férőhelyes kórházat lehet építeni. A kérdés súlyos pénzügyi vonatkozásairól nem esett szó. Me, kedden nyitják meg a Madarász utcai gyemekkórt házat A Váci út mentén, a Tripolisz tőszomszédságában immár fölépült a főváros új csecsemő-és gyermekkórháza. Olyan vidéken, amelyen nincsenek egészségügyi intézmények és amely a csecsemő- és gyermekkórházra jobban rászorult, mint talán a fővárosnak bármely vidéke. Elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy a főváros törvényhatósági bizottságában elvtársaink ezt a kórházépítkezést teljes erővel támogatták, megvalósulását a sok nagy akadállyal szemben sürgették. Elvtársaink sürgették ki a kórház és a Váci út közötti terület parkozását és ott, ahol rövid idővel ezelőtt még szemétdombok állottak, kedves, szép park virul, közepén nagy játszótérrel. Amikor pár hét előtt valami bürokrata ötlet le akarta rombolni a már elkészített parkot, ezt elvtársaink akadályozták meg. Magának a kórháznak főépületét annak idején még a népjóléti minisztérium építtette hasonló célra. Az építkezés elakadt a háborúban, az évek hosszú során át az épület pusztulásnak indult. Ilyen körülmények között kapta meg a főváros az intézményt, amelyet a főváros műszaki tervei alapján szépen kiképeztek. Új pavillonok épültek a főépület körül. A pavillonok között kertes udvarok és játszóterek sorozata a beteg gyermekek számára. Ugyanynyira, hogy a szép környezetben nem a szokásos rideg kórházi kép áll előttünk, hanem a modern egészségügyi kultúrának vigasztaló, lélekemelő őrhelye. Az immár teljesen, éspedig 760.000 pengő költséggel legmodernebbül fölépített és berendezett kórházat hétfőn délben mutatta be a sajtó képviselőinek Némethy Béla tanácsnok és dr. Flesch Ármin, az intézet igazgató főorvosa. Az intézet 200 ágya közül a földszinten helyezik el a nagyobb gyermekeket , éves korig éspedig 60 belgyógyászati és 60 sebészeti ágyra. Az emeleten 80 ágy van csecsemők részére, ezek közül több ágy mellett olyan anyáknak is tartanak fenn helyet, akik a beteg csecsemőjüket a kórházban szoptatják. A gyermekek ágyaiban lószőrcnatrácok vannak, fejük alatt toll vánkosok. A fekvő beteg gyermekek az ágyukba kis asztalkát kapnak, amelynek a fedelét mozgatni lehet aszerint, hogy a gyermek eszik azon, í, vagy olvasni akar. A kórtermekben kis asztalkák vannak apró székekkel, a gyermekek ott ebédelnek ésjátszanak. A lábadozó és járó beteg gyermekek részére úgy a gyermekeknél, mint a csecsemőknél keletre néző pompás teraszok szolgálnak napozásra. Van külön homokjátszóterük a gyerekeknek. A műtőhelyiségek, a fürdők, a tejkonyha, a kvarcolóhelyiség, a konyha, a jégszekrények és hűtőkészülékek, a laboratórium, mind a legmodernebb berendezés szerint készültek el. Az egészségügyi, a takarító- és a konyhaszemélyzet az intézetben lakik tiszta, világos, levegős helyiségekben. Nagy körültekintéssel fordítottak gondot arra, hogy a fertőzőgyanús gyermekeket elkülönítsék, sőt a felvételi helyiségben gyanúsnak talált beteget külön kijáraton nyomban elszállítják a fertőzőkórházba, ha az elkülönített vizsgálószobákban az orvosok a fertőzöttséget megállapítják. A kórházat ma, kedden nyitják meg ünnepélyes keretek között. Az ünnepség befejezte után a betegek felvételét nyomban megkezdik. A Népszava kiadóhivatala fokozottabb mértékben kívánja olvasói érdekeit kielégíteni, ezért kéri, hogy Ha valaki előfizetni akar, Ha valakinek címváltozása van, Ha nem kapja a lapot, Ha korábban akarja a lapot, Ha a kézbesítés körül panasza van, forduljon azonnal közvetlenül a Népszava kiadóhivatalához (Budapest, VIII, Copii-utca 4).