Népszava, 1929. október (57. évfolyam, 222–248. sz.)

1929-10-31 / 248. szám

12 A keres­ked­elmi miniszter ránevesi a malom­ipari munkások munkacélét. A vasárnapi munkaszünet ügyének szabályozását is megígérte. A mal­omi­pari munkások néhány héttel ezelőtt beadványt intéztek a Malomtulajdono­sok Egyesületéhez és a munkabéreknek a mai viszonyokkal arányban álló följavítását kérték. A munkáltatók egyesülete visszautasította a f­érést amire a munkások elhatározták, hogy tűrhetetlen sorsukat föltárják a kereskedelmi miniszter előtt, hogy a kormány segítségét kér­jék a hatalmas vállalatokkal szemben. A küldöttség szerdán déliben kereste föl Bud János kereskedelmi minisztert..A küldöttség vezető­je Peyer Károly elvtárs, országgyűlési­­képviselő volt, aki részletesen tájékoztatta a minisztert a malomipari munkások sorsáról. Adatokkal bizonyította, hogy a malomipari munk­ások országszerte olyan rossz helyzetben vannak, amely már régen indokolttá tette a kormányhata­lom beavatkozását. A gazd­ag vállalatok még­ azt sem teszik lehe­tővé, hogy munkásaik sorsa az ipari munkások sorsával egyenlő lejen. Peyer elvtárs kérte a minisztert, hogy vizsgáltassa meg a malom­ipari munkások munka- és bérviszonyait és a genfi egyezményekb­en­ foglalt felhatalmazás alapján intézkedjék, h­ogy a malmokban dol­gozó munkásoknak az egész év folyamán meg­legyen a teljes vasárnapi munkaszünetük. Akadályozza meg, hogy a munkásokat napi 12 óránál tovább dolgoztassák egyfolytában. Azután átnyújtotta, a miniszternek a malom­ipari munkások viszonyait tárgyaló emlék­iratot, a­melyet az Élelmezési Munkások Orszá­gos Szövetsége a munkások között fölvett statisztikai adatok alapján állított össze. Azután Deák Lajos elvtárs, a szövetség titkára szólalt föl és a malomiparban uralkodó anar­chisztikus állapotokat ismertette. A malom­tulajdonosok a szociális szempontok teljes figyelmen kívü­l­­hagyásával termelnek. A ma­lommunkások között is nagyon sok a munka­nélküli és a malmokban mégis 24—30 órát dolgoztat­nak a munkásokkal egyfolytában. És a munkások szó nélkül kénytelenek enge­delmeskedni, mert ellenkező esetben elbocsát­ják őket. A rettenetes nyomor és a hossz­ú munkaidő teljesen elcsigázza a malommunká­sokat, akik között nagy pusztítást végeznek a különböző népbetegségek. Budapesti és vidéki malmokból származó bérjegyzékeket mutatott be a miniszternek, amelyekből megdöbbentő adatok derültek ki a malomipari munkások életviszonyairól. Az egyik heti boríték például 121 munkaóráról szól és a munkás mindössze 56 pengőt kapott. A többi bérjegyzék is 101—112 munkaóráról szólt. Nyilvánvaló, hogy a malomipari munkások túlnyomó része 16, 17, sőt 2­1 órát dolgozik naponta. Deá­k elvtárs emlékeztette a­ minisztert arra, hogy a legfontosabb államérdek kívánja, hogy ez a rettenetes kizsákmányolás megszűnjék. A miniszter megértéssel fogadta a küldöttség előterjesztéseit és a nmnkiabérjegyzékek meg­pillantásakor megdöbbenéssel hallgatta a kül­döttek észrevételeit és ígéretet tett, hogy a kér­dést vizsgálat tárgyává teszi és intéz­kedik, hogy a sérelmek orvoslást nyerjenek. ­ „A Voge-vezérek jól kamatoztatják a vasutasok bizalmát" október 26-án megjelent cikkünkre a következő helyreigazító nyilatko­zat közlését kérték: „Valótlan, hogy azok, akik a Voge képviseletében Prohászka Ottokár püspök temetésén részt vettek, ezért hono­ráriumban részesültek, valótlan, hogy a Voge vezetői a Konzumban a szerepkört maguk között osztották föl; valótlan az, hogy a Voge elnöke a Voge-ban évi 4500 pengőért, a Kon­zumban évi 18.000 pengőért, összesen tehát évi 22.500 .1 pernyőért védelm­ezi a nélkülözésektől lélegzeni is alig tudó vasutasok érdekeit; valótlan, hogy az­ igazgatósági tagok az ülé­seken való megjelenésükért honoráriumban részesülnek; valótlan, hogy Horváth Gergely, Szamkó István, Czigány Sándor, Kugli Fe­renc, stb. 150 pengő­s mellékjövedelemre tesz­nek szert havonként a vasutasok rovására; valótlan, hogy a miskolci kis helyi szövetke­zet fölszámolt; valótlan, hogy szó esett volna arról, hogy a Konzumnál elfoglalt állásában 5 évre szerződtessék a Voge elnökét. Budapest, 1929 október 28. Róbert Emil, a Voge orsz. eln­nöke és a Konzum vezérigazgatója; Szamkó István, Kugli Ferenc, Horváth Gergely, Czi­gány Sándor, Konzum igazg. tag."­­ Osvát Ernőt csütörtökön délután temetik". A magyar irodalmi élet nagy halottját, Osvát Ernőt, a „Nyugat" szerkesztőjét az eredeti ter­vek szerint szerdán délután temették volna. A rendőrség azonban nem járult hozzá a bon­colás mellőzéséhez és a családnak csak szer­dán délelőtt sikerült, elintéznie, hogy a rend­őrség eltekintsen a boncolástól.­­ A temetés idő­pontját csütörtökön délután 4 órára tűzték ki. Osvát Ernőt és leányát a rákoskeresztúri új zsidó temetőben ravatalozzák föl és mindkettő­jüket Osvát Ernőnével közös sírba helyezik. — A XIII. pártszervezet Stromfeld Aurél - emlék­ünnepélye. Vasárnap délután Stromfeld Aurél elv­társ emlékének áldozott a XIII. pártszervezet. Az emlékünnepély a Természetbarátok nagytermét zsú­folásig megtöltött hallgatóság előtt a legbensősége­sebb hangulatban zajlott le. Az Alkoholellenes Mun­kások Dalkara énekszáma után dr. Madzsar József elvtárs méltatta és ismertette Stromfeld Aurél elv­társ emlékét. Grosz Dezső elvtárs Nagy Lajos-, Zelk Zoltán- és Kassák Lajos-verseket szavalt nagy hatás­sal. Az Ascher Oszkár elvtárs vezetésével közre­működött Nyomdászok Szavalókórusa osztatlan si­kert aratott. Megérdemelt siker jutott osztályrészül a Munkás Testedző Egyesület derék tornászcsapatá­nak is, amely a munkássport eleven agitációs szol­gálatában­ áll. Kádár Klímai előadóművésznő a tőle már megszokott művészettel mondta el György Miklós elvtárs „Eset" című novelláját. László Juliska elvtárs Gyagyovszky- és Leveleky-verseket interpretált és forró tapsokat kapott. — Bécsben akart meghalni egy budapesti asszony. Bécs egyik kávéházában öngyilkos­sági szándékkal mérget ivott Ungár Olga nevű budapesti asszony. A mentők beszállították a városi közkórházba, de még nem tudták ki­hallgatni, mert még nem nyerte vissza eszmé­letét. Az életunt nő mintegy két hete érkezett Budapestről Bécsbe és az egyik lipótvárosi szállóban bérelt lakást.­­ Agyonlőtte a mostohaleányát, mert nem akart a szeretője lenni. Grácban letartóztatták Model János 38 éves tiszthelyetest, aki három revolverlövéssel megölte 17 éves mostoha­leányát, aki nem akart a szeretője lenni. A gyilkosság után Model eltorlaszolta magát a lakásán és csak nagy rendőri készültség tudta ártalmatlanná tenni. Székrekedés, bélrenyheség sok bajnak az okozója. Este 2—3 szem Artin­dragée reggelre könnyű, normális, bő ürülést idéz elő. (X) NÉPSZAVA 1929 október 31. A riksakuli és a villamoskocsi. A gép, amely száz esztendővel ezelőtt európai munkások százezreinek testén gázolt át, amíg a termelés területén végre győ­zedelmeskedett, a Távolkeleten most tartja diadalmas bevonulását. Kínába most tör be a kapitalizmus s uralmának alapja, a gép ugyanúgy fölforgatja a mennyei birodalmat, mint ahogy száz évvel ezelőtt megváltoztatta Európa arculatát , a százezrek testén át­gázoló gép ellen ugyanúgy harcba száll a kenyerét vesztett, hüledező, a változásokkal szemben értetlen kínai munkás, mint ahogy Pulton gőzhajója ellen kaszára-kapára ka­pott ,a kisfuvarosok kenyörtelenné vált tö­mege. Peking teherhordó és gyaloghintóvivő riksakulijai föllázadtak a közúti villamos­kocsik ellen. A villamoskocsi játszva pótolja a gyaloghintóvivők ezreit s amellett utasá­nak nagyobb kényelmet nyújt nagyobb gyorsaságot biztosít. Amióta útnak indultak a villamoskocsik, ezrével válnak kenyör­telenné a riksakulik. Egy szép napon aztán Peking utcasarkairól eltűnt az a húszezer riksakuli, aki éjjel-nappal az utcákon tábo­rozott. De csak riksakuli minőségükben tűn­tek el s megjelentek rohamcsapatokba szer­vezett géprombolókként. Mielőtt a közrend észbekaphatott volna, a riksakulik csapatai megrohantak néhány tucat villamoskocsit, utasaikat leszállásra kényszerítették, mo­toraikat összetörték. Kivonult a rendőrség és a helyőrség, a lőfegyverek ólmot köpköd­tek a lázadó kulikra és Peking kövezetét megfestette a kulik vére, bár hetven villa­moskocsi is áldozatául esett a kulifelkelés­nek és súlyos károk érték a villamostársaság igazgatósági palotáját is. A gép újból győzedelmeskedett. Győzedel­meskedett a Távolkeleten is csakúgy, ami­ként száz évvel ezelőtt Európa szerte győ­zedelmeskedett A kapitalizmus ellen erőt­len fegyver a géprombolás. A riksakulik­nak, Távolkelet színes munkásainak is meg kell tanulniok, amit az­­európai proletariátus súlyos áldozatok árán megtanult. A kapita­lizmus ellen csak egy fegyver van: a szer­vezkedés. A gép erősebb, mint a­ riksakuli, de a riksakulik kollektíven együvé szervez­kedett, fegyelmezett akarata erősebb, mint az a hatalom, amely a gépekkel rendelkezik és amely a kulik millióinak nyomorúságából millió dolláros hasznokat fagysal ki. u_ Vadásztak az urak. Igenis, vadásztak, szó­rakoztak anélkül, hogy a hajtókat megsörétez­ték volna. Egy tanyai embert mégis meg­lőttek — büntető paranccsal. Ennek a szegény embernek az érdekében nem írjuk meg a he­lyet, ahol ez az eset történt és névtelenül közöl­jük ezt a históriát, nehogy a közlemény föl­in­gerel­je a tekintetes és nagyságos vadász urakat és a szegény ember száz baját még hatósági üldözéssel is tetézzék. Az eset azon­ban annyira jellemző, annyira bemutatja a dol­gozó nép és a vadászó urak között tátongó űrt, hogy névtelenül a nyilvánosság elé kívánkozik ez a história, amelyet igy mond el a szenvedő hőse: — A napokban a­ tanyám körül húzott el egy, uri vadásztársaság. A tanyám éppen a raj­vonalban húzódó sor közepébe esett. A tanya­udvaromtól mintegy 30—40 lépésnyire foglyok röppentek föl, amikre az urak három-négy lövést leadtak. A sörétek mind az udvaromra potyogtak. Házőrző kutyám megriadt a lövöl­dözéstől és kiszaladt az udvarból, nekivágott a földeknek és mene­k­ült az uraktól, amerre lá­tott. Magam is kibújtam a tanyából, hogy megnézzem, kik ostromoljá­k meg a portámat. Alig érek ki, ugyancsak kiabál rám valaki: — Hé! Halló! Hé! Gyerünk csa­k ide! — Nem hederítettem a kiabálásra Akinek baja van velem, az jöjjön hozzám. Nekem­vugtatott aztán a kiabáló úr, aki nem volt más, mint a szolgabíró úr, hogy igy meg ugy meg­büntet, mert a kutyám nincs megkötve, száj­kosár sincs rajta. Néhány nap múlva kapom­­is a büntetőpattancsot, hogy fizessek 30 pengőt, mert a kutyám az ő vadászterületükön kóbo­rolt. Hát neon szörnyűség? Honnan vegyen ma a nyomorúsággal küzdő kisgazda 30 pengőt azért, mert a saját tanyájából kimenekült a kutyája az urak puskázása elől? Ők zavarják ki a kutyámat és ők büntetnek meg. — A vérbosszú. Szófiai távirat szerint Lom közelében az ismert öt Jonceski-testvér közül a múlt éjszaka hármat meggyilkoltak, kettőt pedig halálra sebeztek. Valószínűen bosszúról van szó. — A „Reklám - Élet" legújabb száma tetszetős nyomdai kiállításban most jelent meg. A barcelonai világkiállításról szóló cikket érdekes illusztrációk tarkítják. Szerkeszti: Balogh Sándor. Ára 1­pengő. — „Délamerikai Magyar Hírlap" címen és Orbán Leó főszerkesztő kiadásáb­an indult meg Rio de Janeiróban új napilap, amely egyszersmind Sao Pauloban is megjelenik. TBBWwwriT 'riwaaiBiHnniwi­7wwiinjiHiriiiBivwj­jMaaasMaaMMg M fezlemények­. Az Union Nash­ e hó 29-én tartotta Genfben az 1928—29. üzletévre vonatkozó rendes évi köz­gyűlését. A közgyűlés változatlanul elfogadta az igazgatóságnak a vállalat ügyvezető elnöke, Rosenberg Hermann kormány főtan­ácsos által előterjesztett évi jelentését és az osztalékot 8­/2 svájci frankban állapította meg, ami a 3%-os svájci szelvényadó levonásával folyó évi no­vember 1-től kezdve a Hazai Bank Rt.-nál Budapesten és a Banque de Paris et des Pays-Bas fiókjánál Genfben kerül kifizetésre. (X) Téli menetrend a légiforgalmiiban. A Magyar Légiforgalmi Rt. Budapest—Wien közötti jára­tain a téli menetrend november 1-én lép életbe -s február 28-ig tart­. Ezek szerint a társaság forgalmát nem korlátozza, haanem azt az egész éven át szünet nélkül föntartja. Ezzel szemben a­ Deutsche Luft Hansa járatait Budapest és Wien között beszünteti. A téli évszakban a gépek 9 órakor indulnak Budapestről Wienbe és 14 órakor onnan vissza. A gépek kabinj­a fűtve van, úgy, hogy az utazáshoz a legnagyobb hidegben sem kell különösebben melegen fel­öltözni. (X) KIADÓHIVATALI ÜZENETRE Nagykanizsai­­. előfizetőinket értesítjük, hogy a novemberi és az ezután következő előfizetéseket Hor­váth János hírlapbizományosnál eszközöljék, miután november 1-étől őt bíztuk meg lapunk ottani keze­lésével. Hátralékosainkat pedig kérjük, hogy az október végéig esedékessé vált nyugtáikat mielőbb váltsák be Berke György elvtársnál, aki ezekért a hátralékokért anyagilag felelős. Tisztelettel a Népszava kiadóhivatala. SZERKESZTŐI ÜZENETEK » m—— Többeknek. Kérjük mindazokat, akik hozzánk kéziratot küldenek be, készítsenek másolatot a be­küldött közleményről, novelláról vagy versről, mert a szerkesztőség kéziratot nem ad vissza. L. Gáspár, Fehérvári-ilt. Fáradjon föl a szerkesztőségbe délután 5—7 óra között. — M. György, Wien. 50%-os rokkantsegély közlegénynek havi 8 pengő, altisztnek 12 pengő. Egy-egy gyermek neveltetési járuléka köz­legénynél havi 50 filér, altisztnél 75 fillér. — K. E. Ha segély ü­gyében akar bejelentést, akkor a népjóléti minisz­tériumba kell beadnia a kérvényt.

Next