Népszava, 1929. november (57. évfolyam, 249–273. sz.)

1929-11-07 / 253. szám

6 Az Internacionálé is ajánlja a németajkú elvtársaknak, hogy lépjenek be az uj csehszlovák Kormányba. Németajkú elvtársaink garanciákat követelnek az uj kormánytól a szudéta németek autonómiájára. — Az Internacionálé képviselői Prágában. (A Népszava pozsonyi tudósítóját­ól.) A vá­lasztásokat követő napon azonnal tanácsko­zásra ült össze a két nagy szociáldemokrata párt, hogy a politikai életben egyöntetűen jár­janak el és hogy ilyenképen biztosítsák a szo­ciáldemokrácia választási győzelmét. Szociá­lis, kulturális, nemzeti kisebbség és külpoliti­kai kérdésekben teljes megegyezés jött létre a két szociáldemokrata párt között és már úgy volt, hogy az együttműködés a kormányban is biztosítva lesz. Németajkú elvtársaink párt­fóruma azonban egyik fő követelésként a szu­déta­németek teljes autonómiáját is fölállí­totta és azt kívánja, hogy az új kormány biz­tosítsa ezt a követelést. A tárgyalások ekörül a kérdés körül már napok óta tartanak Prágá­ban és a pártlapok szerint remény van arra, hogy egyezség jön létre és ilyenformán a vörös-zöld koalíció megvalósítása biztosítva volna. A Pravo Lidu szerint Vandervelde is aján­lotta a szociáldemokrata pártoknak a meg­egyezést és az egységes eljárást a dolgozókat érintő minden kérdésben. Adler Frigyes elv­társ is Prágában tartózkodik és ő vezeti a tárgyalásokat a két szociáldemokrata párt kö­zött. Az angol munkáskormány is ajánlotta a két szociáldemokrata pártnak, hogy egyezze­nek meg, ezenkívül a külföldi testvérpártok több vezetője is Prágában tartózkodik, hogy­­ elősegítsék a két szociáldemokrata párt meg­egyezését.­ Egyébként a volt polgári koalíció is min­dent elkövetett, hogy újra kormányra kerül­jön. A Hlinka-párt teljesen elejtette Tukát, hogy kormányképes maradjon­ A volt polgári koalíciónak azonban a legilletékesebb helyről szenték meg, hogy minden erőlködésük hiába­való, mert a választók ellene döntöttek és hogy csak azok a pártok számíthatnak a kor­mányzásban való részvételre, amelyek a vá­lasztásból győzedelmesen kerülnek ki. A dolgozók a legfeszültebb várakozással tekintenek a két szociáldemokrata párt felé, mert ezeknek a tanácskozásoknak a sikerétől várják azt, hogy választási győzelmük a gya­korlati életben is eredményeket hozzon. A csehszlovák nemzeti szocialisták is hajlandók belépni a kormányba. (Prága, november 6.) A kormányalakítással megbízott Udrzal miniszterelnök ma fogadta Franke képviselőt, a csehszlovák nemzeti szo­cialisták képviselőjét, aki kijelentette Udrzal­naik, hogy pártja ki fogja, küldeni megbízottait az új kormányba és az új többségre vonatkozó tárgyalásokba. A kormányprogramra vonat­kozó érdemleges tárgyalásokon a párt kép­viselői meg fognak jelenni. Az angol alsóház hozzájárult az angol—orosz diplomáciai viszony helyreállításához. Három konzervatív képviselet is Henderson javaslata mellett szavazott. Az Oroszországgal való kapcsolatok fölvétele tárgyában az angol alsóházban lefolyt vitát a Népszava keddi számában ismertette. A késő éjjeli órákba nyúló vita folyamán az ellenzék részéről még Sir Austen Chamberlain beszélt és iparkodott hangulatot kelteni a diplomáciai kapc­solatok visszaállítása ellen. Dalton külügyi államtitkár a kormány nevé­ben bezárta a vitát és ezeket mondta: Az 1921-ben kötött kereskedelmi egyezmény a két ország közötti viszony 1927-ben történt meg­szakítása következtében megszűnt. Ez a szerző­dés egyébként részben elévült és nem lép automatikusan érvénybe. A kormánynak szán­déka, hogy az új szerződés megkötése tárgyá­ban megbeszéléseket folytasson. Az alsóház ezután 324 szavazattal 190 ellenében elvetette Baldwin módosító indítványát és elfogadta Henderson indítványát. Érdekes megemlíteni még azt, hogy há­rom konzervatív képviselő, nevezetesen Lady Astor, John Muchan és Boothby, Churchill volt parlamenti titkára a kormány mellett szavazott. Ják fehér terror áldozata özvegyének kártérítési peré a kincstár ellen. „Bizonyítékok hiányában" az özvegyet elutasították és­­ elmarasz­talták a perköltségben. Ehrenfeld Ignác kereskedő 1920 májusában Kiskunfélegyházára utazott, hogy fivére meg­bízásából árukat vegyen át. A Lefler-féle szállodából a május 29-ére forduló éjszaka „ismeretlen emberek" elhurcolták, özvegy Ehrenfeld Ignácné — amint a törvényszékhez beadott keresetében előadta — egy évig mindenfelé kerestette férjét, míg végre megtudta, hogy Kecskeméten agyon­lőtték. Ehren­feldné szerint Paksi Ferenc szakasz­vezető hurcolta el járőrrel férjét és ez a járőr végezte ki. Az özvegy három árvája és saját maga­ részére 20.000 pengől kártérítést­ követelt a kincstártól férje halála miatt. Dr. Bagó József törvényszéki bíró több ízben tartott a perben tárgyalást. A kincstár jogi képviselője a keresettel szemben azzal védekezett, hogy Ehrenfeld elhurcoltatása ügyében Paksi Fe­renc ellen lefolytatták az eljárást, azonban semmiféle bizonyíték nem merült föl abban a kérdésben, hogy Paksi okozta volna Ehren­feld halálát. A honvédi törvény­szék ítélete sze­rint­ Paksit „bizonyítékok hiányában" az Ehrenfeld-ügyben fölmentették és ezt az ítéle­tet a legfelsőbb katonai törvényszék is jóvá­hagyta- Az iratokból megállapították, hogy Paksi Ferencet más ügyek miatt ítélte, halálra a honvédtörvényszék. A hosszas bizonyítási el­járás lefolytatása után, amelynek során egész sereg tanút hallgattak ki úgy Kiskun­fél­egyházán, mint Kecskeméten, a törvényszék szerdán hojlot­t ítéletében az özvegyet kártérí­tési keresetével elutasította, az indokolás sze­rint nincs bizonyíték, amely alátámasztaná azt­ a föltevést, mintha Paksi követte volna el a bűncselekményt „olyan hatáskörben", amelynek túllépése esetén a kincstárt le­hetne kártérítés címén felelőssé tenni. A bíróság végül 500 pengő perköltségben el­marasztalta özvegy Ehrenfeldnét, aki csak azt tudta bizonyítani, hogy férjét egyenruhát viselő ismeretlen egyének — meggyilkolták... Fölnő fordulat Orczy Lajosné báróné kártérítési peréra. Az asszony megszüntette perét Sipeki Balás professzorral szemben. Hetekkel ezelőtt sokáig foglalkoztatta a köz­véleményt az a polgári per, amelyet Orczy Lajosné báróné, született Beke Olga indított dr. Sipeki Balás Károly egyetemi tanár ellen, akitől kártérítés címén 60.000 pengőt követelt. A törvényszéken egy botrányos részletekben bővelkedő előkészítő tárgyalás után zárt ajtók mögött terjesztették elő úgy a keresetet, mint a védekezést. A professzor időközben szabad­ságra ment és egyik egyetemi méltóságáról lemondott. Az ügyben váratlan fordulat tá­madt, ami nagy teret fog adni majd a külön­féle találgatásoknak. A szerdai napon ugyanis úgynevezett közös kérvény érkezett ez ügyben a törvényszékhez, amelyben Beke Olga közli, hogy Sipeki Balás doktorral szemben leteszi a pert, mert meggyőződött arról, hogy a kerese­tében foglalt állítások nem felelnek meg a va­lóságnak és nincsen joga­ a professzortól erköl­csi kártérítést kérni. Ezen az alapon Beke Olga kéri a törvényszéket, hogy tekintse a pert megszűntnek. A perköltségre vonatkozó megszüntetési kérelemhez Sipeki Balás azzal járult hozzá, hogy a per letételét tudomásul­veszi és eláll attól, hogy javára perköltséget állapítson meg a törvényszék. A perben a kö­zeli napokban kellett volna újabb tárgyalást tartani, a közös kérvény alapján azonban a törvényszék előreláthatóan meg is szünteti a pert. Konyha-, előszoba-bútorok olcsó árban kaphatók Thököly-út 17, a Keleti pályaudvar közelében. Részletfizetés. Saját készítmény NÉPSZAVA 1929 november 6. 150 D-DICS Árpádtelepen (Nátyásföld) 53 Siavi részletre D-ölenként 8-10 P, egy részlettel aiwefóes© Szövetkezet, Teréz-körut 47 Telefon: 141-89 150-300 Döles felkel VII. Mer., Hogyorddi­ úton­ 50 Saavi részletre / D-ölenként 16-20 P, em részlettel átvehető Szövetkezet, Teréz-körut 47 Telefon: 141-89 Seregszemle és csoportalakítás Válasz Gömbös miniszter közsnyelmű­ kijelentéseire. A XIII. választókerületi pártszervezet szer­dán este a Dob­ utcában levő Polgári­ kávéház­ban Pászty Károly elvtárs elnöklete alatt nagy nyilvános gyűlést rendezett, amelyen a kerület munkássága és kispolgársága nagy­számban vett részt. A napirendet Propper Sándor elvtárs adta elő. Bírálta a kormány politikáját és rámutatott arra, hogy a kor­mány képtelen megbirkózni azokkal a súlyos politikai és gazdasági problémákkal, amelyek éppen a­ reakciós kormányzat következtében szaporodtak és súlyosodtak. A jóvátétel kérdé­sével kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy a szanálási törvény tárgyalásakor a miniszter­elnök mint főérvet vágta ki, hogy a jóvá­tétel kérdése az 1944-ig fizetendő összegekkel teljesen és véglegesen rendeződött. Most, hogy a kérdést újra fölvetették, konstatálható, hogy annak idején vagy az országot vezették félre, vagy a kormányt állították falhoz. Akármelyik eset áll fönn, ennek a konzekvenciáit le kell vonni. Majd utalt Propper elvtárs arra, hogy a mun­kásságnak és a kispolgárságnak­­ minden ere­jét össze kell szednie az általános, egyenlő, titkos választójog kivívására, mert ez az egyet­len eszköz a bajok orvoslására. Végül kijelen­tette, hogy a szociáldemokrata pártot az új honvédelmi miniszter ma hazafiatlansággal vádolta, mert bor helyett kenyeret, hóhér he­lyett jogot és demokráciát követelt. A szociál­demokrata párt nagyon jól tudja, hogy a haza­fiasság mértékét odaát úgy állapítják meg, hogy valamely cselekvés mennyire kényelmet­len a reakció és a diktatórikus törekvések számára. Szívesen vállalja a vádat, mert már máskor is illettek bennünket ezzel a váddal, többek között a háború kitörése alkalmával, mert elleneztük a háborút. Később kitűnt, hogy Tisza István is ilyen hazafiatlan volt, azzal a különbséggel, hogy nekünk volt bátor­ságunk megmondani a véleményünket, Tisza Istvánnak ellenben nem volt bátor­sága levonni a konzekvenciákat. Biztosra vesszük, hogy megint nekünk lesz igazunk. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után Pászty Károly elvtárs mondott záróbeszédet, amelyben a­ pártszervezet és a Népszava támo­gatására, hívta föl a jelenlevőket. Ezután egy­hangú határozattal megalakították a XIII. számú pártszervezet 1. számú csoportját, amelynek vezetőségébe megválasztották: Varga Sándor, Schwarcz Mór, Holczer Adolf, Markó Sándor, Kuróczi Dezső, Reinhardt Sándor és Rácz Miklós­­ elvtársakat. A nagysikerű gyűlés ezzel véget ért. Nagy sztrájk egy franciaországi hajógyár­ban, Parisból táviratozzák. A Loire hajózó­vállalat st.-nazairei hajógyárában néhány nap óta nagy sztrájkagitáció folyik. A hajógyár 1500 mun­kása két nappal ezelőtt elhagyta a gyártelepet és 24 órás sztrájkot rendezett tilta­kozásképen a bérkövetelések elutasítása ellen. Kedden reggel az 1500 sztrájkoló munkás újból megjelent a hajógyárban, a gyárigazgatóság azonban már nem engedte be őket a telepre és igazolatlan mulasztás miatt valamennyiüket kizárta. A kizárásra a gyár többi 1800 munkása általános sztrájkkal válaszolt.

Next