Népszava, 1929. december (57. évfolyam, 274–297. sz.)

1929-12-19 / 289. szám

6 szociáldemokrata javaslatot fogadott el. Leszavazták a kormánytámogató fkeresztérey-szociálisokat. (Bécs, december 18.) A nemzetgyűlés ma dél­előtti ülésén félbeszakította a költségvetés részletes vitáját és az eddig letárgyalt költség­vetési tételeket megszavazta. A szociáldemo­kraták úgy, mint tavaly, most is határozati javaslatot nyújtottak be az osztrák házassági jognak a német birodalmi házassági joggal való összeegyeztetésére. A javaslatot a szociáldemokrata és nagyném­et párt 81 szavazatával, a keresztény-szociális párt és a mezőgazdasági szövetséghez tartozó kép­viselők 75 szavazatával szemben elfogadták. A nemzetgyűlés elfogadta még az állami nép­iskolai oktatási törvénynek a Burgenlandra is kiterjesztendő, szociáldemokrata rész­ről benyújtott határozati javaslatot is. A felekezeti iskolákban működő tanítók szolgá­lati viszonyainak szabályozásáról szóló javas­latot a szociáldemokrata és nagynémet pártok, valamint a mezőgazdák szavazataival a ke­resztény-szociális párti szavazatok ellenében szintén elfogadták. Ez utóbbiak a felekezeti is­kolák jogviszonyainak részletes szabályozását követelték. Ezzel szemben a keresztény-szociális párt és a mezőgazdák pártja 75 szavazatával kisebbségben ma­radt a szociáldemokrata és a nagynémet párt 82 szavazata ellenében a felekezeti iskolák jogviszonyainak részletes szabályozásáról szóló törvényjavaslat benyúj­tását célzó indítvány. A bizottsági vita során a szociáldemokrata párt szónoka annak a re­ményének adott kifejezést, hogy a jelenlegi közoktatásügyi miniszter most már végre fogja hajtani a határozatot. Parlament­ kormány alakul Lengyelországban. A tosslsött miniszterelnöke nem­ Esajp isz megbízást. (Varsó, december 18.) A lengyel kormány­válság megoldása közvetlenül küszöbön áll, miután Moscicky köztársasági elnök és az ellenzéki pártok között a keddi pártközi érte­kezleten a köztársasági elnök megnyugtatta az ellenzék vezéreit, hogy nem szándékozik újabb kormányalakítási megbízást adni Svi­talsky elnöknek, miután a lengyel parlament túlnyomó többsége bizalmatlanságot szavazott Svitalskynak. A lengyel ellenzéki pártok ezzel szem­ben ígéretet tettek az elnöknek, hogy hajlan­dók együttműködni a kormánypártokkal az alkotmányreformjavaslat kidolgozásán. Bár az új miniszterelnök személyét illetően még nem történt döntés, minden jel arra mutat, h­ogy az új kormány együtt fog működni a parla­menttel. A nemzetgyűlés szerdai ü­lése teljesen nyu­godt hangulatban kezdődött meg. Napirenden két tárgy szerepelt. Az egyik: az ingatlanok megadóztatásáról szóló és 1930 január 1-én le­járó törvényhozási rendelkezések hatályossá­gának meghosszabbítása, a másik: a kormány­párti blokknak az október 31-i incidensek meg­vizsgálása ügyében külön bizottság kiküldé­sére és a vitás ügy rendezésére vonatkozó javaslatok. Öngyilkos lett v­agy meggyüknek a fronnikumsták ? (Berlin, december 18.) Az egyik külvárosi bérház kapualjában a minap reggel holtan ta­lálták Schimski Ferenc 30 éves nyergesmestert. Schimski halántékát golyó járta át, amely azonnali halált okozott. Eddig még nem tud­ták megállapítani, gyilkosság vagy öngyilkos­ság történt-e. A nyergesmester régebben a kommunista párt tagja volt, ahonnan azonban később kizárták, mert a szociáldemokratákhoz szított. A rendőrség nem tartja kizártnak, hogy a nyergesmestert politikai bosszúból gyilkolták meg. Schimski volt az, aki annak idején elárulta a berlini stúdió emlékezetes kommunista botrányának részeseit. A kommu­nisták akkoriban tudvalevően elhatározták, hogy megakadályozzák Schwarz szociáldemo­krata lapszerkesztő politikai előadását a rádió­ban. A lapszerkesztőt a földalatti villamoson kommunisták támadták meg, megkötözték és tehetetlenné tették, hogy elmenjen a­ stúdióba.­­Közbe­n Schwarz nevében egy kommunista agitátor jelentkezett a stúdióban és ő tartott előadást, természetesen a kommunista eszmék­nek megfelelően. A támadás tetteseit akkori­ban Schimski Ferenc tanúvallomása alapján tartóztatták le. Nincs kizárva természetesen az sem, hogy a nyergesmester öngyilkosságot kö­vetett el. Az alig harmincéves fiatal­ember az Bizony, zuhanunk, Fernandine — írta Péntek György. — Az utolsó kísérlet végképen meggyőzött föl­tevéseim és számításaim helyességéről. Csak azt nem tudtam, hogy a végzetes változás mi­kor következik be. Az eddigi pályát, tudtam, hogy elhagytuk s a döntő kilendülés se kés­hetett soká. Amikor ezzel tisztába jöttem, egyszerre va­lami csodálatos, sohasem érzett könnyűség fogott el. Nem, ez nem szédülés volt, hanem valami ét­eri könnyűség, amely szinte kiemelt az eddigi légkörből. És néhány pillanatig az a képzet vált úrrá bennem, hogy mint valami so­főr az elrontott motor mellett, úgy állok a föld legbelső műhelyében ... Mosolyogtam és magamhoz véve a legutolsó számításokat, kiléptem a laboratóriumból. Az ebédlőben Fernandine tréfálózva cibál­gatta a nagy fiút. — Jaj, te okoska, mivel meg nem töltöd a buksidat! — és kacagva lehelte rá anyai gyön­gédségét. Aztán felém fordult. — Képzeld, miben töri a fejét! Azt mondja, ha volna olyan érzékünk is, amellyel a negye­dik dimenziót fölfoghatnék, meg volna oldva a lét minden nagy problémája... Persze, ha madár volnál, a levegőben élnél, ha meg­hal, akkor a vízben... És hahotázva tolta ki a fiút a diákszobába. Később, a teánál visszatért erre. — Mi valahogy ugy állhatunk szemben , mint a vakond az emberi, a földi élettel... A negyedik dimenzióval — kezdte habozva —, hegyeink vakondtúrások, a városaink hangya­borvok lehetnek csak és mi magunk épp oly vakon tapogatódzunk a Nap felé, a felsőbb erők felé, mint a vakondok a mi életünk megnyil­vánulásai felé... Milyen érdekes volna, ha valami vakond a mi életünk fogalmai szerint közölné velünk, amit ők az ekéről, a szántás­ról gondolnak. Talán épp olyan mosolyogni­való volna, mint amit mi tudunk a villamosság, a hő, a fény mivoltáról­ azokhoz képest... Fernandine hangjának csudálatosan muzsi­kás timbre­ie volt. Szívesen hallgattam bár­mikor. A fejemet odahajlítom­t­ím feléje, mint valami drága muzsika közelén­­ amelyet örökre meg szeretnénk őrizni magunknak. De aztán újra a számításaimba merültem. Egy idő múlva nyugtalan lettem, nyugtala­nabb, mint nagy viharok előtt, amikor a lég­köri villamosság rángatta idegeimet. Akaratlanul is az órára néztem: tizenegy óra volt, este. Sokáig, mélyen töprengtem. Kétségek ágas­kodtak bennem: hátha­­az ingakísérletek va­lami ismeretlen magnetikus behatás folytán megtévesztettek. Az ember szeret néha így a bizonyosban is kételkedni. De csakhamar le­győztem hirtelen jött nyugtalanságomat és azzal a csodálatosan biztos könnyűséggel, amely már egész délután uralkodott fölöttem, játszi szerrel futottam át még egyszer az utolsó számításokat. Észre­ se vettem, hogy Fernandine kiment a szobából. Csak arra lettem figyelmes, hogy finom, halk futamok szűrődnek felém a szom­széd szobából. Átmentem s leültem Fernan­dine mellé a zongorához. A muzsika szinte beszólt hozzám. Meggyőzően és értelmesen. Algebrai tételeket variált és tökéletesen megerősített bizonyosságomban. És akkor, mint valami megdelejezett vasrészecske, az ablak felé kel­lett fordulnom. Az utcán reggeli világosság volt. — Már? — mondtam önkéntelenül és az órámra néztem. Pont éjfél volt. Fernandine is észrevette a csodálatos vál­tozást. Fölugrott és az ablakhoz sietett. A körúton kíváncsi, nyugtalan emberek hem­zsegtek. Fernandine rámnézett. — Mi történt? Te tudod?... Tudtad? Csak a fejemmel bólintottam, mert a telefon­hoz kellett rohannom, amely kegyetlenül csen­gett. Leakasztottam a kagylót és nem feleltem. — Minek is? — gondoltam — változtatni úgy sem tudok a helyzeten. Amikor visszafordultam, Fernandine kikerül­hetetlen kérdő tekintetével találkoztam. — Igen — mondtam —, most már csak nyu­galomra van szükségünk. Amint kiszámítot­tam, úgy történik a dolog. A föld elipszis­pályája megtört és most nyílegyenesen a Nap felé tart... — Belezuhanunk? — kérdezte aggodalommal. — Bizony, belezuhanunk, Fernandine. — Mikor? Mennyi idő alatt? Csak a vállamat vonogattam. Aztán lecsa­vartam a villanyt, amely fölöslegessé vált és újra az ablak elé állottam. Hallottam, hogy az előszobában vészesen csöngetnek és dörömbölnek. Kiadtam a paran­csot, hogy senkit se engedjenek be. Teljesen fölösleges. Ilyenkor felvilágosításokat adni? Ostobaság. A körutat izzó napfény öntötte el. A Nap óriási gömbje ijesztő közelségével teljesen föl­forgatta az éjféli, téli utca képét. Vak és cél­talan kétségbeesés rángatta az ijedt embereket. Tumultuózus jelenetek követték egymást. A legizzóbb nyár sem adhat fogalmat arról a rettentő hőségről, amely hirtelenül és rémü­letesen fokozódott. Az emberek őrjöngtek az utcákon. Csak a legnagyobb erőfeszítéssel tud­tam Fernandinet eltávolítani az ablaktól. — Most majd megismerjük a negyedik di­menziót — dadogta és szeme egyre a közeledő Napot kereste. De odakint már a szélvihar dühöngött. Fo­kozódó erejével háztetőket és fákat csavart ki. Süvöltő zúgásába összeomló falak dörömbölő puffanása és a széttépett telefondrótok földön­túli vijjogása vegyült. Az emberek páni féle­lemben menekültek... — A sebesség erősen növekszik — szóltam Fernandinehez és a jegyzeteimet próbáltam elébe teregetni, hogy a közeledő katasztrófától valahogy elvonjam a figyelmét. De hirtelen egy kép ötlött az eszembe és hangos nevetésre fakadtam. — Vájjon mit fognak szólni, úgy egy millió év múlva, a Nap archeológusai, ha ásatás köz­ben rábukkannak a föld összeolvadt roncsaira? Fernandine erre oldalba bökött. Egy pilla­natra ránéztem, de a szavait már nem hallot­tam, mert befordultam a fal felé és tovább aludtam. KÉPSZAVA 1929 december 11c. utóbbi hetekben búskomorságban szenvedett és ismerősei azt állítják, hogy állandóan az ön­gyilkosság gondolatával foglalkozott. Bu­egissifcsffa a szovjettel kötött Hüfi­sigi szerződést. (Angola, december 18.) Törökország meg­újította a szovjettel való eddigi szerződését. A megállapodás szerint újabb két évvel hos­­szabbítják meg a Parisban 1925-ben kötött szer­ződést, amelyet további egy évvel hosszabbik­nak meg e két év lejárta után, amennyiben hat hónappal a lejárás előtt nem mondják föl a szerződést. A megállapodás második cikke szerint a szerződő felek kötelezik magukat arra, hogy nem kötnek újabb megállapodást, anélkül, hogy értesítenék a másik szerződő felet azokról a tárgyalásokról, amelyek a velük tengeren vagy szárazföldön közvetlen szom­szédos hatalmakkal való politikai megegyezé­sek létrejöttét célozzák. Kötelezik továbbá ma­gukat, hogy csak a másik szerződő fél hozzá­járulásával kötnek ilyen szerződéseket, kivéte­lek csupán azok a szerződések, amelyek a nor­mális viszony fölvételére és föntartására vo­natkoznak. A szerződés harmadik pontja értel­mében ez a most aláírt jegyzőkönyv a barát­sági és semlegeségi szerződés integrális része és a ratifikáció után haladéktalanul életbe lép. Az egységespárti agrártook is kény­telenek beismerni, hogy a m mezőgazda­ságo msankosság nyomora növek­szik. Az egységes párt agrárblokkja kedden este ü­lést tartott, amelyen a blokk kebelében alakí­tott végrehajtóbizottságnak a mezőgazdaság föllendítését célzó tervezetét vitatták meg. A tervezet követeli az egyéni kedvezések rend­szere helyett a földmivelésügyi tárca „kiadó­sabb" dotálását s tiltakozik az ellen, hogy a földmivelésügyi tárca költségvetését redukál­ják. A válság enyhítésére alkalmas módoknak jelöli meg a tervezet a mezőgazdasági hitel, a „zöldhitel", a gazdasági üzemi berendezkedés, a záloglevél elhelyezés problémáinak megoldá­sát, a mezőgazdasági üzemi anyagok és nép­ruházati cikkek vámleszállítását,­ az export fejlesztését, a kartelek árdiktatúrájának le­törését és­­ a búza árának fölhajtását. A ter­vezet végü­l megállapítja, hogy a falusi sze­génység lerongyolódása hovatovább mind na­gyobb mérveket ölt. A vita során az egyik fel­szólaló kifogásolta a magyaróvári műtrágya­gyár árpolitikáját. A blokk tagjai karácsony utáni a közgazdasági minisztert hallgatják meg.

Next