Népszava, 1929. december (57. évfolyam, 274–297. sz.)
1929-12-19 / 289. szám
4 leadtak a főkapitányhoz. (Peyer: ..Minden cég ajánlata ilyen elbánásban részesül?!" — Rassay: „Meg kell büntetni az ügyosztály vezetőjét, aki az aktát nem mutatta be a miniszternek!") A főkapitány az ajánlatot továbbadta a főparancsnokságnak. A főparancsnok lelkiismeretesen járt el és a rendőrség szempontjából kedvezőnek találta a Titán ajánlatát (Gúnyos fölkiáltások a szociáldemokratáknál: „Hála az atyai gondoskodásnak!" — Malasits: „Szegény rendőrök!") Amikor a sajtóban nyilvánosságra került az ügy, megvizsgálta az adatokat. Friedrich István: „Miért éppen a Titán?! — Peyer: Mi köze az egészhez a főparancsnokiságnak?! — Rassay: Minden cég számára lefoglalható a fizetés szabály ellenére?! Ezután adta Scitovszky a naivát, hogy előzően nem is tudott az akció lebonyolításáról. (Gúnyos közbekiáltások a baloldalon.) A bútorokat is csak egyszer látta, amikor a rendőrségi tantermeket akarta megszemlélni és azokat megfelelőeknek találta. (Malasits: „Hogyne, ha Dickmann szállítja!") Nem történt kedvezés a Titán javára, a vezérigazgatóval nem áll baráti viszonyban, csak „ismerőse" neki, amióta az igazgatósági tagságról lemondott, őt „nem érdekli a Titán". (Farkas István: „Sajátságos, mégis a Titán kapott annyi megbízatást!") Őt mindenben csak a közérdek vezeti és „volt nexusai" nem feszélyezhetik. (Gúnyos megjegyzések a baloldalon.) Lehet — hangzott Scitovszky önkéntelen beismerése —, hogy ostobaságot követett el... (Propper: „Ostoba miniszterre nincs szükség!" — Nagy zaj, közbekiáltások minden oldalon.) ...de tisztességében nem engedi meggyanusítani magát. A rábízott föladatokat becsületesen végzi el. Kabók: Annyit már beismert, hogy ostobaságot követett el! — Puky alelnök rendreutasította Kabókot. — Rothenstein: Hiszen maga a belügyminiszter mondotta! Scitovszky ezután az indulattól kivörösödve beszélt közérdekről, tisztességről, lelkiismeretről és igy tovább. A Györkitől követelt lemondása egyrészt — lelkiismeretétől, másrészt az illetékes tényezőktől függ. Majd rekedten, indulatosan kiáltozta, hogy a belügyminiszteri székben való megmaradása — nem Györki bizalmától függ. (Peyer: „Ez sohasem volt vitás!" — Növekvő zaj, közbekiáltások, néhány egységespárti és wolffista bátorítás céljából tapsolni kezdett a belügyminiszternek.) A magasrangú tisztviselők díjazása kérdésében csak akkor hajlandó vizsgálatra, ha konkrét adatokat mondanak. (Farkas István: „Mindenekelőtt ön ellen kell vizsgálatot indítani!") Györki politikai okból követeli lemondását, de ő — már mint Scitovszky — „titáni erővel és teljes stabilitással" állja a harcot. Fölháborodás a szociáldemokratáknál és a polgári ellenzéken és fölkiáltások: „A miniszter úr önmagát gúnyolja! Példátlan cinizmus ez! Előnyökhöz juttatja a Titánt és akkor még vicceket farag belőle!" KÉPSZAVA 1929 december 11c. „Erkölcsi szempontból képtelenség, hogy Scitovszky belügyminiszter maradjon! Menjen vissza a Titánhoz!" Györki Imre elvtárs viszonválaszában nyomatékosan hangoztatta, hogy ilyen üzletek után a miniszter nem maradhat helyén és nem adhat etikai kioktatást senkinek sem. Nem kétes, hogy Scitovszkyt ténykedéseiben nem feszélyezte a Titánnal való kapcsolata. Éppen ezzel a kapcsolattal magyarázható, hogy a vállalattól a rendőrotthon céljaira az állam pénzén telket vásárolt, azzal építési szerződést kötött és bútorakciót bonyolíttatott le. A Titán és Dickmann igazgató előtt mindig nyitva állott a belügyminiszter szobájának ajtaja. Kétségtelen, hogy más cégek nem részesültek volna a belügyminisztérium és az alárendelt rendőrhatóságok részéről oly kedvező elbánásban, mint a Titán. A belügyminiszter elismerte, hogy ostobaságot követett el a Titán körül. Olyan miniszternek, aki ostobaságot követ el, nincs helye a belügyminiszteri székben. (Élénk taps a szociáldemokratáknál.) Olyan ember, akinek nincs meg a szükséges kritikai érzéke, a kellő ítélőképessége, ne vállalkozzék ilyen felelősségteljes állás betöltésére. (Kabók: „Menjen vissza a Titánhoz!") A belügyminiszter a tőle protezsált üzletekkel, akciókkal az országnak súlyos károkat okozott. Scitovszky igen is tudott előzetesen az akcióról, mert ez az ügy kellő időben került hozzá. Amikor látta, hogy a Titánról van szó, amelynek igazgatósági elnöke volt, nyomban kötelessége lett volna az akciót megakadályozni. Azismertetett körlevél feltételei mellett nem lehet szó atyai gondoskodásról. A szerződés a legrutább visszaélést jelenti a rendőrök rovására, akiknek illetményei fölött a belügyminiszter dönt. (Puky a belügyminiszter megsértésének ürügye alatt szómegvonással fenyegette meg Györki elvtársat.) Scitovszkynak már akkor alkalma lett volna lefújni a bútorüzletet, amikor ott járt a rendőrségi oktatóban. Erkölcsi szempontból képtelenség, hogy a belügyminiszter továbbra is a helyén maradjon. (Néhány egységespárti gyönge ellentmondásokra ragadtatta magát.) A miniszterelnök a napokban a panamákkal kapcsolatban nyilatkozott egy folyóiratnak. Bethlen kijelentette, hogy a panamákat kivizsgálták, egyébként megtette a szükséges intézkedéseket. Ez alkalommal a miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy „személycsere a kormányban akkor is szükséges, ha a panamákra kézzelfogható bizonyíték nincs is". A Titán különböző akciói mára több mint gyanúsak. (Payer: „Miért pont ezt az egy céget juttatták mindenhez, miért mellőzték a sok építőt, asztalosmestert?!") Itt az ideje, hogy a miniszterelnök végrehajtsa a tőle említett személycserét, mert hiszen itt már , súlyos bizonyítékokról van szó. Scitovszky válaszát nem veszem tudomásul. Szavazásra kerülvén a sor, az egységespártiakból, fajvédőkből és wolffistákból álló kormánytábor tudomásul vette a belügyminiszter utáni védőbeszédjét. Az eddig nem nagyon hangos kormánypártiak megrendelt ovációt rendeztek a szociáldemokrata és ellenzéki oldalról támadott belügyminiszter mellett, amire a szociáldemokraták megjegyezték: — Egyebet nem vártunk, ez méltó önökhöz! Milyen piszkos üzlet lehetne az, amely önöknél nem talál tetszésre?! akik még mindig kommunistáznak. A Csilléry—Preisich-pör. Az ébredő orvosok lapjában, a ,,Mone'"-ban 1936 májusában cikk jelent meg „Még egy struccmadár" címen, amely Preisich Kornél egyetemi tanárt támadta. A cikk azzal vádolta meg az orvostanárt, hogy kommunista érzelmű volt és lelkesen dolgozott a proletárdiktatúra érdekében. A cikk miatt Preisich rágalmazási pert indított a lap szerkesztője, Csilléry András ellen és az ügyet szerdán tárgyalta a törvényszék Méhes-tanácsa. Csilléry kijelentette, hogy a cikket nem ő írta, de vállalja érte a felelősséget, mert neki is az a meggyőződése, hogy Preisich kommunista érzelmű volt. Az elnök megjegyezte, hogy a fegyelmi iratok tanúsága szerint Preisich egyáltalában nem volt kommunista érzelmű, majd a tanár jogi képviselője fejtette ki, hogy a cikk állításai valótlanok. A törvényszék Csilléryt fölmentette a rágalmazás vádja alól azzal az indokkal, hogy Preisich tanár képviselője a vizsgálati indítványát elkésetten adta be. Az ítélet indokolásában kimondotta a bíróság, hogy nem is ment bele annak a megállapításába, hogy igazat közölt-e a cikk, hanem a felmentő ítéletet csupán alaki okok alapján hozta meg Csilléryvel szemben. Földrengés, bftnyaliediilfts. A rengés órákon át tartott. (Newyork, december 1I.) Az Egyesült Államok nyugati felében kedden hajnalban hatalmas földrengést éreztek, amelynek fészke körülbelül az alaszkai partvidék és az Aleutaszigetcsoport között lehetett. A földrengés kisebb-nagyobb megszakításokkal majdnem teljes három óra hosszat tartott. (Johannesburg, december 18.) A délafrikai bányavidéken heves földrengést éreztek. A földrengés súlyos szerencsétlenséget okozott. A Villague Deep Társaság bányatelepén a földrengés meglazította a kőzeteket és tárnaomlást okozott. A leomló kőtörmelék három benszülött bányászt halálra sújtott. Huszonegy munkás megsebesült. ! A POLITIKAI ELNYOMATÁS ÉS GAZDASÁGI KIZSÁKMÁNYOLÁS ELLEN A NÉPSZAVA A LEGHATALMASABB FEGYVERÜNK. ERŐSÍTSÜK EZT A FEGYVERT! A belügyminiszter válasza a budapesti rendőrlegénységnek. Scitovszky szerint a rendőröknek nincs okuk panaszra. A sajtótörvényre való hivatkozással lapunk december 15-i számában megjelent „A rendőrök válasza Scitovszky belügyminiszternek" című közleményünk kapcsán az alábbi helyreigazító nyilatkozatot kaptuk: 1. Valótlan az, hogy „a rendőrök egyre sűrűbben követnek el öngyilkosságokat". Az 1927. év folyamán mindössze egy rendőr követett el öngyilkosságot ittas állapotban. 2. Valótlan, hogy „amióta Scitovszky Béla belügyminiszter elfoglalta a belügyminiszteri széket, azóta a rendőrlegénységnek még siralmasabb a helyzete, mint volt, mert a miniszter, nemhogy adna, hanem még azt is megvonja, amiben még részük volt". Ezzel szemben való az, hogy Scitovszky Béla belügyminiszter a rendőrök szociális helyzetének javítását többrendbeli intézkedésével előmozdította. Rendezte a rendőrlegénység élelmezési adagváltságának összegben való megállapítását, a rendőrlegénység számára magasabb rendőri pótdíjat rendszeresített, két nagy rendőri lakótelep létesítésével megoldotta a rendőrlegénység régen vajúdó lakásproblémáját és 352 rendőrcsaládnak, valamint körülbelül 200 nőtlen rendőrnek emberséges és higiénikus elhelyezéséről gondoskodott, a budapesti rendőrségi kórházat Röntgen-laboratóriummal és ambulatóriummal szerelte föl, a reumatikus rendőrök részére Hévizén gyógyházat tart fönn, gondoskodott arról, hogy a rendőrlegénységnek mintegy 400 tüdőbeteg ápolásra szoruló tagja 2-6 hónapig terjedő ingyenes gyógykezelésből részesüljön a debreceni Auguszta Szanatóriumban, végül arról is gondoskodott, hogy az őrszemszolgálatot teljesítő, valamint a közlekedést irányító rendőrök halmacsizmával, gumi kör gallérokkal és nyári zubbonyokkal való felszerelés útján az idő viszontagságaival szemben jobban védve lesyenek, mint a múltban voltak. 3. Nem felel meg a valóságnak, „hogy ebben az évben egyáltalán nem volt alsóruhakiosztás". Ellenben való az, hogy az 1928. év végén csizmákkal, az 1929. év elején kétrend fehérneművel, egy zubbonnyal, egy pantallóval, egypár cipővel és fülvédőkkel lettek ellátva, az eső gumiköpenyek és sapkák kiosztása szeptember hónapban megtörtént, a keztyűk és kardbojtok beszerzése pedig most van folyamatban. 4. Nem felel meg a valóságnak, hogy „a rendőrök, ha valamelyik családtagjuk megbetegszik, kénytelenek befutkosni az egész fővárost, hogy valamelyik kórházban elhelyezzék" és nem felel meg a valóságnak az sem, hogy „az mikor ki kell fizetniük a kórházi ápolást, évek sínylik az adósságot". A valóság ezzel szemben az, hogy az osztályparancsnokoknak és a rendőrfelügyelőknek a főparancsnoktól szigorú utasításuk van arra, hogya valamely rendőr családtagja kórházi ápolást igényel, annak elhelyezéséről az osztályparancsnokság gondoskodjék. Ez mindig így is történik és maga az őrszemélyzet főparancsnoka is minden esetben személyesen interveniált ily kórházi felvételeknél. A kórházi ápolás költségei sem terhelik a rendőrlegénységet, mert a főparancsnok spontán elhatározásától vezérelve, minden egyes esetben személyesen eljár a kórházak fölöttes hatóságát képviselő népjóléti minisztériumban és minden egyes esetben keresztül is vitte, hogy a rendőrlegénység tagjai a fölmerült ápolási díjak terhe alól mentesíttessenek. 5. Valótlan, hogy „az úgynevezett rendőrségi segélyalapot részben más célokra használják föl és hogy azt jelenleg mindössze 2—3 ember élvezi". Ellenben való az, hogy a segélyalapot, mind a múltban, mind pedig a jelenben is, kizárólag arra használják föl, hogy abból a rászoruló rendőrlegénység kamatmentes kölcsönt kapjon. Eddig 2182 rendőraltiszt és rendőr részesült ily kamatmentes kölcsönben és jelenleg is 886 rendőraltiszt és rendőr élvez 77.990 pengő végösszeget kitevő kamatmentes kölcsönt. Budapest, 1929 december 17. A miniszter rendeletéből: Dr. Kovács Dénes, miniszteri é. tanácsos. * A belügyminiszter válaszára visszatérünk és módot adunk arra, hogy a budapesti rendőrség a fentiekre megtegye észrevételeit. SSI— PALACK TEJ^'3