Népszava, 1929. december (57. évfolyam, 274–297. sz.)

1929-12-19 / 289. szám

4 leadtak a főkapitányhoz. (Peyer: ..Minden cég ajánlata ilyen elbánásban részesül?!" — Ras­say: „Meg kell büntetni az ügyosztály vezető­jét, aki az aktát nem mutatta be a miniszter­nek!") A főkapitány az ajánlatot továbbadta a főparancsnokságnak. A főparancsnok lelki­ismeretesen járt­ el és a rendőrség szempont­jából kedvezőnek találta a Titán ajánlatát (Gúnyos fölkiáltások a szociáldemokratáknál: „Hála az atyai gondoskodásnak!" — Malasits: „Szegény rendőrök!") Amikor a sajtóban nyil­vánosságra került az ügy, megvizsgálta az adatokat. Friedrich István: „Miért éppen a Titán?! — Peyer: Mi köze az egészhez a főparancsnok­iságnak?! — Rassay: Minden cég számára le­foglalható a fizetés szabály ellenére?! Ezután adta Scitovszky a naivát, hogy elő­zően nem is tudott az akció lebonyolításáról. (Gúnyos közbekiáltások a baloldalon.) A búto­rokat is csak egyszer látta, amikor a rendőr­ségi tantermeket akarta megszemlélni és azo­kat megfelelőeknek találta. (Malasits: „Hogyne, ha Dickmann szállítja!") Nem történt kedve­zés a Titán javára, a vezérigazgatóval nem áll baráti viszonyban, csak „ismerőse" neki, amióta az igazgatósági tagságról lemondott, őt „nem érdekli a Titán". (Farkas István: „Sajátságos, mégis a Titán kapott annyi megbízatást!") Őt mindenben csak a közérdek vezeti és „volt nexusai" nem feszélyezhetik. (Gúnyos meg­jegyzések a baloldalon.) Lehet — hangzott Scitovszky önkéntelen beismerése —, hogy ostobaságot követett el... (Propper: „Ostoba miniszterre nincs szükség!" — Nagy zaj, közbekiáltások min­den oldalon.) ...de tisztességében nem en­gedi meggyanusítani magát. A rábízott föladatokat becsületesen végzi el. Kabók: Annyit már beismert, hogy ostoba­ságot követett el! — Puky alelnök rendreuta­sította Kabókot. — Rothenstein: Hiszen maga a belügyminiszter mondotta! Scitovszky ezután az indulattól kivörösödve beszélt közérdekről, tisztességről, lelkiismeret­ről és igy tovább. A Györkitől követelt le­mondása egyrészt — lelkiismeretétől, másrészt az illetékes tényezőktől függ. Majd rekedten, indulatosan kiáltozta, hogy a belügyminiszteri székben való megmaradása — nem Györki bi­zalmától függ. (Peyer: „Ez sohasem volt vitás!" — Növekvő zaj, közbekiáltások, néhány egységespárti és wolffista bátorítás céljából tapsolni kezdett a belügyminiszternek.) A magasrangú tisztviselők díjazása kérdésében csak akkor hajlandó vizsgálatra, ha konkrét adatokat mondanak. (Farkas István: „Minde­nekelőtt ön ellen kell vizsgálatot indítani!") Györki politikai okból követeli lemondását, de ő — már mint Scitovszky — „titáni erővel és teljes stabilitással" állja a harcot. Fölháborodás a szociáldemokratáknál és a polgári ellenzéken és fölkiáltások: „A minisz­ter úr önmagát gúnyolja! Példátlan cinizmus ez! Előnyökhöz juttatja a Titánt és akkor még vicceket farag belőle!" KÉPSZAVA 1929 december 11c. „Erkölcsi szempontból képtelenség, hogy Scitovszky belügy­miniszter maradjon! Menjen vissza a Titánhoz!" Györki Imre elvtárs viszonválaszában nyo­matékosan hangoztatta, hogy ilyen üzletek után a miniszter nem maradhat helyén és nem adhat etikai kioktatást senkinek sem. Nem kétes, hogy Scitovszkyt ténykedései­ben nem feszélyezte a Titánnal való kap­csolata. Éppen ezzel a kapcsolattal magyarázható, hogy a vállalattól a rendőrotthon céljaira az állam pénzén telket vásárolt, azzal építési szerződést kötött és bútorakciót bonyolíttatott le. A Titán és Dickmann igazgató előtt mindig nyitva állott a belügyminiszter szobájának ajtaja. Kétségtelen, hogy más cégek nem részesültek volna a belügyminisztérium és az alárendelt rendőrhatóságok részéről oly kedvező elbánás­ban, mint­ a Titán. A belügyminiszter el­ismerte, hogy ostobaságot követett el a Titán körül. Olyan miniszternek, aki ostobaságot követ el, nincs helye a belügyminiszteri székben. (Élénk taps a szociáldemokratáknál.) Olyan ember, akinek nincs meg a szükséges kriti­kai érzéke, a kellő ítélőképessége, ne vállal­kozzék ilyen felelősségteljes állás betölté­sére. (Kabók: „Menjen vissza a Titánhoz!") A belügyminiszter a tőle protezsált üzletekkel, akciókkal az országnak súlyos károkat okozott. Scitovszky igen is tudott előzetesen az akció­ról, mert ez az ügy kellő időben került hozzá. Amikor látta, hogy a Titánról van szó, amely­nek igazgatósági elnöke volt, nyomban köteles­sége lett volna az akciót megakadályozni. Az­­ismertetett körlevél feltételei mellett nem lehet szó atyai gondoskodásról. A szerződés a legrutább visszaélést jelenti a rendőrök rovására, akiknek illetményei fölött a belügyminiszter dönt. (Puky a belügyminiszter megsértésének ürügye alatt szómegvonással fenyegette meg Györki elvtársat.) Scitovszkynak már akkor alkalma lett volna lefújni a bútorüzletet, amikor ott járt a rendőrségi oktatóban. Er­kölcsi szempontból képtelenség, hogy a belügy­miniszter továbbra is a helyén maradjon. (Néhány egységespárti gyönge ellentmondá­sokra ragadtatta magát.) A miniszterelnök a napokban a panamákkal kapcsolatban nyilat­kozott egy folyóiratnak. Bethlen kijelentette, hogy a panamákat kivizsgálták, egyébként megtette a szükséges intézkedéseket. Ez alka­lommal a miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy „személycsere a kormányban akkor is szükséges, ha a panamákra kézzelfogható bizonyíték nincs is". A Titán különböző akciói már­a több mint gyanúsak. (Payer: „Miért pont ezt az egy céget juttatták mindenhez, miért mellőzték a sok építőt, asztalosmestert?!") Itt az ideje, hogy a miniszterelnök végrehajtsa a tőle említett személycserét, mert hiszen itt már , súlyos bizonyítékokról van szó. Scitovszky válaszát nem veszem tudomásul. Szavazásra kerülvén a sor, az egységes­pártiakból, fajvédőkből és wolffistákból álló kormánytábor tudomásul vette a belügyminisz­ter u­táni védőbeszédjét. Az eddig nem nagyon hangos kormánypártiak megrendelt ovációt rendeztek a szociáldemokrata és ellenzéki oldalról támadott belügyminiszter mellett, amire a szociáldemokraták megjegyezték: — Egyebet nem vártunk, ez méltó önökhöz! Milyen piszkos üzlet lehetne az, amely önöknél nem talál tetszésre?! akik még mindig­ kommunistáznak. A Csilléry—Preisich-pör. Az ébredő­ orvosok lapjában, a ,,Mone'"-ban 1936 májusában cikk jelent meg „Még egy struccmadár" címen, amely Preisich Kornél egyetemi tanárt támadta. A cikk azzal vádolta meg az orvostanárt, hogy kommunista érzelmű volt és lelkesen dolgozott a proletárdiktatúra érdekében. A cikk miatt Pre­isi­ch rágalmazási pert indított a lap szerkesztője, Csilléry András ellen és az ügyet szerdán tárgyalta a törvényszék Méhes-tanácsa. Csilléry kijelen­tette, hogy a cikket nem ő írta, de vállalja érte a felelősséget, mert neki is az a meg­győződése, hogy Preisich kommunista érzelmű volt. Az elnök megjegyezte, hogy a fegyelmi iratok tanúsága szerint Preisich egyáltalában nem volt kommunista érzelmű, majd a tanár jogi képviselője fejtette ki, hogy a cikk állí­tásai valótlanok. A törvényszék Csilléryt föl­mentette a rágalmazás vádja alól azzal az indokkal, hogy Preisich tanár képviselője a vizsgálati indítványát elkésetten adta be. Az ítélet indokolásában kimondotta a bíróság, hogy nem is ment bele annak a megállapítá­sába, hogy igazat közölt-e a cikk, hanem a fel­mentő ítéletet csupán alaki okok alapján hozta meg Csilléry­vel szemben. Földrengés, bftnyalied­iilfts. A rengés órákon át tartott. (Newyork, december 1I.) Az Egyesült Álla­mok nyugati felében kedden hajnalban hatal­mas földrengést éreztek, amelynek fészke körülbelül az alaszkai partvidék és az Aleuta­szigetcsoport­ között lehetett. A földrengés kisebb-nagyobb megszakításokkal majdnem teljes három óra hosszat tartott. (Johannesburg, december 18.) A délafrikai bányavidéken heves földrengést éreztek. A földrengés súlyos szerencsétlenséget okozott. A Villague Deep­ Társaság bányatelepén a földrengés meglazította a kőzeteket és tárna­omlást okozott. A leomló kőtörmelék három benszülött bányászt halálra sújtott. Huszonegy munkás megsebesült. ! A POLITIKAI ELNYOMATÁS ÉS GAZDA­SÁGI KIZSÁKMÁNYOLÁS ELLEN A NÉPSZAVA A LEGHATALMASABB FEGYVERÜNK. ERŐSÍTSÜK EZT A FEGYVERT! A belügyminiszter válasza a budapesti rendőrlegénységnek. Scitovszky szerint a rend­őröknek nincs okuk panaszra. A sajtótörvényre való hivatkozással lapunk december 15-i számában megjelent „A rendőrök válasza Scitovszky belügyminiszternek" című­ közleményünk kapcsán az alábbi helyreigazító nyilatkozatot kaptuk: 1. Valótlan az, hogy „a rendőrök egyre sűrűbben követnek el öngyilkosságokat". Az 1927. év folyamán mindössze egy rendőr köve­tett el öngyilkosságot ittas állapotban. 2. Valótlan, hogy „amióta Scitovszky Béla belügyminiszter elfoglalta a belügyminiszteri széket, azóta a rendőrlegénységnek még siral­masabb a helyzete, mint volt, mert a miniszter, nemhogy adna, hanem még azt is megvonja, amiben még részük volt". Ezzel szemben való az, hogy Scitovszky Béla belügyminiszter a rendőrök szociális helyzetének javítását több­rendbeli intézkedésével előmozdította. Rendezte a rendőrlegénység élelmezési adagváltságának­­ összegben való megállapítását, a rendőrlegény­ség számára magasabb rendőri pótdíjat rend­szeresített, két nagy rendőri lakótelep létesí­tés­ével megoldotta a rendőrlegénység régen vajúdó lakásproblémáját és 352 rendőrcsalád­nak, valamint körülbelül 200 nőtlen rendőrnek emberséges és higiénikus elhelyezéséről gon­doskodott, a budapesti rendőrségi kórházat Röntgen-laboratóriummal és ambulatóriummal szerelte föl, a­ reumatikus rendőrök részére Hévizén gyógyházat tart fönn, gondoskodott arról, hogy a rendőrlegénységnek mintegy 400 tüdőbeteg ápolásra szoruló tagja 2-6 hónapig terjedő ingyenes gyógykezelésből részesüljön a debreceni Auguszta­ Szanatóriumban, végül arról is gondoskodott, hogy az őrszemszolgála­tot teljesítő, valamint a közlekedést irányító rendőrök halm­acsiz­mával, gumi kör gallérokkal és nyári zubbonyokkal való felszerelés útján az idő viszontagságaival szemben jobban védve les­yenek, mint a múltban voltak. 3. Nem felel meg a valóságnak, „hogy ebben az évben egyáltalán nem volt alsóruhakiosz­tás". Ellenben való az, hogy az 1928. év végén csizmákkal, az 1929. év elején kétrend fehér­neművel, egy zubbonnyal, egy pantallóval, egy­pár cipővel és fülvédőkkel lettek ellátva, az eső gumiköpenyek és sapkák kiosztása szeptem­ber hónapban megtörtént, a keztyűk és kard­bojtok beszerzése pedig­ most van folyamatban. 4. Nem felel meg a valóságnak, hogy „a rend­őrök, ha valamelyik családtagjuk megbeteg­szik, kénytelenek befutkosni az egész fő­várost, hogy valamelyik kórházban elhelyez­zék" és nem felel meg a valóságnak az sem, hogy „az mikor ki kell fizetniük a kórhá­zi ápo­lást, évek sínylik az adósságot". A valóság ez­zel szemben az, hogy az osztályparancsnokok­nak és a rendőrfelügyelőknek a főparancsnok­tól szigorú utasításuk van arra, hogy­­­a vala­mely rendőr családtagja kórházi ápolást igé­nyel, annak elhelyezéséről az osztályparancs­nokság gondoskodjék. Ez mindig így is törté­nik és maga az őrszemélyzet főparancsnoka is minden esetben személyesen interveniált ily kórházi felvételeknél. A kórházi ápolás költsé­gei sem terhelik a rendőrlegénységet, mert a főparancsnok spontán elhatározásától vezé­relve, minden egyes esetben személyesen eljár a kórházak fölöttes hatóságát képviselő nép­jóléti minisztériumban és minden egyes eset­ben keresztül is vitte, hogy a rendőrlegénység tagjai a fölmerült ápolási díjak terhe alól mentesíttessenek. 5. Valótlan, hogy „az úgynevezett rendőrségi segélyalapot részben más célokra használják föl és hogy azt jelenleg mindössze 2—3 ember élvezi". Ellenben való az, hogy a segélyalapot, mind a múltban, mind pedig a jelenben is, ki­zárólag arra használják föl, hogy abból a rá­szoruló rendőrlegénység kamatmentes kölcsönt kapjon. Eddig 2182 rendőraltiszt és rendőr részesült ily kamatmentes kölcsönben és jelen­leg is 886 rendőraltiszt és rendőr élvez 77.990 pengő végösszeget kitevő kamatmentes köl­csönt. Budapest, 1929 december 17. A miniszter rendeletéből: Dr. Kovács Dénes, miniszteri é. tanácsos. * A belügyminiszter válaszára visszatérünk és módot adunk arra, hogy a budapesti rendőr­ség a fentiekre megtegye észrevételeit. SSI— PALACK TEJ^'3

Next