Népszava, 1930. január (58. évfolyam, 1–25. sz.)

1930-01-01 / 1. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy hóra . 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy hóra. ........ 1 pengő SZERKESZTŐSÉG: VH1, CONTI­ UTCA 4. SZ. Telefonszám József 303—30 és J. 303—SÍ MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP KIK"-" Egyes szám ára 18,ünnepnap 24, vasárnap 30Ii1 lét Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaorsz. 1-30 sz., Csehszlovákiában hétk. 1-50 ck. vas. 2 ck. Romániában hétköznap 6 let, vasárnap 12 let KIADÓHIVATAL: VH 1, CONTI-UTCA­­ SZ. Telefonszám . . . 1. 303-30, 1. 303-31, 3. 303-32 Kigyulladt a mozi: odaveszett hatvan kisgyermek. Apró gyermekek borzalmas tusája az égő moziteremben.­­ A sebe­sültek egész sora élet és hatál között lebeg. (London, december 31.) A skóciai Paisly vá­roska egyik mozijában tűz támadt, ammelynek eddig 60 áldozata van. Valamennyi halott kis­gyermek. A moziban kedden délelőtt szilveszteri gyer­mekelőadás volt, amelyen csupa gyermek vett részt. A tűz előadás közben keletkezett. A vetítőkamrából láng csapott ki és a következő percben már az egész nézőtér égett.­­Az apró gyermekek között leírhatatlan pánik támadt. Az égő celluloid pürű füstje elborította a termet. A fojtó szagban sokan elájultak és a gyermekek egy része elvesztette eszméle­tét, mielőtt menekülésre gondolhatott volna. Rövidzárlat is támadt, úgy, hogy a terem tel­jes sötétségbe borult. A kísérteties homályban csak a falak égő drapériája világított. A gyer­m­­ekek kétségbeesetten menekültek az ajtóik felé, az ajtók­­azonban szerencsétlenségre be­felé nyitottak. Senki sem tudott kijutni a bor­zalmas pokolból. A sokszáz gyermek az ajtók előtt torlódott össze és a vad tolongásban sokat közülük letapostak.. A tűz láttára azon­nal mozgósították a városka egész tűzoltóságát és rendőrlegénységét, amire azonban kinyitot­ták az ajtókat, a gyermekek nagy része már eszméletlenül feküdt a bejáratok előtt. A tűz­oltók halálfélelmet nem ismerő bátorsággal rohantak a lángok közé és sorra kihozták az apró gyermekeket. Több mint 200 gyermeket kórházba szállí­­­tottak­, 60 gyermek azonban már részben szállítás közben meghalt, részben pedig a kórházban halt bele súlyos égett sebeibe, illetve a füstmérgezésbe. A kórház előtt szivettépő jelenetek játszódtak le. A tűzkatasztrófa hírére száz és száz két­ségbeesett szülő rohant a kórházba, leírhatat­lan volt a gyermeküket vesztett szülők két­ségbeesése és sokan közülük elájultak, amidőn megtudták, hogy az ő gyermekük is a halot­tak között van. Attól tartanak, hogy a halot­tak száma a százat is meghaladja, mert a kórházban ápolt gyermekek közül na­gyon soknak az állapota rendkívül súlyos és életveszedelmes. A katasztrófa híre Londonban is óriási meg­döbbenést keltett. (Glasgow, december 31.) A tűz az operatőr fülkéjében támadt és rendkívül nagy gyorsa­sággal harapódzott el a teremben. Az előadáson körülbelül 1500 gyermek volt jelen, akik kétségbeesett futásban iparkodnak mene­külni. A tűzoltók és a hatóságok vezetői nyomban a helyszínre siettek. Több gyerme­ket­ a felsőbb emeletek ablakain keresztül sikerült kimenteni. (London, december 31.) A tűz kitörése után csakhamar sűrű füst töltötte meg a nézőteret. Kétségbeesett dulakodás kezdődött és a sok gyermek a kijáratok felé tódult. Hamarosan tudomást szereztek a katasztrófáról a gyerm­e­kek szülei is, akik a helyszínen velőtrázó sikol­tásokban törtek ki. Általános pánik keletkezett, amelyet a rendőrség csak nagy nehezen tudott elfojtani. Gázmaszkos tűzoltók hatoltak be a fojtó füstiben a mozgószinházba és csak nagy küzdelem árán tudták kiszabadítani a gyerme­kek egy részét. A pánindiai kongresszus elhalasztotta a függetlenségi határozat fölött a szavazást. Az indiai liberálisok a dominium jogállás mellett. (Lahore, december 31.) A pánindiai n­emzeti kongresszus mai ülésén egyelőre csak egy ha­tározati javaslat fölött szavazott, míg az India teljes " függetlenségéről szóló legfontosabb javaslatot egyelőre nem bocsátották szava­zásra, miután az utolsó pillanatban váratlan nézeteltérés merült föl a kongresszus két párt­frakciója között. Az első határozati javaslatot, amely ki­mondja, hogy a nemzeti kongresszus súlyosan elítéli az indiai alkirály ellen elkövetett bomba­merényletet, többórás vita után határo­zattá emelték. A javaslat mellett 942 delegátus szavazott, ellene pedig 729. Gandhi minden szónoki erejét latba vetette, hogy meggyőzze a kongresszust a javaslat megszavazásának célszerű voltáról. Gandhi­ ismételten hangsúlyozta, hogy a sza­badságot sohasem lehet kivívni erőszakkal és hogy a nagy függetlenségi harcot is tiszta kézzel kell megvívni. A második határozati javaslat, a történelmi nevezetességű „szvaraj"-javas­lat megszavazását egyelőre elhalasztották, b­ár nincs kizárva, hogy a késő éjszakai órákban ez a javaslat is szavazásra kerül. A nézeteltéré­seket az egyik hindu szekta, a Sziksz-szekta váratlan fellépése okozta.. A szekta vezére, Kh­ak Szing közölte Gandhival, hogy hívei csak abban az esetben szavazzák meg a szvaraj­javaslatot, ha Gandhi garantálja nekik, hogy az újonnan megalakítandó független indiai kor­mányban a tárcáknak legalább egyharmadát kapják. „Szvaraj" annyit jelent, mint önállóság és függetlenség és a szvaraj-javaslat megszava­zásával a kongresszus India teljes önállóságát mondaná ki. Ebben az esetben természetesen független indiai kormány alakulna és ebben a kormányban akarják biztosítani a sziksz-szekta hívei már most maguknak a tárcák egy részét. Gandhi és Khaki Szilig között egyelőre még folynak a tárgyalások. (London, december 31.) Az indiai liberális szövetség szózatot intézett India összes párt­jaihoz, amelyben hangoztatja, hogy a­ hinduk, mohamedánok, a keresztények, európaiak és minden más csoport számára a dominium,jogállás kivívása közös jelszót jelent. Miután pedig úgy az angol kormány, mint az indiai alkirály őszintén és becsülettel híve en­nek a megoldásnak, sajnálatos vakság volna, ha elmulasztanák a kitűnő alkalmat. Ma és holnap és állandóan, agitáljunk a Népszaváért! Az új esztendőre. Az elmúlt esztendő gazdasági és politikai téren semmi örvendeteset nem nyújtott. A távozó esztendővel a vigasztalan, a­ keserű­séget fokozó súlyos esztendők sora eggyel szaporodott. A gazdasági és a politikai vál­ság mélypontjára jutott. Gazdasági életünk számos sebtől vérzik. Föl sem kell sorolni a fizetésképtelenségek, csődök, üzembeszü­nteté­sek számát. A gazdasági politikánk osztály­jellegéből folyó óriási hibákat és bű­nöket sem kell sorra vennünk. Ezek számbavétele nélkül is megállapítható, hogy irtózatosan megnőtt és állandóvá vált a munkanélküli­ség nemcsak az iparban és a kereskedelem­ben, hanem a mezőgazdaságban is. Sokezer­ azoknak a munkásoknak és alkalmazottak­nak a száma, akik most már évek óta nem jutnak semmi munkához, keresethez és segít­séghez! Az elmúlt esztendő ezen a téren még nagyobbra növelte a bajokat. Az elkeseredés most már szemmel láthatóan nagyra nőtt. A jogos elkeseredés érzése háborog ma már nemcsak az ipari munkásokban, a nincstelen és éhező földmunkásokban és az állás nélkül sínylődő magántisztviselőkben és alkalma­zottakban, hanem a kispolgári rétegekben is, amelyek a fogyasztóképtelen, minden kere­set- és jövedelemnélküli nyomorúságba taszí­tott munkások és alkalmazottak fogyasztásá­ból élnek. A gazdasági válság enyhítésére az elmúlt esztendőben semmi sem történt. A luxus­kiadások és a szükségtelen fényűzés elől még ezekben a napokban sem zárkóznak el és ez mutatja a legjobban azt a sötét vakságot, amelyben Magyarországon az uralkodó osz­tályok élnek, amelyek nem akarják észre­venni, hogy forrongó kráter tetején táncol­nak . . . . Politikai életünk még ennél is vigasztala­nabb. Gazdasági helyzetünk csak egyenes következménye annak az osztálygőgtől el­vakult szellemű politikai uralomnak, amely állandóságra rendezkedett be és evégből körülbástyázta magát a reakció minden kellékével. Semmi téren sincs szabadság és egyenjogúság! A sajtó cenzúra nélkül is lát­hatatlan béklyókat cipel. A politikai véle­ménynyilvánítás szabadságának még a leg­szűkebb mértékét is nélkülözzük. Az ön­kormányzati testületekben kiforgatták a népet jogaiból és ami a népnek jobb létéért való küzdelmében javára vált volna, azt ellene fordították és bilinccsé változtatták! Politikai berendezkedésünk az elmúlt esz­tendőben a parlamentarizmussal kendőzött fascizmus kiépítésében tett előrehaladást.Ennek a reakciós politikának az ellenhatása azonban ma már egyre nagyobb mértékben nyilvánul meg. Az elmúlt esztendő tán egye­dül ezen a téren mutat föl vigasztalót és jogosít több reményre. Megcsalatottság, csalódottság és kiábrándultság jelei mutat­koznak a legkülönbözőbb társadalmi réte­gekben és emberekben! Hangsúlyozzuk, nem szociáldemokratákról van szó, hanem pol­gári emberekről és polgári rétegekről, olya­nokról, akik a bolhevizmustól való félelmü­k­be,it cselédjeivé szegődtek ennek a reakciós politikai rendszernek. Most már látják kijátszottságukat és kihasználtságukat, akár hivatalnokok, ügyvédek, mérnökök és orvo­sok, akár pedig kisgazdák, iparosok, kis­kereskedők és kispolgárok.

Next