Népszava, 1930. január (58. évfolyam, 1–25. sz.)
1930-01-31 / 25. szám
LWill« évfolyam 25. szám, Budapest, 1930 január 31, péntek Ára 16 fillér AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedérw® 12 pengő — külföldre 21 penet Egy hóra _ 4 pengő - külföldre 7 pengős Ausztriában egy Dóra. .......... 6 pengő SZERKESZTŐSÉG: VHI, CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—81 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁJT P / A KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENT HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP WWW Egyes szám ára 18, ünnepnap 24, vasárnap $2 fillte Ausztriában 30, vasárnap 40 grosehen. Franciaorsa. 130 tr., Csehszlovákiában hétk. 130 ck. vas. 3 df. Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lei KIADÓHIVATAL: Vm, CONTT. UTCA 4. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 305-32 Ha az optáns nagybirtokosok kártalanítására van pénz, akkor a kormány a háború igazi áldozataitól sem tagadhatja meg az emberséges ellátást. Szocialista indítvány a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák érdekében. A szociáldemokrata parlamenti frakció tagjai csütörtökön a képviselőház indítványkönyvébe a következő indítványt jegyezték be: A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák anyagi ellátásának biztosításáról való gondoskodás legelsőrendű kötelesség. Noha tíz év telt el a háború befejezése óta, a magyar állam még alamizsnára is kevés összeget juttat a hadirokkantaknak, akik pedig életüket, egészségüket és exisztenciájukat áldozták a háborúban. Minden emberi és erkölcsi joggal megkövetelhetik tehát, hogy a magyar állam tisztességesen gondoskodjon róluk. Annál jogosabb ez a követelés, mert ha a magyar állam tudott súlyos anyagi terheket vállalni a hágai egyezményben kevésszámú nagybirtokos optáns kártalanítására, akkor nincs erkölcsi alapja arra, hogy a háború legszánandóbb áldozatainak jogos igényeit ridegen elutasítsa. Meggyőződésünk, hogy ha a magyar állam költségvetésében tudott födezetet találni a nagybirtokos optánsok kielégítésére, akkor kell födözetet találnia azok számára is, akik a háborúban a legsúlyosabb áldozatot hozták, a legnagyobb nyomorban sínylődő hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák anyagi ellátására, is. Mindezek alapján indítványozzuk: utasítsa a képviselőház a kormányt, terjesszen elő törvényjavaslatot a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák anyagi ellátásának biztosításáról. A törvényjavaslat a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák anyagi ellátásának biztosítására olyan rendszeres havi járandóságot állapítson meg, amely a létminimumnak megfelel és a hadirokkantakat és hadiözvegyeket mentesíti a koldulástól, a mérhetetlen nyomortól és ugyancsak megfelelően biztosítja a hadiárvák neveltetését és eltartását. A törvényjavaslatban gondoskodás történjék a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ingyenes gyógykezeltetéséről, kórházi és szanatóriumi ápolásáról és a szükséges gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök ingyenes kiszolgáltatásáról. A törvényjavaslat rendelkezzék a rokkantság százalékos megállapítása elleni panaszjog biztosításáról. A panasz fölött megfelelő szerv (Egészségügyi Tanács) döntsön. Benes kijelentette, hogy Hágában valamennyi nagyhatalom, Olaszországot is beleértve, azt követelte, hogy Magyarországnak 1943 után is fizetnie kell. Csehszlovákia keresztülvitte azt az álláspontját, hogy Magyarország többet fizessen, mint a csehszlovák köztársaság. Benes szerint a hágai döntés a kisántantra kedvezőbb, mint ahogy várni lehetett volna. A román külügyminiszter közölte, hogy a magyar adófizetőkre rótt évi 13.5 millióból 6.1 millió fast az optánsoknak és 7.4 millió a Habsburgoknak, egyházaknak és egyéb pörös feleknek. (Prága, január 30. — „M. T. I.") Benes külügyminiszter csütörtökön a képviselőháziban részletes expozét tartott a hágai konferenciáról. Beszédének első részében különösen a jóvátételi bizottság ama döntését emelte ki, amely megállapítja, hogy Csehszlovákiának 1918 február 28-tól kezdve van joga jóvátételre. Magában a kisántant államai Görögországtól és Lengyelországtól támogatva, akihez a feltételhez kötötték hozzájárulásukat a német jóvátétel leszállításához és a Young-tervhez, hogy rendezzék jogaik és pénzügyi kötelezettségeik egész komplexumát. A második hágai értekezleten a főbb nehézségek az osztrák, bolgár és magyar jóvátételekkel foglalkozó bizottságra koncentrálódtak. Ausztriával általában véve könnyen jutottak megállapodásra. Bulgária évi jóvátételi fizetéseit a békeszerződésben megállapított 33 millió aranyfrankról 11 millióra csökkentették. A legkomolyabb problémája a második hágai konferenciának a magyar kérdés volt A magyar miniszterelnök fejtegetéseivel ellentétben a mi álláspontunk az volt, hogy a háború végleges likvidálására Magyarországnak olyan összeget kell megfizetnie, amely magasabb, mint a liberációs tartozás címén tőlünk követelt fizetések, noha Magyarország pénzügyi teljesítőképessége valóban kisebb, mint Csehszlovákiáé. De az volt a helyes, hogy az abszolút és relatív egyaránt nagyobb magyar fizetéseknek kifejezésre kell juttatniuk Magyarország háborús bűnösségét, amint, ez már a békeszerződésekben is van. Helytelen lenne azt állítani, hogy a nagyhatalmak nem értették meg a kisántant álláspontját. Minden ellenkező állítás ellenére az a helyzet, hogy Franciaország, Anglia, sőt Olaszország is azon a véleményen voltak, hogy Magyarországnak jóvátételt kell fizetnie. Benes ezután a múlt likvidálásáról és a földreformról beszélt. — Ebben a tekintetben — mondotta — teljesen meg lehetünk elégedve. A békeszerződésekből folyó pöröket már évek óta tárgyalják a vegyes döntőbíróságok. Milliárdos vagyonokról van szó s ezeknek a pöröknek nagy kihatásuk van a három érdekelt állam egymáshoz való viszonyára is, amennyiben állandó politikai nehézségek kiinduló pontjai voltak. Nagy részük volt ezeknek a pöröknek abban is, hogy eddig még nem tudtunk közelebb jutni a magyarokhoz. A magyarok koncessziókat követeltek tőlünk a jóvátételi kötelezettség végleges megállapításánál és mi hozzájárultunk ahhoz, hogy a magyar fizeté(Folytatás a 3. oldalon.) Beszámoló és önelítélés. A beszámoló az országnak szólt és a beszámoló mégsem volt olyan, amilyen lehetett volna, vagy amilyennek lennie kellett volna. A miniszterelnök, aki csütörtökön odaállt a képviselőház elé és ezzel együtt odaállt az ország elé is, azzal csökkentette beszámolójának irányát, tartalmát és éleit, hogy amit mond, az csak „előzetes" jelentés. Mert, amint mondotta, még hátra van Páris... Az ország pedig megérthette ebből, hogy még hátra van a fekete leves és nagyon meglehet, sőt talán nagyon bizonyos is, hogy a hágai egyezményt a párisi tanácskozás olyaténképen fogja teljessé kikerekíteni, hogy az ország attól csakugyan a falnak mehet. Hanem, amit mondott, méginkább, ahogy mondta, úgy is sokat elmondott a miniszterelnök. Sőt, majdnem mindent. Annyira mindent, hogy ami ezután következik, az a mai rossznál — csak még rosszabb lehet. Persze, nem érdektelen, ahogy a beszámolóját elmondta. Észre lehetett venni, hogy ez a Bethlen nem az, amilyennek a parlamenti csatatereken megismerhettük, vagy amilyennek muszáj volt megszoknunk. Mintha elvesztette volna a biztonságérzet fölényét, a dolgok ésemberek lekezelésének bethleni kevélységét. Nem a parlamenti párbajhős gypít. Inkább az ügyfélnek dadogva beszámoló fiskális, aki egy kicsit nagyon rosszul végezte a dolgát. Ezt az érzést, sőt ezt a valóságot semmivel sem lehet letompítani, aminthogy, a fölharsant tapsokkal és az előre megrendezett parlamenti ünnepeltetéssel nem lehetett a magyar nép hágai csatavesztését győzelemmé fölfutni és nem lehetett az optáns nagybirtokosok hágai diadalát amolyan mellékes szemponttá törpíteni. Mert, éppen ellenkezően, ez volt a miniszterelnöki beszámolónak legviharosabb kilengése, legjobban megfigyelt és leginkább fölérzett fő-fő szempontja: a magyar nép adójából kártalanított nagybirtokosok ügye. A miniszterelnök magyarázgathatott, szépítgethetett, tompíthatott és elkenhetett ez ügy körül minden kiütköző részletet, mégis változatlanul megmaradt az, hogy az egész hágai ügyön sokat, nagyon sokat veszít a magyar nép és nagyon tekintélyes zsákmányhoz jut néhány Magyarországra optált volt erdélyi nagybirtokos. A szépítgetéseken és az elmagyarázgatások heves kísérletein kívül semmi új nem volt tehát a beszámolóban. Minden úgy van, ahogy a korábbi nyilatkozatokból, jelentésekből és külföldi újságinformációkból megismerhettük. Oka senkinek sincs tehát arra, hogy kritikáját megváltoztassa, fölfogását revízió alá vegye s hogy jogos fölháborodását elcsitítsa, mert ugy van, ugy maradt minden, amint volt: a magyar nép fizet, az optáns urak pedig kapnak. Ellenben, ha valaki ujat keres a beszámolóban, megengedjük, talál olyat is. Nem a témában ugyan, hanem legföljebb egy, nem jelentéktelen részletre vonatkozóan, az őszinteségben. A miniszterelnök rákényszeredett erre az őszinteségre. Kénytelen volt bevallani, hogy, a hágai egyezmény nem terjed ki olyan régebbi egyezményekre, amelyek nagy terheikkel ugyancsak nyomják az államot. Nem terjed ki például az innsbrucki egyezményre