Népszava, 1930. február (58. évfolyam, 26–49. sz.)
1930-02-01 / 26. szám
1930 február 1. NÉPSZAVA Már készülődnek a 240 milliós optáns alapon való osztozkodásra. Az optánsok két ügyvédje, egy kormánypárti képviselő és egy felsőházi tag hír szerint fejenként egy millió aranykoronát kap. - Snowden cáfolja, hogy a Habsburgok érdekében akár egy szót is szólt volna Hágában. Benes kijelentette, hogy Bethlenek kérésére járultak hozzá Hágában, hogy a Magyarország részéről 1943 után fizetendő összegeket ne nevezzék jóvátételnek. A kormány mmn tűri, hogy a dolgozó tömegek gyűlés keretében fölemelhessék tiltakozó szavukat a prágai megegyezés ellen. Pártunk tudvalevően vasárnap a Tattersallban „A faágai egyezmény" napirenddel nagy tiltakozó népgyűlést akart rendezni. A polgári sajtó egy része már jóelőre hírt adott arról, hogy a kormány nem lesz hajlandó a gyűlést engedélyezni, nem lesz hajlandó lehetővé tenni, hogy a dolgozó tömegek fölemeljék tiltakozó szavukat az ellen az egyezmény ellen, amelyet Bethlenek kötöttek Hágában az optánsok, a Habsburgok, az egyházak kártalanítása érdekében, a magyar nép súlyos megterhelésével .A főkapitányság a gyűlés megtartását valóban betiltotta és erről a következő végzéssel értesítette pártunkat: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt azon bejelentését, hogy 1930. évi február hó 2-án délelőtt 10 órakor a Tattersall lovardában, Kerepesi út 10. szám alatt „A hágai egyezmény" napirenddel nyilvános gyűlést kíván tartani, tudomásul nem veszem s a nyilvános gyűlés megtartását megtiltom. Megokolás: Így kellett határoznom, mert az utóbbi napokban lefolyt utcai tüntetések és rendzavarások következtében attól kell tartanom, hogy a rend fölbomtására törekvő elemek a nagyszabásúnak ígérkező gyűlést, de különösen a szétoszlás idejét a tüntetések és rendzavarások nagyobb mérvű megismétlésére fogják fölhasználni, miért is a székesfőváros nyugalmának és rendjének megóvása érdekében a gyűlés megtartását be kellett tiltanom. Jelen véghatározatom 15 napon belül a m. kir. belügyminiszter Úrhoz megföllebbezhető. Budapest, 1930. évi január hó 31-én. Bezegh, főkapitány. A főkapitányság betiltó végzésével érdemben lapunk vezető helyén foglalkozunk. Két jegyzőkönyvi megrovás — a hágai megegyezésért. Pénteki lapunkban hirt adtunk már arról, hogy a kormánypárti többség Várnai Dániel és Peidl Gyula, elvtársakat a mentelmi bizottság elé, utasította, mert a parlament csütörtöki ülésén, amikor Bethlen hágai „győzelméről" számolt be, közbeszólások formájában hevesen kifakadtak a hágai egyezkedés ellen, az ellen, hogy a magyar népnek kelljen fizetnie, csakhogy ilyen úton az optánsok milliós összegekre rugó kötvényekhez juthassanak. Várnai Dániel elvtársat a bethlenisták azért utasították a mentelmi bizottság elé, mert a miniszterelnök felé azt kiáltotta, hogy: — Kötvényapostol! Peidl elvtársnak pedig az volt ,,a bűne", hogy közbeszólás formájában megállapította: — A magyar nép fizetés — a miniszterelnök kap! A mentelmi bizottság pénteken délben már ülést is tartott és elhatározta, hogy a képviselőháznak javasolni fogja, hogy Várnai Dániel és Peidl Gyula elvtársakat közbeszólásaikért részesítsék jegyzőkönyvi megrovásban. Ha a képviselőház így határoz, akkor Várnai és Peidl elvtársak képviselői illetményéből tíz napra eső összeget büntetésképen levonnak. Ezzel kapcsolatosan jegyezte meg Györki elvtárs gúnyosan a képviselőház csütörtöki ülésén, hogy „talán a mi képviselőelvtársaink büntetéspénzei is abba a bizonyos optánsalapba kerülnek?" Az optánsok ügyvédeinek is juttatnak az optánsalapból egy-egy milliót. Pénteken a parlamentben az ellenzéki folyosón hírek terjedtek el arról, hogy már nagyban folynak az érdekeltek körében a készülődések az optánsalapon való osztozkodásra. A dolgozó magyar néptömegek tehát „nem hiába" fizethetnek majd a hágai megegyezés folytán 33 éven át évi 13,5 millió aranykoronát, hiszen lesznek egyesek, az optánsok, Habsburgok, egyházak, bankok, részvénytársaságok, akik kétségtelenül nagy hasznát látják majd ennek a magyar adófizetőkre hárított újabb tehernek. Különösen nagy fölháborodást keltettek azok a hírek, amelyek arról szóltak, hogy a magyar adófizetők súlyos megterhelésével létrehozott optánskasszából milyen fonrian bőkezű honoráriumhoz akarják juttatni az optáns nagybirtokosok két kormánypárti jogi képviselőjét. Lakatos Gyula egységespárti képviselő és Egri Aurél Bethlen-párti felsőházi tag — az elterjedt fairek szerint — fejenként 1-1 millió aranykoronát kapnak majd azon a címen, hogy ők voltak a jogi képviselői az optánsoknak, Bethlennek és társainak. Szó van arról is, hogy Egri Aurélt elismerésképen a kormány rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri címmel akarja kitüntetni. Nem lhet tehát azt állítani, hogy senki sem látná, hasznát a hágai megegyezésnek, annak, hogy Magyarország 1943 után is fizethet majd tovább még 23 évig, összesen 310,5 millió aranykoronát... Snowden cáfolata. A magyar polgári sajtó túlnyomó része a hágai tárgyalásokkal kapcsolatban olyértelmű tudósítást "közölt, hogy az angol munkáspárti kormány kincstári kancellárja, köznyelven, pénzügyminisztere, Snowden elvtárs a jóvátételi tárgyalásokon a Habsburgok érdekében szót emelt volna és azt mondotta volna, hogy a kisántant államokban végrehajtott öt földreform a zsebtolvajlásra emlékeztet. Ezek a hírek a külföldi polgári sajtóban is napvilágot láttak, hiszen a munkásellenes polgári sajtó kapva-kapott ezeken a Hágából keltezett tudósításokon és a káröröm és gúny hangján igyekezett elkönyvelni, hogy „a szocialista Snowden a Habsburgok és a nagybirtokosok mellett, szállt síkra". Snowden most, hogy ezeknek a tendenciózus hazugságoknak véget vessen, a következő cáfoló nyilatkozatot adta ki: — Fölkérem Önöket, hogy a nevemben a leghatározottabb cáfolatot tegyék közzé. Én ugyanis sohasem szóltam egyetlen árva szót sem a Habsburg főhercegek érdekében és a zsebtolvajokkal kapcsolatos vagy akárcsak ezzel egyértelmű hasonlatról sohasem beszéltem. Ezek csak rosszakaratú kitalálások. A magyar kormány kérésére megengedték, hogy a 310 milliót ne nevezzék jóvátételnek. Pénteki lapunkban a kőnyomatos újságok táviratai nyomán közöltük már Benes csehszlovák külügyminiszternek beszámolóját, amelyben a prágai parlament tagjait tájékoztatta arról, hogy mi történt Hágában. A kőnyomatos újságoknak erről szóló jelentései azonban nagyon is hiányosak voltak és Benesnek a hágai tárgyalások eddigelé sok ismeretlen, de érdekes és jellemző momentumát megvilágító kijelentéseit jobbnak látták elhallgatni. A csehszlovák külügyminiszter ugyanis, Hágáról nemcsak olyan vázlatos, a részleteket óvatosan kerülő jelentést tett a prágai parlamentben, mint Bethlen , a magyar nyíltszavazásos képviselőházban! Ezért most, hogy a prágai lapok erre vonatkozó tudósításai már rendelkezésünkre állanak, pótlóan kiegészítjük a kőnyomatosok kétségtelenül tervszerűen hiányos jelentéseit. Benes külügyminiszter expozéjában állandóan hangoztatta, hogy a nagyhatalmak — és köztük Olaszország is — határozottan a kisántánt álláspontját tették magukévá abban a kérdésben, hogy Magyarországnak 1943 után is fizetnie kell. Csehszlovákia arra az álláspontra helyezkedett, hogy a csehszlovák köztársaságnak többet kell kapnia, mint amennyi terhet Csehszlovákia vállal. Mi"— mondotta Benes — hozzájárultunk ahhoz, hogy a magyar delegáció kérésére az 1943 után esedékes magyar fizetéseket ne jóvátételnek, hanem „a trianoni szerződésből származó fizetési kötelezettségeknek" nevezzék el. Ezek után a nagyhatalmak, Olaszország teljes hozzájárulásával, minden nehézség nélkül arra a közös megállapodásra jutottak, hogy Magyarország 1913 után 11 millió aranykoronát fizessen és ezt az összeget később 13,6 millió aranykoronára szállítottuk le. Elmondotta Benes külügyminiszter, hogy Magyarország Csehszlovákia, követeléseivel szemben 4600 millió csehkorona (760—770 millió pengő. — A szerk.) ellenkövetelést támasztott: 3148 millió csehkoronát követeltek a magyar delegátusok az optánsok. 720 millió csehkoronát a Habsburgok kártalanítására, 420 millió csehkoronát az egyházak kártalanítására és 330 millió csehkoronát más címeken, a többi között a Csehszlovákiából Magyarországra költözött állandó nyugdíjasok ellátása címén. Még nagyobb ellenszámlát nyújtottak be a magyar delegátusok Romániának, továbbá Jugoszláviának is, ahol különösen óriási összegű kártérítést kívántak a Habsburgok számára. Benes hangsúlyozta, hogy a követelések és ellenkövetelések elszámolása mindvégig kompenzációs alapon történt, annak szent előtt tartásával, hogy Csehszlovákiát és általában a kisántáni államokat, a különböző követelések kielégítése — így az optánsok, Habsburgok és az egyházak kielégítése — révén ne érhesse nagyobb teher, mint amennyit Magyarország fizet majd a kisántántnak. Ezt a kisántánt teljes mértékben el is érte. A megállapított fizetési kötelezettségek mérlege végeredményképen semmiféle terhet sem jelent Csehszlovákiára nézve. Ami a csehszlovák köztársaságban végrehajtott földreformot és az ennek nyomán támadt agrárpöröket illeti. Benes a többi között beszámolójában a következő, föltűnő kijelentést tette: " A csehszlovák külügyminisztérium tíz éven át SZÍVÓS harcot folytatott a köztársaságban végrehajtott földreform védelméért. És végül: Hágában a nagyhatlmnak teljes delegációja előtt megtehettem azt a kijelentést, hogy Walko magyar külügyminiszter előttem és Oslusky csehszlovák meghatalmazott miniszter előtt kijelentette, hogy Csehszlovákiában a földreformot a mi magyar állampolgárainkkal szemben is korrektül hajtottuk végre, úgy hajtottuk végre, hogy az őket is teljesen kielégíti. Ez azután a további bizottsági tárgyalások során is többiben megerősítőt nyert. Brocchi olasz delegátus is megállapította, hogy Csehszlovákiában sak földreformot az igazságosság szellemében hajtották végre, én Bethlennel szemben ott meg is állapítottam, hogy a mi földreformtörvényünk nemcsak egy forradalmi intézkedés volt a háborút követő bolsevista hullám eltorlaszolásaira, hanem a mi egész politikai berendezkedésünk, a mi ideológiánk és demokratikus meggyőződésünk megnyilvánulása.. Benes külügyminiszternek az a kijelentése, hogy Hágában kompenzációs alapon folytak a tárgyalások a magyar delegációval, újabb bizonyítéka annak, hogy a magyar adófizetőknek kell megfizetniük az optánsok, Habsburgok és egyházak kártalanításának árát. Ezt egyébként Mironescu román külügyminiszter kijelentése is megerősíti, amennyiben Mironescu kijelentette, hogy abból az évi 13.5 millió aranykoronából, amit Magyarországtól a kisántánt kap, évi 6.1 milliót fizet majd az optánsalapba és évi 7.4 millió aranykoronát a másik kasszába, amelyből a Habsburgoké és egyházakat elégítik ki. 17 Lengyelország fiére törekszk. Zalesky külügyminiszter beszámolót tartott. (Varsó, január 31.) Zalesky külügyminiszter a szejm külügyi bizottságának mai ülésén expozét mondott, amelyben részletesen ismertette külpolitikája irányelveit. A lengyel külpolitika alapja Lengyelország őszinte békevágya.. Végeredményben a Kellogg-paktum és a Litvinov-egyezmény is lengyel iniciatívára jött létre, hiszen a lengyelek tették az első ilyen indítványt a Népszövetség 1927. évi közgyűlésén. Ami az egyes külföldi államokhoz való viszonyt illeti, Zalesky megcáfolta azt, az állítást, hogy a túlságos német-francia barátság nem válik előnyére a lengyeleknek A német-francia barátság nem ingathatja meg a francia-lengyel barátságot, annál kevésbé, minthogy a németek és a franciák kibékülése Európa biztonságának legerősebb pillére. Az európai béke másik pillére a lengyel-német kiegyezés, amelynek megvalósítására úgy a lengyel, mint a német kormány részéről őszinte törekvés áll fönn. A lengyel-orosz viszonyt Zalesky normálisnak mondta. Bár az utóbbi időkben ismét voltak kisebb-nagyobb konfliktusok, nem lehet azt mondani, hogy a lengyelorosz viszony ellenségessé vált volna. SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET! NÉPSZAVA TERJESSZÉTEK MINDENÜTT!