Népszava, 1930. február (58. évfolyam, 26–49. sz.)

1930-02-01 / 26. szám

1930 február 1. NÉPSZAVA Már készülődnek a 240 milliós optáns alapon való osztozkodásra. Az optánsok két ügyvédje, egy kormánypárti képviselő és egy felsőházi tag hír szerint fejenként egy millió aranykoronát kap. - Snowden cáfolja, hogy a Habsburgok érdekében akár egy szót is szólt volna Hágában.­­ Benes ki­jelentette, hogy Bethlenek kérésére járultak hozzá Hágában, hogy a Magyar­ország részéről 1943 után fizetendő összegeket ne nevezzék jóvátételnek. A kormány mmn tűri, hogy a dolgozó tömegek gyűlés kereté­ben fölemelhessék tiltakozó szavukat a prágai megegyezés ellen. Pártunk tudvalevően vasárnap a Tattersall­ban „A faágai egyezmény" napir­enddel nagy tiltakozó népgyűlést akart rendezni. A polgári sajtó egy része már jóelőre hírt adott arról, hogy a kormány nem lesz hajlandó a gyűlést engedélyezni, nem lesz hajlandó lehetővé tenni, hogy a dolgozó tömegek fölemeljék tiltakozó szavu­kat az ellen az egyezmény ellen, amelyet Bethlenek kötöttek Hágában az optánsok, a Habsburgok, az egyházak kártalanítása érdekében, a magyar nép súlyos megterhe­lésével .A főkapitányság a gyűlés megtartását valóban betiltotta és erről a következő végzéssel értesí­tette pártunkat: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt azon bejelentését, hogy 1930. évi feb­ruár hó 2-án délelőtt 10 órakor a Tattersall lovardában, Kerepesi­ út 10. szám alatt „A hágai egyezmény" napirenddel nyilvános gyűlést kíván tartani, tudomásul nem ve­szem s a nyilvános gyűlés megtartását meg­tiltom. Megokolás: Így kellett határoznom, mert az utóbbi na­pokban lefolyt utcai tüntetések és rendzava­rások következtében attól kell tartanom, hogy a rend fölbom­tására törekvő elemek a nagyszabásúnak ígérkező gyűlést, de kü­lönösen a szétoszlás idejét a tüntetések és rendzavarások nagyobb mérvű megismétlé­sére fogják fölhasználni, miért is a székesfő­város nyugalmának és rendjének megóvása érdekében a gyűlés megtartását be kellett tiltanom. Jelen véghatározatom 15 napon belül a m. kir. belügyminiszter Úrhoz meg­föllebbezhető. Budapest, 1930. évi január hó 31-én. Bezegh, főkapitány. A főkapitányság betiltó végzésével érdem­ben lapunk vezető helyén foglalkozunk. Két jegyzőkönyvi megrovás — a hágai megegyezésért. Pénteki lapunkban hirt adtunk már arról, hogy a kormánypárti többség Várnai Dániel és Peidl Gyula, elvtársakat a mentelmi bizott­ság elé, utasította, mert­ a parlament csütör­töki ülésén, amikor Bethlen hágai „győzelmé­ről" számolt be, közbeszólások formájában hevesen kifakadtak a hágai egyezkedés ellen, az ellen, hogy a magyar népnek kelljen fizet­nie, csakhogy ilyen úton az optánsok milliós összegekre rugó kötvényekhez juthassanak. Várnai Dániel elvtársat a bethlenisták azért utasították a mentelmi bizottság elé, mert a miniszterelnök felé azt kiáltotta­, hogy: — Kötvényapostol! Peidl elvtársnak pedig az volt ,,a bűne", hogy közbeszólás formájában megállapította: — A magyar nép fizet­és — a miniszterelnök kap! A mentelmi bizottság pénteken dél­ben már ülést is tartott és elhatározta, hogy a képviselő­háznak javasolni fogja, hogy Várnai Dániel és Peidl Gyula elvtársakat közbeszólásaikért részesítsék jegyzőkönyvi megrovásban. Ha a képviselőház így határoz, akkor Várnai és Peidl elvtársak képviselői illetményéből tíz napra eső összeget büntetésképen levonnak. Ezzel kapcsolatosan jegyezte meg Györki elv­társ gúnyosan a képviselőház csütörtöki ülé­sén, hogy „talán­ a mi képviselőelvtársaink büntetéspénzei is abba a bizonyos optáns­alapba kerülnek?" Az optánsok ügyvédeinek is juttatnak az optánsalapból egy-egy milliót. Pénteken a parlamentben az ellenzéki folyo­són hírek terjedtek el arról, hogy már nagyban folynak az érdekeltek körében a készülődések az optánsalapon való osztozkodásra. A dolgozó magyar néptömegek tehát „nem hiába" fizet­hetnek majd a hágai megegyezés folytán 33 éven át évi 13,5 millió aranykoronát, hiszen lesznek egyesek, az optánsok, Habsburgok, egyházak, bankok, részvénytársaságok, akik kétségtelenül nagy hasznát látják majd ennek a magyar adófizetőkre hárított újabb tehernek. Különösen nagy fölháborodást keltettek azok a hírek, amelyek arról szóltak, hogy a magyar adófizetők súlyos megterhelésé­vel létrehozott optánskasszából milyen fo­nrian bőkezű honoráriumhoz akarják jut­tatni az optáns nagybirtokosok két kor­mánypárti jogi képviselőjét. Lakatos Gyula egységespárti képviselő és Egri Aurél Bethlen-párti felsőházi tag — az elter­jedt fairek szerint — fejenként 1-1 millió aranykoronát kapnak majd azon a címen, hogy ők voltak a jogi képviselői az optánsoknak, Bethlennek és társainak. Szó van arról is, hogy Egri Aurélt elismeré­sképen a kormány rend­kívüli követi és meghatalmazott miniszteri címmel akarja kitüntetni. Nem l­­het tehát azt állítani, hogy senki sem látná, hasznát a hágai megegyezésnek, annak, hogy Magyarország 1943 után is fizethet majd tovább még 23 évig, összesen 310,5 millió aranykoronát... Snowden cáfolata. A magyar polgári sajtó túlnyomó része a hágai tárgyalásokkal kapcsolatban olyértelmű­ tudósítást "közölt, hogy az angol munkáspárti kormány kincstári kancellárja, köznyelven, pénzügyminisztere, Snowden elvtárs a jóvá­tételi tárgyalásokon a Habsburgok érdekében szót emelt volna és azt­ mondotta volna, hogy a kisántant államokban végrehajtott öt föld­reform a zsebtolvajlásra emlékeztet. Ezek a hírek a külföldi polgári sajtóban is napvilá­got láttak, hiszen a munkásellenes polgári sajtó kapva-kapott ezeken a Hágából keltezett tudósításokon és a­ káröröm és gúny hangján igyekezett elkönyvelni, hogy „a szocialista Snowden a Habsburgok és a nagybirtokosok mellett, szállt síkra". Snowden most, hogy ezeknek a­ tendenciózus hazugságoknak véget vessen, a következő cáfoló nyilatkozatot adta ki: — Fölkérem Önöket, hogy a nevemben a leghatározottabb cáfolatot tegyék közzé. Én ugyanis sohasem szóltam egyetlen árva szót sem a Habsburg főhercegek érdekében és a zsebtolvajokkal kapcsolatos vagy akárcsak ezzel egyértelmű hasonlat­ról sohasem beszéltem. Ezek csak rossz­akaratú kitalálások. A magyar kormány kérésére meg­engedték, hogy a 310 milliót ne nevezzék­­ jóvátételnek. Pénteki lapunkban a kőnyomatos újságok táviratai nyomán közöltük már Benes cseh­szlovák külügyminiszternek beszámolóját, amelyben a prágai parlament tagjait tájékoz­tatta arról, hogy mi történt Hágában. A kő­­­nyomatos újságoknak erről szóló jelentései azonban nagyon is hiányosak voltak és Benes­nek a hágai tárgyalások eddigelé sok ismeret­len, de érdekes és jellemző momentumát meg­világító kijelentéseit jobbnak látták elhall­gatni. A csehszlovák külügyminiszter ugyanis, Hágáról nemcsak olyan vázlatos, a részleteket óvatosan kerülő jelentést tett a prágai parla­mentben, mint Bethlen , a magyar nyíltszava­zásos képviselőházban! Ezért most, hogy a prágai lapok erre vonatkozó tudósításai már rendelkezésünkre állanak, pótlóan kiegészítjük a kőnyomatosok kétségtelenül tervszerűen hiá­nyos jelentéseit. Benes külügyminiszter expozéjában állan­dóan hangoztatta, hogy a nagyhatalmak — és köztük Olaszország is — határozottan a kisántánt­ álláspontját tették magukévá abban a kérdésben, hogy Magyarországnak 1943 után is fizetnie kell. Csehszlovákia arra az álláspontra helyezkedett, hogy a csehszlovák köztársaságnak többet kell kapnia, mint amennyi terhet Csehszlovákia vállal. Mi"— mondotta Benes — hozzájárultunk ahhoz, hogy a magyar delegáció kérésére az 1943 után esedékes magyar fizetéseket ne jóvátétel­nek, hanem „a trianoni szerződésből szár­mazó fizetési kötelezettségeknek" nevezzék el. Ezek után a­ nagyhatalmak, Olaszország teljes hozzájárulásával, minden nehézség nélkül arra a közös megállapodásra jutottak, hogy Magyarország 1913 után 11 millió arany­koronát fizessen és ezt az összeget később 13,6 millió aranykoronára szállítottuk le. Elmondotta Benes külügyminiszter, hogy Magyarország Csehszlovákia, követeléseivel szemben 4600 millió csehkorona (760—770 millió pengő. — A szerk.) ellenkövetelést támasztott: 3148 millió csehkoronát követeltek a ma­­gyar delegátusok az optánsok. 720 millió csehkoronát a Habsburgok kártalanítására, 420 millió csehkoronát az egyházak kártalaní­tására és 330 millió csehkoronát más címeken, a többi között a Csehszlovákiából Magyar­országra­ költözött állandó nyugdíjasok ellá­tása­ címén. Még nagyobb ellenszámlát nyúj­tottak be a magyar delegátusok Romániának, továbbá Jugoszláviának is, ahol különösen óriási összegű kártérítést kívántak a Habs­burgok számára. Benes hangsúlyozta, hogy a követelések és ellenkövetelések elszámolása mindvégig kompenzációs alapon történt, annak sz­ent előtt tartásával, hogy Cseh­szlovákiát és általában a kisántáni­ államo­kat, a különböző követelések kielégítése — így az optánsok, Habsburgok és az egy­házak kielégítése — révén ne érhesse na­gyobb teher, mint amennyit Magyar­ország fizet majd a kisántántnak. Ezt a kisántánt teljes mértékben el is érte. A megállapított fizetési kötelezettségek mér­lege végeredményképen semmiféle terhet sem jelent Csehszlovákiára nézve. Ami a cseh­szlovák köztársaságban végrehajtott földrefor­mot és az ennek nyomán támadt agrárpöröket illeti. Benes a­ többi között beszámolójában a következő, föltűnő kijelentést tette: " A csehszlovák külügyminisztérium tíz éven át SZÍVÓS harcot folytatott a köztársaság­ban végrehajtott földreform védelméért. És végül: Hágában a nagyhatlmnak teljes delegá­ciója előtt megtehettem azt­ a kijelentést, hogy Walko magyar külügyminiszter előttem és Oslusky csehszlovák meghatalmazott mi­niszter előtt kijelentette, hogy Cseh­szlovákiában a földreformot a mi magyar állampolgárainkkal szemben is korrektül hajtottuk végre, úgy hajtottuk végre, hogy az őket is teljesen kielégíti. Ez azután a további bizottsági tárgyalások során is többiben megerősítőt nyert. Brocchi olasz delegátus is megállapította, hogy Cseh­szlovákiában sak földreformot az igazságosság szellemében hajtották végre, én Bethlennel szemben ott meg is állapí­tot­tam­, hogy a mi földreformtörvényünk nemcsak egy forradalmi intézkedés volt a háborút­ követő bolsevista hullám eltorlaszolásaira, hanem a mi egész politikai berendezkedésünk, a mi ideológiánk és demokratikus meggyőződésünk megnyilvá­nulása.. Benes külügyminiszternek az a kijelentése, hogy Hágában kompenzációs alapon folytak a tárgyalások a magyar delegációval, újabb bizonyítéka annak, hogy a magyar adófizetőknek kell megfizetniük az optánsok, Habsburgok és egyházak kártalanításának árát. Ezt egyébként Mironescu román külügyminisz­ter kijelentése is megerősíti, amennyiben Miro­nescu kijelentette, hogy abból az évi 13.5 millió aranykoronából, amit Magyarországtól a kis­ántánt kap, évi 6.1 milliót fizet majd az optáns­alapba és évi 7.4 millió aranykoronát a másik kasszába, amelyből a Habsburgoké és egy­házakat elégítik ki. 17 Lengyelország fiére törekszk. Zalesky külügyminiszter beszámolót tartott. (Varsó, január 31.) Zalesky külügyminiszter a szejm külügyi bizottságának mai ülésén expozét mondott, amelyben részletesen ismer­tette külpolitikája irányelveit. A lengyel kül­politika alapja Lengyelország őszinte béke­vágya.. Végeredményben a Kellogg-paktum és a Litvinov-egyezmény is lengyel iniciatívára jött létre, hiszen a lengyelek tették az első ilyen indítványt a Népszövetség 1927. évi köz­gyűlésén. Ami az egyes külföldi államokhoz való viszonyt illeti, Zalesky megcáfolta azt, az állítást, hogy a túlságos német-francia barát­ság nem válik előnyére a lengyeleknek­ A német-francia barátság nem ingathatja meg a francia-lengyel barátságot, annál kevésbé, minthogy a németek és a franciák ki­békülése Európa biztonságának legerősebb pillére. Az európai béke másik pillére a lengyel-német ki­egyezés, amelynek megvalósítására úgy a len­gyel, mint a német kormány részéről őszinte törekvés áll fönn. A lengyel-orosz viszonyt Zalesky normálisnak mondta. Bár az utóbbi időkben ismét voltak kisebb-nagyobb konflik­tusok, nem lehet azt mondani, hogy a lengyel­orosz viszony ellenségessé vált volna. SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET! NÉPSZAVA TERJESSZÉTEK MINDENÜTT!

Next