Népszava, 1930. április (58. évfolyam, 74–97. sz.)
1930-04-01 / 74. szám
14 játékszere és a korrupció melegágya. Ezt nagyon helyesen és világosan fölismerték a békés megyei kisgazdák is, amikor tűrhetetlen gazdasági helyzetükről tárgyalván, érthetően és keményen megmondották, hogy „ne avatkozzék a kormány a képviselőjelölések ügyébe, szüntesse meg a hivatalos jelölések intézményét". Valóban, az ország válságos helyzetének itt van a kútforrása. A képviselői kinevezések rendszere juttatta a termelő rétegeket elviselhetetlenül nehéz helyzetbe. A mezőberényi kisgazdagyűlésen okkal és joggal követelték a kisgazdák teljes egyhangúsággal, hogy „szüntesse be a kormány a pénzzel, a hatósági támogatással való képviselőválasztások rendszerét és iktassa törvénybe Nagyatádi programjának is egyik sarkalatos pontját, az általános, titkos választójogot". Azok a kormánypárti képviselők, akik ezen a kisgazdagyűlésen részt vettek, azok persze most megint azt akarták bebeszélni a kisgazdáknak, hogy „a választójog titkossága csak másodrendű kérdés és most fontosabb a kenyérkérdés, a munkaalkalom, az olcsóbb hitel és a piac kérdése. Mert az eladósodottakat nem a titkos választójog nyugtatja meg, hanem az olcsó kölcsön". De hiszen ezt prédikálják tíz esztendő óta s volt elég idejük arra, hogy a gazdasági kérdéseket a dolgozó nép boldogulásának megfelelően megoldják. Igen, volt rá idejük, de nem volt hozzá akaratuk, szándékukban sem volt. A látszatparlamentarizmus a nagy tömegek számára csak látszatéletet tud biztosítani és azok a nagy tömegek, akiknek érdeke homlokegyenest ellenkezik az uralkodó osztályok érdekeivel, azok nem várhatják boldogulásukat a hatalom kegyétől, hanem csak a saját politikai erejüktől. Ez a rendszer nem tudja megoldani csak a saját kenyerének a kérdését, de munkaalkalmakat nem tud teremteni, mert akkor önmagát kellene leépíteni, de olcsóbb hitelt legföljebb a nagy agráriusoknak tud szerezni, a piac kérdése pedig szinte elválaszthatatlan egy demokratikus bel- és külpolitikai irányzattól. Nincs, más út tehát, csak a demokrácia, utja, nincs másutt, csak a politikai szervezkedés ,utja, mert csaka dolgozó, tömegek egységes összefogása és bátor küzdelme döntheti meg azt a rendszert, amely az egész országot válságba sodorta s népét a legszörnyűbb szegénységbe döntötte. Ezért mi sem végezhetjük mással ezt a cikkünket, mint azzal, amivel a békésmegyei kisgazdák gyűlése végződött: éljen az általános, egyenlő, titkos választójog! _____________ Járvásnyárivasta, az arzénmérgezéses Léljelentésért. A rágalmazó névtelen levelek irátának kiderítésére nyomozás indult. A szegedi rendőrségre és az ügyészségre több névtelen följelentés érkezett arról, hogy Eke Rókus gazda arzénmérgezés áldozata lett. A följelentések Kiss Jánosné ellen irányultak és azt állították róla, hogy a gazdát ő tette el láb alól. Néhány nappal ezelőtt Eke Rókus holttestét exhumálták és a belső részeket megküldték a vegyvizsgáló állomásnak. A vegyvizsgáló állomást most értesítette a szegedi hatóságokat arról, hogy a leggondosabb vizsgálattal sem sikerült a beküldött hullarészekben arzént találni. Ennek a megállapításnak az alapján az ügyészség elrendelte, hogy a gyilkosság gyanúja miatt letartóztatott Kiss Jánosnét azonnal helyezzék szabadlábra. Egyúttal eljárás indult a Kiss Jánosnét megrágalmazó névtelen levelek írójának kiderítésére. Rövid időn belül ez már a harmadik eset, amikor a hatóságok kénytelenek meggyőződni arról, hogy a járvánnyá dagadt följelentések következtében minden különösebb indok nélkül ártatlan embereket fosztottak meg szabadságuktól. Semmiképen sem tartjuk helyénvalónak, hogy névtelen levél alapján, a vegyvizsgáló állomás szakvéleményének ismerete nélkül, gyanúsítottakat azonnal letartóztassanak. SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET! TERJESSZÉTEK MINDENÜTT! NÉPSZAVA 1930 április 2. Tizenhat bányászt maga alá temetett a föld. Nem hiszik, hogy megmenthetik őket. (Newyork, március 31.) Borzalmas bányaszerencsétlenség történt, a Kentucky állambeli Ketle-Island város melletti bányában. Tárnaomlás következtében 16 bányászt maga alá temetett a beomló földtömeg. A szerencsétlenül járt bányászok megmentésére alig van remény, mert a szerencsétlenség többszáz méterrel a föld alatt történt és eddig nem lehetett semmiféle összeköttetést létesíteni a katasztrófa helyével. A Broning-kormánygyűlés feloszlatására Szerdán vagy csütörtökön dönt a parlament a kormányprogram fölött. (A Népszava berlini munkatársától.) A Müller- kormány váratlan lemondása nagy elkeseredést keltett a polgári demokrácia köreiben, amelynek különböző szócsövei súlyos szemrehányásokat tesznek a szociáldemokratáknak, amiért kiadták kezükből a hatalmat és ezzel nyeregbe segítették a „középpártok" zászlaja alá a sorakozó mérsékelt reakciót. A polgári demokraták minden valószínűség szerint részt vesznek a következő kormányban is, úgy, hogy keserűségük nem írható a kormányból kicsöppenéstől való félelmük számlájára, csupán azzal magyarázható, hogy őszintén sajnálják sokesztendős együttműködésük fölbontását a szociáldemokratákkal és komolyan féltik a német demokráciát. Fölfogásukat a szociáldemokrata párt nem egy vezetője is osztja, köztük Müller, Breitscheid, Severing elvtársak, mindamellett elvtársaink többsége nem látja a helyzetet ilyen sötétnek. A szocialista párt egyik vezetője a következő magyarázattal szolgált a parlamenti frakció állásfoglalásáról: — A szociáldemokrata parlamenti frakció tgjainak rég hangoztatott nézete, hogy a kormányhatalom gyakorlása nem minden és a pártnak tekintettel kell lennie arra, hogy egy koalíciós kormányban való részvétel egyet jelent a párt népszerűségének lassú lemorzsolódásával. A tömegek sohasem látják be, hogy amíg a párt mögött nem áll a választók abszolút többsége, addig — hiába vesz részt a párt egyik vagy másik koalíciós kabinetben — a szocialista miniszterek nem valósíthatják -illeg .száz százalékig programjukat, ha-: nem kénytelenek minden esetben kompromisszumokat kötni. A kommunista demagógia gondoskodik róla, hogy ezek a kompromisszumok mint „árulások" kerüljenek a tömegek elé és a szociáldemokrácia, ha hajlandó is áldozatokat hozni a kormányzással járó — a jelenlegi helyzetben egészen kétséges — előnyökért, az áldozathozatalban azonban mértéket kíván tartani. Igaz, hogy a szociáldemokrata párt tagjainak száma az alatt az idő alatt is, amíg a párt részt vett a kormányzásban, állandó emelkedést mutatott és az év elején túllépte az egymilliót (az őszi választási kampány nyolcvanezer új párttagot hozott), azonban a szociáldemokrata párt vezetői tisztában vannak azzal, hogy koalíciós kormányba mindig csak azzal a mellékgondolattal léphetnek be, hogy az első kedvező alkalommal otthagyják és semmi esetre sem várják be türelmesen, amíg a kényszerű kompromisszumok előnytelen hatása jelentkezik. A munkanélküliség elleni biztosítás kérdésében nem tudtuk keresztülvinni a néppártban ülő nagyiparosokkal szemben az álláspontunkat — miért vállaljuk tehát mi a felelősséget azért a kompromisszumért, amit mi magunk sem tartunk kielégítőnek és ami kétségtelenül ellenünk sorakoztatná föl a munkanélkülieket. Természetes, hogy a következő kormány nem fogja ezt a kérdést előnyösebben rendezni, de rosszabbul sem fogja, h hanem egyszerűen átveszi, talán jelentéktelen módosításokkal a nekünk fölajánlott kompromisszumot. Képviseljék ezt csak ők és járassák le vele ők magukat! Mi nem félünk a 48. szakasztól és a diktatúrától. A flascista keblekben talán reménység dagad erre a gondolatra, de a német munkásság ellen nem lehet puccsot csinálni és Mussolinit játszani. Az egész „diktatúra" abból áll majd, hogy a pénzügyi reformot, beleértve a munkanélküliség kérdésének rendezését, nem parlamentáris úton léptetik majd életbe — ehhez nem tudják majd a többséget megszerezni —, hanem a 48. szakasz alapján. Az új választást kénytelenek lesznek azután kiírni és az új választáson a szociáldemokrata párt csak megerősödve kerülhet be a parlamentbe, ami esetleg nem következhetne be akkor, ha most a kormányban maradtunk volna és nekünk kellene az ódiumot viselni a munkanélkülisegélyezés megszűkítéséért. Ezt mindenesetre elértük a „hibás taktikánkkal" és azt is, hogy a baloldali kabinet bukásával szétrobbantottuk a jobboldali ellenzéket.. A dezignált miniszterelnök ugyanis, Hindenburg kívánságához képest, nem a polgári pártokkal tárgyal, hanem azok egyes tagjaival és nem kétséges, hogy sikerül neki Hugenberg német nemzeti pártjából is leszakítani a harmincnegyven főből álló Schiele-frakciót. Ha egyébért nem, hát ezért érdemes volt a koalíciós kormányt lemondatni. Szélsőjobboldali körökben, ahol nagy az izgalom a Schiele-frakció kiválása miatt, az az általános nézet, hogy a kormányválságot Hindenburg kabinetirodájának főnöke, Meissner államtitkár idézte föl, csak azért, hogy a Hugenberg-féle tábort kettészakítsa és a nacionalistáknak legalább egy részét a monarchikus gondolat nyílt megtagadására és a Youngszerződés teljesítésének vállalására rávegye a kormányba való bevonással. Meissner — a fascisták szerint — ezzel a manőverrel akar válaszolni azokra a támadásokra, amelyek Hindenburgot a Young-szerződés aláírása miatt a szélsőjobboldal részéről érték. (d. t.) (Berlin, március 30.) A birodalmi elnök ma dr. Brüning birodalmi gyűlési képviselőt birodalmi kancellárrá kinevezte és jóváhagyta az előterjesztett miniszteri listát. A Brüning-kormány pártok szerinti összetétele a következő: 4 centrumpárti, 2 német néppárti, 1 bajor néppárti, 1 demokrata, 1gazdasági párti, 1 keresztény, nemzeti munkaközösségpárti és 2 pártonkívüli. Brüning birodalmi kancelláron kívül a kormánynak még csak három" új minisztertagja van: Schiele közi élelmezési, Brecht igazságügyi és Treviranus megszállott területügyi miniszter. (Berlin, március 30.) A birodalmi elnök levelet intézett Müller Herman távozó birodalmi kancellárhoz, amelyben ezeket írjaz Igen tisztelt Birodalmi Kancellár úr! A parlamenti helyzet figyelembevételével eleget tettem ama kérésének, hogy a birodalmi kancellár tisztje alól fölmentsem. Őszinte szükségét érzem annak, hogy önnek, amikor felelősségteljes hivatalából távozik, a birodalom nevében és a magam nevében is köszönetet mondjak és elismerésemet fejezzem ki kötelességtudással végzett fáradságos és mindig a tárgyilagosságra törekvő munkásságáért. Az önnel való együttműködésről mindig kellemesen fogok megemlékezni. Fogadja legjobb kívánságaimat. Baráti üdvözlettel Hindenburg. A távozó kormány többi tagjainak is a fölmentési okmánnyal együtt a birodalmi elnök köszönetet mondott munkásságukért. (Berlin, március 31.) A Brüning-kormány hétfőn délelőtt átvette az államügyek vezetését. Az első minisztertanácsot délután 5 órára hívták össze. Politikai körökben kétségtelennek tartják, hogy ha a Brüning-kormány nem kap többséget a birodalmi gyűlésben, vagy pedig ha a parlament megszavazza a szociáldemokrata ,és kommunista részről várható bizalmatlansági indítványt, azonnal bekövetkezik a birodalmi gyűlés föloszlatása. A kormánynyilatkozatot Brüning kancellár a parlament keddi ülésén olvassa föl. A döntő szavazás szerdán este vagy csütörtök délután lesz. Minden a német nemzeti párttól függ, mert ha a párt a Brüning-kormány ellen szavaz, a kormány kisebbségben marad. Ebben az esetben a szavazás kihirdetése után azonnal fölolvassák a parlament föloszlatásáról szóló elnöki dekrétumot. (Berlin, március 31.) Dr. Schiele közélelmezési miniszter, általános meglepetésre, lemondott képviselői mandátumáról. Schiele hétfőn délelőtt levelet intézett Loebe szociáldemokrata képviselőhöz, a birodalmi gyűlés elnökéhez és bejelentette a mandátumról való lemondást. Parlamenti körökben Schiele lépését azzal magyarázzák, hogy az új miniszter, aki mandátumát a német nemzeti párt programjával szerezte, nem tartja összeegyeztethetőnek, hogy megtartsa a képviselőséget akkor, amikor a német nemzeti párt parlamenti frakciója kimondta, hogy Schiele nem vállalhat tárcát az új kormányban.