Népszava, 1930. április (58. évfolyam, 74–97. sz.)

1930-04-01 / 74. szám

14 játékszere és a korrupció melegágya. Ezt nagyon helyesen és világosan fölismer­ték a békés megyei kisgazdák is, amikor tűr­hetetlen gazdasági helyzetükről tárgyalván, érthetően és keményen megmondották, hogy „ne avatkozzék a kormány a képviselőjelölé­sek ügyébe, szüntesse meg a hivatalos jelölé­sek intézményét". Valóban, az ország válságos helyzetének itt van a kútforrása. A képviselői kinevezések rendszere juttatta a termelő réte­geket elviselhetetlenül nehéz helyzetbe. A mezőberényi kisgazdagyűlésen okkal és joggal követelték a kisgazdák teljes egyhangú­sággal, hogy „szüntesse be a kormány a pénz­zel, a hatósági támogatással való képviselő­választások rendszerét és iktassa törvénybe Nagyatádi programjának is egyik sarkalatos pontját, az általános, titkos választójogot". Azok a kormánypárti képviselők, akik ezen a kisgazdagyűlésen részt vettek, azok persze most megint azt akarták bebeszélni a kisgazdáknak, hogy „a választójog titkossága csak másodrendű kérdés és most fontosabb a kenyérkérdés, a munkaalkalom, az olcsóbb hitel és a piac kérdése. Mert az eladósodot­takat nem a titkos választójog nyugtatja meg, hanem az olcsó kölcsön". De hiszen ezt prédi­kálják tíz esztendő óta s volt elég idejük arra, hogy a gazdasági kérdéseket a dolgozó nép boldogulásának megfelelően megoldják. Igen, volt rá idejük, de nem volt hozzá akaratuk, szándékukban sem volt. A látszatparlamenta­rizmus a nagy tömegek számára csak látszat­életet tud biztosítani és azok a nagy tömegek, akiknek érdeke homlokegyenest ellenkezik az uralkodó osztályok érdekeivel, azok nem vár­hatják boldogulásukat a hatalom kegyétől, hanem csak a saját politikai erejüktől. Ez a rendszer nem tudja megoldani csak a saját kenyerének a kérdését, de munkaalkalmakat nem tud teremteni, mert akkor önmagát kel­lene leépíteni, de olcsóbb hitelt legföljebb a nagy agráriusoknak tud szerezni, a piac kér­dése pedig szinte elválaszthatatlan egy demo­kratikus bel- és külpolitikai irányzattól. Nincs, más út tehát, csak a­ demokrácia, utja, nincs másutt, csak a politikai szervez­­kedés ,utja, m­ert csak­­a dolgozó, tömegek egy­séges összefogása és bátor küzdelme döntheti meg azt a rendszert, amely az egész országot válságba sodorta s népét a legszörnyűbb sze­génységbe döntötte. Ezért mi sem végezhetjük mással ezt a cik­künket, mint azzal, amivel a békésmegyei kisgazdák gyűlése végződött: éljen az általános, egyenlő, titkos választó­jog! _____________ Jár­vás­nyá­rivas­ta, az arzén­­mérgezéses Léljelentésért. A rágalmazó névtelen levelek irátának kiderítésére nyomozás indult. A­ szegedi rendőrségre és az ügyészségre több névtelen följelentés érkezett a­rról, hogy Eke Rókus gazda arzénmérgezés áldozata lett. A följelentések Kiss Jánosné ellen irányul­tak és azt állították róla, hogy a gazdát ő tette el láb alól. Néhány nappal ezelőtt Eke Rókus holttestét exhumálták és a belső része­ket megküldték a vegyvizsgáló állomásnak. A vegyvizsgáló állomást most értesítette a szegedi hatóságokat arról, hogy a leggondo­sabb vizsgálattal se­m sikerült a beküldött hullarészekben arzént találni. Ennek a meg­állapításnak az alapján az ügyészség elrendelte, hogy a gyilkosság gyanúja miatt letartóztatott Kiss János­né­t azonnal helyezzék szabadlábra. Egyúttal eljárás indult a Kiss Jánosnét meg­­rágalmazó névtelen levelek írójának kideríté­sére. Rövid időn belül ez már a harmadik eset, amikor a hatóságok kénytelenek meg­győződni arról, hogy a járvánnyá dagadt föl­jelentések következtében minden különösebb indok nélkül ártatlan embereket fosztottak meg szabadságuktól. Semmiképen sem tartjuk helyénvalónak, hogy névtelen levél alapján, a vegyvizsgáló állomás szakvéleményének is­merete nélkül, gyanúsítottakat azonnal letar­tóztassanak. SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET! TERJESSZÉTEK MINDENÜTT! NÉPSZAVA 1930 április 2. Tizenhat bányászt maga alá temetett a föld. Nem hiszik, hogy megmenthetik őket. (Newyork, március 31.) Borzalmas bánya­szerencsétlenség­ történt, a Kentucky állambeli Ketle-Island város melletti bányában. Tárna­omlás következtében 16 bányászt maga alá temetett a beomló földtömeg. A szerencsétle­nül járt bányászok megmentésére alig van remény, mert a szerencsétlenség többszáz mé­terrel a föld alatt történt és eddig nem lehe­tett semmiféle összeköttetést létesíteni a katasztrófa helyével. A Broning-kormá­ny­gyűlés feloszlatására Szerdán vagy csütörtökön d­önt a parlament a kormányprogram fölött. (A Népszava berlini munkatársától.) A Mül­ler- k­o­rmány váratlan lemondása nagy elkese­redést keltett a polgári demokrácia köreiben, amelynek különböző szócsövei súlyos szemre­hányásokat tesznek a szociáldemokratáknak, amiért kiadták kezükből a hatalmat és ezzel nyeregbe segítették a „középpártok" zászlaja alá a sorakozó mérsékelt reakciót. A polgári demokraták minden valószínűség szerint részt vesznek a következő kormányban is, úgy, hogy keserűségük nem írható a kor­mányból kicsöppenéstől való félelmük számlá­jára, csupán azzal magyarázható, hogy őszin­tén sajnálják sokesztendős együttműködésük fölbontását a szociáldemokratákkal és komo­lyan féltik a német demokráciát. Fölfogásukat a szociáldemokrata párt nem egy vezetője is osztja, köztük Mü­ller, Breitscheid, Severing elvtársak, mindamellett elvtársaink többsége nem látja a helyzetet ilyen sötétnek. A szo­cialista párt egyik vezetője a következő ma­gyarázattal szolgált a parlamenti frakció állásfoglalásáról: — A szociáldemokrata parlamenti frakció t­­gjainak rég hangoztatott nézete, hogy a kormányhatalom gyakorlása nem minden és a pártnak tekintettel kell lennie arra, hogy egy koalíciós kormányban való részvétel egyet jelent a­ párt népszerűségének lassú lemorzso­lódásával. A tömegek sohasem látják be, hogy amíg a párt mögött nem áll a választók abszolút többsége, addig — hiába vesz részt a párt­­ egyik vagy másik koalíciós kabinet­ben — a szocialista miniszterek nem­ valósít­hatják -illeg .száz­ százalékig programjukat, ha-: nem kénytelenek minden esetben kompro­misszumokat kötni. A kommunista demagógia gondoskodik róla, hogy ezek a kompromisszu­mok mint „árulások" kerüljenek a tömegek elé és a szociáldemokrácia, ha hajlandó is áldozatokat hozni a kormányzással járó — a jelenlegi helyzetben egészen kétséges — elő­nyökért, az áldozathozatalban azonban mérté­ket kíván tartani. Igaz, hogy a szociál­demokrata párt tagjainak száma az alatt az idő alatt is, amíg a párt részt vett a kormány­zásban, állandó emelkedést mutatott és az év elején túllépte az egymilliót (az őszi válasz­tási kampány nyolcvanezer új párttagot ho­zott), azonban a szociáldemokrata párt veze­tői tisztában vannak azzal, hogy koalíciós kormányba mindig csak azzal a mellékgondo­lattal léphetnek be, hogy az első kedvező al­kalommal otthagyják és semmi eset­re sem vár­ják be türelmesen, amíg a kényszerű kompro­misszumok előnytelen hatása jelentkezik. A munkanélküliség elleni biztosítás kérdésében nem tudtuk keresztülvinni a néppártban ülő nagyiparosokkal szemben az álláspontunkat — miért vállaljuk tehát mi a felelősséget azért a kompromisszumért, amit mi magunk sem tar­tunk kielégítőnek és ami kétség­t­e­len­ül elle­nünk sorakoztatná föl a munkanélkülieket. Természetes, hogy a következő kormány nem fogja ezt a kérdést előnyösebben rendezni, de rosszabbul sem fogja, h hanem­ egyszerűen át­veszi, talán jelentéktelen módosításokkal a nekünk fölajánlott kompromisszumot. Kép­viseljék ezt csak ők és járassák le vele ők magukat! Mi nem félünk a 48. szakasztól és a diktatúrától. A flascista keblekben talán re­ménység dagad erre a gondolatra, de a német munkásság ellen nem lehet puccsot csinálni és Mussolinit játszani. Az egész „diktatúra" abból áll majd, hogy a pénzügyi reformot, beleértve a munkanélküliség kérdésének rendezését, nem parlamentáris úton léptetik majd életbe — ehhez nem tudják majd a többséget megsze­rezni —, hanem a 48. szakasz alapján. Az új választást kénytelenek lesznek azután kiírni és az új választáson a szociáldemokrata párt csak megerősödve kerülhet be a parlamentbe, ami esetleg nem következhetne be akkor, ha most a kormányban maradtunk volna és nekünk kellene az ódiumot viselni a munka­nélkülisegélyezés megszűkítéséért. Ezt min­denesetre elértük a „hibás taktikánkkal" és azt is, hogy a baloldali kabinet bukásával szétrobbantottuk a jobboldali ellenzéket.. A dezignált miniszterelnök ugyanis, Hindenburg kívánságához képest, nem a polgári pártokkal tárgyal, hanem azok egyes tagjaival és nem kétséges, hogy sikerül neki Hugenberg német nemzeti pártjából is leszakítani a harminc­negyven főből álló Schiele-frakciót. Ha egyébért nem, hát ezért érdemes volt a koalí­ciós kormányt lemondatni. Szélsőjobboldali körökben, ahol nagy az izgalom a Schiele-frakció kiválása miatt, az az általános nézet, hogy a kormányválságot Hindenburg kabinetirodájának főnöke, Meiss­ner államtitkár idézte föl, csak azért, hogy a Hugenberg-féle tábort kettészakítsa és a nacio­nalistáknak legalább egy részét a monarchikus gondolat nyílt megtagadására és a Young­szerződés teljesítésének vállalására rávegye a kormányba való bevonással. Meissner — a fascisták szerint — ezzel a manőverrel akar válaszolni azokra a támadásokra, amelyek Hindenburgot a Young-szerződés aláírása miatt a szélsőjobboldal részéről érték. (d. t.) (Berlin, március 30.) A birodalmi elnök ma dr. Brüning birodalmi gyűlési képviselőt birodalmi kancellárrá kinevezte és jóváhagy­ta az előterjesztett miniszteri listát. A Brüning-kormány pártok szerinti összetétele a következő: 4 centrum­párti, 2 német néppárti, 1 bajor néppárti, 1 demokrata, 1­­gazdasági párti, 1 keresztény, nemzeti munkaközösség­párti és 2 pártonkívüli. Brüning birodalmi kancelláron kívül a kormánynak még csak három" új minisztertagja van: Schiele közi élelmezési, Brecht igazságügyi és Treviranus megszállott területügyi miniszter. (Berlin, március 30.) A birodalmi elnök leve­let intézett Müller Herman távozó birodalmi kancellárhoz, amelyben ezeket írjaz Igen tisz­telt Birodalmi Kancellár úr! A parlamenti helyzet figyelembevételével eleget tettem ama kérésének, hogy a birodalmi kancellár tisztje alól fölmentsem. Őszinte szükségét érzem an­nak, hogy önnek, amikor felelősségteljes hiva­talából távozik, a birodalom nevében és a magam nevében is köszönetet mondjak és el­ismerésemet fejezzem ki kötelességtudással végzett fáradságos és mindig a tárgyilagos­ságra törekvő munkásságáért. Az önnel való együttműködésről mindig kellemesen fogok megemlékezni. Fogadja legjobb kívánságai­mat. Baráti üdvözlettel Hindenburg. A távozó kormány többi tagjainak is a föl­mentési okmánnyal együtt a birodalmi elnök köszönetet mondott munkásságukért. (Berlin, március 31.) A Brün­ing-k­ormán­y hétfőn délelőtt átvette az államügyek vezeté­sét. Az első minisztertanácsot délután 5 órára hívták össze. Politikai körökben kétségtelen­nek tartják, hogy ha a Brüning-kormány nem kap többséget a­ birodalmi gyűlésben, vagy pedig ha­ a­ parlament megszavazza a szociál­demokrata ,és kommunista részről várható bizalmatlansági indítványt, azonnal bekövet­kezik a birodalmi gyűlés föloszlatása. A kor­mánynyilatkozatot Brüning kancellár a­ par­lament keddi ülésén olvassa föl. A döntő sza­vazás szerdán este vagy csütörtök délután lesz. Minden a német nemzeti párttól függ, mert ha a párt a Brüning-kormány ellen sza­vaz, a kormány kisebbségben marad. Ebben az esetben a sz­avazás kihirdetése után azon­nal fölolvassák a parlament föloszlatásáról szóló elnöki dekrétumot. (Berlin, március 31.) Dr. Schiele közélel­mezési miniszter, általános meglepetésre, le­mondott képviselői mandátumáról. Schiele hét­főn délelőtt levelet intézett Loebe szociáldemo­krata képviselőhöz, a birodalmi gyűlés elnöké­hez és bejelentette a mandátumról v­aló le­mondást. Parlamenti körökben Schiele lépését azzal magyarázzák, hogy az új miniszter, aki mandátumát a német nemzeti párt program­jával szerezte, nem tartja összeegyeztethető­nek, hogy megtartsa a képviselőséget akkor, amikor a német nemzeti párt parlamenti frak­ciója kimondta, hogy Schiele nem vállalhat tárcát az új kormányban.

Next