Népszava, 1930. május (58. évfolyam, 98–122. sz.)
1930-05-01 / 98. szám
4 zel 2000 milliárd pengőre rugó terheit fogaiban áll viselni. Csak istentől elrugaszkodott anarchisták akarják az emberiséget a jövőben hasonló életvidám gyönyörűségtől megfosztani, ami következik Moór Gyulának végső megállapításából, hogy a pacifizmus és az anarchizmus, amelyek egyaránt visszautasítják az erősszakot, lényegükben egyező fogalmak. Pacifista terhlát csak az lehet, aki lelke mélyén anarchista. Kár, hogy logikája ezen a ponton megállt, mert ugyane fáradsággal természetesen azt is bebizonyíthatta volna, hogy az, aki az erőszakban, mint a társadalmi rend alapjában bizdik, lényegében fascnista vagy bolsevista. Hogy a logikai következtetésnek az élet valóságában mi felel meg, az igazán nem fontos. Soheffelnek halhatatlan „Ekrkehard"-jában egy hun harcos társának ilyikép határozza meg a filozófiát: „Ha valaki nem tudja, miért van a világon és tótágast áll, hogy megtudja — ez a filozófia." Minthogy pedig az isten előbb teremtette a logikát s csak utóbb az emberiséget, az embernek kell feje tetejére állni, hogy méltó maradhasson a logika örök igazságához. De mert ehhez az akrobata produkcióhoz nincs mindenkásinak tehetsége, a pacifizmus jogosultságának éleselméjű cáfolata sem számíthat általános sikertre. Látnivaló tehát, hogy a logika háborúja, amelyet Moór Gyula könyvében a pacifizmus ellen megszent s amely voltakép a háború logikájának védelmi háborúja, mindkét irányban vereséggel végződik. Ha nem tudnók, hogy mostanában Magyarországon a nevelés iránya a kisdedótól az egyetemig a háborúba vetett remény hiú fantazmagóriáját szolgálja, azt is mondhatnám, hogy a szemellenzős gondolati szakomortáljéik, amelyeiket a tudós szerző a háború logikájának védelmében végzett, nem is túlságosam időszerűek. Sőt ellenkezően. Magra Moór Gyula is elismeri, hogy az emberiség békervágya csupán szimptómája a fenyegető háborús veszély lázának. Illik-e ilyenkor, amikor kísértetek járnak a világban, a kísérteteket még azzal bátorítani, hogy a béketörekvéseket diszkreditáljuk. Igaz, hogy Mefisztó szerint (Faust u. 2.) „wo Gespenster Platz genommen, Ist auch der Philosoph willkommen. Damit man seiner Kunst und Gunstaick frev.a. Erschafft er gleich ein Dutzend neu<' mégis azt hiszem, a jogbölcsészet tudós profeszszora hasznosabb munkát is végezhet, mint hogy a logika magas lovára próbálja fölültetni a háború ijesztő kísértetét. Nem lehet ugyanis egy lélekzetre a háborút igazolni és jogot tanítani, mert a jog eszméje már önmagában foglalja a béke gondolatát. Jogos háború fogalmilag fából vaskarika, mnert mihelyt erőszakkal próbálja valaki igazságát érvényesíteni, az igazság a hatalom játékszerévé válik. Nekünk, akik szenvedő tanúi vagyunk a háborúból született igazságtalanságnak, semmi józan okunk nem lehet a reményre, hogy a legközelebbi háború több igazságot vagy oly igazságokat fog termelni, amelyet magunk is annak tartunk. Nincs tehát pacifizmus, ha még oly logikátlan volna is, amely ne érne többet az emberiségnek és az emberi célokat szolgáló tudománynak, mint a leglogikusabb háború. — Miért akar elmenni? Hisz' mi nem úgy kezeljük magát, mint alkalmazottat, hanem mint családtagot. — Veszem észre, igazgató úr, mert már 3 hónapja nem kapom meg a fizetésemet. NÉPSZAVA 1930 május 16. — MÁJUSI LOBOGÁS — írta VÁRNAI ZSENI. — Május, lengesd meg fölöttünk orgonaágad, illatos, eleven lobogód köszöntsön minket, a színek, illatok, fények szédítő tavaszi csodája varázsolja le szívünkről sötét emlékeinket. Mint téltől elcsigázott bogarak a tavaszban, amint röpdösnek, zsibonganak, keringenek a fényben, ugy repesünk a mélyből a ragyogásba, a magasba; élni akarunk mi is! Újjászületni e szépségben! Nyilazd le, Május, perzselő csóváid a földre, hogy minden pezsegjen, harsanjon, forrjon és lobogjon! A vér tűzárama lángoljon föl az erekben és millió dermedt sziv új indulót dobogjon! Ó, virágok, madarak, pillangók a fényözönben! Szinek, illatok, sugarak tündéri áradatra, öleljétek meg az embert, öleljétek a világot s e pillanat cikázó szárnyán repüljünk fel a napba! • """ I 1?Mrrkt . . Balássy László gazdasági csendőrszázasost letartóztatták. „Pillanatnyi megszédülésemben követtem el a szabálytalanságot, hogy karácsonyi ajándékokat vehessek." A csendőrségi építkezések kapcsán kiderült visszaélések ügyében megindított nyomozás olyan eredményekkel járt, hogy letartóztatás történhetett. Vitéz Balássy László gazdasági csendőrszázadost, aki a belügyminisztérium VII. ügyosztályában a csendőrség számvevőségénél dolgozott, egyelőre hamisítás és csalás címén letartóztatták. Balássy a belügyminisztérium számvevőségében a költségvetési munkálatok elvégzését csendőri vonatkozásban teljesen önállóan intézte. Az Aradi utca 60. számú házban négyszobás lakásban lakik. A csendőrség vidéki építkezései során Auguszt József budapesti kőművesmester és építési vállalkozó kapott megbízást, aki az építkezés elvégzése után az elszámolásokat Balássyval bonyolította le. A költségvetésbe beállított és csak egységárral megjelölt földmunkálatoknál 100 köbméter tényleg elvégzett munkáról szóló tételt 166 köbméterre javítottál ki oly módon, hogy a 100-as szám két zérójából két hatost csináltak. A többletkiadás ily módon 2700 pengőt jelentett. A százados azt állítja, hogy ebből az összegből csak 1430 pengőt kapott, a vállalkozó azonban azt erősítgeti, hogy az egészet átadta. A csendőrszázados azzal védekezik, hogy pillanatnyi megszédülésében követte el a szabálytalanságot. Mint fiatal házasember, akinek egyéves kisgyermeke volt, karácsonyi ajándékokat akart venni. Nem is gondolt arra, hogy a hiányt fölfedezik, mert a szóbanforgó építkezés befejeződött és a pénzátadás megtörtént. Éppen ezért egyelőre enyhébb minősítést kapott a csendőrszázados cselekedete, mert a megvesztegetés bűntettéről csak akkor lehetne beszélni, a csendőr-ügyészség szerint, ha az összeg átadása az építkezés előtt történt volna meg. A csendőrszázados minden elszámolását revízió alá veszik, ez a munka azonban még napokig eltarthat. A sóskúti és paksi építkezésekre is kiterjedt a vizsgálat, a kárösszegek végleges megállapítása még nem történhetett meg. A vállalkozót minden részletről a rendőrségen hallgatták ki és a vallomásról szóló jegyzőkönyvet bemutatták a csendőrfelügyelőség ügyészének. Robbanás a salgótarjáni vasgyárban. Egy munkás meghalt, kettő megsebesült. Szerdán délelőtt a budapesti salgótarjáni vasöntöde gyárában súlyos szerencsétlenség történt, amelynek egy halottja és két súlyos sebesültje van. A vasöntöde egyik alacsonynyomású légtartálya valahol levegőt kapott és ennek következtében Vi 10 órakor fölrobbant. A robbanás oly hatalmas volt, hogy a városon kívül eső gyártelepről a hereg behallatszott a városba és a lakosok között nagy izgalmat keltett. A légnyomás ereje földhözvágta Nagy Pál munkást, aki oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy mielőtt a bányászkórházba szállíthatták volna, útközben meghalt. Súlyos sérüléseket szenvedtek a tartály mellett dolgozó Papp Gyula és Lipták Pál, akiket a bányászkórházban ápolnak. Olvasd a Népszavát és szerezz új előfizetőket