Népszava, 1930. május (58. évfolyam, 98–122. sz.)

1930-05-01 / 98. szám

4 zel 2000 milliárd pengőre rugó terheit fogaiban áll viselni. Csak istentől elrugaszkodott anar­chisták akarják az emberiséget a jövőben ha­sonló életvidám gyönyörűségtől megfosztani, ami következik Moór Gyulának végső meg­állapításából, hogy a pacifizmu­s és az anar­chizmus, amelyek egyaránt visszautasítják az erősszakot, lényegükben egyező fogalm­ak. Paci­fista terhlát csak az lehet, aki lelke mélyén anar­chista. Kár, hogy logikája ezen a ponton meg­állt, mert ugyane fáradsággal természetesen azt is bebizonyíthatta volna, hogy az, a­ki az erőszakban, mint a társadalmi rend alapjában bizdik, lényegében fascnista vagy bolsevista. Hogy a logikai következtetésnek az élet való­ságában mi felel meg, az igazán nem fontos. Soheffelnek halhatatlan „Ekrkehard"-j­ában egy hun har­cos társának ilyikép határozza meg a filozófiát: „Ha valaki nem tudja, miért van a világon és tótágast áll, hogy megtudja — ez a filozófia." Minthogy pedig az isten előbb terem­tette a logikát s csa­k utóbb az emberiséget, az embernek kell feje tetejére állni, hogy méltó maradhasson a logika örök igazságához. De mert ehhez az akrobata produkcióhoz nincs mindenkásin­ak tehetsége, a pacifizm­us jogosu­lt­ságának éleselméjű cáfolata sem számíthat ál­talános sik­ertre. Látnivaló te­hát, hogy a logika háborúja, ame­lyet Moór Gyula könyvében a pacifizmus ellen megszent s amely voltakép a háború logikájá­nak védelmi háborúja, mindkét irányban vere­séggel végződik. Ha nem tudnók, hogy mostaná­ban Magyarországon a nevelés iránya a kis­dedótó­l az egyetemig a háborúba vetett remény hiú fantazmagóriáját szolgálja, azt is mond­hatnám, hogy a szemellenzős gondolati szak­o­mortáljéik, amelyeiket a tudós szerző a háború logikájának védelmében végzett, nem is túl­ságosam időszerűek. Sőt ellenkezően. Magra Moór Gyula is elismeri, hogy az emberiség­ békervágya csupán szimptómája a fenyegető há­borús veszély lázának. Illik-e ilyenkor, amikor kísértetek járnak a világban, a kísérteteket még azzal bátorítani, hogy a béketörekvéseket diszkreditáljuk. Igaz, hogy Mefisztó szerint (Faust u. 2.) „wo Gespenster Platz genommen, Ist auch der Philosoph willkommen. Damit man seiner Kunst und Gunstaick frev.a. Erschafft er gleich ein Dutzend neu<' mégis azt hiszem, a jogbölcsészet tudós profesz­szora hasznosabb munkát is végezhet, mint hogy a logika magas lovára próbálja fölültetni a há­ború ijesztő kísértetét. Nem lehet ugyanis egy lélekzetre a háborút igazolni és jogot taní­tani, mert a jog eszméje már önmagában fog­lalja a béke gondolatát. Jogos háború fogal­milag fából vaskarika, mnert mihelyt erőszak­kal próbálja val­aki igazságát érvén­yesíteni, az igazság a hatalom játékszerévé válik. Ne­künk, akik szenvedő tanúi vagyunk a háború­ból született igazságtalanságnak, semmi józan okunk nem lehet a reményre, hogy a legköze­lebbi háború több igazságot vagy oly igaz­ságokat fog termelni, amelyet magunk is annak tartunk. Nincs tehát pacifizmus, h­a még oly logikátlan volna is, amely ne érne többet az emberiségnek és az emberi célokat szolgáló tudománynak, mint a leglogikusabb háború. — Miért akar elmenni? Hisz' mi nem úgy kezeljük magát, mint alkalmazottat, hanem mint családtagot. — Veszem észre, igazgató úr, mert már 3 hónapja nem kapom meg a fizetésemet. NÉPSZAVA 1930 május 16. — MÁJUSI LOBOGÁS — írta VÁRNAI ZSENI. — Május, lengesd meg fölöttünk orgonaágad, illatos, eleven lobogód köszöntsön minket, a színek, illatok, fények szédítő tavaszi csodája varázsolja le szívünkről sötét emlékeinket. Mint téltől elcsigázott bogarak a tavaszban, amint röpdösnek, zsibonganak, keringenek a fényben, ugy repesünk a mélyből a ragyogásba,­­ a magasba; élni akarunk mi is! Újjászületni e szépségben! Nyilazd le, Május, perzselő csóváid a földre, hogy minden pezsegjen, harsanjon, forrjon és lobogjon! A vér tűzárama lángoljon föl az erekben és millió dermedt sziv új indulót dobogjon! Ó, virágok, madarak, pillangók a fényözönben! Szinek, illatok, sugarak tündéri áradatra, öleljétek meg az embert, öleljétek a világot s e pillanat cikázó szárnyán repüljünk­ fel a napba! • """ I 1­?Mr­rk­t . . Balássy László gazdasági csendőrszázas­ost let­artózt­at­t­ák. „Pillanatnyi megszédü­lésemben­ követtem el a szabálytalanságot, hogy karácsonyi ajándékokat vehessek." A csendőrségi építkezések kapcsán kiderült visszaélések ügyében megindított nyomozás olyan eredményekkel járt, hogy letartóztatás történhetett. Vitéz Balássy László gazdasági csendőrszázadost, aki a belügyminisztérium VII. ügyosztályában a csendőrség számvevő­ségénél dolgozott, egyelőre hamisítás és csalás címén letartóztatták. Balássy a belügyminisz­térium számvevőségében a költségvetési mun­kálatok elvégzését csendőri vonatkozásban teljesen önállóan intézte. Az Aradi­ utca 60. számú házban négyszobás lakásban lakik. A csendőrség vidéki építkezései során Auguszt József budapesti kőművesmester és építési vállalkozó kapott megbízást, aki az építkezés elvégzése után az elszámolásokat Balássyval bonyolította le. A költségvetésbe beállított és csak egységárral megjelölt földmunkálatok­nál 100 köbméter tényleg elvégzett munkáról szóló tételt 166 köbméterre javítottál­ ki oly módon, hogy a 100-as szám két zérójából két hatost csináltak. A többletkiadás ily módon 2700 pengőt je­lentett. A százados azt állítja, hogy ebből az összegből csak 1430 pengőt kapott, a vál­lalkozó azonban azt erősítgeti, hogy az egészet átadta. A csendőrszázados azzal védekezik, hogy pilla­natnyi megszé­d­ülésé­b­en követte el a szabály­talanságot. Mint fiatal házasember, akinek egy­éves kisgyermeke volt, karácsonyi ajándékokat akart venni. Nem is gon­dolt arra, hogy a hiányt fölfedezik, mert a szóbanforgó építkezés befejeződött és a pénzátadás megtörtént. Éppen ezért egyelőre enyhébb minősítést kapott a csendőrszázados cselekedete, mert a megvesz­tegetés bűntettéről csak akkor lehetne beszélni, a csendőr-ügyészség szerint, ha az összeg át­adása az építkezés előtt történt volna meg. A csendőrszázados minden elszámolását revízió alá veszik, ez a munka azonban még napokig eltarthat. A sóskúti és paksi építkezésekre is kiterjedt a vizsgá­lat, a kárösszegek végleges megállapítása még nem történhetett meg. A vállalkozót minden részletről a rendőrségen hallgatták ki és a vallomásról szóló jegyző­könyvet bemutatták a csendőrfelü­gye­lőség ügyészének. Robbanás a salgótarjáni vasgyárban. Egy munkás meghalt, kettő megsebesült. Szerdán délelőtt a budapesti salgótarjáni vasöntöde gyárában súlyos szerencsétlenség történt, amelynek egy halottja és két súlyos sebesültje van. A vasöntöde egyik alacsony­nyomású légtartálya valahol levegőt kapott és ennek következtében Vi 10 órakor fölrobbant. A robbanás oly hatalmas volt, hogy a városon kívül eső gyártelepről a hereg behallatszott a városba és a lakosok között nagy izgalmat keltett. A légnyomás ereje földhözvágta Nagy Pál munkást, aki oly súlyos sérüléseket szen­vedett, hogy mielőtt a bányászkórházba szállíthatták volna, útközben meghalt. Súlyos sérüléseket szenvedtek a tartály mellett dolgozó Papp Gyula és Lipták Pál, akiket a bányászkórházban ápolnak. Olvasd a Népszavát és szerezz új előfizetőket

Next