Népszava, 1930. szeptember (58. évfolyam, 198–221. sz.)

1930-09-02 / 198. szám

iL türelmetlenül viselkedett­, de a munkások semmiféle provokációnak sem ültek föl. Az incidens elmúlt és a munkások nyugod­tan folytatták útjukat. A Berlini­ tér előtt, de még a Váci­ út oldalán, hatalmas rendőri készültség jött a menet elé. Az úttest közel­én lovasrendőrcsapat állott, előtte gyalogos osztag, egy rendőrtanácsos a járdákat gyalogos rendőrökkel zárta el és a menetnek meg kellett állania. Itt sem akarták továbbengedni a munkásokat. A hatalmas, zárt tömeg megdöbbentette a­ rendőrség veze­tőjét, aki kijelentette, hogy ilyen nagy töme­get egységes, zárt sorokban nem engedhet ki a főútvonalakra. Hiába hivatkoztak a bizalmi­férfiak arra, hogy az Andrássy­ úton már tízezres tömegekben sétál nyugodtan a munkásság, a rendőrtanácsos ragaszkodott ahhoz, hogy csak kisebb csoportokban engedi tovább­vonulni a munkásokat. Itt is óriási izgalom támadt a munkások soraiban, nagy fölzúdulás hallatszott és már-már összecsapástól lehetett tartani, amikor végre lehiggadtak az indula­tok és a rendőrtanácsos is nagyobb csopor­tokban engedte útjukra a munkásokat, akik a Nyugati­ pályudvar előtt azután lassú mene­teléssel ismét óriási tömeggé nőttek és zárt sorokban folytatták útjukat, hogy az Andrássy­útra, a tüntetőséta főútvonalára érjenek. A kispestiek a gyárak elől indultak el fölsorakozva, végig a Fő­ úton Budapest felé. Ugy '/­ll óra tájban A vasárnap este óta permanenciában levő rendőrség­ már hétfőn reggel 6 órakor straté­giailag megszállta Csepelnek Budapest felé vezető útvonalait. Ugyanekkor a Munkás­otthon környéke is valósággal megszálló terü­lethez hasonlított. Rendőrök cirkáltak a kapu előtt és egy szakasz rendőr helyezkedett el a Munkásotthon udvarán. A csepeli Weiss Manfréd-üzem természetesen hétfőn reggel ki sem nyitotta kapuit és ezért a munkásság az utasításokhoz híven három helyen gyülekezett és indult el Budapest felé. Az egyik csoport a Templom-téren, a második a Weiss Manfréd-gyár II. számú kapuja előtt és a harmadik csoport, a munkásság zöme a Munkásotthonban gyülekezett, hogy onnan induljon el a főváros felé. A rendelők csopor­tonként indították útnak a munkásokat. A gyü­lekezőhelyeken élénk beszélgetés folyt a munkásság megmozdulásáról. Arról is beszél­gettek, hogy fölösleges volt az államhatalom részéről a nagy fölkészültség. Az egyik csepeli iskoláiban nagyon sok csendőrt is szállásol­tak el. Körülbelül­­­ 10 óra volt, amikor a Munkás­otthon udvara kiürült és mindenki a fővárosba igyekezett. Az új dunaparti műút feketéllett a Buda­pestre igyekvő munkásoktól, akik azzal az elhatározó szándékkal tették meg a hosszú fáradságos utat, hogy fegyelmezetten tüntessenek kenyérért, munkáért. Még a múlt héten történt, hogy Csepelen a bolsevisták több helyen próbálkoztak, hogy féktelenségükkel és demagóg hangú röpirataikkal a munkásságot provokálják. A szociáldemokrata munkások voltak azok, akik kellő fogadtatásban részesítették eze­ket a felelőtlen azsán provokátorokét indult el a menet, élén a Hofherr és Schrantz­gyár munkásaival, majd a többi gyárak és szakmák munkásai csatlakoztak hozzájuk. Min­denütt­­a gyalogjárókon nyugodtan, hármasá­val lépkedtek az em­berek és jutott el a több­ezer főnyi tömeg a város határáig. Itt egy kerékpáros rendőrosztag állta útjukat és a rendőrparancsnok arra szólította föl őket, hogy forduljanak vissza, oszoljanak szét, mert nem engedik meg­­a fővárosba való vonulásukat. Az emberek fegyelmezetten, nyugodtan tilta­koztak ez ellen, hivatkoztak arra, hogy ők a gyalogjárdán besétálnak a fővárosba és ehhez joguk van. Ezek a rendőrök tovább is engedték a menetet. Nem sokáig jutottak azonban el, amikor­­a Fe­renc József-laktanya elé értek, a Népliget végéhez, óriási sebességgel éppen akkor robo­gott oda egy teherautó megtömve rendőrökkel. A rendőrök leugráltak az autóról és elzárták az úttestet, a rendőrtiszt pedig felszólította a tömeget, hogy forduljon vissza. A vezérlő rendőrtisztviselő meglehetősen tapintatosan lépett föl és ennek köszönhető, hogy különö­sebb incidens nem történt. Amikor a tömeg látta, hogy nem engedik tovább, visszafordult, majd ötös, tizes csoportokban indultak az emberek a főváros felé. A kispesti munkások így be is jutottak a fővárosba. Kispesten egyébként különösebb esemény nem történt, az üzleteket a déli órákban bezárták, a gyárakban, műhelyekben szünetelt a munka, és fegyelmezetten várták a Szaktanács utasí­tásait a hétfői tüntetésre vonatkozóan. Még hétfőn is történt kis incidens, amelyet érdemes megemlíteni. A Munkásotthon udva­rán megjelent egy ittasnak látszó ala­k, akit az elvtársai­ közül senki sem ismert. Rögtön föl­tűnt az idegen viselkedése, aki a rendőrök előtt hadonászva kiáltozta: — Majd én elintézem a rendőrséget! —... Az elvtársak nyomában tisztában voltak az idegen szándékával és még mielőtt terve sike­rült volna, eltávolították a Munkásotthon ud­varáról. Tíz óra tájban a csepeli kereskedők leeresz­tették redőnyeiket és Csepel apraja­ nagyja meleg szeretettel küldte útjukra a csapatosan Budapest felé induló munkástömegeket. A Közvágóhíd­nál már összeolvadtak a Pesterzsébet és Csepelről jött tömegek. Tizenegy óra ugyan a munkabeszüntetés idő­pontja, de már reggel 9 órától megindult az áramlás az Oktogon irányában. Kopott ünnep­lőjükben munkások egyesével, kettesével már ekkor a szokottnál népesebbé teszik a k­öruta­kat, amelyeknek a járműforgalma viszont ki­sebb, mint máskor ilyenkor lenni szokott. Munkanélküliek és olyan dolgozók, akik hét­főn reggel nem is kezdték meg a munkát. A rendőrség egyelőre csak gyéren látható. A Mester­ utcán át rendőröket szállít egy teherautó, amely a Boráros-térnél a Soroksári­út irányában száguld el. A téren még mind­össze tíz-tizenkét rendőr áll néhány „munkás-külsejű" fiatalemberrel... A Rákóczi-tér mel­lett mintegy negyven rendőr csoporto­sul. A Rákóczi-út és a Körút sarkán még nincs külső jele a készülődésnek, bár ottan már A rendőrség emberei már itt felszól­ítottá­k a tömegeket, hogy csak a járdán haladhatnak. A Soroksári-úton csoportokba osztva igyekeztek a Körút felé a munkások és munkásnők ezrei és ezrei. Az új vásárcsarnok építkezésénél dol­gozó munkások külön csoportba jötte­k. Fej­kendős asszonyok, gyári mun­kásnők tarkítot­ták a menetet. A Boráros-térnél a Szaktanács és a párt ren­dezői, valamint Esztergályos János elvtárs várták az elvtársakat. A rendőrség itt is újabb fölszólítást intézett a csoportokhoz, hogy csu­pán kettesével és csak a járdán mehetnek az And­rássy-út felé. A munkásság fegyelmezett önuralommal folytatta útját az Oktogon felé. Csepel fölvonulása jó másfél óra hosszat tar­tott és impozáns, igazi erőt mutató megmoz­dulása volt az ottani munkásságnak. Pesterzsébet és Soroksár munkás­tömegeinek felvonulása. A pesterzsébeti munkásság hétfőn már a kora reggeli órákban az utcán volt. Több ezren útrakészen, a munkások egy része gyalog in­dult el, ötös, hatos, tizes csoportokban me­netelt végig a Soroksári-úton. Felvonulásuk megélénkítette az útvonalat, a régi harcias időkre emlékeztetett. A gyárak előtt mindenütt rendőrök álltak azzal a céllal, hogy a gyülekezést megakadályozzák, ezért az odaigyekvő munkások is mind bekapcsolódtak a menetbe. Sokan volta­k természetesen, akik más útvonalon jutottak ki a fővárosba. A villamosok is állandóan zsúfoltan érkeztek be a Közvágóhídra, valamint a Boráros­ térre. Ezekről a kocsikról is nagy tömegével jöttek a demonstrációra siető munkások, munkásnők és tisztviselők. Ezen az útvonalon összeütkö­zésre nem került a sor, itt-ott fölbukkant a rendőrosztagot szállító autó, amelyről a rendőrtisztviselő többször leszólt és figyelmez­tette a fölvonuló munkásságot, hogy a közle­kedés zavartalansága miatt ritkább sorokb­an menjen. Soroksár munkássága is ezen az útvonalon jött be a pesterzsébeti munkásokkal együtt és akadály nélkül haladhatott egészen a Rá­kóczi-térig, noha a Boráros-térnél a Körút mindkét oldala tömött volt. A tüntető munkás­ságot a Rákóczi-térnél a rendőrség föltartóz­tatta és a mellékutcákba kényszerítette. Ha­sonló sors várt rájuk a Dohány-utca­ sarkán levő Newyork-kávésznál, valamint a Király­utca és Erzsébet­ körút sarkán is.­­A 10 óra tájban sűrű a menetelés az Andrássy­út irányában. A Rákóczi-úton kettős lovas­rendőrjárőrök cirkálnak. Az első nyugtalanság­a 10 órakor támadt, amikor a rendőrcsapatok a Király-utcánál föl­vonultak és megkezdték azt a „stratégiai" mozdulatot, amelyet azután a Rákóczi-úttól kezdve az Andrássy-útig mindenütt végre­hajtottak: a Körúton menetelő tömegek be­terelését a Városliget felé vonuló mellék­utcákba. A Király-utca sarkán azzal kezdődött ez a „mozdulat", hogy a lovasrendőrök föllovagol­tak a járdára a tömeg közé, nagy izgalmat, támasztva legalább ötezer ember szeme láttára. — Munkát, kenyeret! — harsogja a tömeg. Majd mintegy ezer ember betódul a Király-utcába, utánuk a rendőrök, akik a Hársfa-utcába szorítják a tömeget. Ekkor talán nagyobb bajok nélkül megkez­dődött a menet „szabályozása", hasonlóan a Rákóczi-útnál, a Dohány-utcánál, a Wesselényi­utcánál, a Dob-utcánál, a Király-utcánál és az Andrássy-úton. Az előbbi útkereszteződéseknél néhány percig a Körúton, majd fölváltva néhány percig a sugárutakon engedték a tö­megeket, úgy, hogy mind a Körút, mind a keresztutak egyet­len gigászi embertengerré váltak. Amire a 11 óra elérkezett, tízezren vonultak a Körúton, az Andrássy­ úton újabb tízezrek, beláthatatlan embersű­risség a mellékutcákban. Az üzleteket lezárták, de nemcsak itt, hanem a város távoleső részében is. És ebben az óriási embertömegben mindenütt teljes a nyugalom, a lelkek egybeolvadnak erejük érzetében és csak ott támad időnként kavarodás, ahol a rendőrök stratégiáznak a nyugodtan menetelő embertömeggel. Sok munkásnő van a tömegben. Egy mun­kás, akiről lerítt, hogy hónapok óta nincs munkája és a családján­ak kenyere, apró gyer­­mekeivel ment a Körúton nyugodtan, mind­annyian piros szekfűvel ékesen... Itt még nem tudták ekkor, hogy a Város­­ liget már a legmegdöbbentőbb jeleneteknek a színhelye... , Csepel fölvonulítsa. Gigászi mireMinep önti el a Körutat és az oslai­ervonc­­si cáfcat. A tömeg a Milleniumi-emléknél. NÉPSZAVA 1930 szeptember 2.

Next