Népszava, 1930. szeptember (58. évfolyam, 198–221. sz.)
1930-09-02 / 198. szám
iL türelmetlenül viselkedett, de a munkások semmiféle provokációnak sem ültek föl. Az incidens elmúlt és a munkások nyugodtan folytatták útjukat. A Berlini tér előtt, de még a Váci út oldalán, hatalmas rendőri készültség jött a menet elé. Az úttest közelén lovasrendőrcsapat állott, előtte gyalogos osztag, egy rendőrtanácsos a járdákat gyalogos rendőrökkel zárta el és a menetnek meg kellett állania. Itt sem akarták továbbengedni a munkásokat. A hatalmas, zárt tömeg megdöbbentette a rendőrség vezetőjét, aki kijelentette, hogy ilyen nagy tömeget egységes, zárt sorokban nem engedhet ki a főútvonalakra. Hiába hivatkoztak a bizalmiférfiak arra, hogy az Andrássy úton már tízezres tömegekben sétál nyugodtan a munkásság, a rendőrtanácsos ragaszkodott ahhoz, hogy csak kisebb csoportokban engedi továbbvonulni a munkásokat. Itt is óriási izgalom támadt a munkások soraiban, nagy fölzúdulás hallatszott és már-már összecsapástól lehetett tartani, amikor végre lehiggadtak az indulatok és a rendőrtanácsos is nagyobb csoportokban engedte útjukra a munkásokat, akik a Nyugati pályudvar előtt azután lassú meneteléssel ismét óriási tömeggé nőttek és zárt sorokban folytatták útjukat, hogy az Andrássyútra, a tüntetőséta főútvonalára érjenek. A kispestiek a gyárak elől indultak el fölsorakozva, végig a Fő úton Budapest felé. Ugy '/ll óra tájban A vasárnap este óta permanenciában levő rendőrség már hétfőn reggel 6 órakor stratégiailag megszállta Csepelnek Budapest felé vezető útvonalait. Ugyanekkor a Munkásotthon környéke is valósággal megszálló területhez hasonlított. Rendőrök cirkáltak a kapu előtt és egy szakasz rendőr helyezkedett el a Munkásotthon udvarán. A csepeli Weiss Manfréd-üzem természetesen hétfőn reggel ki sem nyitotta kapuit és ezért a munkásság az utasításokhoz híven három helyen gyülekezett és indult el Budapest felé. Az egyik csoport a Templom-téren, a második a Weiss Manfréd-gyár II. számú kapuja előtt és a harmadik csoport, a munkásság zöme a Munkásotthonban gyülekezett, hogy onnan induljon el a főváros felé. A rendelők csoportonként indították útnak a munkásokat. A gyülekezőhelyeken élénk beszélgetés folyt a munkásság megmozdulásáról. Arról is beszélgettek, hogy fölösleges volt az államhatalom részéről a nagy fölkészültség. Az egyik csepeli iskoláiban nagyon sok csendőrt is szállásoltak el. Körülbelül 10 óra volt, amikor a Munkásotthon udvara kiürült és mindenki a fővárosba igyekezett. Az új dunaparti műút feketéllett a Budapestre igyekvő munkásoktól, akik azzal az elhatározó szándékkal tették meg a hosszú fáradságos utat, hogy fegyelmezetten tüntessenek kenyérért, munkáért. Még a múlt héten történt, hogy Csepelen a bolsevisták több helyen próbálkoztak, hogy féktelenségükkel és demagóg hangú röpirataikkal a munkásságot provokálják. A szociáldemokrata munkások voltak azok, akik kellő fogadtatásban részesítették ezeket a felelőtlen azsán provokátorokét indult el a menet, élén a Hofherr és Schrantzgyár munkásaival, majd a többi gyárak és szakmák munkásai csatlakoztak hozzájuk. Mindenütta gyalogjárókon nyugodtan, hármasával lépkedtek az emberek és jutott el a többezer főnyi tömeg a város határáig. Itt egy kerékpáros rendőrosztag állta útjukat és a rendőrparancsnok arra szólította föl őket, hogy forduljanak vissza, oszoljanak szét, mert nem engedik mega fővárosba való vonulásukat. Az emberek fegyelmezetten, nyugodtan tiltakoztak ez ellen, hivatkoztak arra, hogy ők a gyalogjárdán besétálnak a fővárosba és ehhez joguk van. Ezek a rendőrök tovább is engedték a menetet. Nem sokáig jutottak azonban el, amikora Ferenc József-laktanya elé értek, a Népliget végéhez, óriási sebességgel éppen akkor robogott oda egy teherautó megtömve rendőrökkel. A rendőrök leugráltak az autóról és elzárták az úttestet, a rendőrtiszt pedig felszólította a tömeget, hogy forduljon vissza. A vezérlő rendőrtisztviselő meglehetősen tapintatosan lépett föl és ennek köszönhető, hogy különösebb incidens nem történt. Amikor a tömeg látta, hogy nem engedik tovább, visszafordult, majd ötös, tizes csoportokban indultak az emberek a főváros felé. A kispesti munkások így be is jutottak a fővárosba. Kispesten egyébként különösebb esemény nem történt, az üzleteket a déli órákban bezárták, a gyárakban, műhelyekben szünetelt a munka, és fegyelmezetten várták a Szaktanács utasításait a hétfői tüntetésre vonatkozóan. Még hétfőn is történt kis incidens, amelyet érdemes megemlíteni. A Munkásotthon udvarán megjelent egy ittasnak látszó alak, akit az elvtársai közül senki sem ismert. Rögtön föltűnt az idegen viselkedése, aki a rendőrök előtt hadonászva kiáltozta: — Majd én elintézem a rendőrséget! —... Az elvtársak nyomában tisztában voltak az idegen szándékával és még mielőtt terve sikerült volna, eltávolították a Munkásotthon udvaráról. Tíz óra tájban a csepeli kereskedők leeresztették redőnyeiket és Csepel apraja nagyja meleg szeretettel küldte útjukra a csapatosan Budapest felé induló munkástömegeket. A Közvágóhídnál már összeolvadtak a Pesterzsébet és Csepelről jött tömegek. Tizenegy óra ugyan a munkabeszüntetés időpontja, de már reggel 9 órától megindult az áramlás az Oktogon irányában. Kopott ünneplőjükben munkások egyesével, kettesével már ekkor a szokottnál népesebbé teszik a körutakat, amelyeknek a járműforgalma viszont kisebb, mint máskor ilyenkor lenni szokott. Munkanélküliek és olyan dolgozók, akik hétfőn reggel nem is kezdték meg a munkát. A rendőrség egyelőre csak gyéren látható. A Mester utcán át rendőröket szállít egy teherautó, amely a Boráros-térnél a Soroksáriút irányában száguld el. A téren még mindössze tíz-tizenkét rendőr áll néhány „munkás-külsejű" fiatalemberrel... A Rákóczi-tér mellett mintegy negyven rendőr csoportosul. A Rákóczi-út és a Körút sarkán még nincs külső jele a készülődésnek, bár ottan már A rendőrség emberei már itt felszólították a tömegeket, hogy csak a járdán haladhatnak. A Soroksári-úton csoportokba osztva igyekeztek a Körút felé a munkások és munkásnők ezrei és ezrei. Az új vásárcsarnok építkezésénél dolgozó munkások külön csoportba jöttek. Fejkendős asszonyok, gyári munkásnők tarkították a menetet. A Boráros-térnél a Szaktanács és a párt rendezői, valamint Esztergályos János elvtárs várták az elvtársakat. A rendőrség itt is újabb fölszólítást intézett a csoportokhoz, hogy csupán kettesével és csak a járdán mehetnek az Andrássy-út felé. A munkásság fegyelmezett önuralommal folytatta útját az Oktogon felé. Csepel fölvonulása jó másfél óra hosszat tartott és impozáns, igazi erőt mutató megmozdulása volt az ottani munkásságnak. Pesterzsébet és Soroksár munkástömegeinek felvonulása. A pesterzsébeti munkásság hétfőn már a kora reggeli órákban az utcán volt. Több ezren útrakészen, a munkások egy része gyalog indult el, ötös, hatos, tizes csoportokban menetelt végig a Soroksári-úton. Felvonulásuk megélénkítette az útvonalat, a régi harcias időkre emlékeztetett. A gyárak előtt mindenütt rendőrök álltak azzal a céllal, hogy a gyülekezést megakadályozzák, ezért az odaigyekvő munkások is mind bekapcsolódtak a menetbe. Sokan voltak természetesen, akik más útvonalon jutottak ki a fővárosba. A villamosok is állandóan zsúfoltan érkeztek be a Közvágóhídra, valamint a Boráros térre. Ezekről a kocsikról is nagy tömegével jöttek a demonstrációra siető munkások, munkásnők és tisztviselők. Ezen az útvonalon összeütközésre nem került a sor, itt-ott fölbukkant a rendőrosztagot szállító autó, amelyről a rendőrtisztviselő többször leszólt és figyelmeztette a fölvonuló munkásságot, hogy a közlekedés zavartalansága miatt ritkább sorokban menjen. Soroksár munkássága is ezen az útvonalon jött be a pesterzsébeti munkásokkal együtt és akadály nélkül haladhatott egészen a Rákóczi-térig, noha a Boráros-térnél a Körút mindkét oldala tömött volt. A tüntető munkásságot a Rákóczi-térnél a rendőrség föltartóztatta és a mellékutcákba kényszerítette. Hasonló sors várt rájuk a Dohány-utca sarkán levő Newyork-kávésznál, valamint a Királyutca és Erzsébet körút sarkán is.A 10 óra tájban sűrű a menetelés az Andrássyút irányában. A Rákóczi-úton kettős lovasrendőrjárőrök cirkálnak. Az első nyugtalansága 10 órakor támadt, amikor a rendőrcsapatok a Király-utcánál fölvonultak és megkezdték azt a „stratégiai" mozdulatot, amelyet azután a Rákóczi-úttól kezdve az Andrássy-útig mindenütt végrehajtottak: a Körúton menetelő tömegek beterelését a Városliget felé vonuló mellékutcákba. A Király-utca sarkán azzal kezdődött ez a „mozdulat", hogy a lovasrendőrök föllovagoltak a járdára a tömeg közé, nagy izgalmat, támasztva legalább ötezer ember szeme láttára. — Munkát, kenyeret! — harsogja a tömeg. Majd mintegy ezer ember betódul a Király-utcába, utánuk a rendőrök, akik a Hársfa-utcába szorítják a tömeget. Ekkor talán nagyobb bajok nélkül megkezdődött a menet „szabályozása", hasonlóan a Rákóczi-útnál, a Dohány-utcánál, a Wesselényiutcánál, a Dob-utcánál, a Király-utcánál és az Andrássy-úton. Az előbbi útkereszteződéseknél néhány percig a Körúton, majd fölváltva néhány percig a sugárutakon engedték a tömegeket, úgy, hogy mind a Körút, mind a keresztutak egyetlen gigászi embertengerré váltak. Amire a 11 óra elérkezett, tízezren vonultak a Körúton, az Andrássy úton újabb tízezrek, beláthatatlan embersűrisség a mellékutcákban. Az üzleteket lezárták, de nemcsak itt, hanem a város távoleső részében is. És ebben az óriási embertömegben mindenütt teljes a nyugalom, a lelkek egybeolvadnak erejük érzetében és csak ott támad időnként kavarodás, ahol a rendőrök stratégiáznak a nyugodtan menetelő embertömeggel. Sok munkásnő van a tömegben. Egy munkás, akiről lerítt, hogy hónapok óta nincs munkája és a családjának kenyere, apró gyermekeivel ment a Körúton nyugodtan, mindannyian piros szekfűvel ékesen... Itt még nem tudták ekkor, hogy a Város liget már a legmegdöbbentőbb jeleneteknek a színhelye... , Csepel fölvonulítsa. Gigászi mireMinep önti el a Körutat és az oslaiervoncsi cáfcat. A tömeg a Milleniumi-emléknél. NÉPSZAVA 1930 szeptember 2.