Népszava, 1930. október (58. évfolyam, 222–248. sz.)
1930-10-01 / 222. szám
1933 október 3. NÉPSZAVA 11 A szociáldemokrácia harca a fascista reakcióval Finnországban. Október 1-én választják meg a Képviselőházat. Finnországiban szerdán, október 1-én lesznek az általános választások. A júliusi események azt mutatták, hogy Finnországban erőszakos kísérletet tettek arra, hogy az alkotmány fölbontásával fascista kormányzatot hozzanaklétre. A szociáldemokrácia erőteljes ellenállása következtében a reakciós kormány kénytelen volt elhalasztani az államcsíny végrehajtását. Föloszlatta a parlamentet és új választásokat rendelt el abban a reménységben, hogy letiporhatja majd a szociáldemokrata pártot és azután a fascisták ezájvize szerint változtathatja meg az alkotmányt. Ilyenformán a harc kimenetele nemcsak a finn proletárságot érdekli, hanem az egész európai munkásosztályt. Az a kérdés, várjon a fascizmus, a kapitalista reakciónak ez a szélsőséges formája, Finnországra is ráteheti-e a kezét? Várjon a szociáldemokrácia vissza tudja-e verni a burzsoázia offenzíváját? A legutóbbi választás 1927 júliusában volt, amelyen a szociáldemokrata párt 257.572 szavazattal (a leadott szavazatok 30%-ával) 60 mandátumot kapott. A kommunisták 20 mandátumot szereztek. A koalíciós párt 34 mandátumot kapott, az agrárpárt 52-t, a svéd párt 24-et, a haladó párt pedig 10-et. A koalíciós kormány a haladó pártból és a konzervatívokból áll. Väino Tanner elvtárs, képviselő, a finn szociáldemokrata párt vezetőségi tagja a Populaire munkatársának az alábbi fölvilágosításokat adta, amelyekben főként azzal az állítólagos kommunista veszedelemmel foglalkozik, amelyet a fascista mozgalom ürügyül használt föl reakciós törekvéseiben. — Kommunista veszedelem Finnországban? — erről igazán semmit se tudunk, jelentette ki Tanner elvtárs. — Hat esztendővel ezelőtt csakugyan lehetett tartani tőle. Ebben az időben a finnországi kommunista párt nagyon erős volt. Egy ideig nagy szerepet játszott a szakszervezeti mozgalomban, amelyet hatalmába kerített. De a szociáldemokrácia sikeresen szembeszállt vele és SZÍVÓS küzdelmekben visszahódította a szakszervezeteket és a bolsevista demagógiával szemben megint zászlaja alá gyűjtötte a munkásosztályt. A kommunizmus uralmát megtörtük és pártjuk most már a különböző szakadások következtében is fölbomlik. A megmaradt kommunisták nagy lármát csapnak, ami egyáltalán nincsen arányban az erejükkel és provokáló magatartásukkal több helyütt a parasztságot is maguk ellen haragították. Mindamellett a lappémozgalom meglepett bennünket. A parasztokat földühösítette az orosz szabású, vörös blúzba öltözött bolsevisták tüntető fölvonulása. A parasztok részéről ez a mozgalom mindamellet inkább nemzeti tiltakozás volt Oroszországgal szemben és nem a finnországi kommunizmus ellen irányuló politikai akció. — Ilyenformán meg kell különböztetni a parasztok fölfogását, akik a lappémozgalmat megteremtették és polgári vezetőkét, akik ügyesen kihasználták ezt a mozgalmat. A parasztok egyre azt hangoztatják, hogy csak a bolsevizmust akarják leküzdeni. De a kapitalista polgárság reakciós elemei magukhoz ragadták a mozgalmat és fascista politikai célokat tűztek ki: az általános szavazójog korlátozását, sőt diktatúra megvalósítását. Meg akarják semmisíteni a parlamentarizmust és a demokráciát. A lappémozgalmat kezdetben csak Északfinnország gazdag parasztjai támogatták. De a kapitalista polgárság nagyon hamar észrevette, hogy mennyire a maga hasznára fordítatja ezt a mozgalmat. Nagy pénzösszegekkel támogatta a lappókat, akikhez most már sok polgári intellektuel is csatlakozott. Különösen a „koncentrációs párt" volt a lappémozgalom legfőbb támogatója. Más polgári elemek is kénytelenek voltak csatlakozni, attól való félelmükben, hogy „hazafiatlansággal" és „bolsevizmussal" vádolják meg őket. A fascista vezérek jelszava csakugyan a következő: „Aki nincsen velünk, az a kommunisták híve." Ilyenformán a szociáldemokráciát is azzal vádolják, hogy bolsevista! — A Svinhufvud-kormány magatartása nagyon jellemző a polgárság állásfoglalását illetően. A mostani államforma megvédelmezőivel bízták meg és ezzel szemben jóakaratú elnézéssel látja azoknak a szervezeteknek a kialakulását, amelyek nyíltan hirdetik azt a szándékukat, hogy megszüntessék a demokrata alkotmányt. A „rend" kormánya állandó kapcsolatban áll a zavarok elemeivel és szemet huny a fascisták minden erőszakosságával szemben. A lakosságot a fölfegyverzett lappóbandák kénye-kedvének szolgáltatta ki. Nemcsak a kommunisták, hanem a szociáldemokraták, sőt polgári politikusok is áldozatai a fascisták szervezett támadásainak. Ami pedig főként a választásokat illeti, a fascisták erőszakoskodásai nem ismernek határt. Átvizsgálják a választók névjegyzékét és egyszerűen kihúzzák azoknak a nevét, akikről fölteszik, hogy nem rokonszenveznek a mozgalmukkal. Ilyenformán egyetlen községben több mint 400 személyt fosztottak meg a szavazati jogától a választójogi törvény ellenére. A fascizmusnak és cinkostársának, a kormánynak a célja világos: csupa fascistából álló parlamentet akarnak létrehozni, hogy a diktatúra szellemében módosíthassák az alkotmányt. Ehhez a lappaknak a mandátumok kétharmad részét kellene megszerezniük. De a szociáldemokraták remélik, hogy a választási terror ellenére is meg tudják szerezni a mandátumoknak több mint egyharmadát és így a fascisták nem tudják majd törvényes úton megváltoztatni az alkotmányt. — Mire készülnek a fascisták? Bizonyosan erőszakos módon igyekeznek megvalósítani a diktatúrát. De szemben találják magukat a szociáldemokrácia zászlaja alá sorakozó proletársággal és a demokrata parasztsággal. Finnországban a szociáldemokrácia az egyetlen párt, amely a demokráciáért harcol. Az utóbbi hónapok eseményeiből a finn nép ezt nagyon is jól megértette. — Nagyon bízom abban — fejezte be Tanner elvtárs —, hogy a finn nép igazán demokratikus szelleme lehetővé teszi, hogy megakadályozzuk a fascista tervek megvalósulását. Ti túlméretezett OTI-adminisztráció. Öt népjóléti miniszter maga elé rendelte az OTI elnökeit és igazgatóit. Ernszt Sándor népjóléti miniszter kedden délelőtt fogadta a Társadalombiztosító Intézet elnökét, négy alelnökét, a vezérigazgatót, a vezérigazgatóhelyettest és a nagyszámú igazgatókat, akik Huszár Károly intézeti elnök vezetésével jelentek meg a miniszter előtt. A népjóléti miniszter nagy megdöbbenéssel fogadta a népes küldöttséget és meg is jegyezte: — Hát ilyen sokan vagytok. Amire Huszár Károly, nehogy a miniszter tévedésben maradjon a létszámot illetően, rögtön hozzátette: Még maradt otthon is aligazgató. Ernszt Sándor meg is állapította, hogy most már igaznak kell elismernie azt, amit a Társadalombiztosító túlméretezéséről beszélnek, majd ismertette a Társadalombiztosító tekintetében elfoglalt álláspontját. Eszerint ezt a rendkívül fontos intézményt teljes épségében meg kell menteni a biztosításra szorultak érdekében. Ezzel a fogadtatással egyidejűleg arról is szó van, hogy teljesítik a közvélemény egyik régi óhaját: a sok alelnöki állást megszüntetik. Erre a legalkalmasabb időpontnak a miniszterváltozást tekintik. Most, hogy a politikai államtitkár benyújtotta lemondását, arról van szó, hogy az elnökök is benyújtják lemondásukat, hiszen ők, éppen úgy, mint a politikai államtitkár, a miniszter, a kormány bizalmi emberei, illetve politkai megbízottai az intézetnél. Ha pedig az elnökök benyújtják lemondásukat, akkor a miniszter megvalósítja elődjének, Friss Józsefnek ama szándékát, miszerint az elnökön kívül csupán egyetlen alelnököt tart meg, míg a többi alelnöki állást megszüntetik. Ezt a tervét Vass József az OTI szanálásának a befejezésekor akarta végrehajtani és egyik legbensőbb munkatársát akarta az alelnöki állásban megtartani. A kormány megbizottaiként kinevezett elnökök, hír szerint, a napokban nyújtják be lemondásukat. A karaván halad, a félhivatalos pedig — cikkeket ir... Tudniillik a „8 Órai Újság", a kormány félhivatalosa, ismét felénk rugdalódzik. Az alkalmat ezúttal az a roppant bűnünk szolgáltatta, hogy az ismert Masaryk-nyilatkozat kapcsán mint az egyedül lehetséges módszert, a tárgyalóasztalhoz való leülést javasoltuk a kormánynak. Természetesen nem lep meg bennünket ez a támadás, még kevésbé az a sok zagyva szóözön és tudatos ferdítés, ami a cikk jórészét teszi. Nem lehetünk meglepve, mert hiszen a szubvenciót meg is kell szolgálni — jól-rosszul, de szolgálni kell és mit láthat egy ilyen szűk látókörű félhivatalos a legjobb szolgálatnak a mai fascista reakció felé — így elseje körüli... Belerúgni a haladásba és a haladás leghatalmasabb tényezőjébe, a szociáldemokráciába! Nem, nem lepődünk meg, csak egy kicsit — a szokottnál is ostobábbnak tartjuk ezt az esztelen rugdalódzást. És a kapott „lecke" után is változatlanul azt az álláspontot valljuk, hogy a trianoni béke revíziója csak békés úton érhető el, igenis, a tárgyalóasztalnál nincs is más út és ez az út minden diplomatáskodó csűrés-csavarás ellenére sincs elzárva... Ennyit a dolog lényegére. Ami a cikkbe belegyúrt zagyvaságokat illeti, azzal bizony nemigen érdemes sem foglalkozni, sem vitatkozni. Mégis egy nyilvánvaló történelemhamisítást — amit tudatosnak kell minősítenünk — helyre kell igazítanunk. Azt írja a „8 Órai Újság": „És ki ne emlékeznék a szociáldemokrata párt 1918. évi külpolitikai sikereire, amikor Bucbinger elvtárs a berni szocialista kongresszuson még csak meghallgatásra sem talált, amikor a népek önrendelkezési jogát feszegette." Nos, a történeti igazság az, hogy az 1919 januárjában Bernben megtartott nemzetközi szocialista kongresszuson a magyar delegáció javasolta, hogy a kongreszszus foglaljon állást a népek önrendelkező joga mellett, tiltakozzék a területcsonkítás és a hadisarc ellen és követelje minden területváltozáshoz a népszavazást. A kongresszus így is határozott. Tehát pontosan az ellenkezője igaz annak, amit a „8 órai Újság" komikus műharaggal a fejünkhöz vagdos. A többi igazsága is ilyen minőségű. Például egy másik támadó cikkében foglalt az a megszokott rágalom, hogy a most folyó csehszlovák szociáldemokrata kongresszuson Weltner elvtárs denunciált. Rosszhiszeműnek és gonosznak minősíti Weltner elvtárs üdvözlőbeszédének azt a passzusát, hogy „a magyar szociáldemokraták nem, számolhatnak be nagy eredményekről, mert a békebeli valorizált reakció útjába áll minden demokratikus haladásnak". Valóban nagyfokú rosszhiszeműség és gonoszság kell ahhoz, hogy ezt a százpercentes igazságot denunciálásnak minősítse éppen az a sajtó, amelynek nem csekély része van abban, hogy az ország népe a reakció igája alatt nyög. Weltner elvtárs igazat mondott és ha a reakciós állapot szégyen, úgy azoknak a szégyene, akik az osztálykiváltságok érdekében ezt a reakciót megteremtették és beteges ragaszkodással föntartják. Ha fáj az igazmondás, szüntessék meg a középkori állapotokat és küszöböljék ki az okot, de tőlünk soha senki hazudozást ne várjon, ami úgyis hiábavaló lenne, mert Bethlenék módszereivel nagyon is tisztában van a világ. Egyébként sok ilyen szerencsés védelmet kívánunk a Bethlen-rezsimnek. Halálra ítélték a sártorgárdi rablógyilkosság tettesét. A székesfehérvári törvényszék tudvalevően hétfőn tárgyalta Falusi Sándor sárkeresztúri 25 esztendős földműves perét. A fiatal földműves — amint a keddi Népszavában részletesen megírtuk — ez év május 13-án az országúton agyonverte és kirabolta Huszár István sárbogárdi gazdálkodót. Az ügyben az ítéletet kedd délben hirdette ki a törvényszék, amely Falusi Sándort kötéláltali halálra ítélte. Az ítélet indokolása megállapítja, hogy az előre megfontoltan elkövetett rablógyilkosság tettesével szemben semmiféle mentőkörülményt nem talált. Ellenben súlyosbító körülménynek vette a bíróság azt a nagyfokú kegyetlenséget, amellyel a gyilkos a bűncselekményt végrehajtotta, továbbá, hogy egy asszonyt özveggyé és három kisgyermeket árvává tett.