Népszava, 1930. december (58. évfolyam, 274–297. sz.)

1930-12-25 / 294. szám

ItteU aeceruiter Hü. N­EP SZAVA A munkásság erőssége a szakszervezet - isTisa­i Peyer Károly­ - , Bger és ez az ember szomorúan tölti el a karácsony­i ünnepeket. A munkanélküliség s­enkit se­n­kimért meg, egyformán dobta az utcára a munkást, a tisztviselőt, egyformán lett­­ kereset­ nélkülivé az ügyvéd, az orvos, a tanár és más szellemi foglalkozású ember. Nagyon kevés azoknak a száma, akiknek nem kellett redukálniuk igényeiket, ami a fogyasz­tás óriási csökkenéséhez vezetett és ez ismét újabb ezreket tett fölöslegessé a gyárakban, a műhelyeidben és irodákban. Az egész világon látni ezeket a jelenségeket és minden állam vezetői igénybe vesznek minden eszközt, hogy a belső fogyasztást emeljék, a külföldi árubehozatalt korlátozzák és ezzel munkaalkalmat teremtsenek az ország lakosainak. A vámok, a különböző kiviteli prémiumok, a szállítási kedvezmények, szub­venciók, adókedvezmények mind ezt a célt szolgálják, de majd minden állam segélyt is ad keresetnél­kü­li állampolgárainak, h­ogy ezzel fogvaszt a képességü­ket föntartsa. A kapitalista termelés folytán keletkező nyomort csak a szociális intézmények létesí­tésével lehet enyhíteni­­­ Ezek vannak hívatva a dolgozó embereket támogatni, amikor erre a legjobban rászorulnak, de főleg akkor, amidőn önhibájukon kívül lesznek kereset­nélküliekké. A mostani időben, amidőn a munkásosztály elkeseredett küzdelmet folytat a puszta életéért, a szociális intézkedéseknek óriási jelentőségük van. Hová süllyedne a dolgozó ember, ha a törvényes és a munkásság által létesített és föntartott intézmények nem véde­nék meg a kapitalizmus kíméletlen uzsorájával szemben. Ahol a munkásosztálynak befolyása van az állam törvényhozására, ott igyekezett befolyását a dolgozó tömegek javára fordítani, olyképen, hogy megalkotta és fejlesztette a szociális intézményeket. A szociális követelések kö­zü­l ma már majd­nem minden országban törvény­be i­ktatták a stmunkásoknak betegség és baleset elleni kötelező biztosítását, sok államban az öregség esetére való biztosítást, azonkívül az európai államok legtöbbjében állami vagy városi segélyt kap­nak a munkanélküliek is. Az európai államok OKirakasainak bére lényegesen alacsonyabb az amerikai államokban dolgozó munkások trénéi­nél. Igy szükség van arra, hogy segélyben részesüljön a munkás, amidőn­­ munka nélkül van. Amerikában a magasabb bérek mellett az volt a föltevés, hogy az amerikai munkás olyan magas bért kap, hogy abból egy részt magá­nak félre tud tenni arra az időre, amikor munka nélkül lesz s így nem szorul támoga­tásra. Ez helytálló volt mindaddig, amig a gazdasági válság­ Amerikát megkímélte. Most azonban, amidőn a munkanélküliség Ameriká­ban is nagyobb arányokat ölt, a szakszerveze­tek vezetői ott is erőteljesen követelik az öreg­ségi és a munkahiány esetére való biztosítást. Nálunk a háború előtt megvolt az ipari munkások beteg- és balesetbiztosítása, amihez most az öregség esetére szóló biztosítás járult. Ez utóbbi azonban egyelőre a gyakorlatban nem jelent semmit, mert a törvény értelmében csak tízévi befizetés után biztosít igény­jogosult­ságot annak, aki a törvényben meghatározott életkort­ eléri. Egyelőre csak a járulékokat kell oda befizetni, amelyeknek mikénti felhaszná­lását a magunk részéről a leghatározottabban kifogásolnunk kell. .A munkahiány esetére szóló biztosításról azonban nálunk hallani sem akarnak. A nyílt­szavazásos osztályparlament nem tud föl­emelkedni a demagógia fölé és csak azt hal­lani, hogy a munkanélküli segély munkátlan­ságot jelent és ezért veszedelmes a munka­hiány esetére szóló biztosítás törvény­beikta­tása. Nem segély kell — hangzik ilyenkor —, hanem munka, de persze munkát sem tudnak teremteni és így marad minden a régiben. A dolgozó emberek százezrei élnek heteken, hó­napokon keresztül minden jövedelem nélkül és e nagy tömegek fogyasztóképtelensége ki­hat a kisiparra és a kiskereskedelemre, kihat a szabadfoglalkozású egyénekre és mindeze­ken keresztül kihat magára az állam bevéte­leire is. Nem tudják megérteni, hogy az az összeg, amely a tömeg minimális fogyasztását biztosítja, visszakerül a gazdasági életbe és azon keresztül részben az államhoz. Ezt a leg­fényesebben igazolja a német példa, ahol ezzel a segélyezéssel nemcsak a munkást, de az ipa­rost és kereskedőt is megvédték a pusztulástól. Németország az 1924—1929. években 7200 millió i­árMt fedett, s ki egyedül munkanélküli­segélyre, amely összeget a segélyezettek a kö­vetkező módon használták föl a fölvett statisz­tika szerint: Fűtés,­­világítás, rnha­javítás 1296 „ 18% Nálunk tájvédelmi jelszavakat hangoztat­nak, de a nyomorgóknak egyebet, mint ígére­tet nem adnak. Az egyik oldalon az államhata­lomra támaszkodó kapitalizmus, a másik olda­lon a védtelen nyomorgók milliói! Ebben az egyoldalú harcban Magyarorszá­gon egyedül a munkásság szakszervezetei azok, amelyek a munkás oldala mellett állnak. Támogatják az elkeseredett harcban a minden­napi kenyérért, a munkabérek letörésével szemben folytatott küzdelemben és munka nélkül levő tagjaikat segélyezik. Ezen a téren a szakszervezetek olyan hallat­lan áldozatokat hoztak, amelyek bámulatot keltenek. Egyes szakmákban csodálatraméltó az az áldozatkészség, amelyet a dolgozók ön­ként magukra vállalnak, hogy munka nélkül levő társaikat segélyezhessék. Az államnak minde­nre van pénze, minden társadalmi osztályt segít, bizonyára a leg­súlyosabb hazaárulással illették volna azt, aki azt proponálta volna, hogy a bajbajutott kisgazdákon a nagy földbirtokosok segítsenek. A munkásosztállyal szemben azonban ezt kí­vánják. A munkások között nincsenek nagy­kapitalisták, hanem csak alacsony bérért dol­gozó munkások, akik szerény keresetükből tá­mogatják azokat, akik a mai társadalmi be­rendezkedés következtében könyörtelenekké let­tek. Hogy ez az áldozatkészség számokban ki­fejezve mit jelent, arra nézve egypár számot iktatunk ide­. A magyar szakszervezetek segélyre kifizettek 1928-ban — 1929-ben — — 1,673.417 pengőt — 2,151.511 pengőt Az 1930. évben ez a segélyösszeg lényegesen emelkedett, ami kitűnik a nagyobb szakmák ideiglenes adataiból. Eszerint fizettek ki a folyó éviben munkanélküliek segé­lyezésére. Egyes szakszervezetek bevételeik­nek 98%-át fizették ki segélyre. Akik a magyar szakszervezetek tevékenysé­géről csak gúnnyal beszéltek, akik életükben annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy ezt a működést közelről megfigyeljék, akiknek egész szociálpolitikai tudásuk a kurzussajtó mocskolódásaiból táplálkozik, ezektől sohasem várhatunk elismerést, mert osztálygőgjük és gyűlöletük lehetetlenné teszi azt, hogy fölül­emelkedjenek a gyűlölet légkörén és objek­tív szemmel nézzék azt a működést, amelyet a munkásságról alkotott intézmények kifejte­nek. Annál jobban értékeli azonban maga a munkásság a szakszervezetek tevékenységét. Soha nem látott súlyos gazdasági viszonyok közepette, az üldözésekre és gyalázkodásokra nem is figyelve, bátran kitart szervezetei­ mel­lett, igyekszik azok keretét bővíteni, szolgál­tatmányait tökéletesíteni, harcoló sorait szo­rosabbra fogni, hogy ily módon nyújtson vé­delmet a dolgozó emberiségnek. Csak az utó­kor lesz egyszer abban a helyzetben, hogy ér­ Házbérre 864 millió 12% életemre 5040 „ 70% a nyomdászok — 1,1­00.000 pengőt­a vas- és fémimunkáso­k — 335.676 „ a­ falmunkások 184.000 „ a könyv­kötők 160.000 trr. építőmunkások — 70.000 „ a magántisztviselők 66.373 „ az élelmezési munkások — 69.000 „ a bőripari munkások 50.000 „ 5 •«sv, . Standard Ja> 5-10ÖVEJ HÁLÓZATI RÁDIÓ tékelje azt a küzdelmet, amelyet a magyar munkásság folytatott egyik oldalon a kapi­talizmus, a másik oldalon pedig a reakció a kormányzás ellen. Nincs okunk a csüggedésre. A nehézségek csak fokozzák harci kedvünket és erőt ad az a biztos tudat, hogy ellenfeleink minden erőlködése hiábavaló. Minden nekünk dolgozik és a jövő a mienk... Dal. "Bétakarom jó anyámat elringatom a­ babámat nem maradok senkinek se adósa... tagadd, is le, hogy ösmertél te is édes csókbul lettél sötét éjen titkos éjen égi útból földre gyöttel — tagadd is le, hogy letéptek mint gyümölcsöt őszi szélben•... Itt van nótád, had­d, daloljad — ha van szived csak szakajtsad — s ha könny rezeg szempilládon mint a harmat fönn a fákon hát csak sird el mind a könnyed én elmegyek nem ösmerlek sem a szádnak piros izét sem csókodnak csurgó izét amit adtál visszakaptad amit kaptam visszaadtam ahogy gyöttem ugy elmegyek nesztelen és lábujjhegyen ... bétakarom jó anyámat elringatom a babámat nem maradok nem maradok senkinekse adósa... Brichla Cézár. MEGBÍZHATÓ

Next