Népszava, 1930. december (58. évfolyam, 274–297. sz.)

1930-12-25 / 294. szám

1­9-30 december 25. NÉPSZAVA Prágában a törvényszéki szakértők is megállapították, h­ogy a „Magyarság" levélham­isít­ványai a „Prágai Magyar Hirlap" írógépein készültek. A Hamisítványokról készült fotografiokat az európai közvélemény elé tárják. Dr. Franz Soukup elvtárstól, a csehszlovák Z­sitványai ügyében Prágában megindult nyo­msenátus elnökétől a „Magyarság" levélhami­­­­snozásról a következő táviratot kaptuk: A prágai törvényszéki szakértők minden kétséget kizáró bizonyossággal megállapították, hogy a levélhamisitványokat a „Prágai Magyar Hirlap" szerkeszt­őségének írógépein gyártották. Ezeket az írógépeket, mint bűnjeleket a bíróság lefoglalta. A hamisítványokról fotográfiák készülnek és ezeket a fotográfiákat az európai közvéleménynek lesz alkalma meg­ismerni. SOUKUP, szenátusi elnök. 7 Maradandó értékű a tiocdor­tató villamos varrógép Precíziós munka és elismert legjobb minőség! Részletfizetésre is!! Kényelmes havi részletek Díjmentes bemutatás saját otthonában Singer Varrógép rervénytársaság Fiókok mindenütt Pártunk­ legsürgősebb feladatai. — írta Mónus Illés. — A szociáldemokrata párt tevékenysége min­denki számára nyitott könyv. Küzdelmeinket nyíltan vívju­k meg. Eszméinket nyíltan hir­detjük. Igazságainkat nyíltan ismertetjük. Ellenfeleinket nyíltan támadjuk. Pártunk és programunk, igazságaink és eszméink erőseb­bek a mánál, tovább is élnek és hatnak. A szek­tárius romantika babacipőiből kinőttünk, tár­sadalmat átalakító világmozgalom részesei va­gyunk. Törekvéseink egybeforrottak a haladás célkitűzéseivel és az emberi társadalom folyto­nos változásaival. Mindezeknél fogva a mi pártunkban és a mi mozgalmunkban az ön­kritika elválaszthatatlanul egybeforrott az alkotással, a harccal, az építő pártmunkáva­l. Pártgyű­léseink, tanácskozásaink keretén belül mindenkor szóhoz jutott a kritika, amely sok­szor a csak vélt hibáikat is fölfedte, a való­ságos hibákra is rámutatott és a párt nyilvá­nossága a pártközvélemény erejével tette lehe­tővé a hibáik kiküszöbölését. Minden harc előtt és minden harc után meg szoktuk vizsgálni eszközeinket. Fölül szoktuk bírálni elvégzett harcainkat, alaposan meg­szoktuk vizsgálni a harc lehetőségeit és esé­lyeit, a napi feladatok elvégzésén fölül álló távolabbi szem­pontok értékelésével. Most is ezt teszü­k. A legutóbbi évtized a mi magyar mozgalmunk szempontjából nagyon tanulsá­gos és nagyon értékes. Azzá avatták azok a politikai és társadalmi viszonyok, amelyek közé jutottunk és amelyekben ki kellett vere­kedni mozgási szabadságunkat, meg kellett te­remteni politikai és gazdasági mozgalmunk­­ számára a színteret és nagyon korlátozott lehetőségekkel kellett visszaszorítanunk egy ellenséges Világot, amely állig fölfegyverkezve ellenünk, mozgalmunk ellen és eszméink ellen tört. Az ellenforradalmi korszaknak vége. Ereje rajtunk megtört. Mozgalmunk és eszméink erősebbek és maradandóbbak. De ez egymagá­ban nem elégíthet ki bennünket. Egyedül csak arra nem bízhatjuk magunkat, hogy a mi moz­galmunk és a mi eszméink, a szocializmus esz­méi nagyobb átütő erejűek, mint az ellenünk támadó reakció! Nekünk magunknak is latba kell vetni minden képességünket és erőnket, hogy mozgalmunk a tömegek erejével, szerve­zeteink rugalmasságával erősebb és hatalma­sabb legyen, hogy az ellenünk támadó reakciót gyors­abban lekü­zdhessük. Ebből a szempont­ból vizsgálván a dolgokat, az a meggyőződé­sünk, hogy pártunk belső működésében, nem a pártpolitika külső tevékenységében, reorgani­zációra van szükség. Ezt a reorganizációt a leg­sürgősebb feladatok megjelölésében és elvég­zésében látjuk. Reorganizálni kell a párt belső apparátusát. Ennek az apparátusnak nagyobb egyöntetűség­gel és a párt szerveit jobban összefogó irányí­tással kell működnie. Az ország minden tár­sadalmi rétegében nagy eltolódások mennek végbe. Az egyes rétegek gondolkozásában új vélemények formálódnak. Általános bizalmi­válság van, amely elsősorban az uralkodó politikai rezsim és a fennálló társadalmi rend ellen irányul. Idáig már eljutott és csak ez után fogja megtenni a további utat, hogy meg­találja azokat az eszméket és azt a mozgalmat, amely ebből a zűrzavarból a kivezető utat meg tudja mutatni. Nem szabad, hogy ez a folyamat bennünket készületlenül találjon. Ezért is van szükségünk arra, hogy a párt szerveit minél nagyobb területen fölépítsük, a meglevőket kiépítsük és fejlesszük. A párt szervei a pártszervezetek. A legsürgősebb és a legfontosabb feladatok egyike a pártszerveze­tek reorganizációja. A legutóbbi budapesti választások statiszti­kája meg fogja mutatni, hogy a párttevékeny­ség számára hol milyen nagy tartalékok van­nak. Ennek a figyelembevételével mindent megelőző feladat, hogy a budapesti pártszerve­zeteket és pártszervezeti csoportokat egységes irányítás alá helyezzük és ne csak papiroson teremtsük meg azt a szervet, amely mindig és állandó érintkezésben van velünk és gondosko­dik csoportjaik megszervezéséről, ellátja őket állandó pártmunkával, különböző párt­akciókat hajtat velük végre és megteremti állandó és rendszeres pártéletüket. A pártszer­vezetek nemcsak választási szervezetek, ame­lyeknek működése csak a választás előtti hó­napokban fontos. Azok a pártszervezetek, ame­lyek csak a választási küzdelemben válnak életképessé, nem végezhetik el a reájuk bízott feladatot és nagyobb eredményt sem tudnak fölmutatni annál, mint aminőt a mozgalom hódító ereje amúgy is elér. Azok a pártszerve­zetek, amelyek éveken át rendszeres pártéletet tudtak­ teremteni, a kerületekben gyökeret tudtak ereszteni és állandó kapcsolatot tudtak teremteni a kerület lakosságával, könnyebben és eredményesebben tudnak dolgozni és a rá­juk bízott feladatot az elérhető legnagyobb sikerrel tudják elvégezni. A budapesti pártszervezeteiket és azoknak a csoportjait fővárosi párt­mozgalommá kell fej­leszteni. Bizonyos, hogy ezt­ könnyebb itt meg­mondani, mint elvégezni, de ennek az elvég­zése nélkül egyáltalán nem számíthatunk na­gyobb, tartósabb és az egész munkásosztályt jobban megmozgató és megfogó eredmé­nyekre. Szociáldemokrata mozgalom számára a leg­felsujtóbb kritika, ha a mozgalom csak azt az eredményt tudja elérni, amelyet egy politikai szituáció vagy egy politikai akció­­ kivált: ennél sokkal több az, hogy ha a párt politikai szervei a maguk mozgalmi tevékenységével teremtik meg az eredményt, amely az adott politikai akciónak vagy mozgalomnak a hatá­sával csak fokozódik. A mostani választás szavazási eredményei is ott szembeszökőek, ahol a pártszervezeti mozga­lom eddig is megvolt. Az eredmény mindig annál jobb, mennél erőteljesebb volt a válasz­tást megelőző pártszervezeti mozgalom. A sza­vazókörök szavazatmegoszlása mindig mutatja azt a hatást, amely az azon a területen dolgozó pártszervezet működésének az eredménye. Nincs nagyobb bűn azonban annál, mintha arra bízzuk magunkat, hogy minden választá­son pártunk vonzó és az ellenfél politikájának taszító ereje alakítsa ki az eredményt. Nincs nagyobb hiba annál sem, mintha arra bízzuk magunkat, hogy a polgári pártok nem tudnak organizálni és nem tudnak választási gépezetet megteremteni. Ha nem tudtak eddig, akkor már megtanulták. A mi­ mozgalmunk nem élhet csak ellenfeleink hibáiból. Az ő hibáik csak kedvezőbbé tehetik számunkra a terepet, de nekünk magunknak kell megteremteni a moz­galom sikerének alkotó elemeit. Pártszervezeti mozgalom nélkül nagyobb és maradandóbb eredményeket elérni nem lehet. Olyan párt­szervezetek kellenek, amelyeknek állandó ka­taszterük­­ van a választókról, a párttagokról c­­ s amelyek a választókkal és a párttagokkal ál­landóan foglalkoznak. Nemcsak olyan katasz­terre gondolunk, amelyet választásról-válasz­­tásra vesznek elő. Olyan lebeg a szemünk előtt, amely élő organizmus és amely a pártszervezet működésének elválaszthatatlan része. A válasz­­­tóknak — és nemcsak a párttagoknak! — tudo­mást kell szerezniök a pártszervezet minden akciójáról és ezeknek az akcióknak az eredmé­nye kell, hogy legyen, hogy a választók párt­tagokká váljanak. Messzire vezetne mindazt fölsorolni, amire egy állandó életű, a maga tevékenységi terü­letét fölismerő pártszervezetnek szüksége van. De ezek a szükségletek magában a mozgalom­ban jutnak kifejezésre. Ezeket­ megelőzően azt k kell megteremteni, hogy a budapesti és a kör­nyéki városok pártszervezetei állandó irányí­tást és foglalkoztatást kapjanak. Sürgős feladat a pártszervezeteknek a meg­teremtése és a meglevőknek kiépítése a község, a megye és a város területén is. A budapest­környéki városok önálló községi igazgatások, olyanok, amelyeknek önkormányzatuk van. A szociáldemokrata mozgalom ezekben az önkor­mányzati testületekben is csak akkor tudja sikerrel képviselni a dolgozók érdekeit és csak akkor tudja a mozgalom és a város lakos­ság­a között az állandó kapcsolatot megterem­teni, ha a helyi pártszervezeti mozgalmat ugyanolyan értelemben reorganizálja, mint a fővárosit. Ugyanez áll a vidéki városokra és közsé­gekre is. Pártszervezeti mozgalom és párt­szervezeti élet nélkül a mozgalom csak felszí­nes marad, amely csak adott politikai esemé­nyekből él és csak addig él, amíg ezek az ese­mények élnek. A mi mozgalmunk tartósabb minden politikai eseménynél. Ennélfogva a vidéki pártszervezetek is csak úgy értékesek a mozgalom számára, ha mozgékony és élő szerveivé válnak a pártnak. A központi titkár­ság egyik legfontosabb feladata, hogy az ő mozgalmukat irányítsa és tevékenységüket állandó pártakciókkal szolgálja. Sürgős feladat a­ pártsajtó állandó terjesz­tése. A választókból harcosokat kell nevelni és ezt csak úgy lehet elérni, ha közülük mennél többet hódítunk meg a szociáldemokrata sajtó számára. Nagy bűn és nagy hiba, ha arra bízzuk magunkat, hogy a mi sajtónk maga hódítson magának új olvasókat és új harcoso­kat. A bécsi Arbeiter - Zeitung, a berlini Vorwärts és a lipcsei Leipziger Volkszeitung bizonyára erős, hatalmas nagy lapok, de mind­ezek ellenére állandó és rendszeres agitáció folyik a pártszervezetekben terjesztésük érde­kében. Évenkint agitációs hónapot és heteket tartanak. Nagyszerű eredményről számolnak be és sokezer előfizetővel és új harcossal gya­rapítják a szociáldemokrata mozgalmat! A mi pártszervezeteinkben, különösen » Váci-utca 6 Kristóf-tér sarok

Next