Népszava, 1931. január (59. évfolyam, 1–25. sz.)

1931-01-01 / 1. szám

LKI. évfolyam 1. szám, Budapest, 1931 január 1. csütörtök Ára 24 fillér AZ ELŐFIZETÉS Á­RA: Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy hóra­­ 4 pengő — külföldre 7 pengőt Ausztriában egy hóra. ........ S pengő SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SA Telefonszám . . . _ fi­z*et303—30 és J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPON­TI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP egyes szám­ára Ifi. ünnepnap 14, vasárnap 32 fillét Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaorsz. 130 sz., Csehszlovákiában biétk. 1­20 vk. vas. 2 Sk. Romániában hétköznap 1 lei, vasárnap 12 lei. KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI­ UTCA 4. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 301-32 Mérleg. Elmúlt megint egy esztendő, nézzük hát, hogyan állunk azzal a politikai és gazdasági mérleggel, amelyet ilyenkor nemcsak szokás, de kell is összeállítani. Nem könnyű, de nem is hálás feladat. Mérleg? Ugyan, mit mond­hatunk? Hogyan indultak az ügyek és ho­gyan fejeződtek be? Mi csak azt látjuk, hogy kezdetben, mindjárt az év elején, volt az a híres ünnepi lakoma, a sokat igérő győzedelmi tor... étrendjén az a borjugerinc hágai módra— és csak azt látjuk, hogy mire az esztendő véget ért, az ígéretek elhamvadtak, a föllobogó remények a porba üszkösödtek és a borjúgerincből a csontok se maradtak meg, elmentek a tavalyi hóval, elillantak a „nagy győzelem" kierőszakolt illúzióival egyetemben ... Igen, esztendeje ilyenkor már erősen vertek a belső és külső politika hullámai s ma, ami­kor elérkezett a mérlegkészítés ideje, lehetet­len nem ezzel kezdeni. Hiszen ebben van az egész magyar kor­mánypolitika s ebben van az egész gazdasági koncepció, amelyet a kormány kitartó rend­szerességgel megvalósított s amellyel óriási sikerrel még job­bimn a­ sárba nyomta az or­szágnak gazd­aságilag leggyöngébb, legélette­lenebb rétegeit. Ma már tudj­u­k, sőt érezzük is ma­rtfár, hogy a hágai győzelem nem a ma­­gyar nép győzelme­ volt s ma már tudjuk, hogy a hágai győzelem a magyar nép érde­keinek nagy csatavesztése lett, amelyet Beth­len István veszített el — az optáns grófok javára. Egy év még nem történelem, de van­nak benne jellemző tények és jelenségek, s vannak benne nagy útjelző állomások akkor is, ha nem a történelmi tanulságok, hanem csak a tegnapi tapasztalatok nagy tárházát nyitják meg számunkra. Ahogy megindult, úgy folytatódott minden. A szellem csorbítat­lanul élt és diadalmasan élte ki magát a kor­mány minden intézkedésében s törvényhozá­sának minden alkotásában. A hágai terhek a jelen és a jövendő terheivé lettek. Ha nem a történelmet, csak az adókönyvet fogja olvasni, az elkövetkező nemzedék akkor is tudni fogja, hogyan dolgozott Bethlen István kor­mánya 1930-ban. Semmit a gyöngékért, mindent a tehetősek érdekében. Ez a jelszó lett a valóság. A hágai terheket követte egy olyan költség­vetés, amelyből kiradírozták a kenyeret és munkát adó beruházások legtöbb tételét. S amikor több kenyeret nem adtak, megterhel­ték azt, ami még megmaradt. Jött a boléta. A meglévő kenyéradók koronája, a legbrutá­lisabb kenyéradó. A szegény emberek mil­liókra menő adója a földtulajdonosok javára. Valóságos sarc a politikai gályák rabjai, az egész nép ellen. S alig h­ogy ebből gyakorlat lett, kenyerünkből letörő és életünket szoron­gató gyakorlat, máris jött az új teher. A ke­reseti adó megpótlékolása. A pénzügyminisz­ter büszke önérzettel jelentette be, hogy 16 millió pengő adóelengedésben részeltette a ház- és földvagyont, de ugyanakkor 21 millió pengő új adóval terhelte meg a legszegényebb embereket, a munkást s a tisztviselőt, hogy... áldozataiban ez a réteg is érezze meg az állam fönntartásában való részesség örömét és megnyugtató boldogságát... Mindenütt másutt lenyomták a terheket, csak nálunk emelték. A német birodalom költségvetésének óriási redukciója és a köz­szolgáltatások árának leszállításával ,szem­ben ugyan mi történt itt? Emelték a vasúti személyszállítás tarifáit, emelték a postát, a tehont, emelték a dohányárakat, emelték a fűszerek vámtételeit, hogy a végén mindezt betetőzzék egy nagy gazdasági és politikai hibával: a­ vámháboru kirobbanásával s az autonóm vámtarifa h­arci és pénzügyi téte­leinek fölújitásával, végig az egész csehszlo­vák viszonylatban. Ki issza meg ennek a levét! Kit ,sujt, kit nyomorgat-e»" A szegény embert, a halódó fogyasztást", a­ filléren tengődő, a fillérekért is vásárlóképtelenné lett tömegeket! Hát, csak úgy nagyjából, ez volna a mér­leg. És ebben a mérlegben, amint látható, a legkönyörtelenebb és a­ legkonzekvensebb osztálypolitika tombolta energiáit az érvé­nyesülés hegycsúcsai felé. Ez a győzelem, ez az érvényesülés nagy volt eddig is, de ebben az elmúlt esztendő­ben páratlan sikerek magasságaiba verte föl magát. Túlságos nagy a győzelem. Az osztá­lyokat, amelyeknek rovására annyira tel­jessé lett, a szegénység láncaiba bilincselte s ezek az osztályok és osztályrétegződések a­ gazdasági aléltságnak s a válságoknak olyan lázaiban vergődnek, mint még sohasem. A munkanélküliség nagyobb, a fogyasztás vál­sága élesebb, körülöttünk halott a világ, sö­tét ravatalon minden jó reménység: nincs kormány a történetünkben, amely ilyen ré­mületes sikerrel tette volna koldussá az or­szágot. * Miis mi mégis azt mondjuk: föl a fejjel. A mi sorainkban ne szivárogjon szét a csüggedés mérge, hanem ellenkezően: min­den energia mozduljon föl a jobb, az embe­ribb élet kiharcolására. Az az igazi szabadságharc, ez a mostani, amelynek élére a ma élő nemzedéket, a mai magyar proletariátust állították a történeti elhivatottság parancsai. Induljon meg, meg­kettőzött, megszázszorozódott erővel indul­jon meg a hadjárat, ne csupán a politikai és gazdasági nyomorúság forrásai ellen, hanem törjön rá az erők erejével a rezignációra, a megadás, a lemondás emberi gyöngeségeire is. A szervezett munkásság ebben az évben is megmutatta, hogy tanult az elődök hősi pél­­­dáiból s az áldozatkészség erényeivel és nagy erőkifejtéseivel őrzi és gyakorolja a szocialista harc kötelességének nagy örök­ségét. Május elseje, amelyet csak azért is megtar­tottunk és szeptember elseje, amely a megmoz­­­dúlás óriási dimenzióival csak azért is a harc dicsőséges dátumaként magasodott föl a fő­város, a magyar városok utcáin, nagy és biztató jelekben lobognak felénk. Egy elnyo­mott osztály rázta le magáról a dermedtség jégpáncélját, fölemelte a fejét és igen jól, igen értelmesen mutatta meg, hogy nem halt meg az ellenforradalom rendjének földréte­gei alatt; van, él, itt van s idegei, izmai, ön­érzete­ és önbecsülése nemcsak vállalni, de beteljesíteni is tudják ezen a földdarabon egy világtörténeti folyamat föladatait. Ez is a mérleghez tartozik. A mérleg má­sik rubrikájába. S amikor az idegeinkben még benne bizse­regnek a fővárosi választások harcai s a lel­künkben még nem homályosodtak el a lelke­sedés és a kötelességteljesítés példái, min­dent összevéve, lehet-e okunk arra, hogy, megrendüljünk a hitünkben, önbizalmunk­ban, a magunk erejében?! Erről szó sem lehet.­­ A maga helyén minden munkás, minden szocialista tegye meg, amit meg kell tennie. A párt- és a szakmozgalom óriási munkai területein mindenkinek van teendője.. Hi­szen a szocializmus az egész szellemi és er­kölcsi világot átfogó hatalmas mozgalom immár, kínálkozik a munka százféle válto­zata és serkent a tudat, hogy mindent, amit teszünk, egy röpiratnak a kiosztása, a moz­galom vagy a pártsajtó számára egy uj lélek megnyerése, egy emnternek vagy egy embercsoportnak a fölvilágosítása, minden, minden a demokrácia új világáért, az­ uj rendért, az uj és a szép életért, a szocializ­musért van. Nagyemlékű harcostársunkat, Kun­fi Zsig­mondot idézzük: — Napi küzdelmek, apró tusák, vissza­esések és látszólagos eredménytelenségek kö­zött időnként minden szocialista emelje föl szemét s érezze meg, hogy kis és nagy dol­gok, amelyeket tesz vagy elmulaszt, ezzel a nagy világtörténelmi erővel vannak kapcso­latban. Ha ráeszmél erre, minden dolga, amely sokszor jelentéktelen, fölösleges vagy unalmas palástban jelentkezik szeme előtt, egyszerre megmagasodik s nagy és­ szent­dologgá lesz. Igen, így menjünk neki az uj esztendőnek, az uj harcoknak, a szabad jövendő felé. Minden szervezett munkás agitáljon a Népszaváért!

Next