Népszava, 1931. február (59. évfolyam, 26–48. sz.)
1931-02-01 / 26. szám
LII. évfolyam 26. szám. Budapest, 1931 február 1. vasárnap Ára 32 tffiér !NEPSZ AlVjflL AZ ELŐFIZETÉS ARA: tíegyedívre 12 pengfi — külföldre 21 pengfl Egy Wpa . A pengő — külföldre 7 pengfl t Ausztriáb&D egy bors. ........ & pengi SZERKESZTŐSÉG: VIII. COrrd-UTCA A. SZ. Telefonszám .... József 303—80 és J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MI VIEX NAV Fzycs számára 16, ünnepnap 24, vasárnap 33 fillér. Ausztriában 30, vasárnapi Ogroschen.Franciaorss. 130 ff. Csehszlovákiában hétk. 120 ck, vas. 2 ck. Romániában hétköznap 11 lei, vasárnap 12 lei. KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA A. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-61, J. 303-31 Tízezer új párttagot! — írta Buchinger Manó. — Tizenegyévi ellenforradalmi üldözés, sanyargatás és páratlanul gyűlölködő reakciós uralom után a szociáldemokrata párt a lezajlott községi választásokban több szavalatot kapott, mint bármely más politikai párt, nagyobb sereget számlálhatott, mint a városházán uralkodó kormánypárt! Rendes körülmények között ez az eredmény nemcsak megnyugtató lehetne, de kitörő örömmel is fogadhatnék, abban a tudatban, hogy megmentettük a zászló becsületét és az elsők lettünk, amit választási küzdelemben minden politikai párt a legfontosabbnak tart. De a magyar munkásságnak ma ennél többet kell elérnia és sokan is vagyunk, akik vérmesebb reményeket tápláltunk s akiknek merészebb, szebb álmaink voltak. Ez nem lehet bűn, sőt olyan "vágyakozás ez, amelynek jogosultságát senki sem tagadhatja. Elvégre tizenegyévi elnyomatás és sokévi rettentő gazdasági nyomorúság után — amelynek bekövetkezésében a főváros kormányzatában terpeszkedő többség sem egészen ártatlan — kit illetett volna, meg az a nagy és idősítő győzelem, amelynek repipigsége sokunkban élt, ha nem a szociáldemokráciát?! De hogy egy ilyen várva-várt nagy sifcers elmaradt, annak is megvannak a maga okai. És ezeknek az okoknak a földerítése ugyancsak fontos. Mert hátha a gátló körülmények fölismerése legközelebb már meghozza azt az eredményt, ami ezúttal még csak vágyakozás maradt. A legelső és a legfontosabb ok, amely hátrányunkra volt, annyira közismert és nyilvánvaló, hogy nem kell rá sok szót vesztegetni, éppen csak meg kell említeni. A fővárosi választási törvényt és a választási eljárást a reakció a maga érdekei szerint csinálta. Hogy a száz és száz praktikával és csalafintasággal teletűzdelt fércalkotás a főváros dolgozó lakosságát mekkora mértékben fosztja meg jogaitól, nem kell magyarázni, ezt elég megállapítani. S hogy minden estőt minél előbb össze kell tehát gyűjteni, már csak azért is, hogy mielőbb rohamot szervezhessünk e választási rendszer mielőbbi megbuktatására, hogy alig lehet sürgősebb feladatunk, mint a fővárosi törvény revíziójának kiharcolása, szociáldemokraták között nem lehet kétséges. , Azonban e legfőbb okokon kívül, amelyek hátrányunkra voltak, kötelességünk rámutatni a lezajlott választási hadjárat olyan tanulságaira is, amelyek minket magunkat illetnek legelsősorban. Amikor arról volt szó, hogy átugorjuk a választásiküzdelemnek csúfolt versenyfutás egyik , legveszedelmesebb és legpiszkosabb farkastermét, hogy túljussunk a hírhedt, választási bolétacsatán, akkor ez azzal az eredménnyel végződött, hogy 45.000 szelvényt gyűjtött össze a szociáldemokrata párt! 45.000 választó tett tanúságot egy olyan párt mellett, amely nem dolgozott és nem is akart dolgozni az anyagi megvesztegetés piszkos eszközeivel. 43.000 választó nem riadt vissza attól, hogy a legsötétebb politikai reakció és a politikai diktatúrának sok mindenféle viszonylatban megnyilvánuló terrorja ellenére, nyíltan is a szociáldemokrácia mellé álljon. Ez a nagyszerű eredmény hozta meg azt a gyönyörű erkölcsi sikerünket is, hogy egyetlen kerület kivételével az egész fővárosban indulhattunk. Még azokban a kerületekben is, amelyeket már eleve azzal hasított ki magának a reakció, hogy ezek kizárólagosan az ő vadászterületei maradjanak. De ugyanez a fényes eredmény okozta, voltaképen azt is — és erről kell itt egy-két fontos körülményt megállapítani —, hogy a választás napjától tulajdonképen még szebb végleges eredményt vártunk, mint amilyent a 73.000-nél több szavazat összegyűjtésében elértünk. S nincs is semmi okunk arra, hogy elhallgassuk: 45.000 nyíltan leadott ajánlás után, amikor a gyűlölt reakciós kormányzat és a szédítő méretű gazdasági nyomorúság keseríti és hallatlan elégedetlenséggel tölti el a tömegeket, a szociáldemokrata pártot még több szavazat illette volna meg, mint amennyit kapott, mindenesetre többet akar — elsősorban a fővárosi dolgozók érdekében, s is meg kell mondani teljes nyíltsággal, hogy amennyiremegható volt, látni. .aji elvtársadnak és a szervezeti ,bizalmiak százainak és ezreinek önföláldozó munkáját és gyönyörű áldozatkészségét, talán nagyobb és szebb eredményeket, értünk volna el, ha még többen dolgoztak, ha még többen agitálták volna! Ahol 45.000 ajánló akadt a szociáldemokrácia számára, ott még 73.000-nél több szavazatra is igényt tarthatnánk. És nem lehet kétséges, hogy törekvéseinket el is érhetjük, ha többen vagyunk, akik vállalkozunk az elégedetlenek, az elkeseredettek és a mai városi kormányzattól félrevezetettek és megcsaltak fölkutatására, fölvilágosítására és meghódítására. De megállhatna az a föltevés is, hogy azoknak a nagy része, akikre mi, mint szociáldemokratákra, bizton számítunk, nincs is benne abban a választói névjegyzékben, amely a kormány városházi helytartóinak a szájaize szerint készült. Könnyen lehetséges, hogy ezeket a választókat a jeles városházi vezető firma a választók névjegyzékéből „kifelejtette", vagy „kiigazította" s hogy helyettük, ki tudja, milyen „megbízhatóbb választókat" csempészett, a lajstromba s ki tudja, milyen tömegével? Hiszen hogy a mai városházán ilyesmi is lehetséges, azt sem kell hosszasan magyarázni. Ez azonban szintén csak azt a kötelezettséget rója ránk, hogy többen, sokkal többen álljunk a választási küzdelem sorába, hogy hozzáfogjunk ehhez a munkához,már olyan időpontban, amikor ilyenfajta hiányokon még segíteni lehet. Sokaknak, ezreknek kell tehát vállalkozniok erre a munkára, olyankor, amikor a választói névjegyzék még készülőben van. Mert hiszen a választási harc valójában nem a választások kiírása idején veszi kezdetét, hanem akkor, amikor a választói névjegyzéket még csak készítik. Ilyenkor kell tehát a választási harc igazi élők feszületeinek is teljes erővel megindulnia! Ez a munka dönti el a sikert és ehhez a munkához kellenek a buzgó agitációs tevékenységben résztvevő elvtársaknak az eddigieknél még nagyobb tömegei. Ehhez a fontos vállalkozáshoz nem voltunk még elegen, holott a választási küzdelem legragyogóbb mozzanata, a 45.000 ajánlónak nyílt, és bátor hitvallása megmutatta, hogy lehetnénk elegen! Ahhoz pedig, hogy a jövőben többen, sokan, elegen legyünk, elsősorban az a 45.000 derék választó segíthet bennünket, aki ilyen szép példát mutatott a mellettünk való bátor kiállásával. Erre a 45.000 választóra kell most appellálni, ezeket kell rábírni arra, hogy álljanak egy sorral előbbre a szociáldemokrata pártszervezetekben dolgozók tátborában! Ezt a sürgős feladatot, ezt a szónak helyes értelmében vett szervező és átcsoportosító munkát kell most a legsürgősebben végrehajtani! Azoknak pedig, akik ezt a 45.000 ajánlót meg tudták nyerni, most minden elképzelhető igyekezettel arra kell törekedniök, hogy megnyerjék a 45.000-nek nagy részét a pártszervezetben dolgozók és szervező munkát végzők tábora számára. És ha nem is nyerhető meg azonnal mind a 45.000, aki szívével pedig már velünk van, akkor is megnyerhető egy részük, akkor is bizonyos, hogy bátran megindított és következetesen végrehajtott szervező ostrommal a negyvenötezres tábornak a negyedrésze, vagyis tízezer elvtárs új párttagnak is könyi nyűszerrel ,meghódítható . " Ebben az agitációs ostromban a párt- és a szakmai szabadszervezetek vállvetve dolgozhatnak egymással, hiszen helyzetük és érdekekeik azonossága és egymásrautalságuk nyilvánvaló. A 45.000 ajánlónak nagy része valószínűen már régebben fölismerte gazdasági szervezeteink nagy történelmi hivatását, valószínű, hogy már eddig is részt vett ezekben a harcokban. De a most lezajlott közösségi választások forró napjaiban láthatták, hogy manapság a politikai fronton való küzdelem is fontosabb, mint bármikor volt! Az agitációs hadjáratot mindenesetre olyan formában kell végrehajtani, hogy a politikai és a gazdasági mozgalom egyformán hasznát lássa. A szakmai és a pártszervezetek tehát együttesen kövessenek el mindent a hadjárat sikere érdekében. Fődolog, hogy ne késlekedjünk! A reakció zárt sorokban harcolt ellenünk. Teljes vértezettel s érdekeinek és sötét céljainak megfelelő mérgezett és szennyes fegyverekkel dolgozott ellenünk. Hogy mit művelt ezen a téren a reakció sajtója, arra ezúttal nem kell bővebben kitérni. Hiszen még mindig fölémelyeg bennünk az undornak az érzése, amellyel a reakciós sajtó hamisító és rágalmazó hadjárata töltött el bennünket. De annyit, kötelességünk megállapítani, hogy a választás eredményét csak akkor tudjuk helyesen mérlegelni, ha nem felejtjük el, hogy mialatt a munkásellenes sajtó a szenynyes rágalom láváját ontotta ellenünk, részünkről még hiányzott az az erő, amely elégséges lett volna ahhoz, hogy a rágalmazók és a hamisítók torkára forrasszuk a szót. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a választási eredményben kifejezésre jut az a körülmény is, hogy még mindig nincs eléggé elterjedve a szocialista betű s hogy ugyanakkor a reakció sajtója még mindig nagyon is el van terjedve. Erre is gondoljunk a most meginduló szervező munkában, amelytől legalább tízezer új pártszervezeti tagot és a pártsajtó számát.