Népszava, 1931. február (59. évfolyam, 26–48. sz.)

1931-02-04 / 27. szám

2 káskezeket lázas munkába állítanák, akkor nélkülözhetetlen volna minden munkás, mert a­ kapitalizmus a gyilkolás és a pusztulás művén tízszer annyi munkást tudna foglal­koztatni, mint a kimutatott munkanélküliek tömegei. Azt mondják, hogy az új világháború leg­veszedelmesebb fegyvere a gáz lesz. Elfelej­tik azonban, hogy a gáz már a békében, is derekasan dolgozik. A két ünnepnap alatt nyolcan gázzal lettek öngyilkosok. Már előre kipróbálják a jövő háborúját, mert élni ebben a nagyszerű társadalomban nem tudnak. Vájjon mit gondolnak, meddig tartható ez az esztelen állapot? Nemsokára itt a tavasz és most már ígéreteket sem adnak. A munka­nélküliek tömegei egyre növekvő izgalom­mal figyelik a kormány­­ közömbösségét és tehetetlenségét. Ütött az utolsó óra, hogy komolyan valóra váltsák az ígéreteiket, mert Ina a tavasszal sem lesz munka, akkor a föl­fordudás elkerülhetetlen! (Folytatás az 1. oldalról.) hevert a­ tömegszerencsétlenség első halottja, a­ katasztrófa vigyázatlan előidézője, Mandl Lipót, aki, amint értesülünk, a VIII. kerületi pártszervezetünk tagja volt. Lábait szétzúzta, arcát összeroncsolta, mellét és hasát fölszakí­totta a gránát. Az egyik közelben lakó orvos részesítette első segítségben a saját lábukon járni tudó sebesülteket. Az időközben értesített mentők egész kocsiparkjukkal, nyolc mentőautóval ro­bogtak ki a helyszínére. A szirénázó mentő­autók tömege városszerte óriási feltűnést kel­tett. A körutakon megálltak az emberek és ál­talánossá vált a vélemény: — Nagy szerencsétlenség történt! A mentők 12 orvossal kezdtek hozzá a kötö­zéshez. Kézikocsik, asztalok, fölfordított szekré­nyek tetején, földre terített szőnyegeken dolgoztak a derék mentők és az ideiglenes kötésekkel ellátott sebesültek­kel három kórház felé száguldtak a­­mentő­autók. A Kun­ utcai, a Rókus- és az István­kórház műtőiben a háborús kötözőhelyek véres emlékei elevenedtek föl. Pokrócokon, hord­ágyakon átvérzett kötésű, jajgató és elalélt sebesültek. A sterilizált műszerek kifogytak, minden műtőasztalon dolgoztak a sebészek és a mentőautói, újból és újból fordultak. A kő­padló csupa vér. Valamennyi segítőkéz kevés, már­ a mentők kötszere sem elég. Jön a hír: — Több mint­ ötven a sebesültek száma... A Teleki-téren ezrek és ezrek gyűltek össze. Riadóautókon érkezett rendőrök, vonnak kor­dont a szerencsétlenség színhelyén. Csak lovas­rendőrök tudják visszaszorítani a kíváncsiak tömegét. A kordon előtt szivettépő jelenetek játszódnak le. — Engedjenek előre, az én férjem halt meg! —• A fiam is itt van! — Eresszenek, jaj, mi történt, az, apámmal! Az alacsony, őszhajú asszony fölhajtja a véres paplant és jajgatva borul rá fölismerhetetlenségig összeroncsolódott férje holttestére. Mellette asszonyok és leányok összetett kezek­kel könyörögnek a mentőorvosoknak és a körülállóknak, hogy látták-e hozzátartozóikat? Élnek-e? Négy halott, ötven sebesült. A rendőr vizsgálóbizottság hivatalos szem­lét tart. Összeszedik a srapnel­eket. Tizenhét darab gránát szilánkot találnak. A lobbit a sebesültekből most operálják ki a műtőkben. A tüzérségi szakértő emelgeti az üres hüve­lyeket. Kérdik tőle, hogy mennyit érhetett az a rézkupak, amit Mandl le akart verni. — Talán tíz fillért! Tíz fillérért... Jelentést hallgat a rendőr­tisztviselő. — A halottak, száma négyre emelkedett. A sebesültek közül húsz súlyos, harminc könnyű. Kocsira rakják a kézikocsi romjait, a fa­lárdát, a hüvelyeket, a véres repeszdarabokat és néhány perc múlva megszűnik a kordon. Az árusok elözönlik a véres helyet. Ráállnak a vörös rongyokra, fűrészporral hintik be a vértócsákat és újból áll a vá­sár. Tíz filléreket hajszol a Teleki-téren a nyom­or, amely szemétből és hulladékból is kenyeret keres... A főkapitányságon a detektívek jelentései­nek összesítései után megállapították, hogy a robbanást kétségtelenül Maudl Lipót vigyá­zatlansága okozta, aki a lövésre kész tüzérségi gránátról a rezet lekalapálta, a töltött gránát azonban az ütéstől felrobbant. Detektívek jár­ták végig a Práter-utcát és a Festetich-utcát, annak megállapítására, hogy a gyilkos gránát melyik házból került az ószeres kocsijára. A késő éjszakai órákig azonban ennek a meg­állapítása nem sikerült. A rendőrség szerdán folytatja a nyomozást annak megállapítá­sára, hogy az öt darab srapnellhü­velyt és a töltött gránátot Mandl Lipót kitől vásá­rolta. Este kihallgatták a rendőrségen Mandl Lipótnét, aki azt mondotta, hogy Szentgyörgyi György tanonc volt az, aki állandóan segített, férj­ének a kocsit tolni. Bozsik Mihályról, aki a Rókus-kórházban fekszik élet­veszedelmes állapotban, azért hitték, hogy ő volt a kocsit toló, mert közvetlen a kocsi közelében sérült meg. Egyelőre egyiküket sem lehetett kihall­gatni, mindegyik eszméletlen állapotban fekszik. A sebesültek közül Mayer Oszkár, akinek a gránát a hasát tépte föl, a kórh­ázba száll­tás közben meghalt. Geiger János 26­­éves napszámos, aki Sashalmon, a Horthy-út 4. számú házban lakott, az operáció után halt meg. A Rókus-kórházban halt meg Breitner Samu cipészmester. A katasztrófa sebesültjei. A Kun-utcai, a Rókus- és az István-kórház­ban közel ötven sebesültet kötöztek be. Ezek közü­l húsznak súlyos az állapota, de az orvo­sok abban bíznak, hogy valamennyit sikerül megmentelni az életnek. A Kun-utcai kórházban ápolják Katus Imre 49 éves árust (Dembinszky­ utca 9), Denke Ist­ván 42 éves napszámost (Pesterzsébet, Árpád­utca .46), Fehér Ferenc 35 éves segédmunkást (Pestújhely, Vasútsor 7), Neumayer Sándor 31 éves gyári munkást (Rózsa­ utca 3). Ezek a legsúlyosabban sérültek, akiknek a szilánkok kezüket, lábukat törték, vagy mellüket, hasu­kat szakították föl. Legtöbben munkakeresés céljából csrdogált a tömegben és csak a kór­házi ágyon tértek magukhoz. A Rókus-kórházban ápolják Szabó Józsefné 28 éves asszonyt, tapétázómunkás feleségét (Rákos-tér 19). Tóth Jánosné 34 éves asszonyt, ószeres feleségét (Magdolna-utca 14), Szent­györgyi György 18 éves tanulót (Pesterzsébet, Thurzó-utca 63), Spitzer Manóné 35 éves asszonyt, ügynök feleségét (Bajnok-utca 27), Petrusz Mihályné 23 asszonyt, ószeres felesé­gét (Szigetvári-utca 24), Tringl József 44 éves napszámost (Szeszgyár-utca 2) és Tressfawd­ler Rudolf 31 éves asztalost (Fürj-utca). Tóth Já­nosné állapota súlyos. A Kun­-utcában 7, az István-kórházban 7 és Rókus-kórházban 6 súlyos sebesült fekszik. A könnyebben sebesültek névsora a követ­kező: Lindwurm Fülöp, Szabó Józsefné, egy 67 év körüli süketnéma asszony, Haranella István, Luignard Ede, Lenke István, Kovács Jenő, Tesznyák István, Kren János, Stremenfeld Lipót, Bárány János, Lugatsek Pál, Kullancz­­tuna, Patti­ Mária, Laksányi Nándor, Hegyi Máté, Möhrn Mihály, Spitzer Györgyné, Szőke­Imre, Haller Rudolf, Blumenfeld Lipót, Érté­kes József, Csinár József, Lim­bócz Fülöp, Ertenyes Gyula, Klein Dezső, Kesinge Sándor és Hesz Márton. Pest vármegye, a munka­nélküliség és a gyülekezési jog Pest vármegye törvényhatóságának kisgyű­lése kedden délelőtt Erdélyi Lóránt alispán elnöklésével ülést tartott. Az ülést megelőzően Mihályi Ferenc elvtárs kiegyülési tag föl­kereste Erdélyi alispánt, hogy őt az ipari és mezőgazdasági munkanélküliek súlyos helyze­téről, tájékoztassa. Még november hó folyamán a múlt évben ígéretek hangzottak el abban az irányban, hogy a vármegye a maga részéről munkaalkalmaikat teremt, továbbá pedig, hogy a kormány munkaalkalmak teremtésére na­gyobb pénzösszegeikkel támogatja a városokat és a községeket. Ez utóbbi ígéretek beváltá­sára — mondotta Mihályi elvtárs —, egy-két város kivételével, amely kapott kormánysegít­séget, nem került sor. Ily körülmények között ,sokezer ember helyzete elviselhetetlenné vált. Kérdezte, milyen munkaalkalmakról haj­­landó gondoskodni a vármegye? Kérte to­vábbá, hogy a kormányt hívják föl ígére­teinek beváltására. Az idő enyhül, a munkákat meg lehetne kez­deni. Szóvátette Mihályi elvtárs a munkásság­nak azt a panaszát is, hogy különösen a gyömrői, a gödöllői és a monori járásban még mindig nem adnak gyűlési engedélyt. Gyűlé­seinket a leglehetetlenebb indokolásokkal be­tiltják. Gyomron 18 éve nem volt községi vá­lasztás, Tápióságon és Tápiósápon ugyancsak nem engedélyeznek gyűlést. A budafoki gyer­mekbarát csoportnak két esztendő óta beterjesz­tett alapszabályaira vonatkozóan nincs intéz­kedés. Ismertette még Mihályi a leventézésre vonatkozó panaszokat is. Erdélyi alispán kijelentette, hogy a vármegye a költségvetés keretében fölvett út-, csatorna-, stb. építkezéseket sürgősen NÉPSZAVA 1931. február 1. kiadja, ami pedig a kormány ígéreteit illeti, ezekre nézve a főispánt megkeresi, de úgy tudja, h­ogy a kormány által megígért többi támogatást is rövidesen folyósítják. A politikai természetű panaszokat sürgősen meg­vizsgálja. A kisgyűlés egyébként jóváhagyta az újpesti, Munkásotthon fölemelt segélyét, az Erzsébet­tér parkírozását. Pesterzsébet szülőotthonná alakíttatja át a járványkórház egy részét-Baranya megye átiratához a községi háztartás rendezéséről szóló törvényjavaslatra vonat­kozóan hozzájárultak, ellenben napirendre tér­tek Szolnok megyének a Duna—Tisza-csatorna építésének sürgetésére vonatkozó átirata fölött. Kegyetlen Mini gyilkosság Csátalja községben. Az ismeretlen gyilkos fejszével agyon­­verte egy gazda feleséget és annak 13 éves Háztartási alkalmazottját. Szombaton délután a jugoszláv határ köze­lében levő Csatalja, községben kettős gyilkos­ság történt, fi­i­n fi­zisz Andrásné 44 éves asz­szony egyike volt a falu leggazdagabb lakó­jának. Férje évek óta Kanadában él, ahol már farmot szerzett. Az 50 holdas birtokon az asz­szony gazdálkodott. Ringeisz András nem­régen értesítette feleségét, hogy rövidesen hazalátogat és akkor mindketten visszatérnek Kanadába. Ringeiszné egyedül lakott 13 éves háztartási alkalmazottjával, Sterk Máriával. Szombaton este a szomszédok meg akarták látogatni az asszonyt. Amikor beléptek a konyhába, ott vérbe fagyva találták a­ kis ház­tartási alkalmazottat, akinek fején három fejszecsapástól származó seb éktelenkedett. Csendőröket hívtak, akik behatoltak a­ szobába és ott az ágy előtt a földön holtan találták. Ringeisznél, akinek fején négy szörnyű seb tátongott. Sterk Máriát a bajai kórtházba szál­lították, ahol vasárnap meghalt. A csendőrség megállapította, hogy az isme­retlen valószínűen balkezes gyilkos, bosszúiból követte el szörnyű, tettét, mert a lakásból semmit sem vitt el. Megtalálták a 18.000 pen­gőről szóló betétkönyvet is. A gyilkos Fel­kutatásba nyomozás indult. Az állást keresők rendőr­kam­iot kaptak. Két rendőr hözkönése a munkanélküliek­kel szemben. Egy Klauzál­ utcai kereskedő hirdetést tett közzé a lapokban arról, hogy kerékpáros kül­döncöt keres. A hirdetésre a jelzett időben hétfőn délután mintegy 200 ajánlkozó, szegény munkanélküli jelent, meg a­ Klauzál­ utca 33. számú ház udvarán. Amikor a kereskedő ki­hirdette, hogy az állást már betöltötte, a sze­gény munkanélküliek elégedetlenségüknek hangosan adtak kifejezést. A kereskedő érte­sítette a főkapitányságot és hamarosan egy szakasz rendőr érkezett riadóautón a hely­színre. A rendőrök nekiestek a munkanél­külieknek, akiket kardlapozni kezdtek és úgy kergették ki őket a házból. A brutalitásokban jó példával jártak elől a 726. és a 3571. számú rendőrök, akik jobb ügyhöz méltó buzgalommal pofozták és öklözték az állást keresőket. A rendőrség jól tenné, ha kioktatná a legény­séget arról, hogy a munkanélküliekkel szem­ben ne alkalmazzák a budapesti rendőrség jól ismert „tapintatának" legbrutálisabb eszkö­zeit, mert akik hónapok óta állástalanok, azok­ban érthetően meggyűlik a keserűség, amelyet azonban nem orvosolhat a rendőrkard és az ököl. Az ilyen eljárás csak fokozza a gazda­sági válság áldozatainak elkeseredését és a hatóságoknak nem lehet a feladatuk, hogy olajat öntsenek a tűzre. A Nemzeti Bank kedden délután tartotta hetedik évi rendes köz­gyűlését. A közgyűlés teljesen a bankköz­gyűlések sablonja szerint zajlott le, sem a bank vezetősége nem tartotta szükségesnek, sem a részvényesek sorából nem tartotta ildomosnak senki, hogy az évi jelentéshez, va­gy ami még ennél is fontosabb, az ország gazdasági politi­kájának nagy­­kérdéseih­ez azon a helyen, ahol az ország gazdaságpolitikájának egyik leg­jelentősebb ágazatát intézik, fölszólaljon. Így azután egyhangúlag­ fogadtak el minden javas­latot, egyhangúlag választottak főtanácsoso­kat, egyhangúlag mondották ki az osztalék ki­­fizetését is. Ausztriában az osztrák nemzeti bank közgyűlései máskép zajlanak le, mert ott a dolgozók képviseletében elvtársaink is benne vannak a bank főtanácsában.

Next