Népszava, 1931. március (59. évfolyam, 49–73. sz.)
1931-03-01 / 49. szám
LIX. évfolyam 49. szám. Budapest, 1931 március 1. vasárnap Ára 32 fillér NÉPSZAVA M 1 AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — küllőldre 21 pengő Ksry hóra 4 pengő — küllőidre 7 pengő Ausztriában egy hóra. 6 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI.UTCA L SZ. Telefonszám .... József 303—80 és J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám ára 16, ünnepnap 24, vasárnap 32 Hife. Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaorez. 1-30 fr. Csehszlovákiában hétk. 1-20 ck. vas. 2 kk. Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lei. FORDÓHIVATALI VND, CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám . . . J. 305-30, J. 303-31, J. 303-32 Két kis proletárgyermeket halálra gázolt a villamos Óbudán. Tudósítás Elvi megegyezés jött létre a római flottatárgyaláson. Henderson és Alexander visszautaztak Párisba. (Róma, február 28.) A Stefani-iroda jelenti: Azok a barátságos megbeszéléseik, amelyeket Henderson és Alexander angol miniszterek Mussolini miniszterelnökkel, Grandi külügyminiszterrel és a tengerészeti miniszterrel a szívélyes együttműködés szellemében az utóbbi napokban folytattak, elvi megegyezésre vezettek azokban a kérdésekben, amelyeket a londoni tengerészeti értekezleten nem sikerült megoldani. A megegyezés egyes pontjaihoz még a franciakormány hozzájárulása szükséges és Henderson és Alexander éppen ezért ma Parisba utaznak. H ha a francia kormány hozzájárul a megállapodáshoz, akkor a javaslatokat az Egyesült Államok, Japán, Nagybritannia és a brit dominiumok kormányai elé terjesztik. Ezek az államok vettek részt a londoni tengerészeti értekezleten. Henderson és Alexander szombaton délután 3 óra 45 perckor elhagyták Rómát, hogy visszatérjenek Párisba. A délelőtt folyamán a király fogadta a két angol minisztert. Azonkívül újabb tanácskozás folyt le Grandi és Henderson között. • (Róma, február 28.) Henderson és Alexander azt mondották az újságíróknak, hogy a római megállapodás a legnagyobb megelégedésükre szolgál. Remélhető, hogy a francia kormány is elfogadja ezt a megállapodást. Hétfőre feltétlenül Londonban akarnak lenni, hogy tájékoztassák az angol kormányt és az alsóházat a római tárgyalások eredményéről. (Pária, február 28.) Henderson angol külügyminiszter és Alexander tengerészeti miniszter vasárnap délután 2 óra 20 perckor érkeznek Rómából a francia fővárosba. A pályaudvarról egyenesen a külügymillisztériumba mennek, ahol azonnal megkezdődnek a folytatólagos tárgyalások Briand külügyminiszterrel és Dumont tengerészeti miniszterrel. A tárgyalásokat még a délután folyamán be akarják fejezni, mert az angol miniszterek hétfőn már továbbutaznak Londonba. Ismét mérges gázhullám Belgiumban. (Brüsszel, február 28.) Amint a „Libre Belgique" jelenti, tegnap este a Liégetől délre fekvő Tilleur és deMeissin helységeket újabb mérges gázhullám árasztotta el. Mintegy 30 ember mérgezési tünetek közt megbetegedett. A liégei ügyészség kiszállít a színhelyre. Befejezték a párisi gabonaértekezletet. (Paris, február 28.) A második európai gabonakonferencia a szerkesztőbizottság jelentésének elfogadásával véget ért. A bizottság a jelentést tudvalevően az európai tanulmányi bizottság részére készítette. Francois Poncet államtitkár, a konferencia elnöke szerencsét kívánt a delegátusoknak, akik a konferencia egész tartama alatt mindig megegyezésre törekedtek. Mindnyájan tudatában voltak a végső cél nagy jelentőségének és tanúbizonyságot tettek arról, hogy az európai szolidaritás szelleme hatja át őket. Ez a második párisi, konferencia mindenkit meggyőzött arról, hogy a tengerentúli államokkal föltétlenül meg kell egyezni. A kilátásba vett részleges megállapodások hosszú munka kezdetét jelentik, a bizakodó optimizmus, amely az egész konferencián uralkodott, záloga a jövő sikernek. A konferencia jelentése megállapítja, hogy a gabonafölöslegeik elhelyezésének problémája egyetemleges jellegű. A bevetett területek Európában nem mutatnak lényeges növekedést. Túltermelés nemcsak Európában van, hanem az egész világon. Az orosz gabona fellépése a különböző piacokon még jobban kiélezte a már amúgy is fennálló válságot. A dunai államok részéről követelt preferenciális vámokat illetően a jelentés idézi a második genfi gazdasági konferencia múlt év novemberi záró jegyzőkönyvének függelékét és rámutat a genfi konferencián megszavazott exportkönnyítésekre és pénzügyi intézkedésekre. Azt is felemlíti, hogy Németország és Ausztria, valamint a középeurópai agrárexport államok között már folynak a tárgyalások a preferenciáng vámok ügyében. A gabonaimportállamoknak folytatniuk kell az európai gabona fölöslegek elhelyezésére irányuló fáradozásaikat, a dunai exportállamoknak pedig arra kell törekedniök, hogy teljesítsék a vevők kívánságait. A jelentés végül annak a reménynek ad kifejezést, hogy a nemzetközi agrárhitelintézet felállítása ügyében megindult genti tárgyalások eredményre vezetnek és lényegesen könnyíteni fognak a mai helyzeten. (Páris, február 28.) A második európai gabonakonferencia végeztével Briand külügyminiszter sajtófogadtatást tartott. A párisi " gabonakonferencia az európai unió első kísérletezése — mondotta. — A kísérlet sikerült és a konferencia résztvevői szerencsét kívánhatnak egymásnak. A gyakorlati megvalósítás a márciusban összeülő párisi szervezőbizottsági konferencia és a genfi mezőgazdasági hitelbizottság feladata lesz. Mind a két bizottsági ülésszak sikeresnek ígérkezik. A legközelebbi ülésszakon már Oroszország is részt vesz és minden akadály nélkül ismertetheti majd álláspontját. A Daily Heralts a szakszervezeti javaslat dörög támadt bonyodalmakról. (London, február 28.) MacDonald miniszterelnök néhány napi pihenőjéről tegnap váratlanul Londonba érkezett A miniszterelnök este több minisztertársával tanácskozott, mégpedig valószínűen a szakszervezeti novella körül támadt bonyodalmakról. A jövő héten rendkívüli minisztertanács foglalkozik a novellával. A Daily Herald azt hangoztatja, hogy Lloyd George-ot nagyon felháborította engedetlen híveinek a novellával szemben tanúsított magatartása. A lap szerint a liberális pártban általános pánik tört ki, mert kezdik belátni, hogy a novella megtorpedózása az általános választások idején sokezer szocialista másodszavazatba kerülhet, a liberális jelölteknek, ha életbe lép az alternatív választójogi rendszer. Halló! Rádió, Budapest! A budapesti Rádiónak körülbelül 310.000 előfizetője van. Az előfizetők e hatalmas tömegének legalább 75%-a Jean politikai nézetével, sem az érzelmek semmiféle közösségével nem tartozik ahhoz az oldalhoz, amelynek kezébe — és végtelen üzleti hasznára — a kormány a Rádió bérletét adta és teljes kihasználását, minden irányban való kihasználását korlátlanul és ellenőrizetlenül rábízta. A rádióelőfizetők 75%-a hatalmas tömeg. Munkások és tisztviselők ezek, szabadfoglalkozásúak és kisebb birtokosok. És ha politikai tekintetben vagy a társadalmi szemlélet dolgában nem is tartoznak valamennyien a baloldali fölfogásokhoz, egészen bizonyosan nem tartoznak a jobboldalihoz sem. Nemcsak, hogy nem tartoznak oda, hanem ellenszenvvel és ellenfélként állanak vele szemben. Ellenszenvvel és ellenfélként, különösen azóta, amióta a rádió előfizetőivé lettek. És amióta ettől a Rádiótól olyasmit kapnak a pénzükért, minden más államétól eltérő nagyobb, drágább előfizetési díjukért, hogy a Rádiótól szállított „áru" miatt állandó és jogos a panaszuk. Ennek a tömegnek a nevében és az állan-dóan hangoztatott panaszok és sérelmek tudatában kell hozzászólnunk ahhoz a hirtelenében kerekedett hírlapi csatározáshoz, ami a Rádió körül folyik. Ha bírálunk, keveset, sőt majdnem semmit se mondunk azzal, hogy a Rádió nem áll ott, amit a megszokottság a feladat magaslatának nevez. A Rádió vezetősége mintha, egészen el volna ssapatva és menthetetlenül bódulatba esett volna attól az állami jogosítványtól, amelyet a kormány mint valami zsíros nemzeti ajándékot juttatott a kezébe. A magyar Rádió azt hiszi, hogy ő holmi jobboldali politikai párt, sőt, hogy ő az élő és viruló ellenforradalmi szellem. És e szerint működik. A pénzt elfogadja — balról is, de szolgálatait és kegyeit — csak jobbfelé osztogatja. Korlátlan szabadossággal és a rádióelőfizetők korlátlan provokálásával szolgálja a kormányt, a jobboldali politika lelkét, az ellenforradalom szellemét. Felekezetieskedése, mert ilyen is van ottan, már nemcsak enyhén és gyöngén leplezett. Sőt! Ordítóan durva és nagyon sok esetben fölháborítóan éles és sértő. Arról most külön nem beszélünk, hogy a műsorai milyenek. Bár beszélhetnénk erről is. Nagyon részletesen. Beszélhetnénk az unalom tengeréről, amely e műsorokban locsog és mormolász és szólhatnánk az egyoldalúságnak arról a vigasztalani szürkeségéről is, amely ezt a műsorsivatagot mint futóhomok lepi be. Elég legyen annyi, mint summája egy rövid műsorbírálatnak, hogy minden ponton és minden viszonylatban (nagyon csekély kivételtől eltekintve), csapnivalóan rossz, egyébként pedig provokálóan jobboldali politikai szolgálat a Rádió működése. Kis bajokból, kis elnézésekből születtek a nagy és ma már tűrhetetlen bajok. A Rádió, mert nem ütöttek mindjárt a kezecskéjére és nem hangzott el nyomban működése ellen a legélesebb bírálat, azt hitte, hogy övé a világ és azt is hitte, hogy ez a világ: az ellenforradalmi politikai pártok világa. Ebből a hiedelemből az évek sora tudatos rádiópolitikát teremtett és éppen ez a politika az, amelyet gyökérigmenően meg kell reformálni és ez a tudatosság az, amelyet egészen ki kell irtani. Ami a külföldi Rádióknál lehetséges, itt is meg kell csinálni. Külföldön nem egyetlen politikai irányzaté a rádió, nem egy világszemléleté, vagy holmi ellenforradalmi békahorizonté, kifi-