Népszava, 1931. március (59. évfolyam, 49–73. sz.)

1931-03-01 / 49. szám

LIX. évfolyam 49. szám. Budapest, 1931 március 1. vasárnap Ára 32 fillér NÉPSZAVA M 1 AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — küllőldre 21 pengő Ksry hóra­­ 4 pengő — küllőidre 7 pengő Ausztriában egy hóra. 6 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI.UTCA L SZ. Telefonszám .... József 303—80 és J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám ára 16, ü­nnepnap 24, vasárnap 32 Hi­fe. Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciao­rez. 1-30 fr. Csehszlovákiában hétk. 1-20 ck. vas. 2 kk. Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lei. FORDÓHIVATALI VND, CONTI­ UTCA 4. SZ. Telefonszám . . . J. 305-30, J. 303-31, J. 303-32 Két kis proletárgyermeket halálra gázolt a villamos Óbudán. Tudósítás Elvi megegyezés jött létre a római flottatárgyaláson. Henderson és Alexander visszautaztak Párisba. (Róma, február 28.) A Stefani-iroda jelenti: Azok a barátságos megbeszéléseik, amelyeket Henderson és Alexander angol miniszterek Mussolini miniszterelnökkel, Grandi külügy­miniszterrel és a tengerészeti miniszterrel a szívélyes együttmű­ködés szellemében az utóbbi napokban folytattak, elvi megegyezésre vezettek azokban a kér­désekben, amelyeket a londoni tengerészeti értekezleten nem sikerült megoldani. A megegyezés egyes pontjaihoz még a francia­­kormány hozzájárulása szükséges és Hender­son és Alexander éppen ezért ma Parisba utaznak. H ha a­ francia kormány hozzájárul a megállapodáshoz, akkor a­­ javaslatokat az Egyesült Államok, Japán, Nagybritannia és a brit dominiumok kormányai elé terjesztik. Ezek az államok vettek részt a londoni tenge­részeti értekezleten. Henderson és Alexander szombaton délután 3 óra 45 perckor elhagyták Rómát, hogy­ visszatérjenek Párisba. A dél­előtt folyamán a király fogadta a két angol minisztert. Azonkívül újabb­ tanácskozás­ folyt le Grandi és Henderson között. • (Róma, február 28.) Henderson és Alexander azt mondották az újságíróknak, hogy a római megállapodás a legnagyobb meg­elégedésükre szolgál. Remélhető, hogy a francia kormány is el­fogadja ezt a megállapodást. Hétfőre feltétle­nül Londonban akarnak lenni, hogy tájékoz­tassák az angol kormányt és az alsóházat a római tárgyalások eredményéről. (Pária, február 28.) Henderson angol külügy­miniszter és Alexander tengerészeti miniszter vasárnap délután 2 óra 20 perckor érkeznek Rómából a francia fővárosba. A pályaudvar­ról egyenesen a külügymillisztériumba men­nek, ahol azonnal megkezdődnek a folytatólagos tár­gyalások Briand külügyminiszterrel és Dumont tengerészeti miniszterrel. A tárgyalásokat még a délután folyamán be akarják fejezni, mert az angol miniszterek hét­­főn már továbbutaznak Londonba. Ismét mérges gázhullám Belgiumban. (Brüsszel, február 28.) Amint a „Lib­re Bel­gique" jelenti, tegnap este a Liégetől délre fekvő Till­eur és deMeissin helységeket újabb mérges gázhullám árasztotta el. Mintegy 30 ember mérgezési tünetek közt megbetegedett. A liégei ügyészség kiszállít a színhelyre. Befejezték a párisi gabonaértekezletet. (Paris, február 28.) A második európai ga­bonakonf­erencia a szerkesztőbizottság jelenté­sének elfogadásával véget ért. A bizottság a je­lentést tudvalevően az európai tanulmányi bizottság részére készítette. Francois Poncet államtitkár, a konferencia elnöke szerencsét kívánt a delegátusoknak, akik a konferencia egész tartama alatt mindig megegyezésre töre­kedtek. Mindnyájan tudatában voltak a végső cél nagy jelentőségének és tanúbizonyságot tettek arról, hogy az európai szolidaritás szel­leme hatja át őket. Ez a második párisi, konfe­rencia mindenkit meggyőzött arról, hogy a tengerentúli államokkal föltétlenül meg­ kell egyezni. A kilátásba vett részleges megállapo­dások hosszú munka kezdetét jelentik, a bi­zakodó optimizmus, amely az egész konferen­cián uralkodott, záloga a jövő sikernek. A konferencia jelentése megállapítja, hogy a gabonafölöslegeik elhelyezésének problémája egyetemleges jellegű. A bevetett területek Európában nem mutatnak lényeges növekedést. Túltermelés nemcsak Európában van, hanem az egész világon. Az orosz gabona fellépése a különböző piacokon még jobban kiélezte a már amúgy is fennálló válságot. A dunai államok részéről­ követelt preferenciális vámokat ille­tően a jelentés idézi a második genfi gazdasági konferencia múlt év novemberi záró jegyző­könyvének függelékét és rámutat a genfi kon­ferencián megszavazott exportkönnyítésekre és pénzügyi intézkedésekre. Azt is felemlíti, hogy Németország és Ausztria, valamint a közép­európai agrárexport államok között már foly­nak a tárgyalások a preferencián­g vámok ügyében. A gabonaimportállamoknak folytat­niuk­ kell az európai ga­­bona fölöslegek elhelye­zésére irányuló fáradozásaikat, a dunai export­államoknak pedig arra kell törekedniök, hogy teljesítsék a vevők kívánságait. A jelentés vé­gül annak a reménynek ad kifejezést, hogy a nemzetközi agrárhitelintézet felállítása ügyé­ben megindult genti tárgyalások eredményre vezetnek és lényegesen könnyíteni fognak a mai helyzeten. (Páris, február 28.) A második európai ga­bonakonferencia végeztével Briand külügymi­niszter sajtófogadtatást tartott. A párisi " ga­bonakonferencia az európai unió első kísérlete­zése — mondotta. — A kísérlet sikerült és a­ konferencia résztvevői szerencsét kívánhatnak egymásnak. A gyakorlati megvalósítás a már­ciusban összeülő párisi szervezőbizottsági kon­ferencia és a genfi mezőgazdasági hitelbizott­ság feladata lesz. Mind a két bizottsági ülés­szak sikeresnek ígérkezik. A legközelebbi ülés­szakon már Oroszország is részt vesz és minden akadály nélkül ismertetheti majd álláspontját. A Daily Heralts a szakszervezeti javaslat dörög támadt bonyodalmakról. (London, február 28.) MacDonald miniszter­elnök néhány napi pihenőjéről tegnap váratla­nul Londonba érkezett A miniszterelnök este több minisztertársával tanácskozott, mégpedig valószínűen a szakszervezeti novella körül tá­madt bonyodalmakról. A jövő héten rend­kívüli minisztertanács foglalkozik a novellá­val. A Daily Herald azt hangoztatja, hogy Lloyd George-ot nagyon felháborította engedetlen híveinek a novellával szemben tanúsított ma­gatartása. A lap szerint a liberális pártban ál­talános pánik tört ki, mert kezdik belátni, hogy a novella megtorpedózása az általános válasz­tások idején sokezer szocialista másodszava­zatba kerülhet, a liberális jelölteknek, ha életbe lép az alternatív választójogi rendszer. Halló! Rádió, Budapest! A budapesti Rádiónak körülbelül 310.000 előfizetője van. Az előfizetők e hatalmas tö­megének legalább 75%-a Jean politikai néze­tével, sem az érzelmek semmiféle közösségé­vel nem tartozik ahhoz az oldalhoz, amely­­nek kezébe — és végtelen üzleti hasznára — a kormány a Rádió bérletét adta és teljes kihasználásá­t, minden irányban való kihasz­nálását korlátlanul és ellenőrizetlenül rá­­bízta. A rádióelőfizetők 75%-a hatalmas tö­meg. Munkások és tisztviselők ezek, szabad­foglalkozásúak és kisebb birtokosok. És ha politikai tekintetben va­gy a társadalmi szemlélet dolgában nem is tartoznak vala­mennyien a baloldali fölfogásokhoz, egészen bizonyosan nem tartoznak a jobboldalihoz sem. Nemcsak, hogy nem tartoznak oda, ha­nem­ ellenszenvvel és ellenfélként állanak vele szemben. Ellenszenvvel és ellenfélként, különösen azóta, amióta a rádió előfizetőivé lettek. És amióta ettől a Rádiótól olyasmit kapnak a pénzükért, minden más államétól eltérő nagyobb, drágább előfizetési díjukért, hogy a Rádiótól szállított „áru" miatt ál­landó és jogos a panaszuk. Ennek a tömegnek a nevében és az állan-­­dóan hangoztatott panaszok és sérelmek tu­­datában­ kell hozzászólnunk ahhoz a hirtele­nében kerekedett hírlapi csatározáshoz, ami a Rádió körül folyik. Ha bírálunk, keveset, sőt majdnem semmit se mondunk azzal, hogy a Rádió nem áll ott, amit a megszokottság a feladat magaslatá­nak nevez. A Rádió vezetősége mintha, egé­szen el volna ssapatva és menthetetlenül bó­dulatba esett volna attól az állami jogosít­ványtól, amelyet a kormány mint valami zsíros nemzeti ajándékot juttatott a kezébe. A magyar Rádió azt hiszi, hogy ő holmi jobboldali politikai párt, sőt, hogy ő az élő és viruló ellenforradalmi szellem. És e sze­rint működik. A pénzt elfogadja — balról is, de szolgálatait és kegyeit — csak jobbfelé osztogatja. Korlátlan szabadossággal és a rádióelőfizetők korlátlan provokálásával szolgálja a kormányt, a jobboldali politika lelkét,­ az ellenforradalom szellemét. Feleke­zetieskedése, mert ilyen is van ottan, már nemcsak enyhén és gyöngén leplezett. Sőt! Ordítóan durva és nagyon sok esetben föl­háborítóan éles és sértő. Arról most külön nem beszélünk, hogy a műsorai milyenek. Bár beszélhetnénk erről is. Nagyon rész­letesen. Beszélhetnénk az unalom tengeré­ről, amely e műsorokban locsog és mormo­lász és szólhatnánk az egyoldalúságnak arról a vigasztalani szürkeségéről is, amely ezt a m­ű­sorsivatagot mint futóhomok lepi be. Elég legyen annyi, mint summája egy rövid műsorbírálatnak, hogy minden ponton és minden viszonylatban (nagyon csekély ki­vételtől eltekintve), csapnivalóan rossz, egyébként pedig provokálóan jobboldali po­litikai szolgálat a Rádió működése. Kis ba­jokból, kis elnézésekből születtek a nagy és ma már tűrhetetlen bajok. A Rádió, mert nem ütöttek mindjárt a kezecskéjére és nem hangzott el nyomban működése ellen a leg­élesebb bírálat, azt hitte, hogy övé a világ és azt is hitte, hogy ez a világ: az ellenforra­dalmi politikai pártok világa. Ebből a hie­delemből az évek sora tudatos rádiópolitikát teremtett és éppen ez a politika az, amelyet gyökérigmenően meg kell reformálni és ez a tudatosság az, amelyet egészen ki kell ir­tani. Ami a külföldi Rádióknál lehetséges, itt is meg kell csinálni. Külföldön nem egyetlen politikai irány­zaté a rádió, nem egy világszemléleté, vagy holmi ellenforradalmi békahorizonté, kifi-

Next