Népszava, 1931. március (59. évfolyam, 49–73. sz.)

1931-03-01 / 49. szám

4 NÉPSZAVA 1931 március 1. A gyermekek és anyák védelme a textiliparban. A textil­munkásság új munkaideje még mindig napi 10—11 óra. A magyar munkásság,­­egfiata­­­abb rétege, a textimunkásság, alig tíz-tizenkété­ves múltja ellenére már 43—44.00­1 tagot számlál és úgy a textilipar Magyarországon a legtöbb mun­kást foglalkoztató iparág. A munkások leg­nagyobb részét a nőmunkások alkotják. Ez a munkásság 1929-ben a gyártott összes ipar-, cikkek értelkének 14,2%-át termelte, tehát a „nemzeti vagyon" előállítóinak sorában a második helyet foglalja el. Az elmondottak ellenére tény, hogy a textilmunkásság élet­viszonyai a lehető legrosszabbak: A textil­munkás átlagos keresete heti 18 és 22 pengő között mozog, de gyakoriak a 12,14 és 16, pengős keresetek is. A munkaviszonyok a leg­vadabb anarchia képét mutatják, szezonban a legtöbb gyár éjjel-nappal dolgoztat, míg munka­hiány esetén a textilmun­kásság ezreit foglalkoztatják csökkentett munkaidő mellett. A textilmunkás átlagos munkaideje­ körül­belül heti 60 óra. Miután, a textilipari mun­kások többségét az ifjúmunkások és a nőmun­kások alkotják, elképzelhető, hogy milyen egészségügyi és szociális következményeket jelent a hosszú munkaidő és az éhbér a gyer­meksorban­­levő ifjúmunkásokra és a kettős robotban agyonhajszolt nőmunkásokra. A munkásnőket azonfölül a gyári munka után még várja a háztartás munkája. Számtalanszor rámutattunk arra, hogy mi­lyen nagy bűnt követnek el azok, akik fiatal leányokat, asszonyokat és gyermeksorban levőket reggel h hat-hét órától a késő esti órákig, vagy egész éjjelen át foglalkoztatnak. Magyarországon, a „szociális védelem hazá­jában" ezek a figyelmeztetések s­iket fülekre találtak. Nem látta meg a bürokrácia egyet­len tényezője sem, hogy a nemzeti vagyon leg­értékesebb része, az emberélet, a munkaerő, a könyörtelen kizsákmányolás révén egyre pusz­­tul. Ha valaki észrevette is ezt a veszedelmet, nem tudott vagy nem akart segíteni a textil­gyárosok ellenállása miatt. Nyílt titok min­denki előtt, hogy szociális kérdésekben a gyáriparosok szava, olyan nagy hatalom, hogy senki sem meri látszólagos érdekeiket meg­sérteni . Emlékezit is, hogy amidőn körülbelül egy évvel ezelőtt fölmerült a nyolcórás munkanap törvénybe iktatásának lehetősége, a textilgyá­rosok hamis adatokkal bizonyították, hogy a magyar textilmunkásoknak csak egy száza­léka munkanélküli. Végső soron arra lyukad­tak a derék gyárosaink, hogy a 60 órás munka­hétre azért is szükség van, mert a magyar munkás máu­k a teljesítménye kisebb, mint a kü­lf­öldié; a nyolcórás munkanap megdrá­gítja a termelést és ezért újabb ezrek elbocsá­tása­ válik szükségessé. Ezen a helyen nem szállunk vitáiba ezekkel a nevetséges állítások­kal, mert tudjuk jól, hogy adataink ellenkező­jéről még a textilgyárosok szervezetében tö­mörült munkáltatók is meg vannak győződve. N­em­ bolygatta senki sem a textilipar munka­idejét azóta­­sem. Valósággal meglepetésként hat te­hát a kereskedelemügyi miniszter új ren­delete, amely az anya- és csecsemővédelem címén szabályozza a textilipar munkaidejét. Mielőtt ismertetnék az új rendelkezéseket, ki­jelentjük, hogy nem dicsérhetjük sem a keres­kedelemügyi, sem a népjólét és munkaügy mi­niszterét, m­ert félmunkát végeztek, sőt még azt sem jól. A törvény életbelépésének ideje a pamut­f­onó- és pamutszövőiparban, valamint a kötő- és kötőszövő iparban 1932 január 1. Nohha a miniszterek szükségesnek tartják már ma az intézkedést, nem sürgős számukra az azonnali cselekvés; még háromnegyed évig tűrik azt, hogy a textilgyárak párnái pusztul­janak. A textilipari munkásságot a rendelet alább fölsorolt részletei érdeklik különösen. A szülőnőkre vonatkozó rendelkezések: A szülést követő hat­­dét alatt föltétlenül tilos a nőnek foglalkoztatása. A szülést meg­előző hat hétre, valamint arra az esetre, ha koraszülés veszélye forog fönn, a törvény nem állapít meg föltétlen foglalkoztatási tilal­mat. A szülés utáni hat hetet követő négy hét alatt sem köteles a nő szolgálatot teljesíteni, ha igazolja­, hogy a­ terhesség és a szülés kö­vetkeztében olyan rideg, hogy munkába nem állhat. Az éjjeli munka korlátozása: Este 10 órától reggel 5 óráig gyermeket, fiatalkorút és nőt foglalkoztatni tilos. A foglal­koztatott gyermekeknek, fiatalkorúaknak és nőknek legalább egymásra következő 11 órai, meg nem szakított éjjeli pihenőidőt kell en­gedni, amely éjjeli pihenőidőbe az este 10 órá­tól reggel 5 óráig tartó időnek bele kell esnie. A 18 éven felüli nőmunkásnak 11 órai éjjeli pihenőideje kivételesen megrövidíthető. Ezekből a rendelkezésekből is láthatjuk, hogy milyen „hathatós" a textilipari munkásság vé­delme. Egyik oldalon megszüntetik az éjjeli munkát, a másik oldalon semmit sem tesznek a naponta 10—12, sőt 14 órai munkaidő ellen. Nem foglalkozik a rendelet a munkabér mini­mális megállapításával sem, noha enélkül csecsemő- és nő­védelemről beszélni sem lehet. Előrelátható, hogy a textilgyárosok nem mon­danak le a jelenlegi hasznot biztosító termelés­ről és nem csökkentik annak mennyiségét az éjjeli munka korlátozása miatt. A textilgyáro­sok bizonyára minden erejükkel megakadá­lyozzák a profit csökkenését. A magyarországi textilgyárosok különösen értik a kizsákmányo­lást. A helytelen racionalizálásról, a Redaux­rendszerről nem is intézkedik a miniszter. Minisztériumában nincsen egyetlen olyan em­ber sem, aki behatóan megvizsgálná az említett eszközöket. Az éjjeli munka megszüntetése az egyik ol­dalon, a másik oldalon az embertelen bánás­mód és a határt nem ismerő kizsákmányolás, hosszú munkaidő­k még Magyarországon sem jelentenek szociális védelmet. Ne várjon tehát a miniszter hálát és köszönetet azoktól a mun­kásoktól, akiket félmunkájával még nagyobb nyomorúságba dönt. A textilmunkásság ismét világosan látja­, hogy érdekében nem intézkednek komolyan, sőt félmegoldásokkal rosszabbítják a helyzetet. Ma már jól tudják a textilmunkások, hogy a segítség egyetlen módja, ha a szervezeten ke­resztül önmagukon segítenek. Antal László. A brüsszeli gyorsvonaton megölt magyar ügynök gyilkosa beismerő vallomást tett. A munkanélküli algíri arab munkás álmában ölte meg áldozatát. Szombati lapunkban beszámoltunk arról, hogy az ostender kölni expresszvonat egyik fülkéjében kalapáccsal agyonütötték Schwartz Viktor magyar kereskedelmi képviselőt. Az újabb jelentések közlik a borzalmas gyil­kosság minden részletét. A 27 éves Schwartz Viktor nagy kereskedői karriert futott be. Apjának Zs­ík­egyházán van fű­szer- és gyar­matárukereskedése, ahonnan a fia Hamburgba ment, ahol egy világhírű export- és import­cégnél tanult. Hamburgból Párissba került, ahol már vezetői állást töltött be egy export­import cégnél és ismertté tette magát nemcsak a francia, de az angol piacon is. Másfél évvel ezelőtt került Londonba, ahol a francia játék­áruházak cikkeit terjesztette és a londoni City­ben már forgalmas irodája volt. Nemrégen maga mellé vette húgát, titkárnőnek. Schwartz Londonból a lipcsei nemzetközi vásárra ké­szült és hozzátartozóinak táviratot küldött, hogy dolgai elintézése után meglátogatja Budapesten élő fivéreit, azután Nyíregyházára utazik, mert már nagyon vágyik arra, hogy apjával találkozzék. Muley Aldebuher algíri arab munkás, aki Párizsból Lüttichbe utazott munkát keresni, Brüsszelben egy kis széllodába­n szállott meg­, de mivel nem kapott munkát, vissza akart térni Fi­enciaországból.-­ Meg is váltotta a Parisba szóló Il. osztályú menetjegyet. A 2­­ éves arab munkanélküli munkás azonban már három héttel ezelőtt, február 8-án megkísérelt egy rablógyilkosságot. Ugyancsak a kölni gyorsvonaton egy hollan­dus kereskedőt támadott meg, a kár ugyancsak falapáccsal akart leütni, de munkáját nem tudta befejezni, mert váratlanul megzavarták és menekülnie kellett. A fiatal arabról a ható­ságok pontos személyleírás­t kaptak és az európai rendőrségek már három hete köröz­ték. Ennek a körözésnek alapján lettek figyel­nlesek a liittichi pályaudvaron szolgálatot tevő detektívek az arabra, akit bekísértek a rendőrségre. Az izgatottan viselkedő sötét­bőrű legény igazolásul előhúzta a Parisba szóló vasúti jegyet és fölhevültet­ tiltakozott a­ gyanúsítás ellen. Amikor a kihallgatást ve­zető rendőrtisztviselő íróasztala előtt állott, érkezett meg a jelentés az újabb gyilkosság­ról. A detektívek kimentek a szállodába, ahol az arab szobát bérelt és ott egy magyar újságlapra bukkantak, amely­nek a másik felét vértől ázottan a gyors­vonat fülkéjében találták meg. Az arab tovább tagadott, de időközben az egyik kávéház tulajdonosa a detektíveknek el­mondotta, hogy egy ismeretlen ember éjszaka megőrzés céljából bőröndöt hagyott nála. Ki­derült, hogy a bőrönd Schwartz Viktoré volt és annak kulcsa az algíri legény zsebében húzódott meg. A súlyos bizonyíték után a gyil­kos megtört és beismerő vallomást tett. Elmon­dotta, hogy Schwartz Viktort találomra szemelte ki az utasok közül, mert külsejéről azt hitte, hogy gazdag ember. A gyilkosságot egy kalapáccsal hajtotta végre, amelyet előző nap vásárolt a bazárban. — Éhes voltam, nem találtam munkát, pén­zem nem volt, elhatároztam, hogy akármilyen úton pénzt szerzek — vallotta Aldebuhai Ah­med. Kikeresett a vonaton egy olyan fülkét, ahol csak egyetlen utas volt és alvást színlelt. Amikor észrevette, hogy Schwarzz elszunnyadt, a podgyászhálóból kiemelte a kalapácsot és agyonverte a fiatal­embert. Föltörte Schwartz táskáját, abból kiemelt egy pijámát és egy zsebkendőt, föltörölte vele a padlóral a vért, magához vette az áldozat óráját és tárcáját, azután holttestét kidobta, a sínekre. Schwartz Viktor zsebében két londoni bank­betétkönyvet, angol autóigazolványt, Lipcséi­­n szóló vasúti jegyet és 200 fontot találtak­. Ezt a pénzt a gyilkos nem vette észre. A gyilkost letartóztatták. Beismerte, hogy ő kísérelte meg a holland kereskedő kifosz­tását is. Schwartz Viktor Budapestem élő fivérei, dr. Schwartz Tivadar ügyvéd és Schwartz Zoltán kereskedő pénteken este a Sas­ utca 27. szám alatt levő lakásukon hallgatták a rádió mű­sorát, amikor közvetítették a brüsszel-kölni vonalon lejátszódott gyilkosság hírét. A Schwartz-fi­vérek rémülten ugrottak föl, tud­ták, hogy öccsü­k az áldozat. Schwartz Tivadar azonnal összecsomagolt és 10 órakor már el is utazott a belga fővárosba, hogy agnoszkálja szerencsétlen testvérét. ok német szellemi élet vezetői válaszolnak a francia irók háborúellenes fölhívására. (A Népszava berlini tudósítójától.) Nem­régen 186 francia író, művész és tudós nyilat­kozatot tett közzé a békés Európa érdekében, amelyet a német-francia szellemi megértés útján gondolnak megvalósítani. Erre a nyilat­kozatra most adták meg a feleletet a nmet szellemi élet előkelőségei egy nyilatkozatban, amelyet 199 német író, művész és tudós írt alá. A válasz a következőképen hangzik: — Megilletődéssel és mély elégtétellel érte­sültünk arról, hogy önök békés Európát akar­nak és ennek megvalósulását mindenekelőtt a­ mi országaink közös megértésétől várják. Mi éppen úgy, mint önök, meg vagyunk róla győződve, hogy csupán szabad szerződések biz­tosít­hatják Európa népei között a békés jövőt. Különös örömmel és jóleső érzéssel fogadjuk a francia szellemi élet vezetőinek azt a kijelenté­sét, hogy saját országukban akciót kezdenek a háborús uszítók ellen. Mi is elkezdjük ezt a harcot országunkban. A német népre olyan lelki és anyagi terheket raktak, amelyeket igazságtalannak és elviselhetetlennek érez. Nyíltan kimondjuk ezt, nem mintha ítélkezni akarnánk, vagy mintha a népek szenvedéséért más népeket akarnánk okolni, hanem azért, hogy megteremtsük az igazi megbékülés alap­ját. A mi országainknak harmóniában kell maradniok az emberiesség alapelveivel, amely szerint a népeket nem áldozzuk föl, hanem éret­tük dolgozni akarunk. Véleményünk szerint a német-francia közösségnek kell a legközelebbi célnak lennie és minden törekvésünket e cél felé fogjuk irányítani. Fölszólítjuk a francia intellektueleket, hogy nyíltan és őszintén­ tárgyalják meg velünk azo­kat az eszközöket, amelyek révén a megegye­zéshez és a végleges békéhez juthatunk. Alkos­sák meg önök velünk együtt a lelkiismeret frontját, amelyben a teljes szellemi bátorság uralkodjék. Jöjjünk össze, hogy egyetemesen szolgáljuk magas feladatunkat, az új Európa megteremtését! Ezt a nyilatkozatot a többi között a követ­kezők írták alá: Georg Bernhard professzor, Theodor Däubler, Lion Feuchtwanger, Bern­hard Keilermann, Heinrich Mann. Thomas Mann, Walter v. Molo, Wilhelm v. Grolz, Karl Sternheim, Klara Viebig, Jakob Wassermann, Tlieodor Wolff, Fedor v. Zabeltitz, Arnold Zweig. • PÁRTMOZGALOM , SZAKMOZGALOM A SZÖVETKEZETI MOZGALOM EGYIK A MÁSIK NÉLKÜL CSONKA

Next