Népszava, 1931. március (59. évfolyam, 49–73. sz.)
1931-03-01 / 49. szám
4 NÉPSZAVA 1931 március 1. A gyermekek és anyák védelme a textiliparban. A textilmunkásság új munkaideje még mindig napi 10—11 óra. A magyar munkásság,egfiataabb rétege, a textimunkásság, alig tíz-tizenkétéves múltja ellenére már 43—44.001 tagot számlál és úgy a textilipar Magyarországon a legtöbb munkást foglalkoztató iparág. A munkások legnagyobb részét a nőmunkások alkotják. Ez a munkásság 1929-ben a gyártott összes ipar-, cikkek értelkének 14,2%-át termelte, tehát a „nemzeti vagyon" előállítóinak sorában a második helyet foglalja el. Az elmondottak ellenére tény, hogy a textilmunkásság életviszonyai a lehető legrosszabbak: A textilmunkás átlagos keresete heti 18 és 22 pengő között mozog, de gyakoriak a 12,14 és 16, pengős keresetek is. A munkaviszonyok a legvadabb anarchia képét mutatják, szezonban a legtöbb gyár éjjel-nappal dolgoztat, míg munkahiány esetén a textilmunkásság ezreit foglalkoztatják csökkentett munkaidő mellett. A textilmunkás átlagos munkaideje körülbelül heti 60 óra. Miután, a textilipari munkások többségét az ifjúmunkások és a nőmunkások alkotják, elképzelhető, hogy milyen egészségügyi és szociális következményeket jelent a hosszú munkaidő és az éhbér a gyermeksorbanlevő ifjúmunkásokra és a kettős robotban agyonhajszolt nőmunkásokra. A munkásnőket azonfölül a gyári munka után még várja a háztartás munkája. Számtalanszor rámutattunk arra, hogy milyen nagy bűnt követnek el azok, akik fiatal leányokat, asszonyokat és gyermeksorban levőket reggel h hat-hét órától a késő esti órákig, vagy egész éjjelen át foglalkoztatnak. Magyarországon, a „szociális védelem hazájában" ezek a figyelmeztetések siket fülekre találtak. Nem látta meg a bürokrácia egyetlen tényezője sem, hogy a nemzeti vagyon legértékesebb része, az emberélet, a munkaerő, a könyörtelen kizsákmányolás révén egyre pusztul. Ha valaki észrevette is ezt a veszedelmet, nem tudott vagy nem akart segíteni a textilgyárosok ellenállása miatt. Nyílt titok mindenki előtt, hogy szociális kérdésekben a gyáriparosok szava, olyan nagy hatalom, hogy senki sem meri látszólagos érdekeiket megsérteni . Emlékezit is, hogy amidőn körülbelül egy évvel ezelőtt fölmerült a nyolcórás munkanap törvénybe iktatásának lehetősége, a textilgyárosok hamis adatokkal bizonyították, hogy a magyar textilmunkásoknak csak egy százaléka munkanélküli. Végső soron arra lyukadtak a derék gyárosaink, hogy a 60 órás munkahétre azért is szükség van, mert a magyar munkás máuk a teljesítménye kisebb, mint a külföldié; a nyolcórás munkanap megdrágítja a termelést és ezért újabb ezrek elbocsátása válik szükségessé. Ezen a helyen nem szállunk vitáiba ezekkel a nevetséges állításokkal, mert tudjuk jól, hogy adataink ellenkezőjéről még a textilgyárosok szervezetében tömörült munkáltatók is meg vannak győződve. Nem bolygatta senki sem a textilipar munkaidejét azótasem. Valósággal meglepetésként hat tehát a kereskedelemügyi miniszter új rendelete, amely az anya- és csecsemővédelem címén szabályozza a textilipar munkaidejét. Mielőtt ismertetnék az új rendelkezéseket, kijelentjük, hogy nem dicsérhetjük sem a kereskedelemügyi, sem a népjólét és munkaügy miniszterét, mert félmunkát végeztek, sőt még azt sem jól. A törvény életbelépésének ideje a pamutfonó- és pamutszövőiparban, valamint a kötő- és kötőszövő iparban 1932 január 1. Nohha a miniszterek szükségesnek tartják már ma az intézkedést, nem sürgős számukra az azonnali cselekvés; még háromnegyed évig tűrik azt, hogy a textilgyárak párnái pusztuljanak. A textilipari munkásságot a rendelet alább fölsorolt részletei érdeklik különösen. A szülőnőkre vonatkozó rendelkezések: A szülést követő hatdét alatt föltétlenül tilos a nőnek foglalkoztatása. A szülést megelőző hat hétre, valamint arra az esetre, ha koraszülés veszélye forog fönn, a törvény nem állapít meg föltétlen foglalkoztatási tilalmat. A szülés utáni hat hetet követő négy hét alatt sem köteles a nő szolgálatot teljesíteni, ha igazolja, hogy a terhesség és a szülés következtében olyan rideg, hogy munkába nem állhat. Az éjjeli munka korlátozása: Este 10 órától reggel 5 óráig gyermeket, fiatalkorút és nőt foglalkoztatni tilos. A foglalkoztatott gyermekeknek, fiatalkorúaknak és nőknek legalább egymásra következő 11 órai, meg nem szakított éjjeli pihenőidőt kell engedni, amely éjjeli pihenőidőbe az este 10 órától reggel 5 óráig tartó időnek bele kell esnie. A 18 éven felüli nőmunkásnak 11 órai éjjeli pihenőideje kivételesen megrövidíthető. Ezekből a rendelkezésekből is láthatjuk, hogy milyen „hathatós" a textilipari munkásság védelme. Egyik oldalon megszüntetik az éjjeli munkát, a másik oldalon semmit sem tesznek a naponta 10—12, sőt 14 órai munkaidő ellen. Nem foglalkozik a rendelet a munkabér minimális megállapításával sem, noha enélkül csecsemő- és nővédelemről beszélni sem lehet. Előrelátható, hogy a textilgyárosok nem mondanak le a jelenlegi hasznot biztosító termelésről és nem csökkentik annak mennyiségét az éjjeli munka korlátozása miatt. A textilgyárosok bizonyára minden erejükkel megakadályozzák a profit csökkenését. A magyarországi textilgyárosok különösen értik a kizsákmányolást. A helytelen racionalizálásról, a Redauxrendszerről nem is intézkedik a miniszter. Minisztériumában nincsen egyetlen olyan ember sem, aki behatóan megvizsgálná az említett eszközöket. Az éjjeli munka megszüntetése az egyik oldalon, a másik oldalon az embertelen bánásmód és a határt nem ismerő kizsákmányolás, hosszú munkaidők még Magyarországon sem jelentenek szociális védelmet. Ne várjon tehát a miniszter hálát és köszönetet azoktól a munkásoktól, akiket félmunkájával még nagyobb nyomorúságba dönt. A textilmunkásság ismét világosan látja, hogy érdekében nem intézkednek komolyan, sőt félmegoldásokkal rosszabbítják a helyzetet. Ma már jól tudják a textilmunkások, hogy a segítség egyetlen módja, ha a szervezeten keresztül önmagukon segítenek. Antal László. A brüsszeli gyorsvonaton megölt magyar ügynök gyilkosa beismerő vallomást tett. A munkanélküli algíri arab munkás álmában ölte meg áldozatát. Szombati lapunkban beszámoltunk arról, hogy az ostender kölni expresszvonat egyik fülkéjében kalapáccsal agyonütötték Schwartz Viktor magyar kereskedelmi képviselőt. Az újabb jelentések közlik a borzalmas gyilkosság minden részletét. A 27 éves Schwartz Viktor nagy kereskedői karriert futott be. Apjának Zsíkegyházán van fűszer- és gyarmatárukereskedése, ahonnan a fia Hamburgba ment, ahol egy világhírű export- és importcégnél tanult. Hamburgból Párissba került, ahol már vezetői állást töltött be egy exportimport cégnél és ismertté tette magát nemcsak a francia, de az angol piacon is. Másfél évvel ezelőtt került Londonba, ahol a francia játékáruházak cikkeit terjesztette és a londoni Cityben már forgalmas irodája volt. Nemrégen maga mellé vette húgát, titkárnőnek. Schwartz Londonból a lipcsei nemzetközi vásárra készült és hozzátartozóinak táviratot küldött, hogy dolgai elintézése után meglátogatja Budapesten élő fivéreit, azután Nyíregyházára utazik, mert már nagyon vágyik arra, hogy apjával találkozzék. Muley Aldebuher algíri arab munkás, aki Párizsból Lüttichbe utazott munkát keresni, Brüsszelben egy kis széllodában szállott meg, de mivel nem kapott munkát, vissza akart térni Fienciaországból.- Meg is váltotta a Parisba szóló Il. osztályú menetjegyet. A 2 éves arab munkanélküli munkás azonban már három héttel ezelőtt, február 8-án megkísérelt egy rablógyilkosságot. Ugyancsak a kölni gyorsvonaton egy hollandus kereskedőt támadott meg, a kár ugyancsak falapáccsal akart leütni, de munkáját nem tudta befejezni, mert váratlanul megzavarták és menekülnie kellett. A fiatal arabról a hatóságok pontos személyleírást kaptak és az európai rendőrségek már három hete körözték. Ennek a körözésnek alapján lettek figyelnlesek a liittichi pályaudvaron szolgálatot tevő detektívek az arabra, akit bekísértek a rendőrségre. Az izgatottan viselkedő sötétbőrű legény igazolásul előhúzta a Parisba szóló vasúti jegyet és fölhevültet tiltakozott a gyanúsítás ellen. Amikor a kihallgatást vezető rendőrtisztviselő íróasztala előtt állott, érkezett meg a jelentés az újabb gyilkosságról. A detektívek kimentek a szállodába, ahol az arab szobát bérelt és ott egy magyar újságlapra bukkantak, amelynek a másik felét vértől ázottan a gyorsvonat fülkéjében találták meg. Az arab tovább tagadott, de időközben az egyik kávéház tulajdonosa a detektíveknek elmondotta, hogy egy ismeretlen ember éjszaka megőrzés céljából bőröndöt hagyott nála. Kiderült, hogy a bőrönd Schwartz Viktoré volt és annak kulcsa az algíri legény zsebében húzódott meg. A súlyos bizonyíték után a gyilkos megtört és beismerő vallomást tett. Elmondotta, hogy Schwartz Viktort találomra szemelte ki az utasok közül, mert külsejéről azt hitte, hogy gazdag ember. A gyilkosságot egy kalapáccsal hajtotta végre, amelyet előző nap vásárolt a bazárban. — Éhes voltam, nem találtam munkát, pénzem nem volt, elhatároztam, hogy akármilyen úton pénzt szerzek — vallotta Aldebuhai Ahmed. Kikeresett a vonaton egy olyan fülkét, ahol csak egyetlen utas volt és alvást színlelt. Amikor észrevette, hogy Schwarzz elszunnyadt, a podgyászhálóból kiemelte a kalapácsot és agyonverte a fiatalembert. Föltörte Schwartz táskáját, abból kiemelt egy pijámát és egy zsebkendőt, föltörölte vele a padlóral a vért, magához vette az áldozat óráját és tárcáját, azután holttestét kidobta, a sínekre. Schwartz Viktor zsebében két londoni bankbetétkönyvet, angol autóigazolványt, Lipcséin szóló vasúti jegyet és 200 fontot találtak. Ezt a pénzt a gyilkos nem vette észre. A gyilkost letartóztatták. Beismerte, hogy ő kísérelte meg a holland kereskedő kifosztását is. Schwartz Viktor Budapestem élő fivérei, dr. Schwartz Tivadar ügyvéd és Schwartz Zoltán kereskedő pénteken este a Sas utca 27. szám alatt levő lakásukon hallgatták a rádió műsorát, amikor közvetítették a brüsszel-kölni vonalon lejátszódott gyilkosság hírét. A Schwartz-fivérek rémülten ugrottak föl, tudták, hogy öccsük az áldozat. Schwartz Tivadar azonnal összecsomagolt és 10 órakor már el is utazott a belga fővárosba, hogy agnoszkálja szerencsétlen testvérét. ok német szellemi élet vezetői válaszolnak a francia irók háborúellenes fölhívására. (A Népszava berlini tudósítójától.) Nemrégen 186 francia író, művész és tudós nyilatkozatot tett közzé a békés Európa érdekében, amelyet a német-francia szellemi megértés útján gondolnak megvalósítani. Erre a nyilatkozatra most adták meg a feleletet a nmet szellemi élet előkelőségei egy nyilatkozatban, amelyet 199 német író, művész és tudós írt alá. A válasz a következőképen hangzik: — Megilletődéssel és mély elégtétellel értesültünk arról, hogy önök békés Európát akarnak és ennek megvalósulását mindenekelőtt a mi országaink közös megértésétől várják. Mi éppen úgy, mint önök, meg vagyunk róla győződve, hogy csupán szabad szerződések biztosíthatják Európa népei között a békés jövőt. Különös örömmel és jóleső érzéssel fogadjuk a francia szellemi élet vezetőinek azt a kijelentését, hogy saját országukban akciót kezdenek a háborús uszítók ellen. Mi is elkezdjük ezt a harcot országunkban. A német népre olyan lelki és anyagi terheket raktak, amelyeket igazságtalannak és elviselhetetlennek érez. Nyíltan kimondjuk ezt, nem mintha ítélkezni akarnánk, vagy mintha a népek szenvedéséért más népeket akarnánk okolni, hanem azért, hogy megteremtsük az igazi megbékülés alapját. A mi országainknak harmóniában kell maradniok az emberiesség alapelveivel, amely szerint a népeket nem áldozzuk föl, hanem érettük dolgozni akarunk. Véleményünk szerint a német-francia közösségnek kell a legközelebbi célnak lennie és minden törekvésünket e cél felé fogjuk irányítani. Fölszólítjuk a francia intellektueleket, hogy nyíltan és őszintén tárgyalják meg velünk azokat az eszközöket, amelyek révén a megegyezéshez és a végleges békéhez juthatunk. Alkossák meg önök velünk együtt a lelkiismeret frontját, amelyben a teljes szellemi bátorság uralkodjék. Jöjjünk össze, hogy egyetemesen szolgáljuk magas feladatunkat, az új Európa megteremtését! Ezt a nyilatkozatot a többi között a következők írták alá: Georg Bernhard professzor, Theodor Däubler, Lion Feuchtwanger, Bernhard Keilermann, Heinrich Mann. Thomas Mann, Walter v. Molo, Wilhelm v. Grolz, Karl Sternheim, Klara Viebig, Jakob Wassermann, Tlieodor Wolff, Fedor v. Zabeltitz, Arnold Zweig. • PÁRTMOZGALOM , SZAKMOZGALOM A SZÖVETKEZETI MOZGALOM EGYIK A MÁSIK NÉLKÜL CSONKA