Népszava, 1931. június (59. évfolyam, 124–147. sz.)

1931-06-02 / 124. szám

LH. évfolyam 12­. szám, Budapest, 1931 Junius 2. kedd Ára 16 (Mér IN­E­P S­Z­AVA AZ ELŐFIZETÉS ARA! Negyedévre 12 pengfi — külföldre 21 pengi Egy hóra 1­4 pengő — külföldre 7 pengd Ausztriában egy hóra. ........ S pengő SZERKESZTŐSÉG: vm. CONTI-UTCA 1 SZ. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám ára 15, ünnepnap 24, vasárnap 32 fillér, Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaorsz. * 30 fr., Csehszlovákiában tiétk. 120 ck. vas. 2 kk. imániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lei KIADÓHIVATAL: Vm, CONTI­ UTCA 4. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-31 tanár naplója a 16.000 méter magasságban megtett léghajómról. — Tudósítás a 6. oldalon. — Az olasz fascizatuS és a Vatikán harca. Mussolini föloszlatta a katolikus egyesületeket. — A fascisták föl akarták gyújtani a veronai püspöki palotát. — A fascisták felgyújtással fenyegetik a Vatikánt is. — Elmarad az eucharisztikus kongresszus. — M­ussolini lefújta a fascista sajtó támadásait? Egyre jobban kiélesedik az olasz fascisták­nak a katolikusok ellen indított hadjárata. Mussolini vasárnap bezáratta a katolikus szö­vetség­ valamennyi helyiségét. A fascista sajtó folytatja támadásait a Vatikán ellen. A feketeingesek pedig tovább verekszenek és gyújtogatnak. A konfliktus kitörésének az oka tulajdon­képen az a vád volt, hogy az Azione Cattolica a hatalom átvételére szervezkedik. A „Lavero Fascista", a fascista szakszervezetek hivatalos lapja a klerikálisok táborába is elhelyezett kémei útján megszerezte két titkos tanácsko­zás jegyzőkönyvét, amelyben arról volt szó, hogy a katolikus munkásságot megszervezzék. Az üléseken a fascista lapban közölt gyors­írói jegyzetek szerint kimondták, hogy a mozgalomnak tisztára vallásos jelleget kell mutatnia, mert nem szabad elárulni az ellen­félnek az igazi célokat. Ha azonban a fascis­ták mégis támadják a katolikusokat, előnyös, hogy ez a támadás vallásos kérdésben történ­jék, amiért azután a fascizmust úgy Olasz­ország, mint az egész világ közvéleménye előtt ezért vádolhatják. Kifejtették, hogy ma a ka­tolikus és a fascista szervezkedés összeegyez­tethetetlen. Ezeknek a tudósításoknak a közlése izgatta föl azután a feketeingeseket és robbantotta ki azokat a nagy kiterjedésű antiklerikális tün­tetéseket és rombolásokat, amelyek most már egészen komoly diplomáciai összeütközést okoztak a fascista kormányzat és a Vatikán között és amelyekre Róma felhívja az egész világ közvéleményének figyelmét. Olaszországban a feketeinges banditák a leg­szörnyűbb erőszakosságokban tomboltak, gyil­koltak, szakszervezeteket, szövetkezeteket­ rom­boltak le, fosztottak ki, gyújtottak föl. Munkás­házak, egész városrészek estek a lángok mar­talékául és nem akadt bíró az országban, aki a gyilkosokat és a gyújtogatókat el merte volna ítélni. A klerikálisok, a vallás politikai képviselői kárörömmel szemlélték az esemé­nyeket. Hiszen arról volt szó, hogy a szocia­lista munkásmozgalmat tiporják le és erre a célra minden eszköz jónak mutatkozott. Véres polgárháborúban, romok és a munkások holt­testének halmai fölött győzött a fascizmus. És ezzel fontos tétellé vált minden ország kleriká­lisainak a számadásában. A demokrácia ki­irtása és a fascista kormányrendszer megvaló­sítása a legjobb módszernek kínálkozott a klerikálisok hatalmának kiépítésére és biztosí­tására. Ausztriában Seipel vezetésével Heimwehr név alatt jelentkezett a fascista mozgalom. A klerikálisok keserű csalódással, rengeteg szavazattal és egész sereg parlamenti mandá­tummal fizették meg a fascisták iránt érzett rokonszenvüket. Ugyancsak kudarcba fulladt Csehszlovákiában és másutt is a klerikálisok támogatásával történt fascista kísérlet. Ugyan­ilyen csalódás érte őket a Hitler-mozgalom­mal, amelyet eleinte fascista irányzatnak néztek és hozsannával fogadták az előrenyomu­lását. De a legsúlyosabb csalódás mégis Olasz­országban érte őket, ahol a Vatikán egy ideig ellenállást fejtett ki velük szemben, de azután békét kötött „a Duce szent személyével", aho­gyan ezt az olasz lapok írni kötelesek. Csak­hogy a dicsőség nem tartott soká. Az olasz fascisták megcsinálták ugyan az egyezséget, de ragaszkodtak ahhoz, hogy csak a fekete­ingesek szervezkedhetnek, csak ők politizálhat­nak. És mivel a katolikus szervezetek meg­mozdultak, harcba indultak, hogy a klerikáli­sok hatalmát biztosítsák, a fascisták dühe ellenük fordult és bár kisebb méretekben,, ugyanazokkal az eszközökkel"harcolnak a kato­likusok éllen, mint annak idején a szocialista munkásság ellen. A Vatikán lapja hetek óta napról-napra beszámol az erőszakosságok soro­zatáról, a rombolásokról, a merényletekről. A pápa a világ­­közvéleményéhez fordult, a pápai „hadsereget" a régi alabárd helyett pus­kával és éles töltényekkel szerelték föl, hogy fegyverrel védjék meg a Vatikánt a fascisták esetleges támadásával szemben. A fascizmus és a klerikálizmus nyílt összeüt­közése tulajdonképpen egyáltalán nem megle­petés. A fascizmus ellensége a Merikálizmus­nak is, mert nem tud más véleményt megtűrni maga mellett. Ez minden diktatúra lényege, mert amikor elnyomja a népet, nem ismerheti annak igazi hangulatát és ezért örökösen retteg a hatalmát fenyegető veszedelmektől és elnyomni igyekszik az akármilyen kis mérték­ben megnyilvánuló ellenvéleményt is. De azért nem szabad azt gondolnunk, hogy a klerikalizmus okul abból, hogy az erőszakossá­gokat most a maga bőrén érzi és elítél minden erőszakos uralmat. Legföljebb csak azt az erő­szakot ítéli el, amelyik ellene fordít. De ezt sem mindenütt. Nálunk a klerikálizmus inkább a nyelvét harapná le, de nem szállna szembe a fasizmussal- Példa rá a klerikális sajtó, amely­ben a pápa határozott fölhívására sem találunk még egy sort sem az olasz feketeingesek hetek óta tartó erőszakosságainak elítélésére, sőt még csak megemlítésére sem. A mi kleriká­lisaink magatartása azt bizonyítja, hogy in­kább fascisták, mint katolikusok. Úgy látszik, a dolgok újabb fejlődése mégis kellemetlenné vált Mussolinire. Igyekszik el­hárítani magáról azt a vádat, hogy jóváhagyta az antiklerikális zavargásokat. Viszont azt sem mondhatja, hogy akarata ellenére törtek ki, mert hiszen mindig azt hirdették, hogy Musso­lini engedelme nélkül Olaszországban még egy fűszál sem mozdulhat meg, így azután nem tehetett mást, mint hogy beszüntette a fascista sajtó támadásait. Kiélesedik a válság a kormány és a Vatikán között. (Róma, június 1.) Az olasz kormány és a Vatikán között kitört konfliktus egyre élesebb — Folytatás a oldalon­. — ­ A szocialista öntudat erőpróbája, igen, e hatalmas teljesítmény, előtt állunk és nekünk­­ ezt győzelmesen kell végig­csinálnunk. Az erőpróba ideje is egyre köze­ledik. A sziniksz még őrzi a nagy titkot, de egy-két napon belül mégis csak előáll vele és bekövetkezik a képviselőház föloszlatása. Óriási jelölti tömegek nyüzsögnek a poron­don. Szinte a levegőből szagolják ki, hogy egy-két napon belül nem lesz többé titok a titok és megindulhat a választási küzdelem, starthoz lehet állani a jelöltek tömegeinek. Valóban, nemcsak viszonylag, hanem abszo­lúte is nagy a tömeg, amely most a porondra vetette föl magát. Egy óriási idegenforga­lom zúdul szét a falvakban, a városokban, az előszobákban, a lelkekben és mindenféle el­képzelhető helyen. Soha nem látottak és soha nem hallottak ajánlják magukat, mint a haza megmentőit. Nemcsak egyesek, hanem pártok is... Lám, hogy mozgolódik, hogy nyüzsög már az úgynevezett keresztény-szociális gazda­sági párt is,, amely országos jellegű ál-' orcája annak a szellemnek, amit Wolff úr képvisel Budapesten, a városházán. Hogy, nyüzsög, hogy kelleti magát... Most pél­dául új programot hoz az elárult népnek. Elárult régi programpontokat,­ uj össze­állításban. Valóban,­­itt it az igazság, hogy az egész program csak arra való, hogy legyen mit elárulni. És milyen édesek! Kell nekik a titkos választójog,­­ de már csak „fokozatosan" és az embert sem akarják a tőke rabszolgájaként látni, de a világért se­m mondják, hogy harcolnak az ilyesmi ellen, nem, ők csak „elítélik" az olyan irányt, amely mégis hajlandó a rabszolga­tenyészetre. Mindent meg akarnak csinálni, amit már rég megcsinálhattak volna és mindent megígérnek, ami szép ígéretnek, de reménytelen az ő cselekedetüknek. Vagyis: keresztény-szociálisok a régi gubát terítették magukra. Éppen, hogy csak kifordították. De azért meg lehet ismerni alatta a merészen igérő, ócska kóklereket. Mi sem természetesebb, hogy a jobboldal nyüzsgésével, mozgolódásával, egész válasz­tási fölvonulásával szemben az elszánás és a lelkesedés hatalmas lendületével indul meg a szociáldemokrata párt választási küzdelme. A politikai sokat igérők hadá­val szemben szinte üdítő látvány; az a harcos hadsereg, amely pártunk részéről indul a küzdelembe. Biztató a jelenre és remény a jövőre. Ha pártunk választási küzdelmének ezt a kibontakozását madár­távlatból lehetne bár csak egy villanásra is áttekinteni, láthatnók a kibontakozó had­oszlopok rendszeres és biztos fölvonulását, a lelkesedés egyre erősödő lendületét, amely­ben máris biztat és szép reményekre jogosít az áldozatkészség erénye, amely ezúttal is meg fogja mutatni hatalmas erőkifejtéseit. Mintha minden párttag, sőt minden egyes munkásember átérezné, hogy csakugyan a szocialista öntudat erőpróbája az, ami előtt most állunk. Szinte érezhető, amint átvillámlik az egész párt és az egész munkásosztály ideg­zetén a tudatosság árama, hogy ezt a mos­tani küzdelmet minden rendelkezésre álló

Next