Népszava, 1931. június (59. évfolyam, 124–147. sz.)
1931-06-02 / 124. szám
2 erővel végigkell küzdeni. "Átérzi mindenki, hogy politikai és gazdasági ellenségeink, könyörtelen kizsákmányolóink és szolgatartóink a munkásosztály vélt gyengeségére, ,vélt apátiájára és állítólagos közömbösségére spekulálnak. És átérzi mindenki, hogy a harc olyan erejével kell visszaütni erre a spekulációra, amely nemcsak hogy a remélt könnyű győzelmet veri ki ellenségeink kezéből, de a szociáldemokrata pártnak és ezen keresztül az egész munkásosztálynak jelent majd 'becses eredményeket. Igenis, ez az érzés uralkodik a lelkekben és valamennyien boldog büszkeséggel vehetjük tudomásul ezt a lelkes és izzó hangulatot Hiszen nem is lehet másként. A szociáldemokrata párt illetékes fórumai, így a pártválasztmány is, eldöntötték a fölvetett kérdést és kimondották, hogy a választási küzdelemben induljon meg a legerélyesebb és a legáldozatkészebb szocialista harc. Mint a csatariadó, úgy harsant szét a pártválasztmány határozata a szervezett munkásság sorain és mint mindig, a csatakürt harsanására ezúttal is harchoz sorakozott a munkásság. Nemcsak a fővárosban és környékén, hanem az egész országban mindenütt. A vidéken, ahol erősebb a hatósági nyomás, a megfélemlítés és az egész úgynevezett rendészeti apparátus föllépése, a vidéken, a falvakban és a városokban, áldozatkészség és lelkesedés győzi le a szellemi és materiális akadályokat és örömmel láthatjuk, hogy az elmúlt esztendők során megszervezkedett földmunkásokban egy új, egy lelkes és elszánt szocialista hadsereg lép föl a választási küzdelmek porondjára. Harcolni áldozatkészen és lelkesen, így tudunk majd eredményeket elérni. Lelkesedésünket, erőnket és áldozatkészségünket nem lohaszthatja, nem csökkentheti, nem mérgezheti semmiféle egyéni vagy kisded és elszigetelt csoportvélemény. Sőt! Most el kell tűnnie minden egyéni véleménynek. Mert mennünk kell szívósan és kitartással a párt, az összmunkásság útján előre. Mennünk kell abban a tudatban, hogy elveszünk, gyöngén és gyáván elhullunk és az ellenség könnyű martalékává leszünk abban a pillanatban, amint meglazul közöttünk a fegyelem, és az összetartás. Mindenki álljon a helyén és mindenki végezze a kötelességét. Lelkesítsen bennünket elődeinknek sok áldozatos példája és vonjuk le a parancsoló tanulságokat mostani helyzetünkből. Harcoljunk tovább azzal a lelkesedéssel és áldozatkészséggel, ahogy elkezdtük és akkor a szocialista öntudat e mostani erőpróbája is győzelmes és dicsőséges lesz. — Folytatás az 1. oldalról, formákat ölt. A kormány vasárnap bezáratta a katolikus akció minden egyleti helyiségét, azzal az indokolással, hogy a katolikus egyesületek fascistaellenes magatartást tanúsítanak. Lefoglalták a tagok névsorát és az egyletek többi írásait is. Politikai körökben feszülten várják, hogy milyen állást foglal el a pápa a kormánynak ezzel a lépésével szemben, mert eddig teljes pártfogásába vette a katolikus akciót és a napokban diplomáciai úton is tiltakozott a katolikus egyesületek üldözése, ellen. Későbbi római jelentés szerint a pápa kihallgatáson fogadta a revirtuálnál működő pápai nunciust. A „Savona Fascista" legújabb cikkében azzal vádolja aVatikánt, hogy a katolikus szervezeteket „láthatatlanná" akarja tenni és a vallás köpenye alatt előkészülni esetleges politikai változásokra. Azt mondják fascista részről, hogy a katolikus akció nem tartotta be a lateráni szerződésben megszabott kereteket, mert lassanként politikai párttá alakult át. Tagjainak igazolványt, jelvényt és zászlót adott, sőt még egyenruhába is öltöztette híveit és nemzetközi kapcsolatokat épített ki a fascizmus ellen irányuló célzattal. Ennek a körülménynek tulajdonítják, hogy legutóbb Rómában és más városokban incidensek fordultak elő. Ezekkel az eseményekkel kapcsolatban ismeretessé vált, hogy a Vatikán a vallásszabadság eltörlését követelte, a fascista kormány azonban ennek a kívánságnak nemcsak, hogy nem tett eleget, de kijelentette, hogy erre a jövőben sem lesz hajlandó.Az „Osservatore Romano"-ban fölsorolt újabb panaszok között kiemelendő az, hogy Veronában gépkocsin odaszállított benzinkészletek segítségével gyújtogatni kezdtek a püspöki palota főkapuja előtt. A tűzoltóság azonnal beavatkozott és így eloltotta a tüzet. Tekintettel a székesegyház közelségére, a gyújtogatásnak beláthatatlan következményei lehettek volna. Más városokból is újabb incidenseket jelentenek, így például Velencéből, ahol egész sor komoly túlkapást követtek el a katolikus egyesületek vagyona és helyisége ellen. Az „Osservatore Romano" vasárnapi számában bejelenti, hogy az ez évre tervezett római eucharistikus kongresszust bizonytalan időre elhalasztották. Ezt az elhatározást is az újabb eseményekkel magyarázzák. (Zürich, Június 1. — IA Népszava tudósítójának jelentése.) A vatikáni államtitkársághoz százával érkeznek a fascisták fenyegető levelei, hogy az egész Vatikánt fölgyújtják. Az olasz állam területéről a Vatikánba vezető kapukat erős pápai rendőrség szállta meg. (Róma, június 1.) Amint az ,,Osservatore Romano" közli, ma délelőtt a pápa magánkönyvtárában valamennyi Rómában tartózkodó bíbornok összejött. A pápa ez alkalommal tájékoztatta a bíbornoki kollégiumot az utóbbi napok eseményeiről és azoknak a lateráni szerződéssel való összefüggéséről. A bíbornoki testület — mint az „Osservatore Romano*" jelenti, élénk sajnálatának adott kifejezést az események fölött, amelyek a pápa személyét és a hozzá és az egyházhoz közelálló intézményeket érintették. Valamennyi jelenlevő bíbornok a vezetése alatt álló kollégium nevében biztosította a pápát rendíthetetlen odaadásáról és engedelmességéről. Az „Osservatore Romano" közli még, hogy a mostani sajnálatos körülményekre való tekintettel az egyházi hatóságok megtiltották a templomokon kívül minden körmenetet. (London, június 1.) Az angol sajtó nagy érdeklődéssel kíséri a legújabb, olaszországi eseményeket.. Valamennyi lap az első oldalon közli római tudósítója jelentését a milánói intellektuellek elítéléséről és a Vatikán és a fascista kormány között fölmerült konfliktusról. A lapok közül eddig csak a „Manchester Guardian" foglal állást az eseményekkel szemben. A lap hosszú vezércikket közöl, amelyben arra a megállapításra jut, hogy a katolikus diákok ellen intézett sorozatos támadások és a katolikus népjóléti szervezetek működésének erőszakos megakadályozása igen fontos események, amelyek további döntő események magvát rejtik magukban. Egyelőre még halálos csend van, ez a csend azonban már a vihar előtti csend. (Páris, június 1.) A ,.Temps" hétfői vezér, cikke azt írja, hogy amikor Mussolininak sikerült megoldani az egyház és az állam viszonyának messzemenő problémáját a lateráni szerződések révén, mindenki úgy tekintette ezt a megoldást, mint hatalmas diplomáciai eredményt, mint az utóbbi évek egyik legnagyobb politikai eseményét, úgy látszik azonban, hogy a kísérlet mindkét félnek csalódásokat hozott és hogy a lateráni szerződések alapján kialakult rendszer kétértelműségen nyugszik. A Vatikán nem játszhatja azt a szerepet, amelyben a fascista uralom látni szeretné, és nem lehet a fascizmus türelmes szolgája vagy társa. Az ügyet minden bizonnyal el lehet majd simítani, hiszen a fascista kormánynak nem áll érdekében, hogy erőszakos politikával még jobban kiélezze a konfliktust, amelyben kétségkívül a Vatikán helyzete a szolidabb és morálisabb, mert a szabadságjogokat védelmezi. Alig hihető, hogy Mussolini megkezdi a harcot a Vatikán ellen, hiszen tudnia kell, hogy ebben az esetben a fascista rezsim fennmaradása forog kockán. NÉPSZAVA Leintették a fascista sajtót? (Róma, június 1.) A „La voro Fascista", amely az előző napokban polemizált az „Osservatore Romano"-val a katolikus egyház céljairól, ma a következő közleményt publikálja: „A küszöbön álló eseményekre való tekintettel a mai nappal beszüntetjük az ismert polémiát, mert nem akarjuk megzavarni a felelős tényezők művét. Amennyiben ismét szükségesnek mutatkoznék a polémia az eszmék tisztázására és a helyzet megállapítására, újból fölvesszük a fonalat abban a meggyőződésben, hogy ezzel szolgálatot teszünk a kormányzati rendszernek és azoknak a katolikusoknak, is, akik nem tagjai az olasz néppártnak és maguk sem kívánják, hogy az egyház kárára a párt többé-kevésbé álcázott formában föltámadjon." 1931 j junius 2. Ludwig Quidde müncheni tanár intervenciója egy politikai menekült érdekében. Czár Andrea jugoszláv politikai menekült ügyével kapcsolatban néhány nappal ezelőtt közöltük a Szociáldemokrata Jogászok Szervezetének a tiltakozását az ellen, hogy a magyar kormány apolitikai menekülteket megillető menedékjogi figyelmen kívül hagyásával, minden nemzetközi jogszokás ellenére a jugoszláv hatóságok kezebe juttassa ezt a politikai emigránst, akit információnk szerint felségsértés miatt Jugoszláviában halálra ítéltek. Értesültünkarról, hogy Ludwig Quidde müncheni egyetemi tanár, aki mint a Nemzetközi Béke Liga kiküldöttje vett részt a Népszövetségi LigákUniójának kongresszusán, közbenjárt Czár Andrea érdekében a belügyminisztériumban, majd a külügyminisztériumiban is. Az intervenció tudomásunk szerint nem járt eredménnyel, mert Quidde professzor közléseszerint egész érthetetlenül a kormány azt a furcsa álláspontot foglalja el, hogy Czár Andreát ki kell adni — nehogy a magyarkormány abba a gyanúba essen, hogy a jugoszláv államellenes mozgalmakat támogatja. — Ez az álláspont annál is inkább érthetetlen, mert Jugoszlávia — politikai üldözöttről lévén szó — nem is fordult kiadatási kérelemmel a magyar kormányhoz. Czár Andrea most már több mint két ideje a toloncházban várja, hogy sorsáról döntsenek. Védőjének,, aki őt a toloncházban meglátogatta, kijelentette, hogy csak holttestét, tehetik át a jugoszláv határon, mert az öngyilkosságra is el van szánva arra az esetre,ha a jugoszláv határra toloncolnak, ahol úgyis biztos halál vár reá. 0 rendőr egy ártatlan embert súlyosan megsebesített. A bíróság öt hónapi fogházbüntetésre ítélte. Még 1929 március4-én a főváros Soroksáriúti gázgyári telepén ingyen szénkiosztás volt, amelyhez a rend föntartásához Baksa János rendőrőrmestert vezényelték ki. Dömötör Gábor gázgyári szállítómunkás a kiosztásra várakozó tömeg közé hajtotta kocsiját, ami nagy riadalmat okozott. Baksa rászólt Dömötörre, hogy álljon félre, mert leigazoltatja. Dömötör erre nem volt hajlandó, amire a rendőr és szállítómunkás között heves szóváltás, majd dulakodás támadt. Ennek során Dömötör a kardot rántó Baksa kezéből kicsavarta a kardot. A rendőr erre revolveréhez kapott, amire Dömötör futásnak eredt. A revolver elsült, de nem tett kárt senkiben, amire Dömötör az egyik munkásház mögé menekült. A rendőrőrmester még egyszer lőtt, a golyó azonban nem a menekülő Dömötört, hanem Gröszmann Istvánt találta, aki lábán szenvedett súlyos sérülést. Így a rendőr, mint a szállítómunkás ellen eljárás indult meg. Baksát erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés kísérlete, Dömötört hatóság elleni erőszak vétsége miatt állította az ügyészség a bíróság elé. A törvényszék Szemák tanácsa hétfőn tárgyalta az ügyet. A rendőrőrmester azzal védekezett, hogy Dömötör durván rátámadt, földre teperte,puffancsnak, dagadtképűnek csúfolta és a heves ellenállás hozta ki annyira sodrából, hogy kardot rántott. Amikor a kard kiesett kezéből, Dömötör azt fölragadta és gúnyos megjegyzések közben tovább dobta, ami csak fokozta a szégyenérzetét és fölháborodását. Azt állította, hogy másodszor véletlenül sült el a revolvere. Dömötör tagadta, hogy ő sértegette volna a rendőrt. Szerinte azért nem akart eleget tenni az igazoltatásra vonatkozó felszólításnak, mert attól félt, hogy ebből a kis ügyből neki kellemetlen hatósági ügye keletkezik. A tanúkihallgatás és a bizonyítási eljárás lefolytatása után a törvényszék az enyhítő szakasz figyelembevételével Baksa János rendőrőrmestert erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés kísérlete miatt öthónapi fogházbüntetésre, Dömötör Gábort pedig nyolcnapi fogházra ítélte. A bíróság súlyosbító körülménynek vette, hogy a rendőr menekülés közben lőtt Dömötör után és az elhibázott lövés következtében egy ártatlan ember súlyos sérülést szenvedett. Az elítélt rendőr fellebbezést jelentett