Népszava, 1931. július (59. évfolyam, 149–175. sz.)

1931-07-01 / 149. szám

LIX. évfolyam 140. szám. 4 Budapest 193! Julius szerda Ara 16 fillér AZ ELŐFIZETÉS ÁRA". Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy hóra . 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy hóra. ........ 6 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI­ UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MÜNDEN NAP Egyes szám­­ra 16, ü­nnepnap 24, vasárnap 32­­l­lét Ausztriában 30, vasárnap 40 groscben. Franciaorsz. 130 fz. Csehszlovákiában hétk. 120 fk. vas. 2 fk. . Romániában hétköznap C lei, vasárnap 12 lei, KIADÓHIVATAL, VIH, CONTI­ UTCA 4. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 . JMHBBailtegWWMWIllMHHMMBBWBiaB Tiszta a Helyzet, már hogyne volna tiszta. És aki ezek után sem látja, hogy itt egy vad és könyörtelen gépezet választ, amelynek lendítőkereke a hatóság, csavarjai a csendőr és rendőr — és nem a nép választ és még csak nem is a nem­zet választ, azon igazán nem lehet segíteni. A kormány félhivatalos lapja is azt hir­deti, sőt, penetránsan rikácsolja, hogy tiszta a helyzet. Amint mondja: „tiszta ,választás — tiszta helyzet". A megadott vezérhangot üvölti aztán a többi, egytől-egyig valamennyi, amelyeket kövérre hizlalnak a sajtóalapok. De ugyan, kérem... harsog az egész zenekar ... már hogy, történt volna itt bármilyen erő­szak... olyan­­törvényes, olyan sima és al­kotmányos választás nem Magyarországon, hanem a világon se volt még soha, mint a mostani magyar választás. Csendőrrohamok a választók ellen? Vagy választási elnökök erőszakoskodása, furfangok és kijátszások ugyancsak a választók ellen és mindig pon­tosan az ellenzéki választók ellen? Ugyan, kérem! Szó sincs róla, hogy mindezek meg­történtek volna! A reggeli félhivatalos dühö­sen ordít föl: nem igaz, hogy lemészárolták volna a választók politikai szabadságai, semmi sem igaz s minden dühöngés és jaj­veszékelés csak „öreg, elkoptatott és rég hitelét vesztett komédiája az elbukottak­nak". Íme tehát: a beállított választási appará­tus után — a beállított kormány sajtó! Egyiket okvetlenül követnie kell a má­siknak. Ami igaz is... A kormánybérenc tollak, a mindenre kapható és mindenre kötelezhető kitartottak nem is azért vannak a világon, hogy az erőszakos és szennyes hadjáratnak még csak ne is falazzanak! Kötelességük a hazudozás. Kötelességük, hogy gügyögve méltatlankodjanak vagy habzó szájjal köp­ködjenek és cinikusok legyenek és utolsók és alávalóak legyenek az undorodásig. Erre kötelesek és tehetségük is van hozzá, hogy mindezt megtegyék. Ami azonban a kormány sajtóban van, az csak nyomtatott sor. Sok nyomtatott sor. Bőségesen megfizetve mindegyik. Az igazságtól azonban olyan messze esik, mint ez a választás az alkotmányosságtól és a tisztességtől. Bárhogy is legyen azonban, nem tagadható, hogy a helyzet tiszta. Olyan erőszakos, olyan körmönfont megfélemlítés­sel és terrorral teljes volt a választás, hogy a helyzet annál tisztábbá lett. És ebben a helyzetben minden becsületes embernek meg kell állapítania, hogy ezt a rendszert, ezt a bűnügyi múzeumba való választási borzal­mat inkább ma, mint holnap, de okvetlenül ki kell söprűzni a magyar politikából. A de­mokrácia követeli a kisöprüzést. És köveeli az állam jóhíte és az állampolgárok tisztes­ségének és komolyságának óriási érdeke. Ezt nem lehet még egyszer megismételni. Ami most történt, megismételve: már katasztrófa. Politikai és gazdasági katasztrófa egyaránt. És a kormánysajtó hiába hazudozik. Hiába erőlködik, hogy a választók akarat­nyilvánítása ellen elkövetett erőszakosságo­kat és aljasságokat meg nem történtté ha­zudja. E­zek a bethleni specialitások már áramlanak kifelé a világba a hit szárnyain és nem adunk neki egy hetet: a magyar vá­lasztásokkal kapcsolatban külföldön is egé­szen tiszta lesz a helyzet... Külföldön is! Politikai és bankári körökben egyaránt...! Ú­gy érezzük, ezt a tiszta helyzetet megült óráján fizeti meg az ország. Kedden este a titkos kerületekben is min­denütt befejeződtek a választások. Budapes­ten este 8 órakor kitűzték a záróórát és az egyes szavazókörzetekben az elnökök a jelent­kező választók száma szerint egy, némely eset­ben pedig két órával meghosszabbították a záró­órát s így a szavazás részben este 9, részben este 10 órakor fejeződött be. A szavazás lezárásakor a pártok bizalmi egyéneinek jelenlétében le­pecsételték az urnákat és azokat megfelelő fedezettel beszállították a három választási kerület bizottságához. A kerületi választási bizottságok elnökei jegyzőkönyv fölvétele mel­lett vették­­ a lepecsételt urnákat, azok reggelig őrizet alatt, maradnak és reggel 8 óra­kor a választási főbiztosok jelenlétében meg fog kezdődni az urnák fölbontása, után a vá­lasztás két napja alatt leadott szavazatok összeszámlálása.• ,, Megállapítható, hogy " a választás második napja még lanyhább volt, mint "a hétfői nap, mert míg hétfőn 140.000 választópolgár adta le szavazatát,, addig kedden mindössze 104.000. Végeredményben a főváros 328.093 választója közül 244.030 járult az urnákhoz, ami százalé­kosan kifejezve 74,36 százaléknak felel meg. Az első választókerületben, Budán 58.638 szavazat volt, a II. választókerületben, északon 88133 szavazatot adtak le, a III. választókerületben, délen pedig 06.459 választó szavazott. A szava­zatok összeszámlálása minden valószínűség szerint több mint huszonnégy órát fog igénybe­venni, úgy, hogy az eredményt csütörtök este előtt nem hirdetik ki. Budán kedden reggel élénkség volt a szavazóhelyeken, délfelé aztán ellanyhult és a nagy melegben alig szállingóztak a szavazók. A­­késő délutáni órákban megint nagyobb tömegek jelentkez­tek. Elvtársaink itt is példás rendben vonultak szavazni, bizalmijaink számontartották azokat, akik még nem szavaztak le és figyelmeztették őket kötelességükre. A munkások készségesen eleget is tettek ennek. Különösebb incidens sehol sem történt. Kelenföldön a 14. sza­vazókörzet elé kiáltott ugyan egy villa­moskalauz és ott próbálta befolyásolni a föl­vonuló választókat, hogy Wolffra adják le sza­vazatukat; elvtársaink erélyes figyelmezteté­sére jobbnak látta eltávozni. A mi választóink itt is imponáló fölénnyel vonultak föl és meg­­mutatták, hogy milyen a szocialista fegyelem. Este 9 óra tájban a szavazás hivatalos záró­órája után a szavazatszedő küldöttség előtt le­pecsételték a szürke urnákat és egymásután indultak meg a Lágymányos, Óbuda, Kelen­föld, Zugliget, Svábhegy, Tabán, Hegyvidék, Víziváros felől az autótaxik, amelyekre az A- és B-jelzésű­ szürke urnákat és a választási iratok csomagjait helyezték a szavazatszedő­kü­ldöttségek hivatalos emberei és a pártok bizalmijai. Sok helyen a régi választásoknál használt egyszerű barna deszkaurnákba tették az iratokat, úgy, hogy a Vigadó környéke va­lósággal költözködés képét mutatta a szürke ládákat cipelő­ funkcionáriusokkal és egy­másra törtető autókkal. A Vigadó nagytermé­ben elhelyezett asztalokra, meghatározott sor­rendbe tették le az urnákat, amelyeket féltő gondossággal álltak körül azok a derék, áldo­zatkész elvtársaink, akik két napjukat hasz­nálták föl pártmunkára és mint funkcionáriu­sok elkísérték az urnákat a hivatalos átadás­hoz is. Megható volt látni, amint a derék munkásemberek jelentkeztek pártunk bizalmi­jainál és elmondották, hogy a szavazókörzetek­ben milyen százalékban szavaztak és hogy minden rendben ment és most itt vannak, hogy átvegyék tőlük a szavazatokat tartal­mazó lepecsételt urnákat. Budán általános a hangulat, hogy Wolff­ék nagyon letörtek és a szociáldemokrata párt megnövelte szavazatainak számát. A munkás­lakta szavazókörzetekben volt a legnagyobb a­ szavazatok száma. Budán 24.000 választónak­ nem, tudták kikézbesíteni a szavazójegyet és azok az elöljáróságokon maradtak. Elvtársaink között bizakodó a hangulat, hogy szerdán reg­gel 8 órakor, amikor a Vigadó nagytermében nyolc bizottság lát hozzá a szavazatok össze­számlálásához, a szociáldemokrata párt előre­töréséről számolhatnak majd be. H Medden este teződött a szavazás kevesebben szavazta, most, mint a srezsai Si­mm a szavazatot, számlálássát. M északi választókerü­letben­ egy-két körzeti elv a különít­ményes időkben Az északi választókerületben meglepően lanyhán folyt a szavazás a keddi napon. Az esti órákban nagyobb tömegekben vonultak ugyan föl a munkásválasztók, de ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a kerület választóinak 75%-ánál többen aligha szavaznak le. A szava­zás egyébként az egész kerületben rendesen folyt, eltekintve néhány apróbb incidenstől és attól a két felháborító esettől, amelyről az alábbiakban számolunk be: A Peterdy­ utca 17. szám alatti iskolában lévő 125. számú szavazatszedőhelyiségben egy Wolff-párti nyugalmazott ezredes volt az el­nök, aki katonakorabeli snájdig­ságával pró­bálta eltiporni a „munkáskülsejű" szavazókat. Pártunk bizalmijai, Miszti Károly és dr. Ha­lász Miklós elvtársak, természetesen, tiltakoz­tak az ezredesviselt elnök önkénykedései ellen, amelyeknek csak a központi választási elnök beavatkozása tudott véget vetni. Legnevezete­sebb ténykedése egyébként az volt az elnök úrnak, hogy — pártját gyarapítandó — egészen más kerületbeli wolffista választókat szavaz­tatott le. A Dessewffy­ utcai 74. számú szavazókörzetet az a kétes szerencse érte, hogy Lenkey Lehel volt az elnöke, az ellenforradalom kezdeti kor­szakának hírhedt ébredő kolomposa. Ebben a körzetben azután olyan is volt az elnöklés. Lenkey Lehel a rég levitézlett különítményes idők légkörébe képzelte vissza magát és egy­másra halmozta a legfölháborítóbb visszaélése­ket. Pártunknak a bizottságban helyet foglaló bizalmi tagja, Wiesner Sándor elvtárs, mind­annyiszor élénken tiltakozott az elnök úr jog­talan túlkapásai, törvénysértő intézkedései el­len, ami természetesen heves összecsapásokra vezetett. A választás első napján, hétfőn este Lenkey úr fenegyerekeskedései miatt az össze­tűzések hevében csaknem tettlegességre került a sor. Bizalmi elvtársaink csak arra szorítkoz­hattak, hogy a visszaéléseket jegyzőkönyvben örökítsék meg. Kedd este azután kiderült az egyik ilyen jegyzőkönyvről, hogy Jazt Lenkey és hasonszőrű társai egész egyszerűen meghamisították.

Next