Népszava, 1931. augusztus (59. évfolyam, 176–199. sz.)

1931-08-01 / 176. szám

Ma: Tettes heti rádióműsor külön mellékleten. LIX. évfolyam 176. szám. Budapest, 1931 augusztus 1. szombat Ára 16 filttr AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengi — külföldre I1 pengő Egy hóra . 4 pengi — külföldre 7 pengő Ausztriában egy hóra. ........ 6 pengi SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI-UTCA «. 82. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA­­ KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL, MINDEN NAP Egyes s lám ára 18, ü­nnepnap 54, vasárnap 32 miét Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaorsz 130 tr. Csehszlovákiában hétk. 120­5k, vas. 2 ok. Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 fek KIADÓHIVATALi V1H, CONTI-UTCA 1. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-31 Tizenöt százalékra emelték a bankkamat­lábat Németországban. — Tudósítás a 2. oldalon. — Halálos ítélet bért gyilkosságért Kecskeméten. — Tudósítás a 7. oldalon. — Léon Blum elvtárs bejelentette a francia szocialista munkásság szolidaritását a német Éppel Németországnak politikai feltételek né­l­ megsegítését követeli. — X francia szocialista párt a békeszerződések békés revíziója mellett. Otto Bauer elvtárs hatalmas beszéde Németország és az világ gazdasági válságáról. Isz A bécsi nemzetközi szocialista kongresszus­nak csütörtökön nagy napja volt: Otto Bauer elvtárs tartott hatalmas referátumot a világ politikai helyzetéről. Otto Bauer elvtárs — amint a Népszava pénteki számában rövi­den már jelentettük — a politikai bizottság jelentését és határozati javaslatát terjesztette be. " A demokrácia megmentése. Otto Bauer bevezetőben utalt arra, hogy a három évvel ezelőtt megtartott brüsszeli nemzetközi kongresszus az újból stabilizáló­dott, újból megerősödött kapitalizmus ellen való harcra szervezkedett. Azóta azonban el­múlt a kapitalizmus háború után bekövetke­zett stabilizálódásának rövid korszaka. A vi­lág iparát két év óta földreteperő, a munká­sok és alkalmazottak tízmillióit munkanélkü­livé tevő súlyos depresszió akut hitelválság­ban érte el tetőfokát, amely az utolsó hetek­ben egész Középeurópának, Németországnak, Magyarországnak és Ausztriának a gazdasági életén elhatalmasodott. A világ súlyos gazdasági, szociális és poli­tikai megrázkódtatások korszaka előtt áll. A fascizmus frontján rést ütött ugyan a spanyol forradalom s az osztrák és finn mun­kásoknak sikerült ugyan a fascizmus heves támadását elhárítaniok, a fascizmus mégis erősödött, Németországban komoly veszede­lemmé vált. A német gazdasági élet az elkép­zelhető legsúlyosabb hitelválság lázát éli. A párisi, londoni és berlini konferenciák ered­ménytelenül végződtek. Ha Németország önnön erejéből akarja megmenteni valutáját, olyan rendszabályokhoz nyúl, amelyek pél­dátlanul fokozzák majd a munkanélküliséget, leszorítják a béreket és a munkásságnak, kispolgárságnak és kis­parasztságnak olyfokú nyomorúságát idé­zik elő, amelyet még elképzelni is bor­zasztó. A gazdasági válság óráiban ugrásra készen várja zsákmányát a fascizmus, amelynek győzelme a német demokrácia vesztét, egész Középeurópa demokráciájának veszedelmét jelentené. A német fascizmus győzelme beláthatat­lan időre lerombolná a nemzetköz­­ leszere­lés lehetőségét és olyan világpolitikai vi­szonyokat teremtene, amely szükségképen háborúra vezetne. A továbbiakban Bauer elvtárs az előter­jesztett határozati javaslatot indokolta. A határozati javaslat mindenekelőtt azt kö­veteli, hogy a német gazdasági élet összeomlását nagy­szabású nemzetközi hitelakcióval kell meg­akadályozni. A nemzetközi hiteleket nem szabad politikai feltételekhez kötni, viszont a német kormány a maga elhatározásából adja meg a szükséges megnyugtatást a demokratikus országoknak, hogy a rendelkezésére álló anyagi eszközöket nem a nacionalizmus és diktatúra politikájá­nak, hanem a béke és demokrácia politikájá­nak szolgálatába állítja. A határozati javaslat követeli a jóvátételi megállapodások és a há­borús adósságok újabb szabályozását, megál­lapítván, hogy a háborús adósságok teljes törlése ma szük­ségesebb, mint valaha. A jóvátételi és háborús kötelezettségek újabb szabályozását össze kell kötni a nemzetközi le­szerelésért való küzdelemmel. Élesen állást foglal a határozati javaslat a nacionalista és fascista pártok lelkiismeretlen és veszedelmes propagandája ellen, amely gyű­löletet terjeszt a népek között. A legsúlyosab­ban el kell ítélni azt a gyalázatos pánik­keltést és háborúra uszítást, amit a hadiipar ügynökei űznek. A határozati javaslat második része a né­met demokrácia megvédelmezésének problé­májával foglalkozott. A világ szocialista munkásai minden ere­jükkel támogatják a német munkásosztályt abban a harcában, amelyet a német demo­krácia megvédéséért folytat. A demokrácia megvédéséért való küzdelem a­ legszorosabban együvé forr a szocializmusért való harccal. A fascisták és kommunisták a békeszerződések erőszakos szétszakítását ajánl­ják a legyőzött népeknek. Azonban a béke­szerződések egyoldalú vagy erőszakos úton történő megszegése csak élesítheti a gazda­sági válságot és csak háborúra vezethet. A szocialista munkáspártok abban a mér­tékben, amilyen mértékben hatalomra jut­nak, lépésről-lépésre és békésen szándékoz­nak a békeszerződéseket revidiálni abban az értelemben, hogy valamennyi nép­nek biztosítsák a teljes egyenjogúságot a né­v Folytatás a 2. oldalon. — Nem adjuk meg, ennek a kormánynak semmiesetre sem ad­hatjuk meg a fölhatalmazást arra, hogy még az eddiginél is nagyobb hatalommal diktál­jon a magyar élet fölött. A mi szavazatain­kat nem kapja meg a fölhatalmazási tör­vényjavaslat. Persze, azért mégis törvény lesz belőle, mert a kormánynak — a kép­viselőházban többsége van. Ezzel a többség­gel szabadon rendelkezik, ezzel a többséggel keresztülvihet mindent, amit akar, mert hi­szen ezt a többséget is teremtette, az ő ha­talmi szervezete, példátlan diktatúrája hozta létre. A kormánytöbbség tagjai a kormány hivatalnokai és nem a nép megbízottai. Ez az­ oka annak, hogy az ország idáig jutott. Példátlanul szégyenteljes állapot, hogy ugyanaz a kormány, amely koldussá tette az országot, fölhatalmazást merészel kérni, hogy korlátlanul, a szó szoros értelmében diktatórikusan gyakorolja a hatalmat a szét­porlott magyar gazdasági élet fölött. Ne mondja senki sem, hogy ezt a hatal­mat — bármilyen kis mértékben is — kor­­­látozza az a 33-as országos bizottság, ame­lyet a fölhatalmazási törvényjavaslat sta­tuál. Szó sincs róla! Ennek a bizottságnak jóformán semmi hatásköre sem lesz. Legföl­jebb a statiszta szerepét töltheti be a kor­mány mellett. Hatásköre kisebb, mint ami­lyen volt a szanálási 33-as bizottságnak. Szemfényvesztés az egész! Éppen ezért a szociáldemokrata párt nem is vesz részt ebben a bizottságban. Nem haj­landó magára vállalni a felelősség­ek még morzsányi mennyiségét sem. Csin­a Beth­len egyedül! Ami eddig történt, az, egye­dül csinálta, nem törődvén sem az oszág, sem a széles néprétegek érdekeivel. J­­lent vakon a maga utján, űzetve attól az e­­lj­enzéstől, amely a magyar uralkodó c­­á­lyokat az ellenforradalom győzelme óta tette. Senki sem tagadhatja el, hogy ezt az o­r­szágot függetlenül, minden világgazdasági hatástól, egyedül és kizáróan az a kormány­zati rendszer vitte csődbe, amelyet az ellen­forradalmi hisztéria emelt hatalomra. Ez a kormányzat a restauráció munkájában nem is 1914-ig, hanem egészen a középkorig ment vissza. Az ország népét előbb szolgává, az­után koldussá tette. Ennek a politikának végzetes következményeit alig is lehet el­hárítani. Annyi bizonyos, hogy ez a kor­mányzat a legkevésbé alkalmas arra, hogy helyrehozza azokat a szörnyűséges károkat, amelyeket okozott. Az ország népének bi­zalma már régen megingott Bethlenékben. De ha volt még valahol csöppnyi morzsája a bizalomnak, azt a bekövetkezett esemé­nyek semmisítették meg. A fölhatalmazási törvényjavaslat leg­nagyobb aggodalommal tölti el a dolgozó néprétegeket, hiszen ezzel a politikai dikta­túra mellett kiépíti a kormányzat a gazda­sági diktatúrát is. Olyan hatalom összponto­sul a kezében, amilyenre nincs példa az egész világon. Mert hiszen ez a hatalom nem gyökeredzik a nép akaratában. Ez a hatalom a nyíltszavazásos erőszak könnyen

Next