Népszava, 1931. október (59. évfolyam, 226–253. sz.)

1931-10-01 / 226. szám

LEXL évfolyam 226. szám. Budapest, 1931 október 1. csütörtök Ara 16 finer AZ ELŐFIZETÉS A RÁ: negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy hóra­­ 1 pengő — külföldre 7 pensre Ausztriában egy hóra. ........ 1 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vin, CONTI­ UTCA 4. 87. Telefontzém .... József 303—40 és J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA P. KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MÜNDEN NAP Egyes szám ára 18, ünnepnap 24, vasárnap 32 fillér Ausztriában 30, vasárnap 40 preschen. Franciaorra, 1­ 30 fr. Csehszlovákiában hétk. 1­20 fk. vas. 2 ff.­­ Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lei, (ír' N^'VtfV KIADÓtiVATAl: Vm, CONTI-UTCA A SZ, •­r-Telefonszám . . . J. 305-30, J. SOMI, J. 303-32 A fölemelt adók óriási terhes fölborulással fenyegetnek min­den magánháztartást. Különösen azokon a terü­leteken emelik a legnagyobb előszeret­tel az adókat, amelyeken biztos sikerrel dol­gozhatnak, mert az adózóknak, akármilyen ínségben legyenek is, fizetniük kell. A nagy­jövedelműek, akikkel egyébként is nagyon kíméletesen bánnak, százféle módon kibúj­hatnak a kötelezettségeik alól, de a fogyasztóközönségnek, amelynek minden be­tevő falatját megdrágítják, még akkor is fizetnie kell, ha a fölemelt adók kisebb darab kenyeret jelentenek. A többszörösen megpótlékolt kereseti adók, a jövedelmi adók, a forgalmi adó, a fogyasztási adók és illetékek emelése után most már sorra kerülnek azok az emelések, amelyek majdnem tisztán és kizáróan a szegényebb néposztályokat sújtják. A MÁV tarifaemelésével összefüggően különösen a munkás heti és havi bérletjegyek emelése okozott izgalmat és nem, hatott az sem megnyugtatóan, hogy a tervbevett 50%-os emelés helyett 20%-kal drágítják meg an­nak a soktízezer munkásnak az életét, akik a drága lakbérek elől menekültek a kör­nyékre. A különböző gyógy- és üdítő­vizek megdrágítása és a­ legutóbb elhatározott szénrendelet azt bizonyítják, hogy a kor­mány a fogyasztók érdekeit teljesen figyel­men kívül hagyja és a legfontosabb köz­szükségleti cikkeket is megdrágítja, hogy az államháztartás egyensúlyát még a ma­gánháztartás elviselhetetlen megterhelésé­vel is biztosítsa. Amikor azonban hivatalosan és félhivata­losan azt hirdetik, hogy ezekben a komoly időkben a legnagyobb áldozatokkal és ön­megtagadással kell elősegíteni az állami háztartás egyensúlyának biztosítását, akkor joggal kérdezhetjük, mi történik azokkal, akik az országot ilyen sorsra kárhoztatták, mi lesz azokkal a bűnösökkel, akik esztelen könnyelműséggel, vétkes módon elherdálták azokat az óriási összegeket, amelyeket az adófizető népességtől kipréseltek! Ma már tisztázott dolog, hogy a Bethlen­kormány bűnös könnyelműséggel gazdál­kodott, hogy fölösleges módon emelte az államháztartás összegét százmilliókkal, hogy a­ fölhalmozott százmilliókra menő pénztári fölöslegeket improduktív célokra használta föl. A 33-as bizottságban megállapították, hogy a költségvetésen kívül, fölhatalmazás nélkül százmilliókat használtak föl, hogy az ő gazdálkodásuk juttatta az országot a katasztrofális összeomlás határáig. Teleszky az eltussolás politikájával szem­ben nyíltan és bátran föltárta az ország kétségbeejtő helyzetét és ezzel nagyobb szolgálatot tett a köznek, mint azok, akik éppen a Bethlen-kormány bűnöseinek vé­delme érdekében minden lehető módon takargatni akarják a múlt hibáit. Bizonyos azonban, hogy a Bethlen-kormány pénz­ügyi politikájának , minden részletét még azok sem hozzák a nyilvánosság elé, akik közelebbről ismerik a dolgokat. A kép­viselőházban és azon kívül is eddig hiába követeltük, hogy pontos számadást adja­nak azokról az összegekről, amelyeket köl­csön vagy szubvenció alakjában juttattak a kurzusintézményeknek és annak a sajtó­nak, amely jó házőrző kuvasz gyanánt vicsorított mindazokra, akik Bethlenéket bírálni merték. Lássuk tehát az igazi helyzetet és minél előbb a vádlottak padjára mindazokkal, akiknek esztelen és korrupt gazdálkodásáért most az egész ország lakosságát meg kell nyomorítani! A jobboldalon verekedésbe fojtot­ták a munkanélküliség tárgyalására össze­hívott fővárosi közgyűlést. A verekedő vitéz Csik László nevű ébredő orvost két ülésre kizárták a közgyűlésből. — Peyer Károly s­­ A vitézi rend címét hordja, annyit feel lehetne tételezni róla, hogy ha támad, akkor nyíltan támad és a támadás után nem szökik meg gyáván ." Páratlan izgalomba fult a főváros törvény­hatóságának szerdai, rendkívüli közgyűlése, amelyet elvtársaink, az ellenzékkel karöltve, azért hivattak össze, hogy a hónapok óta el­némított közgyűlés végre foglalkozzék a gaz­dasági katasztrófával és a munkanélküliek szörnyű helyzetével. A közgyűlés elnémítása, a parlament néma­sága, a gyülekezési jog teljes letiprása ma­gyarázza, hogy a végre újra találkozó tör­vényhatósági bizottság fórumán gyűlt föl minden feszültség, minden keserűség, amely a statáriumos hangfogóból szabad utat keres. Izgalmak és feszültségek nem egyszer élték át a vihar kiegyenlítődéseit a közgyűlési te­remben, verekedéssé azonban csak kétszer fa­jultak, mind a kétszer a jobboldalon, annak ébredői provokálták. Először a kurzus virág­jában történt, amikor bestiális jelenetek köze­pett Fábián Bélát inzultálták. A szerdai vere­kedést ugyanez a szellem provokálta, de ez már a kurzus végvonaglásának a tünete, mert az egykor dölyfében verekedő kereszténypárti oldal szerdán megmutatta, hogy idegei föl­bomlásban vannak. Azt a stílust, amely ezt a botrányt provo­kálta, Peyer elvtárs gyávának bélyegezte és talán ez az egyetlen enyhítő körülmény a szo­ciáldemokraták ellen irányuló durva sértés dolgában. Csak a kereszténypárti testőrség mentette meg a botrány provokálóját attól, hogy ép bőrrel menekülhetett a teremből. # Egy hallgató — egy detektív... Délután 5 órakor nyitotta meg a közgyűlést Ripka főpolgármester. A törvényhatósági bi­zottság tagjai úgyszólván teljes számban meg­jelentek és a hangulat már az ülés megnyitása előtt meglehetősen feszült volt. Élénken tár­gyalták a szokatlanul erős rendőri fölkészült­séget. Föltűnt, hogy a közgyűlési terem kar­zatának arra a hosszú oldalára, amely az el­nöki emelvény fölött húzódik el, hallgatóságot nem bocsátottak, a többi oldalakra is csak gyér számban. A folyosókon hatalmas tömeg szorongott, hogy a karzatra juthasson. Ez az érdeklődés a gazdasági válság problémáinak szólt, de a baloldal csak a legerélyesebb föl­lépésével tudta elérni, hogy néhány jegyet még kiszolgáltassanak. Elvtársaink élesen til­takoztak: — Követeljük a teljes nyilvánosságot! Már a karzattól is félnek? Hiszen az nem szavazhat a bizalmatlansági indítványra! Egy hallgató — egy detektív!... Óriási zajban jutott szóhoz Lázár Ferenc, aki a keresztény párt nevében, a legújabb "taktika szerint — ellenzéki beszédet mondott. Kijelen­tései egyre jobban fölidézték azt a tényt, hogy a keresztény párt 12 éven át végigcsinálta és támogatta azt a bűnös gazdálkodást, amely a fővárost és az országot katasztrófába sodorta. „Hamis alibi!" Lázár Ferenc azzal kezdte beszédét, hogy az országot és a fővárost sújtó gazdasági bajok egyik forrása a hibás gazdasági vezetés volt. Viharos zaj tört föl. Horovitz Gábor: Ön­beismerés! Fölébredtek?! Büchler József: Tíz éven át folyton­­támogat­ták azt a kormányt, amely ezt okozta! Tönkre­tették az országot! Állandó zajban sorolja föl Lázár pártja kí­vánságait, így a többi között azt, hogy a köz­üzemi munkásság munkabéreinél mellőzzék a levonást... Lázár Emil: Wolff Károly fenyegetődzött azzal, hogy a levonás benne lesz a rende­letben! Lázár Ferenc a kilakoltatások ellen is nyi­latkozott Gál Benő: Ezt Ernszt minisz­ternek mondja meg! , Horovitz Gábor: „Ma is egy ötgyermekes családot lakoltattak ki!" — Büchler József: „Szükséglakásokat nem építenek!" Beyer Károly: De tizenkét templomot igen». Dobálták a milliókat! Ahol grófi palota volt, azt mind összevásárolták! Ők csinálták és most panaszkodnak! Bánóczi László: Hamis alibi! Horovitz Gábor: Tíz pengőkért viszik el a gyalupadokat! Mindez szinte áthatolhatatlan zajban ját­szódik le, a mérhetetlen elkeseredés emel itt vádat a bűnös rendszer ellen, amely most saját eredményei fölött vádaskodni mer. Az elnök csenget és rendreutasítja — Horovitz Gábor elvtársat... Lázár Ferenc folytatta és a magas boltbért említette meg. Bresztovszky Ede: Négy év előtt önök tet­ték szabaddá! Lázár Ferenc az álláshalmozások megszünte­tését sürgette. Reisz Móric: Erről először a saját pártjában levő Karch Kristófot oktassa ki! Steinherz Sim­on: Az utolsó percben benyom­ták a belügyminiszter fiát! Révész Mihály: Csődbe jutottak az urak, pakoljanak! A szüntelen zajban az elnök Lévai Sándor elvtársat rendreutasította. Vitéz Csik László verekedést provokál, a kereszté­­ypártiak rávetik magukat Reisz mun elvtársra, hogy a verekedő estredi orvost megmentsék. A hangulat forróságát hirtelen föltüzelte a szociáldemokrata padsorokkal szemben a kar­zaton lejátszódott jelenet. Egy fiatalember va­lamit lekiabált a karzatról és öklét rázta elv­társaink felé, akik óriási zajban követelték eltávolítását. Szomszédai felelősségre vonták, amire olyan mozdulatot tett, mintha a hátsó­zsebébe a revolveréért akart volna nyúlni. A zaj erre még inkább fokozódott, közben a fiatal­embert a detektívek kivezették a karzatról-Lázár Ferenc beszéde során eközben eljutott odáig, hogy a zsír- és a kenyérdrágítást ki­fogásolta. Horváth Pál elvtárs odakiáltja: — Gazság ez az uzsora! A nagy zajban nyilván félreértették Horváth elvtárs közbeszólását, az elnök rendreutasította és a jobboldal Huszár Károly vezetésével, fül­siketítő zajban, széksértés megállapítását kö­vetelte. Peyer elvtárs az előadói emelvényről magyarázta az elnöknek, hogy félreértette Horváth szavait, közben Bánóczi László, majd Gál Benő és Reisz Móric elvtárs átment a jobb­oldali padsorok elé, hogy a félreértést elosz-

Next