Népszava, 1931. október (59. évfolyam, 226–253. sz.)

1931-10-01 / 226. szám

1­931 október 1. NÉPSZAVA 3 A kormány szénrendelete nem akadályozza meg a további tüzelőszerdrágítást. Az általános nyomorúságban szállítsák le a szénárakat! — Szigorú tilalom helyett enyhe ígéret, hogy „nem lesz széndrágítás és sorban­állás...1* A 33-as válságbizottság szerda délelőtt a kormány szénrendeletét tárgyalta. Kenéz kereskedelmi miniszter ismertette a szénrende­letet, amelynek főbb intézkedései a követke­zők: Kőszenet, barnaszenet, brikettet és kokszot csak miniszteri engedéllyel szabad behozni Magyarország területére. A kereske­delmi miniszter felhatalmazást kap, hogy mindezen tüzelőszerekkel való ellátás érdeké­ben a szükséges rendelkezéseket megtegye és azok foganatosítása céljából miniszteri, biztost nevezzen ki. Ez intézi a MÁV szénellátásának ügyét is.­ Kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő az, aki a mi­niszter rendelkezéseit megszegi. A pénzbünte­tés legmagasabb mértéke 8000 pengő. Azon tüzelőszert, amellyel a kihágást elkövetik, el­kobozzák és az elkobzott készlet értékét az inségakcióra fordítják. A továbbiakban a mi­niszter rámutatott, hogy Magyarország kül­kereskedelmi mérlegének, egyik legterhesebb tétele a külföldről behozott szén és koksz ér­téke, ami 1930-ban 48 millió pengő volt. Ezt a helyzetet nem lehet tovább föntartani valutavédelmi okokból, a külkereskedelmi és fizetési mérleg szempontjából és azért se, mert emeli a munkanélküliek számát. A külföldi szén behozatala elé korlátokat kell állítani. A hazai széntermelés elegendő és alkal­mas a külföldi szén pótlására. Van elég ipari szén és a külföldi háztartási szén is pótolható. Szükséges azonban, hogy a hazai bányák napi 360 vagon szénnel többet termeljenek, fokozni kell továbbá a brikettgyártást. A hazai szén­bányák vállalják naponta körülbelül 278 vagon szén többtermelését. A hazai többtermelés a téli hónapokban körülbelül 4700 munkásnak biztosít kenyeret. A külföldi szén elmaradása következtében szükségessé váló hazai szén­mennyiség biztosítva, van a termelés fokozá­sával. Az a baj, hogy a közönség nem tud bánni a magyar szénnel, részben azért, mert nem megfelelő kályhákat használ, holott van­nak magyar kályhák, amelyek még a legsilá­nyabb lignitet is tökéletesen égetik el, füst és bű­z nélkül. Gondoskodni fog arról, hogy az ilyen kályhákat a szegényebb háztartások is megszerezhessék. Legközelebb fűtési kiállítást rendez a közönség kioktatása céljából. Végül kijelentette, hogy nem kíván áttérni kötött széngazdálkodásra. A vitában báró Szterényi József (felsőházi tag) azt az aggodalmát fejezte ki, hogy a kor­látozó jellegű rendelet beleütközik a fennálló kereskedelmi szerződésekbe és esetleg retor­ziókra ad alkalmat. Indítványozta annak ki­mondását, hogy a behozatali korlátozás csak a devizakorlátozás tartamára bírjon érvénnyel. Gondoskodni kell arról, hogy a hazai szénára­kat ne emeljék. Kifogásolta, hogy nem hall­gatták meg az ipartanács állandó bizottságát. Schandl Károly (egységespárti) attól tart, hogy a mezőgazdasági kivitel fogja megszenvedni a szénbehozatali engedélyrendszer visszahatá­sait. Őrffy Imre (egységespárti) helytelenítette a rendeletet. Nagy Emil (pártonkívüli) felszó­lította a kormányt, hogy tanúsítson erélyt a hatalmas széntermelő körökkel szemben.­ Két egységespárti szónok után Chorin Ferenc (felsőházi tag) ama meggyőződésének adott ki­fejezést, hogy „a hazai bányák nem fogják a helyzetet árdrágításra kihasználni". Wolff Ká­roly szerint a miniszteri biztos teendőit a keres­kedelmi minisztérium is elláthatná. Még né­hány felszólalás hangzott el, majd a miniszter újból hangsúlyozta, hogy nem akar kötött gazdálkodást A kormány nem tervez semmi­féle korlátozást a fogyasztás és a belső forga­lom tekintetében. A behozatal korlátozása nem ütközik a fennálló kereskedelmi szerződésekbe. Nem kell tartani a belföldi szén drágulásától. Sem árdrágítás, sem szénért való ácsorgás nem fenyegeti a közönséget Ivády földművelésügyi miniszter a tüzel­ő­szerellátás problémájával kapcsolatban kö­zölte, hogy mintegy 110.000 vagon külföldi fát kell behozni. Itthon minél több fát kell kiter­melni és e célból a súlyos helyzetben az erdők­nek bizonyos mérsékelt túlhasználatát engedi meg.­­ A 33-as bizottság elfogadta a szénrendeletet Szterényi módosításával. Csütörtökön délelőtt a földművelésügyi miniszter mezőgazdasági ki­viteli terveit vitatják meg. * A válságbizottságban elhangzottak távolról se nyugtathatják meg a megélhetéssel ember­fölötti küzdelmet vívó szegény fogyasztókat. A szénrendeletből éppen­ a legfontosabb in­tézkedés hiányzik, az, amely intézménye­sen gátat vetne a tüzelőszerek drágítására irányuló minden spekulációnak. A miniszternek és a szénbárók egyik kép­viselőjének nem kötelező ígéretei nem pótolják az elsikkadt intézkedést. Semmi garancia nincs arra nézve, hogy a bányatulajdonosok a behozatali tilalom folytán előálló kizáróla­gos helyzetüket nem használják majd ki az árak emelésére. Minden okunk megvan arra az aggodalomra, hogy a behozatali korlátozá­sokat a vállalatok majd az árak emelésére használják ki, ürügyekért pedig nem mennek a szomszédba. Holott ma, amikor a munkások, alkalmazottak még az eddiginél is alacsonyabb, lecsökkentett bérért, fizetésért dolgoznak és elviselhetet­lenül magasra fölsrófolt adók terheit nyö­gik, az indokolatlanul magas tüzelőszer­árak leszállítására van szükség, amit a bányakapitalizmus annál inkább meg­tehetne, mert hiszen — amiit a miniszter be­ígért — ha többet termelnek, akkor a rezsijük is csökken. A kormány rendelete, amely a külföldi szén behozatalát engedély­hez köti, továbbá a kereskedelemügyi minisz­tert a szén drágításának megakadályozására vonatkozó rendelkezések meghozatalára hatal­mazza­ föl, aztán miniszteri biztos kinevezésére vonatkozik, amint hivatalosan jelentik, csütör­tökön jelenik meg. A kereskedelemügyi miniszter egyébként Tóth Tibor államvasúti felügyelő személyében már ki is nevezte a szénellátási miniszteri biztost. Gondatlanság okozta a mi bányakatasztrófát! Az áldozatok holtestei csak napok múlva kerü­lnetnek elő. A kósdi megrendítő bányaszerencsétlenség ügyében megindult vizsglálat arra a megálla­pításra jutott, hogy a Váci Kőszénbánya Rt. igazgatóságának minden tiltakozása ellenére föl kell vetni a­ felelősség megállapításának kérdését. A vizsgálóbíró szerint fölmerült annak gyanúja, hogy gondatlanság okozta a szerencsétlenséget. Amint ismeretes, húsz évvel ezelőtt már hasonló katasztrófa történt a bá­nyában, így tehát a kőzetek és szénrétegek el­helyezkedését geológiai útán különös gondos­sággal kellett volna megállapítani. A védelmi berendezkedések létesítése, elő­vigyázati rendszabályok életbeléptetése ese­tén a szerencsétlenséget el lehetett volna kerülni. Annyit máris megállapítottak, hogy óriási víz­tömeg nyomta be a tárna, falát. Geológusok könnyen megállapíthatták volna, hogy a Na­szály-hegynek ezen a részén hol van a víz­gyűjtő medence, ahol a víz nyomásának ereje a legjobban érvényesül. Mindenképen el kellett volna kerülni tehát, hogy az ak­nát a föld alatt levő vízgyűjtőmedence irá­nyában vezessék, olyan közelségben, hogy a víztömeg nyomása érvényesülhessen. Azt még nem lehetett eldönteni, hogy a víz­tömeg oldalról vagy fölülről hatolt-e be az ak­nába. Az a rohamos gyorsaság, amellyel a víz az aknát ellepte, arra enged következtetni, hogy az akna szintje fölött tárolt az a szörnyű víztömeg, amely a közlekedési edények tör­vényének megfelelően mindent elsöprő lendü­lettel zúdult be az aknába. A berendezés hiányossága tette teljesen lehetetlenné a mentés munkálatait, a bányászok lámpás nélkül maradtak és a po­koli sötétségben nem találhatták meg az akna szabadulást jelentő nyílását. A katasztrófa hat bányászáldozatának holt­testét csak napok múlva tudják felszínre hozni, mert a tárnát 25 méter magasságban öntötte el a víz és ennek a víztömegnek a­ kiszivattyúzása na­gyon sok időt vesz majd igénybe- Budapestről külön szivattyúberendezést szállítanak ki Kósdra, hogy a víztömeget eltávolítsák annál is inkább, mert a hatósági vizsgálat a helyszín ismerete nélkül nem juthat végleges ered­ményre. Lehetséges, hogy a munkálatok, ame­lyek a víz kiszivattyúzására irányulnak, még a jövő héten sem érnek véget. Egy grác környéki vasútállomás fatelepén­ ­ szakértők szerint nem bombákr­ó van szó.­­ A tolvajok a dinamitot orv­szabászoknak a Kariák eSatinl. Grác környékén, Rottenmann vasútállomás határában a farakodó telepen, levágott fenyő­törzsek közé rejtve 20 darab Mannesmann­féle csövet találtak, amelyek dinamittal vol­tak töltve. Az első hírek egész Ausztriában nagy föltűnést keltettek, mert azt hitték, hogy titkos bombaraktárt fedeztek föl és a csövek olyanok, mint amelyeket a jüterbogi és a torbágyi vasúti merényleteknél használtak. Bűnügyi rendőrtisztviselőkből és szakértők­ből álló bizottság utazott az eisenerzi alpok tövében levő városkába, amely a leoben­­seltzthali vasútvonal mentén fekszik. Meg­állapították, hogy nem bombákról van szó, bár a vascsövekben levő robbanóanyag való­ban dinamit. A 16,5 centiméter hosszú, 1­35 milliméter átmérőjű, 8 milliméter vastagságú Mannesmann-csövek vége parafadugóval zárt és gyújtózsinórral fölszerelt. A gyújtózsinó­rokat a nedvesség ellen vastag nemezpapírból készült hüvely védi. Vastag papirosba gön­gyölve feküdtek a csövek a gerendák alatt. Valószí­nű, hogy a csövek már egy év óta ott heverhettek, mert a nedvesség a papírt már elrongyolta. A stájerországi csendőrparancsnokság tudo­mása szerint a környékbeli bányákban sűrűn fordulnak elő dinamitlopások és a tolvajok azért tartják vascsövekben a robbanó­anyagot, nehogy nedvesség érje azokat és használha­tatlanná váljanak. A dinamittal jó üzletet csinálnak az orvhalá­szoknál, akik Stájer­országban gyakran dinamitpatronokkal ha­lásznak. Valószínű, hogy ezeket a csöveket is a kőbányákból lopott dinamittal töltötték meg és halászoknak akarták eladni. A robbanási szakértő kizártnak tartja, hogy a dinamittal töltött vascsöveket vasúti merényletnél akarták volna föl­használni, mert azok ilyesmikre nem alkalmasak. A kihallgatott tanúk elmondották, hogy a dobozt, amelybe a robbanószert csomagolták, már tavasszal látták a raktárterületen heverni, de nem tulajdonítottak ennek a megfigyelé­süknek semmi különösebb jelentőséget. tíz osztrák kormány e­lesiesztette pénzügyi javaslatait. Szerdán összeült az osztrák nemzetgyűlés, amelyen Bureschi kancellár beterjesztette pénzügyi javaslatait. A kormány nyilatkoza­táról kifejlődött vitában a különböző pártok vezérei körvonalazták álláspontjukat. A szociáldemokraták, nagy németek és heim­wehrbeliek a javaslatot mostani alakjában elvetették. A keresztény­szociálisak képvise­lője szintén módosítást ajánlott a szociális szempontok behatóbb figyelembevétele lett. A javaslatot a pénzügyi bizottság elé utalták, amelynek albizottsága azonnal hozzá­kezdett tárgyalásához. E tárgyalás alkalmá­ból a tisztviselők és alkalmazottak szerveze­teinek képviselői megjelentek a parlament­ben és kifejezést adtak annak a reményük­nek, hogy enyhítések lesznek a javaslaton. A helyzet súlypontja tehát részint a bizott­sági tárgyalásokban van, részint a még szük­séges pártközi tárgyalásokban, mert pillanat­nyilag még nincs biztosítva olyan szavazási arány, amelyre a kormány támaszkodhatnék.

Next