Népszava, 1931. november (59. évfolyam, 254–277. sz.)

1931-11-03 / 254. szám

1931 november 3. NÉPSZAVA I W@€Z W IM-IWSTÄIi I ft leaiobb raSmgiiemtt*« EcapBaattó Emlékezésre gyűltek össze szombaton este a munkásmoz­galom vezetői, a párt és az üzemek bizalmi­férfiai a Vasmunkásott­hon dísztermében. Em­lékezésre és ünneplésre. Október 11-e volt... * Tizenharmadik fordulója annak az október­nek, amely megváltást ígért a háborúban összezúzott országnak, szabadulást a népnek, a béke demokráciáját mindenkinek. A himnuszból a történelem balladát irt. A tragikus elemek erősebbek voltak az időben, az ország akkori és elmúlt állapotaiban és Európa viszonyaiban, semhogy a kifejlés a forradalom győzelmében teljesülhetett volna ki. Október elbukott, de célkitűzései elevenen és legyűrhetetlenül itt élnek a magyar ugaron és nincs erő, amely elhomályosítani és a lelkekből kitépni tudná azokat az eszmé­ket, amelyek akkor az egész országot hatal­muk alá kényszerítették. Az októberi eszmék megérettebben és teljesebben, ime, tizenhárom esztendő elmúltával szélesebb néprétegeket ölelnek össze, mint bármikor ezelőtt, noha az októberi forradalomra következő ellenforra­dalom minden erejét arra fordította, hogy örökre megölje a demokratikusan szabad Magyarország, a népi Magyarország eszmé­jét. A munkásosztály, amely őrzője és élesztője az októberi gondolatoknak, minden esztendő­ben megünnepelte október 31-ét és ez évben sem mulasztotta el, hogy meghajtsa lobogóit a magyar nép szabadságharcának eme ki­magasló és messzire világító históriai ténye előtt. Szombaton este 8 óra tájt a Vasmunkás­otthon díszterme szorongásig megtelt a mun­kásmozgalom funkcionáriusaival. A színpad díszében a vörös selyemlobogói sorakoztak. A szónoki emelvényt vörös drapériával övez­ték. Ünnepi hangulat uralkodott a teremben, amelynek csöndjébe egyszerre csak fölzúgott a munkásdalárdák éneke. A terem­ minden kis zugát betöltötte a szocialista himnuszok hangja- Kipirult arcokon a belső láz hevülete és a szemekben az emlékezés és a remény­ség .. Amikor elcsöndesült az ének és a nyomában felviharzott taps, a szónoki emelvényre lépett Buchinger Manó elvtárs, aki a marxizmus építő köveiből, ebből a szilárd anyagból rekonstruálta az elmúlt októbert és építette föl az elkövetkezendő idők történelmi szük­ségszerűséggel elkövetkezendő eseménysoro­zatát. — A háborús kínok és a háborús förtelmek helyett a forradalom békét akart. A régi jog­talanság helyébe jogot akart, a feudalizmus helyébe demokráciát és a nincstelen földműve­sek számára földet és kenyeret. Modern szociál­politikát a kizsákmányoltaknak és mindenki­nek szabadságot. A meg nem valósult célok kö­nyörtelenül törnek a megvalósulás felé, noha az ellenforradalom máig sem tesz egyebet, m­int hogy viaskodik Októbernek nemcsak élő szereplőivel, de szellemével is.­­ Az ellenforradalom annyira retteg és irtó­zik azoktól a nagy problémáktól, amelyek Ok­tóbernek vezető gondolatai voltak, mint aho­gyan megborzong a delikvens, ha áldozatának holtteteméhez vezetik.­­ Az októberi program elnyomásában talál­ható meg a mai magyar válságnak legmélyebb oka. A demokrácia lett volna az egyetlen erő, amely a háború borzalmas vérvesztesége után az országot talpraállíthatta volna. A demokrá­cia gondolatának elbukásával ismét azok a tár­sadalmi erők jutottak fölszínre, amelyek az or­szágot másfél évtizeddel ezelőtt pusztulásba és romlásba taszították. De ime, az ellenforrada­lom megbukott, bukása teljes és tökéletes, már csak élő holttest. Az erők sorakoznak Magyar­ország demokratikus átalakítására. Nagyobb és szélesebb néprétegek, mint bármikor. A pa­rasztság ma ebben az országban a shakespeari birnámi erdő. Októbert hiába ölték meg. Ha a birnámi erdő megindul, akkor az ellenforra­dalom véglegeseíi és ténylegesen sírjába hull. — Mi meghajtjuk lobogónkat Október emléke előtt, a mártírok előtt, meleg szeretetünket küldjük Október száműzöttjeinek, az emigrán­soknak és megfogadjuk, hogy vész, vihar és minden üldözés ellenére is harcolni fogunk, dolgozni fogunk, hogy október célkitűzéseit diadalra segítsük. Íme, néhány mondat a nagyszabású beszéd­ből, amelyet az elvtársak lelkesedéssel és szeretettel fogadtak. Ezután a munkásszavalókórusok léptek a színpadra, fiatal hangjuk dübörögve szántott végig a termen, mintha az eljövendő idők kül­döttei lettek volna. A munkásdalárda énekével ért véget a nagy­szerű ünnep, a távozó elvtársak hangján föl­gyúlt a szocialista munkásinduló viharos hangja. A Szocialista Munkásinternacionále üdvözölte a brit munkásosztályt. Az angol szocialisták kiáltották az egyesült reakció támadását. A szocializmusra a közeljövőben nagy feladatok várnak. (Paris, november 2.) A Szocialista Munkás­internacionále végrehajtó bizottsága a francia fővárosban tanácskozásra ült össze. Az In­ternacionálé vezetőségének ezen az ülésén Adler Frigyes elnökölt, aki megnyitó beszédé­ben a következő kérdésekről beszélt: a szociál­demokrácia jelenlegi világhelyzete, az angol választások eredményének várható kihatásai és a világkrízis szociális és politikai kihatásai. A tanácskozáson Ausztriát dr. Bauer Ottó, Németországot Wels és dr. Hilferding kép­viselik. A végrehajtóbizottság üdvözlő sürgönyt küldött Hendersonnak, amelyben gratulál neki ahhoz, hogy a reakciós erők rohama ellen a brit szocialista munkások parlamenti blokk­ját sértetlenül meg tudták őrizni. A végre­hajtóbizottság ezenfelül szolidárisnak jelenti ki magát a lengyel szocialista képviselőkkel, akik a bresztlitovszki terror áldozatául estek és kijelenti, hogy a szocializmusra az eddiginél nagyobb feladatok várnak a közeljövőben, mert a kapitalizmus képtelennek bizonyult a jelenkor nagy gazdasági problémáinak meg­oldására. 3 A pécsvid­éki bányamunkások sztrájkjában még nem történt kitselestés­ Az igazgatóság diszkreditálni akarja a munkások kenyérharcát. Változatlanul tart a pécsvidéki bányamun­kások sztrájkja. A bányaigazgatóság a sajtó­ban különböző híreket helyeztetett el, ame­lyekkel diszkreditálni igyekszik a munkásság jogos kenyérharcát. Már megint a szociál­demokrata párt „politikai sztrájkjának" akar­ják ezt a bérharcot kikiáltani. Pécs város lakossága tudja, hogy a sztrájk azért folyik, mert a Dunagőzhajózási Társaság kihasználta az utóbbi évek gazdasági pangását és idő­közönként­­ egy-egy darabot letört a bánya­munkások amúgy is kicsi, sovány kenyeréből. Most ezt akarják a munkások visszaszerezni, ezért lelkesen kitartanak a győzelemig. MacDonald átalakítja a kormányát. Lloyd George a munkáspártta­ akar együtt­működni. Londonból jelentik, hogy MacDonald mi­niszterelnök írásban formaszerű lemondásra szólította föl valamennyi minisztertársát, hogy teljesen szabad keze legyen a kabinet­­átalakí­tásában. l­loyd George a „Manchester Guardian"-nak adott hosszabb intervjúban foglalkozik az an­gol választások eredményével és bevallja, hogy nagymérvű pesszimizmusa ellenére még ő sem volt ilyen megsemmisítő konzervatív győzelemre elkészülve. Érthetetlen ostobaság­nak tartja, hogy a liberálisok beleegyeztek a­­választásokba. A jövendő tekintetében a libe­rálisok és a munkáspárt között együt­tműkö­dést­ sürget. Az utolsó­­hetek gazdasági össze­omlásai, jelentette ki Lloyd George, bebizonyí­tották a kapitalista rendszer belső hibáit és nem lehet a munkásság számlájára írni, hogy majdnem valamennyi ország pénzügyi és gaz­dasági nehézségekbe, került. A helyzet ma olyan, hogy munkások és liberálisok még na­gyon sokáig dolgozhatnak együtt, amíg a köz­tük fönnálló elvi különbség elválaszthatná őket, annál is inkább, mert hiszen előrelát­ható, hogy az óriási konzervatív többség, amely most az alsóházba kerül, előbb vagy utóbb aláírja a szabadkereskedelem halálos ítéletét Az alsóház mandátumainak végleges meg­oszlása a következő: munkáspárt 52, konzer­vatív párt 473, Sir Herbert Sámuel liberális csoportja 43, Sir John Simon liberális cso­portja 29, Lloyd George liberális csoportja 4, MacDonald munkáspárti csoportja 13, párton­kívüli kormány támogató 2 és független pár­tonkívüliek 3 mandátum. győzelem a gombai és a perbáli községi választáson. Gomba pest megyei községben, ahol közel háromezer lakos van, péntekr­e meg az időszaki községi v^g^rist­ lista indult: a szociáldemoW^^ főjegyzői hivatalos lista és a rt ^azközségi lis­tája. A szavazás időjei a szociáldemo­krata párt szavazói, hála a lelkes agitációnak, már nagy tömegben sorakoztak föl a község­háza előtt. Amikor a főjegyző pártja ezt látta, lázas buzgalommal kísérelte meg a módosabb gazdaszavazók fölvonultatását. Azonban, mint az idők jelét, sajnálattal kellett tapasztalniok, hogy a módosabb gazdák legnagyobb részé­nek hirtelen bokros elfoglaltsága támadt, ki a határba, ki a szomszéd községbe ment dolga után. Késő esti órákban hatalmas tömeg jelen­létében hirdette ki a választás eredményét a választási biztos. Pártunk listája valamennyi fölött abszolút többséget kapott. Ennek alap­ján a képviselőtestület rendes tagjai lettek: Elek József kovácsmester, id. V. Tóth Sándor, Szabó Miklós, Rapó Bálint, K. Major J­ózsef, id. Hajdú József, id. Czeglén­i József és B. Kiss István földműves elvtársak. Póttagokul: Ács András, id. Ádám Ferenc, P. Ordasi Sándor és Szemők Gusztáv földműves elvtársakat választották meg. A választás mindvégig tel­jesen rendben folyt le. Perbai közel kétezer lakosú község a biai járásban. Lakosai német anyanyelvűek, részben­­ ipari munkások, túlnyom­órészben kisgazdák. Ugyan­csak pénteken tartották meg a perbáli köz­ségi választást is, amelyen elvtársaink önálló listával indultak a küzdelembe. Erős harc folyt a hivatalos listával szemben, a község­­ lakosságának túlnyomó része azonban nagy­szerű lelkesedéssel állott pártunk mellé. Rö­vid idő volt csak a választás kiírásától a sza­vazásig, ezt azonban elvtársaink fölhasznál­ták az agitációra, aminek sikere nem is ma­radt el. A szociáldemokrata listán a képviselőtestü­let rendes tagja lett: Novozádek Pál, Beer József, Klinger József, ifjú. Wentzel József, Zinck József, ifj. Scheibli Antal elvtársak. Póttag: Krizsák József, id. Stigler Tamás és ifj. Baumgartner Ferenc elvtárs. A választás eredménye az egész községben óriási lelkese­dést keltett. A választás mindvégig nyugod­tan folyt le. Ugy Gombán, mint Perbálon elvtársaink most először jutottak be a képviselőtestületbe. A nemzeti szocialisták fogsütei ésBFitsasi is előretörtek Berlinből jelentik, hogy a vasárnap megtar­tott mecklenburg-schwerini kerületi és község­tanácsi választások ismét a szélsőséges pártok­nak kedveztek. Főleg a nemzeti szocialisták értek el újabb nagy sikereket. Az­­1930 szeptem­ber 14-i birodalmi gyűlési választásokhoz ké­pest a nemzeti szocialista jelölőlistákra leadott szavazatok száma lényegesen meg­növekedett. A nemzeti szocialisták szavazatnyeresége átlag 20%-os, vannak azonban kerületek, ahol a párt megkettőzte szavazatai számát. A kommunisták szavazatainak száma 10-25%-kal emelkedett a szociáldemokraták hátrányára. A polgári pár­tok húsztól hetven százalékig terjedő szavazat­veszteséget szenvedtek.

Next