Népszava, 1931. december (59. évfolyam, 278–301. sz.)

1931-12-01 / 278. szám

annyiszor ép bőrrel úszhatták meg stiklijei­ket és gazságaikat?! Ezek nem tanulhattak a múltból. Ezek csak biztatást zabálhattak magukba mind­abból, ami velük és körülöttük a múltban történt. Ha nézzük a közzétett neveket, azt látjuk, hogy majdnem mindenikről legalább tíz évi fegyház néz le elkövetett cselekmé­nyeik miatt. De velük nem történt semmi, ők ép bőrrel úszhattak meg mindent, mert ők a „hazafias fölbuzdulás lovagjai voltak és nemcsak lakat alá nem kerültek, hanem jó meleg helyeken el is helyezkedhettek. Nem tűntek el, hanem tovább virágoztak... Van közöttük olyan, aki a hadseregnél helyez­kedett el. Vannak olyanok, akiket valami közület hivatalába vagy üzemébe dugtak be. K­i egyenként és összesen úgy állanak előt­tünk, mint akik nem a sajtó, de a dédelgető kezet érezték magukon és akik nem felejtet­ték el a szép emlékeket, a jó impressziókat s ahogy mi is tudjuk, ők is egyre arra emlé­keznek, hogy sok erőszakossága, a múltnak, sok sebes és véres kilengése és sem Somogyi­nak és Bacsónak, sem Cservenkának, sem a kecskeméti és orgoványi áldozatoknak a le­gyilkolása meg nem toroltatott. Ezek a bor­zasztó hibák, amelyek egy uralkodó rendszer életében többet jelentenek a bűnnél s ame­lyeket időközben meg is tetéztek, megérlelték gyümölcseiket és a matematikai haladvány könyörtelenségével kerekítették ki ezt a mai eredményt. Tahát ne csak a jelent vizsgáljuk, de néz­zünk, mert kell, a múltba is. Abba a sötét és riasztó korszakba, ahonnan e mai puccsistá­kat elindították. És ha felelősségről van szó, érezze magát felelősnek az a rendszer, amely ezt a múltat vagy nem tudta, vagy nem akarta véglegesen összetörni. De nagyon jellemzők a fordulatok is, amelyek ebből az ügyből, mint szelíd és ár­tatlan bimbók fakadoznak. Szelíden és ártat­lanul, de jól kikészítve, hogy megfelelő helyre találjanak és kellő hangulatot illatoz­zanak. Csak egyet. A klerikális reakció déli lapja azt írja előkelő első oldalán, hogy en­nek is „korcsmai szervezkedésnek­* mégis" van egy haszna. Az, hogy „a baloldal egy-­­­szerre belátta az eddig szakadatlanul táma­dott statáriumnak föltétlen szükségességét és fontosságát". Ez igen! Erre aztán elmondhatjuk, hogy semmi sem történhetik e világon, amiből ezek a torz elmék valami hasznocskát ne akarnának profitálni. Sejthető is volt, hogy elsősorban a statáriumot fogják ez alkalomból arcon csó­kolni, és keblükre ölelni. Nekik minden jó, ha a statárium talapzata alá ürügyet lehet kovácsolni belőle. Rémesen ügyesek. Ügye­fogyottan ügyesek. Biatorbágy a Vámházpin­cében ... Azonban le kell hűteni ezt az alan­tas és vakmerő cinizmust, amely minden holmiból a statárium fön tartása mellé —, a szó, a mozgás és a kritika elnyomásához szállítgatja a legvadabb ürügyeket. Sietve kijelentjük, hogy a baloldal nem látott be semmit. A baloldal csak azt látja be, de ezt aztán minden zugában, hogy a statáriumren­deletet széles területeken élvezik ki a hatalom tulajdonosai és a baloldal éppen ezért válto­zatlan vehemenciával követeli a statárium­rendelet visszavonását. Biatorbágy és Vám­házpince: ezek csak ürügyek. Teljességgel lehetetlen, hogy egy nagy szerencsétlenséget és egy nagy komiszságot arra akarjanak föl­használni, hogy a bírálat, száját befogják, a sajtót az eddiginél is jobban elnyomják és a gyülekezés lehetőségének még ama foszlá­nyait is elkonfiskálják, ami eddig az ország birtokában volt. Ne erőlködjenek hát odaát. Húzzák össze magukat egy kissé az urak­ a klerikális reak­ció partjain is, mert hiába minden cinizmus, hiába a hazudozásnak minden erőfeszítése, minden épelméjű ember tisztában van azzal, hogy a baloldalnak ehhez az ügyhöz semmi köze, aminthogy tisztában van mindenki az­zal is, hogy ez a sötét és riasztó múlt, amely most megint megjelent, nem a baloldalé, ha­nem az övéké, egészen az övéké, akármeny­nyire is hadonásznak ellene. És ha már fölbukkant, nézzenek jól a szeme közé, önmagukat látják meg benne, és zavarosak voltak és minden valószínűség szerint azt remélték, hogy akár egy jobboldali, akár egy baloldali megmozdulás esetén a leg­szélesebb baloldalnak a továbbiakra, az­odat előkészítik. A letartóztatások, egy-két kommu­nista tüntető méltatlankodásától eltekintve, minden rendzavarástól mentesen folytak le. A letartóztatottak között egyetlen katonatiszt van, Vannay László gazdászati tiszt." Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter hétfőn délelőtt a 33-as bizottság ülése előtt a fent ismertetett hivatalos jelentéssel azonos módon informálta a sajtó képviselőit. A belügyminiszternek azzal a kijelentésével, hogy a letartóztatottakat mért kellett a Mar­git-körúti katonai fogházba kísérni, bevezeté­sünkben már foglalkoztunk. A belügyminisz­ter szerint „a névsor kiadatása azért késik, mert szá­mítani kell arra, hogy olyan egyének is őrizetbe kerültek, akik a puccsmozgalom­tól távol állanak". A belügyminiszter a részletes nyilatkozatot és a végleges hivatalos jelentés kiadását a keddi napra ígérte. — Folytatás az 1. oldalról.­a­ dászati főhadnagy, aktív katonatiszt foglalta el, aki annak idején a Vázsonyi Vilmos ellen elkövetett inzultus szereplője volt, majd vitéz Endre László birodalmában, Gödöllőn, mint leventeoldala tette brutalitásával hírhedtté a nevét, míg végül is aktiváltatták. Vannay fel­adata volt a katonaság megszervezése és az akció rendelkezésére álló legények katonai egyenruhával való ellátása, mivel az anyag­raktárban teljesített szolgálatot, ő volt az, aki tárgyalásokat, kezdett Francia-Kiss Mi­hállyal az Alföldi Brigád csatlakozása érdekében. Kevésbé ismert szereplők voltak, mint egykor Bedő és Dula a cselekvő magyaroknál, Nagy Béla, a hadviseltek és hadirokkantak pártjá­nak titkára, Ottó János tiszteletbeli főszolga­bíró, Balázs József, a „Turáni Vadászok" szol­noki csoportjának vezetője, Theodorovits Ist­ván, Görgey József egységespárti képviselő volt titkára, Barta­l János fővárosi javadalmi főtiszt, Kovács Sándor kőműves, Polly­ák Jenő elektrotechnikus. A külső erők és Francia-Kiss Mihályék meg­figyelő és összekötő miniszterségének tisztjét Raács Árpád jelentette, Francia-Kiss Mihály bizalmasa, a „Magyar Szabadság Párt" főtit­kára. Mellette szerepelt Gyulai Molnár Antal útbiztos, annak a vitéz Gyulai Molnár Ferenc­nek a bátyja, aki a Héjjas-különítmény szolnoki, fegyver­nek­i és abonyi ténykedéseiben vitt vezető szerepet Kasza a jelvény... A szervezkedés a „Magyar Szabadság Párt", az „Alföldi Brigád" és a „Magyar Kaszások" égisze alatt indult. Ez utóbbi szervezkedést Zsabka, Hozmetz és Vannay irányították, jel­vényük egy háromszögbe elhelyezett kasza, programjuk a parasztradikalizmus, a­ társa­dalmi reformok, a kartellek megrendszabá­lyozása, a bankok megszorítása, az energia­telepek racionalizálása, a nagybirtokok meg­szüntetése, a kisbirtokos hitbizományi rend­szer létesítése, a jövedelem és a vagyon maxi­­málása, a népképviseleti­ rendszer megszün­tetése és egyéb reformok sora volt. Fuzionáltak a Magyar Szabadság Párttal, amelynek székhelye Kecskemét. A hatóságok besúgás révén már régóta tudo­mással bírtak erről a szervezkedésről és annak vezetőit detektívek ügyelték. Amikor meg­tudták, hogy a puccsot november 21-ére ter­vezik, ami az elterjedt hírek szerint túlbuzgó­ság volt, mert az akció vezetői, illetve a hát­térben maradt felbujtók a puccs kezdetét egy későbbi időpontban jelölték meg. Csütörtökön, azaz november 26-án megkezdték az őrizetbe­vételeket és a házkutatásokat, amelyeknek so­­rán különféle listákat, feljegyzéseket és sok helyen fegyvereket találtak. A hivatalos jelentés. A legújabb hivatalos jele­ntés szerint „a szer­vezkedések, amelyek egy éve folytak, kifelé hazafias lobogó alatt történtek, befelé azonban — amint több jelből következtetni lehetett — politikai, sőt közönséges bűncselekményekre irányultak. Egyes, az 1920-as évek elejéről ismert egyének, akik közül nem egy büntetett előéletű, a karhatalmak raktáraihoz igyekeztek fér­kőzni, hogy ezáltal onnan fegyvereket sze­rezzenek és erőszakos módon részint a kor­mány tagjait, részint az exponált hivatal­nokokat hatalmukba kerítsék, befolyásolják. A cél megvalósítására végrehajtóbizottság ala­kult, amelynek Vannay László gazdászati tiszt, Molnár Ferenc útbiztos, Tóth Ferenc vívómester, Raád Árpád magántisztviselő, Ko­vács Sándor kőműves és Pollyák Jenő elektro­technikus voltak. Három héttel ezelőtt adott ki a parlamentben nem képviselt politikai párt végrehajtóbizottsága egy fölhívást, amelyet­­ első helyen Vannay László írt alá. Ebben for­radalmi cselekményekre és bűntettekre uszí­tottak. Ez a végrehajtó bizottság arra hatá­rozta el magát, hogy megkísérli a laktanyákba, rendőrségre és középületekbe való beférkőzést, kézrekerí­tik a rádiót, a postát és a telefont és a vi­déket fölszólítják az akcióhoz való csatla­kozásra. A vállalkozás anyagi részét úgy akarták biz­tosítani, hogy­­a Nemzeti Bankot és a banko­kat, valamint az olyan állami épületeket, ahol készpénzt kezelnek, lefoglalják. A mozgalmat 21-éről 28-ára halasztották. A letartóztatottak száma 111, akik közül hetet szabadon bocsátot­tak, valószínű, hogy további szabadonbocsátá­sok történnek. Az első kihallgatásokból két­ségtelenül bebizonyosodott, hogy nem olyan emberek mozgalmáról volt szó, akik mögött emberek állnak, politikai céljaik homályosak Mese a „Népszaváról" és Prónayról. A kormány esti félhivatalosa föltűnő helyen közli azt a mende­mondát, hogy Prónay Pál egy régi ismerősével, aki a leleplezett szervez­kedés letartóztatottjai közö­tt szerepel, látoga­tást tett a Népszavánál, ahol politikai termé­szetű­­ kijelentéseket tett. A kormány kitar­tottja ehhez a híradáshoz hozzáfűzi, hogy ér­deklődéssel várják, hogy erre vonatkozóan mi lesz a válasz. Ne érdeklődjenek, mert ezúttal is félre nem érthető tendenciával kitalált meséről van szó, Prónay nem járt a­ Népszavánál és látogatásának története közönséges kohol­mány. „Beavatott informátorok" szerint a letartóz­tatottak közül egyesek állítólag azt vallották, hogy a kormányzó, a miniszterelnök, Bethlen, Gömbös és Keresztes-Fischer ellen merénylete­ket terveztek. Ifj. Szente Józsefet, a választási haj­tó­vadá­szat során bátor szereplésével ismertté vált tahitótfalusi Kossuth-párti kisgazdát csend­­őrök vasárnap este Budapestre kísérték. Nagy Vince, mint a Kossuth-párt ügyvezető elnöke kérte Szente szabadlábra helyezését. Szente sorsáról kedden döntenek. A főszereplők statáriátis­űrűség elé kerü­lnek. Hétfőn , este a nyomozás eredményének össze­sítése után sem látnak még tisztán a hatóságok atekintetben, hogy tulajdonképen kik voltak a kezdeményezői a puccsisták szervezkedésének. Annyi kétségtelen, hogy Zsabka és Hozmetz alárendelt szerepet játszottak és tulajdonképeni irányítók Vannay és Gyulai voltak. Föltűnő azonban az a körülmény, hogy ezek a szerény anyagi viszonyok között élő emberek, Zsabka, Hozmetz és társai az utóbbi hetekben állandóan kocsmáztak és költekeztek s régi pénzügyeiket is rendezni tudták. Kétségtelen tehát, hogy kiadós anyagi forrásokkal rendelkeztek. Érde­kes megállapítása a nyomozásnak az is, hogy a szervezkedés szolgai másolata volt a hes­seni hitlerista akciónak. A boxheimi akcióprogram volt az alapja annak a tervezetnek, amelyet másodpéldányban a ház­kutatások során megtaláltak. Nyitott kérdés tehát, hogy a hitleristáknak szerepük van-e ebben a mozgalomban. A szervezkedés maga úgy történt, hogy a megbízók kilétéről maguk az érdekeltek sem tudtak, valósággal kisajátí­tották a bolsevisták sejtszervezkedésének kül­sőségeit, m­ert bizonyos csoportok vezetői az utcán találkoztak, sétálva beszélgettek, eközben vették át az üzeneteket és leveleket. A puccs lényegét az a terv alkotta, hogy néhány száz ember katonai uniformisban zavart, kelt és fölhasználva az ennek a nyo­mán támadt pánikot, hozzájuttatja a szer­vezkedést a cél eléréséhez. Az volt a tervük, hogy aktív politikusokat nem engednek szerephez, nem bíztak saját vezéreik­ben sem, sőt volt protektorukban sem, aki a jelenlegi kormány tagja. A hadügyminiszter­ségre Vannay volt kiszemelve, aki arra ipar­kodott, hogy az exponáltabb helyekre kipróbált nyugatmagyarországi felkelők kerüljenek. A nyomozást tulajdonképen polgári hatóságok vezetik, azonban még mindig attól tartanak, hogy az ügynek katonai szereplői is lesznek. Általában a keddi napra újabb feltűnést keltő letartóztatásokat várnak. Vannay állító­lag olyan kijelentést tett, hogy egy vidéken élő és az atrocitások során jelentős szerepet játszó egyén volt ki­szemelve arra, hogy embereivel Budapes­ten a rendőrséget sakkban tartja. Ennek az embernek a neve már szerepelt a mostani nyomozás során, sorsáról azonban csak kedden történik döntés. Hétfőn olyan el­határozásokra jutottak, hogy a fővádlottak ellen nem az állami és társadalmi rend védel­méről szóló törvénycikk keretében indítják meg az eljárást, hanem lázadás címén és a főszereplők statáriális bíróság alá kerülnek. 12 NÉPSZAVA 1931 december 3.

Next