Népszava, 1931. december (59. évfolyam, 278–301. sz.)
1931-12-01 / 278. szám
annyiszor ép bőrrel úszhatták meg stiklijeiket és gazságaikat?! Ezek nem tanulhattak a múltból. Ezek csak biztatást zabálhattak magukba mindabból, ami velük és körülöttük a múltban történt. Ha nézzük a közzétett neveket, azt látjuk, hogy majdnem mindenikről legalább tíz évi fegyház néz le elkövetett cselekményeik miatt. De velük nem történt semmi, ők ép bőrrel úszhattak meg mindent, mert ők a „hazafias fölbuzdulás lovagjai voltak és nemcsak lakat alá nem kerültek, hanem jó meleg helyeken el is helyezkedhettek. Nem tűntek el, hanem tovább virágoztak... Van közöttük olyan, aki a hadseregnél helyezkedett el. Vannak olyanok, akiket valami közület hivatalába vagy üzemébe dugtak be. Ki egyenként és összesen úgy állanak előttünk, mint akik nem a sajtó, de a dédelgető kezet érezték magukon és akik nem felejtették el a szép emlékeket, a jó impressziókat s ahogy mi is tudjuk, ők is egyre arra emlékeznek, hogy sok erőszakossága, a múltnak, sok sebes és véres kilengése és sem Somogyinak és Bacsónak, sem Cservenkának, sem a kecskeméti és orgoványi áldozatoknak a legyilkolása meg nem toroltatott. Ezek a borzasztó hibák, amelyek egy uralkodó rendszer életében többet jelentenek a bűnnél s amelyeket időközben meg is tetéztek, megérlelték gyümölcseiket és a matematikai haladvány könyörtelenségével kerekítették ki ezt a mai eredményt. Tahát ne csak a jelent vizsgáljuk, de nézzünk, mert kell, a múltba is. Abba a sötét és riasztó korszakba, ahonnan e mai puccsistákat elindították. És ha felelősségről van szó, érezze magát felelősnek az a rendszer, amely ezt a múltat vagy nem tudta, vagy nem akarta véglegesen összetörni. De nagyon jellemzők a fordulatok is, amelyek ebből az ügyből, mint szelíd és ártatlan bimbók fakadoznak. Szelíden és ártatlanul, de jól kikészítve, hogy megfelelő helyre találjanak és kellő hangulatot illatozzanak. Csak egyet. A klerikális reakció déli lapja azt írja előkelő első oldalán, hogy ennek is „korcsmai szervezkedésnek* mégis" van egy haszna. Az, hogy „a baloldal egy-szerre belátta az eddig szakadatlanul támadott statáriumnak föltétlen szükségességét és fontosságát". Ez igen! Erre aztán elmondhatjuk, hogy semmi sem történhetik e világon, amiből ezek a torz elmék valami hasznocskát ne akarnának profitálni. Sejthető is volt, hogy elsősorban a statáriumot fogják ez alkalomból arcon csókolni, és keblükre ölelni. Nekik minden jó, ha a statárium talapzata alá ürügyet lehet kovácsolni belőle. Rémesen ügyesek. Ügyefogyottan ügyesek. Biatorbágy a Vámházpincében ... Azonban le kell hűteni ezt az alantas és vakmerő cinizmust, amely minden holmiból a statárium fön tartása mellé —, a szó, a mozgás és a kritika elnyomásához szállítgatja a legvadabb ürügyeket. Sietve kijelentjük, hogy a baloldal nem látott be semmit. A baloldal csak azt látja be, de ezt aztán minden zugában, hogy a statáriumrendeletet széles területeken élvezik ki a hatalom tulajdonosai és a baloldal éppen ezért változatlan vehemenciával követeli a statáriumrendelet visszavonását. Biatorbágy és Vámházpince: ezek csak ürügyek. Teljességgel lehetetlen, hogy egy nagy szerencsétlenséget és egy nagy komiszságot arra akarjanak fölhasználni, hogy a bírálat, száját befogják, a sajtót az eddiginél is jobban elnyomják és a gyülekezés lehetőségének még ama foszlányait is elkonfiskálják, ami eddig az ország birtokában volt. Ne erőlködjenek hát odaát. Húzzák össze magukat egy kissé az urak a klerikális reakció partjain is, mert hiába minden cinizmus, hiába a hazudozásnak minden erőfeszítése, minden épelméjű ember tisztában van azzal, hogy a baloldalnak ehhez az ügyhöz semmi köze, aminthogy tisztában van mindenki azzal is, hogy ez a sötét és riasztó múlt, amely most megint megjelent, nem a baloldalé, hanem az övéké, egészen az övéké, akármenynyire is hadonásznak ellene. És ha már fölbukkant, nézzenek jól a szeme közé, önmagukat látják meg benne, és zavarosak voltak és minden valószínűség szerint azt remélték, hogy akár egy jobboldali, akár egy baloldali megmozdulás esetén a legszélesebb baloldalnak a továbbiakra, azodat előkészítik. A letartóztatások, egy-két kommunista tüntető méltatlankodásától eltekintve, minden rendzavarástól mentesen folytak le. A letartóztatottak között egyetlen katonatiszt van, Vannay László gazdászati tiszt." Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter hétfőn délelőtt a 33-as bizottság ülése előtt a fent ismertetett hivatalos jelentéssel azonos módon informálta a sajtó képviselőit. A belügyminiszternek azzal a kijelentésével, hogy a letartóztatottakat mért kellett a Margit-körúti katonai fogházba kísérni, bevezetésünkben már foglalkoztunk. A belügyminiszter szerint „a névsor kiadatása azért késik, mert számítani kell arra, hogy olyan egyének is őrizetbe kerültek, akik a puccsmozgalomtól távol állanak". A belügyminiszter a részletes nyilatkozatot és a végleges hivatalos jelentés kiadását a keddi napra ígérte. — Folytatás az 1. oldalról.a dászati főhadnagy, aktív katonatiszt foglalta el, aki annak idején a Vázsonyi Vilmos ellen elkövetett inzultus szereplője volt, majd vitéz Endre László birodalmában, Gödöllőn, mint leventeoldala tette brutalitásával hírhedtté a nevét, míg végül is aktiváltatták. Vannay feladata volt a katonaság megszervezése és az akció rendelkezésére álló legények katonai egyenruhával való ellátása, mivel az anyagraktárban teljesített szolgálatot, ő volt az, aki tárgyalásokat, kezdett Francia-Kiss Mihállyal az Alföldi Brigád csatlakozása érdekében. Kevésbé ismert szereplők voltak, mint egykor Bedő és Dula a cselekvő magyaroknál, Nagy Béla, a hadviseltek és hadirokkantak pártjának titkára, Ottó János tiszteletbeli főszolgabíró, Balázs József, a „Turáni Vadászok" szolnoki csoportjának vezetője, Theodorovits István, Görgey József egységespárti képviselő volt titkára, Bartal János fővárosi javadalmi főtiszt, Kovács Sándor kőműves, Pollyák Jenő elektrotechnikus. A külső erők és Francia-Kiss Mihályék megfigyelő és összekötő miniszterségének tisztjét Raács Árpád jelentette, Francia-Kiss Mihály bizalmasa, a „Magyar Szabadság Párt" főtitkára. Mellette szerepelt Gyulai Molnár Antal útbiztos, annak a vitéz Gyulai Molnár Ferencnek a bátyja, aki a Héjjas-különítmény szolnoki, fegyverneki és abonyi ténykedéseiben vitt vezető szerepet Kasza a jelvény... A szervezkedés a „Magyar Szabadság Párt", az „Alföldi Brigád" és a „Magyar Kaszások" égisze alatt indult. Ez utóbbi szervezkedést Zsabka, Hozmetz és Vannay irányították, jelvényük egy háromszögbe elhelyezett kasza, programjuk a parasztradikalizmus, a társadalmi reformok, a kartellek megrendszabályozása, a bankok megszorítása, az energiatelepek racionalizálása, a nagybirtokok megszüntetése, a kisbirtokos hitbizományi rendszer létesítése, a jövedelem és a vagyon maximálása, a népképviseleti rendszer megszüntetése és egyéb reformok sora volt. Fuzionáltak a Magyar Szabadság Párttal, amelynek székhelye Kecskemét. A hatóságok besúgás révén már régóta tudomással bírtak erről a szervezkedésről és annak vezetőit detektívek ügyelték. Amikor megtudták, hogy a puccsot november 21-ére tervezik, ami az elterjedt hírek szerint túlbuzgóság volt, mert az akció vezetői, illetve a háttérben maradt felbujtók a puccs kezdetét egy későbbi időpontban jelölték meg. Csütörtökön, azaz november 26-án megkezdték az őrizetbevételeket és a házkutatásokat, amelyeknek során különféle listákat, feljegyzéseket és sok helyen fegyvereket találtak. A hivatalos jelentés. A legújabb hivatalos jelentés szerint „a szervezkedések, amelyek egy éve folytak, kifelé hazafias lobogó alatt történtek, befelé azonban — amint több jelből következtetni lehetett — politikai, sőt közönséges bűncselekményekre irányultak. Egyes, az 1920-as évek elejéről ismert egyének, akik közül nem egy büntetett előéletű, a karhatalmak raktáraihoz igyekeztek férkőzni, hogy ezáltal onnan fegyvereket szerezzenek és erőszakos módon részint a kormány tagjait, részint az exponált hivatalnokokat hatalmukba kerítsék, befolyásolják. A cél megvalósítására végrehajtóbizottság alakult, amelynek Vannay László gazdászati tiszt, Molnár Ferenc útbiztos, Tóth Ferenc vívómester, Raád Árpád magántisztviselő, Kovács Sándor kőműves és Pollyák Jenő elektrotechnikus voltak. Három héttel ezelőtt adott ki a parlamentben nem képviselt politikai párt végrehajtóbizottsága egy fölhívást, amelyet első helyen Vannay László írt alá. Ebben forradalmi cselekményekre és bűntettekre uszítottak. Ez a végrehajtó bizottság arra határozta el magát, hogy megkísérli a laktanyákba, rendőrségre és középületekbe való beférkőzést, kézrekerítik a rádiót, a postát és a telefont és a vidéket fölszólítják az akcióhoz való csatlakozásra. A vállalkozás anyagi részét úgy akarták biztosítani, hogya Nemzeti Bankot és a bankokat, valamint az olyan állami épületeket, ahol készpénzt kezelnek, lefoglalják. A mozgalmat 21-éről 28-ára halasztották. A letartóztatottak száma 111, akik közül hetet szabadon bocsátottak, valószínű, hogy további szabadonbocsátások történnek. Az első kihallgatásokból kétségtelenül bebizonyosodott, hogy nem olyan emberek mozgalmáról volt szó, akik mögött emberek állnak, politikai céljaik homályosak Mese a „Népszaváról" és Prónayról. A kormány esti félhivatalosa föltűnő helyen közli azt a mendemondát, hogy Prónay Pál egy régi ismerősével, aki a leleplezett szervezkedés letartóztatottjai között szerepel, látogatást tett a Népszavánál, ahol politikai természetű kijelentéseket tett. A kormány kitartottja ehhez a híradáshoz hozzáfűzi, hogy érdeklődéssel várják, hogy erre vonatkozóan mi lesz a válasz. Ne érdeklődjenek, mert ezúttal is félre nem érthető tendenciával kitalált meséről van szó, Prónay nem járt a Népszavánál és látogatásának története közönséges koholmány. „Beavatott informátorok" szerint a letartóztatottak közül egyesek állítólag azt vallották, hogy a kormányzó, a miniszterelnök, Bethlen, Gömbös és Keresztes-Fischer ellen merényleteket terveztek. Ifj. Szente Józsefet, a választási hajtóvadászat során bátor szereplésével ismertté vált tahitótfalusi Kossuth-párti kisgazdát csendőrök vasárnap este Budapestre kísérték. Nagy Vince, mint a Kossuth-párt ügyvezető elnöke kérte Szente szabadlábra helyezését. Szente sorsáról kedden döntenek. A főszereplők statáriátisűrűség elé kerülnek. Hétfőn , este a nyomozás eredményének összesítése után sem látnak még tisztán a hatóságok atekintetben, hogy tulajdonképen kik voltak a kezdeményezői a puccsisták szervezkedésének. Annyi kétségtelen, hogy Zsabka és Hozmetz alárendelt szerepet játszottak és tulajdonképeni irányítók Vannay és Gyulai voltak. Föltűnő azonban az a körülmény, hogy ezek a szerény anyagi viszonyok között élő emberek, Zsabka, Hozmetz és társai az utóbbi hetekben állandóan kocsmáztak és költekeztek s régi pénzügyeiket is rendezni tudták. Kétségtelen tehát, hogy kiadós anyagi forrásokkal rendelkeztek. Érdekes megállapítása a nyomozásnak az is, hogy a szervezkedés szolgai másolata volt a hesseni hitlerista akciónak. A boxheimi akcióprogram volt az alapja annak a tervezetnek, amelyet másodpéldányban a házkutatások során megtaláltak. Nyitott kérdés tehát, hogy a hitleristáknak szerepük van-e ebben a mozgalomban. A szervezkedés maga úgy történt, hogy a megbízók kilétéről maguk az érdekeltek sem tudtak, valósággal kisajátították a bolsevisták sejtszervezkedésének külsőségeit, mert bizonyos csoportok vezetői az utcán találkoztak, sétálva beszélgettek, eközben vették át az üzeneteket és leveleket. A puccs lényegét az a terv alkotta, hogy néhány száz ember katonai uniformisban zavart, kelt és fölhasználva az ennek a nyomán támadt pánikot, hozzájuttatja a szervezkedést a cél eléréséhez. Az volt a tervük, hogy aktív politikusokat nem engednek szerephez, nem bíztak saját vezéreikben sem, sőt volt protektorukban sem, aki a jelenlegi kormány tagja. A hadügyminiszterségre Vannay volt kiszemelve, aki arra iparkodott, hogy az exponáltabb helyekre kipróbált nyugatmagyarországi felkelők kerüljenek. A nyomozást tulajdonképen polgári hatóságok vezetik, azonban még mindig attól tartanak, hogy az ügynek katonai szereplői is lesznek. Általában a keddi napra újabb feltűnést keltő letartóztatásokat várnak. Vannay állítólag olyan kijelentést tett, hogy egy vidéken élő és az atrocitások során jelentős szerepet játszó egyén volt kiszemelve arra, hogy embereivel Budapesten a rendőrséget sakkban tartja. Ennek az embernek a neve már szerepelt a mostani nyomozás során, sorsáról azonban csak kedden történik döntés. Hétfőn olyan elhatározásokra jutottak, hogy a fővádlottak ellen nem az állami és társadalmi rend védelméről szóló törvénycikk keretében indítják meg az eljárást, hanem lázadás címén és a főszereplők statáriális bíróság alá kerülnek. 12 NÉPSZAVA 1931 december 3.