Népszava, 1932. február (60. évfolyam, 26–48. sz.)

1932-02-02 / 26. szám

UK* évfolyam 26. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy hóra . 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy hóra. _ _ ..... 5 pengő SZERKESZTŐSÉG: VHI, CONTI­­UTCA 4. SZ. Telefonszám József 303—30 és J. 303—31 Budapest, 1932 február 2. kedd óra 24 fillér A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL OTT IINEN NAP Egyes szám ára 16, vasárnap és ünnepnap 10 fillér. Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaorta. 130 fr., Csehszlovákiában hétk. 120 ck., vas. 2 ck. Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 13 lei. KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI­ UTCA 4. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-82 A nagyhatalmak hadihajókat küldenek a kínai vizekre. Nem sikerült megegyezést létrehozni a kínaiak és japánok között. Kína nem üzen Utadat Japánnak. Szangyaiban egyelőre csönd vasa — Az oroszok átengedték a japán csapatokat a keletkínai vasúton. — Végre megalakult a Népszövetség mandzsúriai Bizottsága. Amikor a ja­pán­ok különböző ürügyek alatt megszállták Mandzsúriát, a kínaiak elkesere­désükben bojkottot hirdettek a­­.japán áruk ellen. Fegyverrel nem harcolhatnak, mert az évek hosszú sora óta tartó belső háborúk ki­szerítették a nagy birodalom erejét. De a boj­kott hatalmas fegyver. Még hatalmasabb Shanghaiban, a Középkínával való kereskede­lem bejáratánál. A japánok ultimátummal válaszoltak a bojkottra. Nem diplomáciai után­, a kín­ai kormányhoz intézték az ultimá­tumot, hanem­ egy tengernagy adta át Shang­hai polgármesteréink a­­jogosulatlan és végre nem hajtható követeléseket. A hatóságok, ha tudomásul is veszik a japán követeléseket, nem tudják megakadályozni­ a bojkottot, míg ha akarják sem­. Senkit nem lehet arra­ kény­szeríteni, hogy olyan árut vegyen, amilyent nem akar megvenni. Hozzá a kínaiak net­csak bojkottálták, de el­ is pusztították a japán ártí­r­kat. Japán erre hadihajóival és katonáinak ezreivel megtámadta Shanghait, ágyúinak ,15 repülő­gépeinek­­ bombái­­ városrészeket borítot­tak lángba, pusztítottak el mindent, a férfiak, asszonyok és gyerekek' ezreit gyilkolták' le.­ A mandzsu­riai rablóhadjárat,már a népjogok durva megsértése, volt. De Shanghai bail tömeg, gyilkolás megy végbe, védtelen polgári lakos­ság, szerencsétlen bulik ellen. Japán tagja a Népszövetségnek, aláírta a Kellogg-paktumot és a döntőbíráskodásra vonatkozó egyeménye­ket. Most minden nemzetközi kötelezettségével szemben cinikusan kijelenti, hogy and Kíná­ban történik, az nem, háború, tehát, nem érinti az egyezményeket. Arról volt szó, hogy a k­i itala­k üzennek hadat Japánnak, de a kínai kormány kijelenti, hogy egyáltalán nem­ szán­dékozik ilyen lépést tenni. Tehát ha nem há­ború­­az, ami Kínában történik, akkor nem más, mint egyoldalú mészárlás. De ha Japán megszállhat kínai területet Shanghaiban, épp úgy m­egszállhatja a nemzetközi, engedmé­nyes területeket és ezen az alapon akár egész Kínát is. Az európai hatalmak Japánnal együtt haszonélvezői azoknak az engedményeknek, amelyeket Kínától kizsaroltak. Ezért eddig szinte jóindica­tu­ semlegességgel nézték a Távol Keleten történő eseményeket, főként pe­dig keveset törődtek Mandzsúria megszállásá­val. Csakhogy a­ kínai partok mentén az európai hatalmaknak nagyobb érdekei forognak koc­kán, mint Mandzsúriában. Amikor azt l­átták, hogy most már az üzleti érdekeiket fenyegeti veszedelem, gyorsabban határozták el­­napo­kat cselekvésre, mint amikor csak elvekről volt szó. Az angoloknak Shanghaiban több mint egymillió font értékű ingatlanaik van­nak és Shanghai azoknak a kínai üzleti érde­keknek a központja, amelyekben az angolok legalább 500 millió fonttal vannak érdekelve. Az amerikaiak is sok százmillió dollárt fek­tettek kínai üzletekbe. A hatalmak most attól félnek, hogy nemcsak Shanghaiban lévő érde­keik, hanem egész Kínában, lévő üzletük is veszedelembe kerül. Ezért most már másként látják a helyzetet és megindultak a­ hadihajók a kínai vizek felé. Egyelőre természetesen nem azzal a jelszóval, hogy megakadályozzák Japán garázdálkodását, hanem éppen csak azért, hogy megvédelmezzék Shanghaiban lévő érdekeiket. . A Népszövetségnek nyilvánvaló kötelessége volt, hogy már Mandzsúriában beleavatkozzék az ügyekbe. Hosszú huza­vona után végre a népszövetségi bizottság elindult Mandzsúriába, hogy utólagosan megvizsgálja a helyzetet. A kínai kormány Shanghai megtámadása után a népszövetségi paktum megsértése miatt kért közbelépést. . A Népszövetségben képviselt európai kapitalista kormányok az Amerikai Egye­sült Államokkal együtt a szörnyű­ gazda­sági válság és az abból származó belpolitikai zavarok nyomása alatt állnak. A jóvátételi probléma és a szövetségközi tartozások, vala­mint a leszerelés kérdésében dúló ellentétek lehetetlenné­ teszik az együttes eljárást.. A japá­nok felismerték a hatalmak tehetetlenségeit és azért nyomultak be vakmerően­ Mandzsúriába, ezért­ fokozzák katonai­­ tevékenységüket Shanghaiban. Hiába hi­vatkoznak­ arra, hogy a Népszövet­ségnek­­nincsen katonai ereje, amellyel­ Japánt rendreutasíthatná. Erre,­ nincs is szükség. A Népszövetségnek nemcsak joga, de köteles­sége lentie, hogy­­a békezavarót m­egfékezze, joga lenne arra, hogy az egész világon bojkott alá helyezze a japán árukat, minden kikötőt elzárjon a japán ha­jók elől, a japán bankok­ból visszakérje az egész világ kölcsöneit. Félelmetes fegyverrel, egyetlen csöpp vér ki­oldása nélkül léphetne föl azok ellen, akik gonosztevő módon, a­ világ békéjére törnek. De a Népszövetséghez tartozó hatalmaknak nem sürgős a dolog. Mégis, ha a Népszövetségi Ta­nács az utolsó pillanatban tudatára ébredne a kötelességének, még jóvátehetné azokat, a­ mérhetetlen károkat, amelyeket a­ kormányok eddigi vonakodása a Népszövetség gondolatá­nak okozott. A nagyhatalmak együttes föllépéssel védelmezik S­zanghaiban az érdekeiket. (London, február 1.) MacDonald miniszter­elnök Skóciából való hazatérése óta úgyszól­ván szünet nélkül tanácskozik minisztereivel. A minisztertanács legelsősorban elhatározta, hogy megerősíti a shanghai angol helyőrséget, valamint a kikötőben állomásozó flottát. El­határozta azután, hogy Shanghaiban semleges zóna felállítását követeli. Végül kimondta, hogy Amerikával szoros egyetértésben jár el a nemzetközi telepek semlegességének meg­sértése miatt. Tiltakozik azonkívül az ellen, hogy a japánok a nemzetközi városrészt hadműveleti oázisnak használják föl. A tiltakozó jegyzéket az angol nagykövet már át is adta Tokióban. (Washington, február 1.) Amerika is újabb jegyzéket nyújtott át Tokióban a külföldi vá­rosrészek semlegességének megsértése miatt. Az Egyesült Államok flottájának főparancs­noka kijelentette, hogy az Atlanti-flotta parancsot kapott, álljon készen arra, hogy bármely órában a shang­hai vizekre induljon. Abban az esetben, ha a helyzet még jobban el­mérgesedik, a legsürgősebben szükségessé vá­lik az ott élő idegen állampolgárok védelme. Elsősorban az asszonyokat és gyermekeket de­— Folytatás a 2. oldalon. — h­aplény: ágyúdörej, a prológus, amely bevezeti a genfi leszerelési konferenciát, sebesült, és haldokló katonák halálordítása. Véresebb szatírája nem lehe­tett a történelemnek, mint az a rövid fejezet, amely néhány nap történésébe foglalja össze a kapitalista hatalmak békekomédiáját és a háború halálos valóságát. Genfben gyülekeznek az államférfiak. Shanghai előtt gyülekeznek a hadihajók. Az óceánokat keresztül-kasul hasogatja Anglia, Amerika és Japán hadiflottája. Teljes gőz­zel indulnak a Csendes-óceán vizeire, i­s ki tudja, talán napok múlva tűzbe és vérbe borul a Távol Kelet. A Távol Kelet, amely olyan közel van hozzánk, hogy ami tű­z ott fölgyúl, annak a lángja megperzseli az európai népmilliókat is, ami vér ott kiömlik, az belefröccsen a mi arcunkba is, ami ott történik, az menthetetlenül a mi dolgunk is. . Már régen elmúlt az a negyedszázad, amelynek előtte Európa ölhetett kezekkel nézhette, mi történik Fort­ Arturr és Mukden köpni, mi történik Vladivosztok táján... a negyedszázad már régen elmúlt. Azóta tör­tént, egy és más az emberlakta világon. A dolgok és a viszonyok, földrészek és tenge­rek közelebb kerültek egymáshoz s ha „tá­vol" Viseleten ágyúlövés dördül, abba bele­reszket Európa, levegője is, az az ágyúlövés megremegteti az idegeket itt Európában is. Egy­ hatalmas európai földrész­ nyúlik bele Ázsiába: Oroszország. Egy másik­ európai nagyhatalom: Anglia — érdekelve van a­ Csendes-óceánon, amiképen Amerika is. A gyarmati kérdés egész félelmetességében újra f­ölfelhődzik a nemzetközi politikában és­ a káosz, amely ellepi a világot, egyre sötétebb és feketébb lesz. A genfi leszerelési konferencia? A poli­tikai Hamletek értekezlete. Tenni vagy nem­ tenni, — ez most a kérdés! És Genf azzal felel a kérdésre, hogy semmit sem tesz. Nem is tud semmit sem tennii. A kapitaliz­mus képtelen a­ lefegyverzésre, képtelen megölni saját gyermekét, a háborút. Csak a népek egyetemes összefogása se­gíthet! Ma, amikor a háború viharfelhői gyüle­keznek a keleti égboltozaton, a dolgozó töme­geknek kell megmozdulniok, hogy békét, parancsoljanak. Sohasem volt szükségesebb a nemzetközi ellenállás megszervezése a háború ellen, mint most. Sohasem volt idő­szerűbb, hogy a nemzetközi proletariátus elküldje hadüzenetét a­ háborúnak. Ha Genf ismét tehetetlennek bizonyulna, ha a kapitalista imperializmus megint arra a gyalázatosságra vetemedne, hogy ember­milliókat akarna a vágóhídra kergetni, akkor a dolgozó tömegeknek kell ennek az akaratnak elébe állani és minden eszközzel megakadályozni, hogy a háború tankja út­jára gördülhessen. Shanghaiban lobognak a lángok. Nemcsak katonák, hanem a civil lakosság óriási tö­mege pusztult el máris bombák és ágyuk tüzétől. Ha a gyilkosság elszabadult ruh­áit Genf nem lesz képes megfékezni, rettenetes vérözön önti el Ázsiát. De Európa proletár­jainak gátat kell emelni a vérözön elé. Ki kell tudni mondaniok a mennydörgő tagadás szavát. Ha erre nem volnának képesek, akkor többé semmi sem menthetné meg az európai kultúrát és Európa jövőjét.

Next